2018. május 22. kedd - Júlia, Rita
Gázpisztoly


NetHírlap / Fórum / NetHírlap kávéház / "RÉGIMÓDI" TOPIK III.
Privát üzenetek

Kijelentkezés
Regisztráció
Adatmódosítás
Elfelejtett jelszó
Mail a moderátornak
Súgó
Fórumszabályzat

Keresés

Keresett kifejezés:

Keresés helye:



Részletes keresés

Kategóriák

Autó-motor
Család
Dühöngő
GSM, távközlés
Hardver
Internet
Játékok
Kultúra
NetHírlap kávéház
Sport
Szex
Szoftver
Tudomány
Vallás
Zene

Eredeti üzenet:

 Pipitér
        
2018-05-14 16:29:53   (47589)
  Sziasztok Kedveseim!

Sajnos még "albérletben", mindig "tojik a nyúl valamit" - mondta az egyik kedves ismerősöm. Nem tudom mikor költözünk, folyamatos az anyagbeszerzés, lótás-futás. Történések azért vannak! Szíves elnézést, de megosztom Veletek.

Látlelet
Költözés miatt, telefonos egyeztetés után, 14 órára megérkeztem a helyszínre, ahol régi, vélhetően családi ház állt. Az épületen lévő kiírás szerint Egészségügyi Szolgálat működik itt, tehát elvileg a körzeti orvos is. Állok a zuhogó esőben, nézek, hol találom az ajtót? Helyesebben a kiskapun, kerten át lévő ajtó a nyerő, vagy a ház külső falán lévő a megoldás kulcsa? Döntök, kiskapu – nem ez jó megoldás. A barnára festett, de időt jól bíró ajtón a kilincsen kívül semmi. Kopogok, válasz nincs, belépek. Pár lépés után újabb, most már üvegezett ajtó. Kiírás itt sincs. Belépek. Nagyon jó – gondolom, mert a kissé koszos falon már a bejövő levegő meglibegtet néhány gyógyszerismertető papírt. Furcsa, de nem érzek fertőtlenítő szagot, inkább olyan áporodott, mosatlan edény, ételszag keverék üti meg az orromat. Az egyik fehér ajtón kiírás, melyből kiderül, itt védőnő van, tehát a helyszín jó, most már csak azt kell kideríteni, hogy a körzeti orvos vajon hol bujkál. A vele szemben lévő ajtón azonban a valódi réz kilincsen kívül semmi sincs. Bár hangosan kopogott a cipőm sarka, még hangosabban köszönök, hátha valaki visszaköszön. Semmi. Mindjárt két óra. Mindegy, ráérek, leülök egy fehér székre. Várok. Semmi. Felállok, körbe nézek. L alakú a folyosó, a rövidebb szárán lévő folyosói széken ültem, így tovább megyek. A sarokban konyhaszerű helyiség, (onnan jött a szag?) szürkés-zöld színű mosogatós, úgy 30-40 éves beépített szekrény, azon minden elképzelhető konyhai eszköz, mellette, szemben dobozhalmaz, szürke rendetlenség. A folyosó további részén székek, bezárt ajtók. Ismét leülök, és akkor megüti a fülemet egy hang. Egy férfi diktál betegkódokat és neveket. Öröm a köbön! Mégiscsak jó helyre jöttem, bár két óra már régen elmúlt. Ekkor betoppan egy hölgy, lábán flipp-flopp fekete papucs, hozzá fekete térdnadrágot és fekete, laza póló. Kora meghatározhatatlan. Köszön! Meg vagyok mentve! Gyorsan hoz egy agyonhasznált partvist, összehúzza a behozott szemetet a fal mellé, elé állítja a szemétösszehúzó kézi készüléket, és mondja most már nekem, hogy felesleges jobban kitakarítani, jönnek még ma ide. Ezzel elsiet a konyhaféleségbe, és pár perc múlva kiszól egy női hang: tessék! Rajtam kívül senki, így megyek a fehér ajtóhoz, határozottan benyitnék, de a rézkilincs meg se moccan. Nincs más hátra, irány a konyha. Csodák vannak, bizony innen keresztül lehet megközelíteni egy rendelőfélét. A szobában egy férfi, egy fehér köpenyes nő és … a fekete ruhás a számítógépnél! Bemutatkoztam, ahogyan illik. Válasz csak annyi, hogy üljek le, és mondjam el, mit szeretnék. Lottó ötöst, mondjuk, azt szeretnék, de ide azért jöttem, hogy bejelentkezzek, mint beteg(jelölt). Papírjaimat leteszem az asztalra, kínos csend, mert a számítógép kezelés nagy feladatnak tűnik a két hölgynek. A falu honlapján lévő adatokból következtetve a férfi az orvos, így hozzá fordulva elmondom, hogy a régi háziorvosom ide adta az átjelentkezéshez szükséges papírokat, ez alapján kérem, regisztráljon a körzetébe. Önérzetesen közli, ez nem helyes, neki kellett volna kikérnie a papírjaimat. Csendben megjegyzem, hogy bizony ezek a papírok az én betegségeimről vallanak, talán csak tudhatok róluk. Bár amilyen alattomos egy-két betegségem, lehet, hogy csak az orvosok tudnak róla?! Meg se hallja, de azért elmondja, hogy természetesen fogad bármikor, amennyiben orvosra lesz szükségem. Hálásan megköszönöm, kedvesen elköszönök, és remélem, nem sokat fogom koptatni az amúgy kis koszos küszöböt, mert még elkapok itt valami fertőzést.

Az eső változatlanul esik, a szomorú időben eszembe jutnak az EU-s pénzből épült kilátók, sőt még a stadionok is.

Utóirat: Másnap megtudom, hogy a bülbülszavú, papból lett miniszter helyett új seprű seper az egészségügyben. Nem is akármilyen! A pletykák szerint – amennyiben betartjuk a tízparancsolatot – nem lehetünk betegek. Mit mondjak? Nekem és neki is – a korát nézve – már könnyű betartani egy-két pontját, de mi van a többiekkel? Tovább gondolva: aki nem vallásos, nem ismeri a tíz parancsolatot, valamint a parlamenti képviselők, akik lopnak-csalnak-hazudnak, velük mi lesz? Ki menti meg szegényeket?

Nektek azért nagyon jó egészséget!
 


Válaszüzenet:

 Bejcsa
        
2018-05-15 06:28:19   (47594)
 




Drága Pipitér, kitartást, egyszer majd csak eljöve a költözés is be a házba.


Na te jó ég, jó kis látlelet, hát a helyi eü-t most aztán alaposan volt alkalmad megismerni, csak minél kevesebbszer kelljen látogatnod oda.


Eszembe jut, hogy amikor ideköltöztünk, a dilis dokinéni elvileg átkérte az előző dokitól a papírjainkat, gyakorlatilag viszont sose érkezett meg, ha nem pötyögtették gépbe, márpedig vagy majdnem tizenöt éve nemigen, akkor az életem eü-s részéből vagy negyven huss, így jártam.


Amondó vagyok, hogy próbáljunk meg bízni abban, hogy az új miniszter csak hülyéket beszél, de esetleg hasznosan fog cselekedni, ki tudja, még ilyen csoda is megeshet.

 



Név:         Jelszó: