2018. január 17. szerda - Antal, Antónia
Gázpisztoly


NetHírlap / Fórum / Fegyverek / Vadászfegyverek, vadászat
Privát üzenetek

Kijelentkezés
Regisztráció
Adatmódosítás
Elfelejtett jelszó
Mail a moderátornak
Súgó
Fórumszabályzat

Keresés

Keresett kifejezés:

Keresés helye:



Részletes keresés

Kategóriák

Autó-motor
Család
Dühöngő
GSM, távközlés
Hardver
Internet
Játékok
Kultúra
NetHírlap kávéház
Sport
Szex
Szoftver
Tudomány
Vallás
Zene

Eredeti üzenet:

 Lester
        
2017-12-25 10:23:50   (6710)
  Nagyon sok dicsekvős történetet végighallgattam már. "Így lőttem meg, úgy lőttem meg." Biztos jó vadászok, gondoltam.  Aztán "sikerült" együtt vadászni pár ilyen puskással. (Legtöbbször Én nem lőttem semmit, még akkor sem ha lett volna rá lehetőség, mindent-mindenáron NEM!) Láttam a terítékeket és láttam a lövéseket a tetemeken, legszívesebben leköptem volna az illetőket. A magam "kedves" szarkasztikus módján, azért párnak belemásztam a lelkébe, több-kevesebb sikerrel. Azóta nem vadásztam velük, nem hívogatnak és nekem sem kell meghívni Őket. Számomra ez már siker, hogy legalább azon a pár hektáron amin a magaslesem és szóróm van, amit Én etetek és átvitt értelemben nevelem, gondozom a vadat (Én így érzem) ezek az emberek nem vadásznak. ;) Szeretek kijárni és csak ücsörögni, nézelődni és élvezni a természet játékát. Akkor sincs baj, ha nem láttam, nem lőttem semmit. A vadászat egyébként csak a lövés pillanatáig szórakozás. A lövés után, már nem kevés munka ha igazi vadász vagy és Te csinálsz mindent. Aki világ életében a szakszemélyzetre támaszkodik annak fogalma sincs semmiről, lövöldözik össze-vissza, mert max. a töret átvételekor lesz véres a keze. (megkeresni, kizsigerelni, berakni, megnyúzni, feldarabolni, elcsomagolni, feltakarítani) Kiszakadni az emberek világából és eltölteni pár órát, csendben, csak a saját gondolataimmal, amikor nem csörög a telefon és nem kell mások problémáit megoldani. A vad nem céltábla és nem azon kell gyakorolni. Megilleti a tisztes, gyors halál ami a legkevesebb fájdalommal jár. Mindenki hibázhat, csak meg kellene tanulni elismerni, bevallani és TANULNI belőle. Az nem vadász aki, örömködik és telepofával dicsekszik a gyomron lőtt őzzel, a medencét és vastagbelet szétrobbantó lövéssel. Elvenni egy életet nem játék.




 


Válaszüzenet:

 Dönci62
        
2017-12-25 16:55:26   (6713)
  Mintha a volt apósom írta volna e sorokat!
Utolsó kívánsága is az volt, hogy a hamvait az erdőben, a vadászházhoz közel szórjuk szét.
Gratulálok!
Nekem ez a gondolatvilág áll közelebb az elfogadáshoz, ha vadászatról van szó.
Már sajnálom, hogy nem fogadtam el az Öreg ajánlatát, amikor lehetőség lett volna rámruháznia a társasági részét (valamikor az ötvenes évek elején alakult a társaság, ahol alapító tag volt), a fegyvereit, csak le kellett volna vizsgáznom és még abban is segítséget nyújtott volna.
Persze, ha úgy is lett volna, valahogy így járnék ki területre, ahogy írtad, talán azóta se lőttem volna le egy vadat sem.
Igaz, a területre most is akkor megyek ki, amikor akarok, akár valamelyik régi vadász ismerősével az Öregnek, vadlesre, vagy csak úgy elmélyülni az erdő hangjaiban, élvezni a friss levegőt, csendben meglapulva nézni az életét, a mozgásait az ott élőknek.
 



Név:         Jelszó: