Ne szenvedjük el a halált !

«""""Jézus ismerte ezt a törvényt""""»

„Látod, nálam innen ered a szkepticizmus. Sehogyan sem vagyok képes megérteni, ha valami, főleg valami értékes és jó valami létezik, azt miért csak egyvalaki képes érteni, használni, tudni.”

Ezt a törvényt mindenki megismerheti, és megtanulhatja annak tudatos alkalmazását, és vannak akik ismerik, és alkalmazzák is. A törvény mindenkinek egyaránt érvényes, nincs kizárva senki, De van egy nagyon komoly akadály amelyet csak kevesen tudnak legyőzni. Mégis valójában mindenki alkalmazza, anélkül hogy tudná, tehát csak véletlenszerűen.

Erről már előző hozzászólásomban írtam. A nehézség az hogy ez a törvény a hittel párosan érvényesül - helyesebben biztos tudattal,anélkül hogy azt bármilyen módon bizonyítani lehetne. Nagyon röviden összefoglalva úgy lehet állítani, hogy a tények követik a tudatot. Ez azt jelenti, hogy a következmények világából az okozatok világába lépünk át.

Ez nagyon nehéz. Szó szerint igaz az, hogy akár egy hegyet odébb lehet tenni a megfelelő hit segítségével. De vajon képes vagy-e meggyőződni arról, hogy Te ha akarod a Gellérthegyet akár csak egy centiméterrel is odébb tudnád tenni a hited segítségével ?

Ehhez a(z) (ön-)tudat javítására, fejlesztésére, magasabb színvonalra emelésére van szükség, ez nem lehetetlen ezt megteheti mindenki, csak a hitetlenségét kell legyőzni, más szóval a benne élő Krisztust elismerni és kifejezésre hozni. (elnézést a vallásos kifejezésekért) Mikor Jézus olyan dolgokat mondott, mint „Én vagyok az út, az igazság és az élet...” vagy „Én vagyok a kapu...”, nem saját személyére célzott, hanem a Krisztusra, az Én Vagyok -ra minden emberben, az ember isteni kilétére; a személyes Jézus nem tudta volna végbe vinni azokat a dolgokat melyekről még ma is mint csodákról beszélünk.

A(z) (ön-)tudat efféle tökéletesítése nem könnyű dolog, mert nem csekély erőfeszítést és kitartást igényel. Azon felül olyan dolgokban kell hinni amit lehetetlennek tartunk. A legnehezebb tehát a hit módosítása; hogyan tudnánk elhinni, például, hogy mi elkerülhetjük a halált, ha egyik ismerősünket, barátunkat vagy netalán kedves hozzátartozónkat visszük a temetőbe, - hogyan tudnánk egy ilyen munkába kezdeni ? Mégis, vannak akik végbeviszik, Jézus nem az első volt és nem az utolsó, de eddig ő volt az egyetlen aki oly sajátos módon tovább adta ezt az ismeretet.

«""""Az agy egy nagyszerű eszköz, de nem a tudat székhelye.""""»

Én se vagyok beavatott e dolgokba. Úgy gondolom, hogy az embernek az agyra szükség van a gondolkodásra, de az agynak több funkciója van mint a gondolkodás. Az agy vagy talán az egész idegrendszer az az eszköz, amivel az embert az ihlet megilleti, származhat akár a múltból, vagy jövőből, az ihlet nem az ember saját gondolata, az, az isteni bölcsesség kiáradása a legbővebb értelemben, onnan árad minden szeretet és minden hatalom is. Szerintem a gondolkodás feladata az így megszerzett információ rendezése és feldolgozása hogy végül az ember a helyes cselekedetet vigye végbe. De a gondolkodáshoz idő kell és az életben vannak pillanatok mikor nincs idő gondolkodni, de az ember mégis a helyes dolgot tette, azért gondolom hogy van egy központi irányítás ami mindenek fölött áll, aminek az emberi elme egy gyengéd hajtása, ami még további fejlődésre vár.

„Esküszöm nem akartalak ezzel bántani, de nagyon ide kívánkozott, persze kizárólagosan csak a vicc kedvéért.”

Nem bántottál meg; a gyűlöletet én is ismerem.

„Ezek szerint Te mindig komoly vagy?”

Nem vagyok mindig komoly, csak úgy gondolom, hogy míg az embernek trükkökre van szüksége, hogy vidám jó kedélyű legyen, addig hiányzik valami lényeges dolog életéből, ez velem is úgy van. Tudok jóízűen nevetni és néha viccelődöm is. Én is írtam már hasonló dolgokat, volt aki viccnek vette, volt aki komolyan vette és Sátán cimborájának minősített és ajánlottam hogy térjek meg, ezen én is csak nevettem, volt olyan valaki is, aki prófétának nevezett ki, de voltak akik elgondolkoztak fölötte, azokat én is komolyan veszem.

Sajnos ez a gyakorlati valóság, de a feladat marad a népek tudatának felemelése. Egyet étek azzal, hogy a vallásos előjárók félelmet és bűntudatot szíttak az emberek lelkébe, hogy azzal hatalmuk alá kerítsék a népet, de a vallásoknak, legalábbis Jézus tanításának nem ez volt az eredeti célja.

Az üzenetet a felhasználó 2010-06-04 12:20:37-kor módosította.

Előzmény: socci (303)

Válaszok

Ezek a modern technika titkai, én is küszködöm ezzel, de talán ha egy helyett két sort kihagysz, akkor nem íródik így össze a szöveg. Amúgy nem történt semmi baj, mindent megértettem :-)))

Végül miután elküldtem, a "Módosítás" gombbal még egyszer ellenőrzőm és ha kell kijavítom.

Az üzenetet a felhasználó 2010-06-04 11:23:45-kor módosította.

Előzmény: socci (304)

Válaszok

Szia Socci,

„Bár úgy adod elő, hogy mindig hozzáteszed "szerintem" ettől függetlenül elég egyedi elképzeléseid vannak. Hasonlót mástól még nem hallottam, ezért gondoltam, hogy alapító Atya vagy. :))”

Ismétlem, nem vagyok alapító Atya. :-))) Mostanában hozzáteszem a „szerintem” kifejezést, mert voltak már akik abban botránkoztak meg hogy nem tettem hozzá. Lehet attól függetlenül eléggé egyedi elképzeléseim, vagy legalábbis annak látszanak, mert a dolgok túlnyomó többsége amit írtam nem tőlem származnak, azokat jónak láttam és elsajátítottam és saját szavaimmal, saját kifejezéseimmel tovább adtam. Csak egy csekély része, mint néhány találó kifejezés, vagy belátás némely dolgokba származik tőlem, vagy helyesebben a már korábban említett forrásból, ami engem érdeklődésem révén elért, úgy mint ahogy az mindenkit megillethet.

„Lehet, hogy bonyolultabb, de ha körülnézel a világban, sokkal több a nyomor és a bánat, mint az általad hangoztatott földi mennyország.”

Igen, sokkal több a nyomor és a bánat a világban mint az általam hangoztatott földi mennyország. Ennek a(z) emberi (ön-)tudat szánalmas állapota az oka. Hogy félre ne értsük ez így némi magyarázatot igényel. Talán a Bibliai kiválasztott nép és az Istennel való szövetségének fogalma az ami a népek anyagi és tudati állapotát illusztrálja a legjobban. Az ókorban a zsidó népnek majdnem emberfeletti erőre volt szüksége, hogy mint egy kis népcsoport fennmaradjon. Akkor a zsidó nép vezéreinek a nagyszerű ötlete támadt, hogy elhiteti a néppel, hogy ők kiválasztottak, hogy Isten egy szerződést kötött velük, Isten őket segíteni fogja, feltéve ha engedelmeskednek neki. E fogalmak egy nagyszerű eszköznek bizonyultak a zsidó nép javára, ennek köszönhetik szívósságukat, azt hogy csekély létszámuk ellenére a mai napig mint egy önálló nemzet léteznek, míg más sokkal számosabb népek már régen eltűntek. - de ennek köszönhetik azt is hogy majdnem minden rokonszenvet elveszítettek.

Valóban minden a tudaton múlik, és ez érvényes az egyénre éppen úgy mint egy-egy népcsoportra.

Most úgy látszik, hogy az ember tudata követi a tényeket. Az ember lát, tapasztal valamit és úgy tudja, hogy az úgy van, ahogy látta, ahogy tapasztalta. Az ember szellemi képességei révén azonban megvan a lehetősége, hogy a tények kövessék tudatát, hogy a dolgok úgy legyenek vagy fejlődjenek ahogyan ő tudja. A kiválasztott nép és az Istennel való szerződés ezt halványan illusztrálja, de vannak sokkal konkrétabb esetek, mint például Jézus csodálatos tettei. Azok nem mesék, azok valóban megtörténtek, mert e dolgok egy szilárd törvény szerint mennek végbe. Jézus ismerte ezt a törvényt és képes volt tudatosan alkalmazni. E törvény ma is éppen úgy érvényesül mint akkor, de mivel az ember nem ismeri ezt a törvényt, az csak véletlenszerűen érvényesül. Akkor az eseményt véletlenek közé soroljuk, de ha az esemény nagyon szembetűnő, akkor a vallásos emberek csodának minősítik, mások pedig csűrik csavarják a dolgot, csakhogy ne kelljen elismerni, hogy nem tudják megmagyarázni.

„A halállal megszűnik működni az agyad és ott kezdődnek az első bomlási folyamatok, tehát tudatod sem lehet. Vagy netán agy nélkül is tudsz gondolkodni?”

Az agy egy nagyszerű eszköz, de nem a tudat székhelye. Én azt hiszem hogy az ember az agy nélkül nem tud önállóan gondolkodni, de a tudat minden gondolatot átfog. Tudatos minden gondolat felől.

„Egyébként pedig nem értem miért a gyűlölködést hozod fel példának, miért nem a jó szándékot? Az is emberi tulajdonság.”

Ezt én se tudom, talán csak azért mert az jutott eszembe, vehettem volna például a kíváncsiságot vagy a jó szándékot.

„Semmiféle Isten nem kell ahhoz, hogy érzelmeink legyenek.”

Ha az ember a Természet fejleménye, akkor az érzelmek is annak fejleményei. De a szeretet nem érzelem. A szeretet szerintem egy erő, egy hatalom, melyhez nekünk embereknek hozzáférhetőségünk van aszerint, amennyire személyiségünk ezt megengedi. Ezt nagyon gyakran tapasztalhatjuk egymásközt. Erős személyiségek általában válogatósabbak kit engednek közeledni, kit tartanak távolabb maguktól. Kevésbé kimondott személyiségek általában közlékenyebbek, barátságosabbak, kedvesebbek. Talán megfigyelted már a politikusokat, drága kocsikkal vitetik magukat a parlamentbe, de a sofőrön és rajta kívül csak nagyon ritkán van még valaki más is a kocsiban. A szeretet a világmindenség összetartó ereje is.

„Ezt nem értem! Miért trükk az, ha egy témát nem csak fapofával, komolyan beszélünk meg?”

Hát talán csak azért látom furcsának mert az ember - ismét szerintem - valódi lénye és rendeltetése a tudat tökéletes állapota, vagy tökéletes boldogság. Minden más lelkiállapot a tudat téves, szánalmas állapotát tükrözi vissza.

„Azt még megértem, miért akarnak a vallások mindenféle mennyországot, nírvánát, meg hasonló túlélési marhaságokat kitalálni.”

A vallások feladata a népek tudatának fejlesztése, tökéletesítése, felemelése. A történelemben ezt nem félelem sugallta, kivéve talán a zsidó népnél amely e szívósság nélkül ma nem létezne, de a tökéletességet természetesen sehol se érték el. Én megvagyok győződve arról, hogy a tudat állapota amit a vallások mennyországnak neveznek elérhető a jelen életben. És hogy az a nagy „valami” nekem egy részem és hogy én annak egy része, fejleménye vagyok.

„Azt viszont nem értem, miért nem lehet elfogadni, hogy egyszerűen megszületünk mindenféle hókuszpókusz és isteni szentszellemmegszállás nélkül? ”

Ez egy mélyen gyökerező tévedésen alapul, Isten a természet, rajta kívül nem létezik semmi, nincsen természet fölötti, vagy azon kívüli, minden benne létezik és benne megy végbe. Mint egy ihlet ami ha már egyszer az isteni forrásból kiáradt, nincsenek határai, mindenki, akinek érdeklődése arra irányul felfoghatja és magáévá teheti.

„Az állatok nem tudják, hogy van isten meg mennyország, nem is imádkoznak, templomaik meg főleg nincsenek,”

Az állatvilágnak, és minden más létező természet fejleményének, az élet fenntartásához nincs szükség vallásra, de az emberben mélyen rejlik a tudat, hogy neki több elérhető belátja, hogy számára akár az egész világot hatalma alá hajtja, még nem ért el mindent, még mindig van valami elérhető. A próféták, a látnokok, azok akiknek érdeklődése ez irányba tartott és meg volt rá a lehetőségük, belátták ezt, ők voltak a népek első tanítói, papjai és valamilyen okból ezeket az ihleteket, ezeket a belátásokat titokzatossággal, szertartásokkal vették köröl.

„Úgy veszem ki a szavaidból, hogy te az embert és a természetet tartod istennek.”

Igen szerintem Isten a természet, és az igazi Istentisztelet a Természet tökéletes tiszteletben tartása beleértve embertársainkat, az állatokat a növényeket, egyszóval mindent amit a természet létre hozott.

Az üzenetet a felhasználó 2010-06-03 15:53:28-kor módosította.

Előzmény: socci (301)

Válaszok

«""""Az első dolog amire itt szeretném felhívni a figyelmedet""""»

„Nocsak, vallásalapító lettél? :))”

Nem lettem vallásalapító, de hát kíváncsi voltál, és talán meg van engedve nekem is, hogy legyen saját elképzelésem ?

«""""amit Mennyországnak nevezünk, már itt ebben a jelen életben elérhető,""""»

„Talán menj el borsodba és kérdezz meg pár nincstelenségben élő családot, tetszik-e nekik a földi mennyországod. ”

Talán nem kellene ennyire sarkítani, a dolog ennél jóval bonyolultabb.

«""""például a gyűlölködő ember tovább fog gyűlölködni,""""»

„Ez a földhözragadt, korlátolt emberi elme legtipikusabb példája.”

Nem boncolgatok ufókérdéseket, se bizonyíttathatatlan utópikus hitet. Ufókkal nem foglalkozom, az „utópikus hit” dolga egy kissé másképp áll. Elképzelésem szerint a halált nem a mennyország követi hanem a tudatnak az az állapota amelyben volt a halála előtti időben, tehát a gyűlölködő tovább fog gyűlölködni, stb.

«""""Mivel a hangsúlyt a férfi és a nő viszonyára helyezted""""»

„Próbáltam kicsit a humor oldaláról közelíteni.”

Semmi bajom a humorral, csak legyen barátságos, ne támadó se gúnyolódó. Én magam nem vagyok vicces, csak ritkán viccelődöm, úgy gyakran előfordul, hogy nem értem a viccet, de ez nem jelenti azt, hogy haragszom ha valaki viccelődik, legfeljebb értelmetlennek látom a
dolgot. Furcsának látom, hogy az embernek ahhoz hogy jókedvű, vidám legyen ilyen trükkökhöz kell folyamodni, ez nem az ember valódi lényét tükrözi.

„de arról nem, hogy ha szeretettekről van szó, akkor legtöbb esetben férfi és nő szerepel a dologban.”

Az amit általában szeretetnek nevezünk, valójában nem szeretet, a szeretet nem érzelem, és nem a másik ember figyelmének, teljes odaadásának igénye ez főleg a férfi és a nő közt játszódik le. A szeretet az isteni forrás kiáradása ami leginkább az ember által nyilvánulhat meg. A szeretettel telt ember kedves vidám, erőteljes, jókedvű anélkül hogy bármire is szükség lenne, hogy azt előidézze.

"ha a halál utáni szeretteink találkozása a téma, teljes egészében megállja helyét a felvetésem, miszerint melyik szeretteinkről van szó?”

Lehet, elvégre csak elképzelésről van szó, én csak a saját elképzelésemet adtam.

„csupán egy család, vagy azon belüli szerettek találkozása szűrődik ki a felsorolásodból.”

Igen ezek a viszonyok a mai napig a leggyakoribbak.

„Mondjuk én inkább a katolikus mennyországot választom, mert ott van testem, ergó szexelni is tudok majd. :))))))) Te meg csak elmélkedjél szellemi síkon. :)))))))”

Korábban már említettem, hogy az amit a vallások mennyországnak neveznek, szerintem nem a halál után egy bizonytalan jövőben kezdődik, hanem a jelen életünkben a születéssel. – Ez nem éppen katolikus tanítás, mert aszerint előbb egy előírásaik szerint egy helyes életet kell élni és el kell szenvedni a halált, hogy végül feltámadhassunk az utolsó ítéletre.

Alkalmazom a vallásos kifejezéseket, mert azok a legismertebbek és a legjobban kifejezik
a dolgokat. A szerelmes párt és a gyerek és szülő viszonyát is azért alkalmaztam mert azok nagyon gyakoriak, természetesen vannak más viszonyok is. A tudat azon tökéletes állapotában mint már említettem, nem érzünk nemi késztetés, ez természetesen nem zárja ki a lehetőséget.

«""""Ha jól értettem, „az öreg nagy szakállú”""""»

„-mert szerintem nem létezik se öreg, se más címszó alatt,”

Én soha nem kételkedtem Isten létezésében, én vagyok, tehát kell hogy legyen valami …. nem rajtam kívül, hanem mint saját isteni kilétem, melynek én egy fejleménye – nem teremtménye – vagyok mint egy fának egy gyökere, egy ága, egy hajtása, egy levele, egy virágja, egy gyümölcse ….

Az üzenetet a felhasználó 2010-06-02 23:28:06-kor módosította.

Előzmény: socci (299)

Válaszok

«""""Szerintem""""»

„Szerinted? Az elég kevés. Esetleg valami konkrétebb tény.......? Lehet, nem is én írtam az ostobaságot, hanem te?”

„Ok, akkor ostoba vagyok.”

Ne érts félre, nem írtam azt, hogy Te ostoba vagy, csak azt, hogy „ha tudod azt is, hogy ez „az öreg nagy szakállú”nem egy személy, hanem minden értelem, minden bölcsesség, és minden szeretet tökéletes kimeríthetetlen forrása bennünk, akkor van elég bizalmad, hogy ilyen ostobaság nem jut az eszedbe.” - tehát azt, hogy valami ostobaság jutott az eszedbe, ami velem is előfordul.(a kifejezést mellesleg te használtad elsőként:
„Egyszóval ez az egész egy hatalmas ostobaság.” (294)

„De most már én is kíváncsi vagyok, te milyen okos magyarázatot tudsz kitalálni Tixi kérdésére.”

Tixi az elképzelésem iránt érdeklődött, amire képességem szerint válaszoltam.

Ha jól értettem, „az öreg nagy szakállú” alatt te arra gondolsz, amit az emberek Istennek neveznek. Ez a fogalom nekem nem egy személyt jelent, nem egy „öreg nagy szakálú” valakit, hanem egy Mindenható törvényt, egy Vezérlő Alapelvet, egy Hatalom, Bölcsesség és szeretet kimeríthetetlen forrását bennünk és körülöttünk mindenütt, egy Eredeti Önfejlesztő Ihletet, melynek fejleménye minden ami csak létezik, és a létező dolgoknak szükségleteihez és képességeikhez mérten hozzáférhetőségük van a feljebb említett forráshoz.

„Mert amit válaszoltál az nem válasz, az egy zagyvaság.”

Az nem „zagyvaság” az csak az én elképzelésem röviden.

Ám legyen, merüljünk kissé mélyebben – ismét saját véleményem szerint – bele mit is írtál:

„Képzeld el a szitut, hogy valakinek több házastársa is volt és akikkel együtt élt egy darabig azoknak is és így tovább. Szerencsétlen polgárok feldobják a patkót és a mennyországban keresni kezdik a szeretteiket. Igen ám, de melyiket?”

Az első dolog amire itt szeretném felhívni a figyelmedet, az hogy a halál utáni állapot elképzelésem szerint nem azonos a mennyországgal. A halál utáni állapot, feltéve, ha a tudat tovább létezik, szerintem annak egy bizonyos állapota. A legjelentősebb különbség szerintem az hogy a tudatnak az az állapota amit Mennyországnak nevezünk, már itt ebben a jelen életben elérhető, nem a halál után egy bizonytalan jövőben, és egy tökéletes lelkiállapotot vagy boldogságot biztosít. Míg a tudat halál utáni állapota kizárólag csak veszteséggel jár, például a gyűlölködő ember tovább fog gyűlölködni, csak azzal a különbséggel, hogy teste hiányában nem képes fizikai kifejezést adni érzelmeinek, ugyanaz érvényes minden más érzelmekre.

Mivel a hangsúlyt a férfi és a nő viszonyára helyezted, el kell mondani hogy a mennyek országában a tudat oly magas színvonalra emelkedik, hogy az távolra felülmúlja a nemi élet gyönyöreit, az emberek nem éreznek késztetést ez irányban.

Az üzenetet a felhasználó 2010-06-02 11:13:57-kor módosította.

Előzmény: socci (297)

Válaszok

Szerintem az ember „az öreg nagy szakállú” fejleménye, nem utóda, sem teremtménye, és ha tudod azt is, hogy ez „az öreg nagy szakállú” nem egy személy, hanem minden értelem, minden bölcsesség, és minden szeretet tökéletes kimeríthetetlen forrása, akkor van elég bizalmad, hogy ilyen ostobaság nem jut az eszedbe.

Az üzenetet a felhasználó 2010-06-01 16:47:43-kor módosította.

Előzmény: socci (294)

Válaszok

Szia Tixi,

„aminek csak mamutfenyők nem dőlnek be."

A mamutfenyők nagyon okosak lehetnek !

„A szalag egyszer elfogy, a másolatok pedig egyre silányabbak, végül olvashatatlanok lesznek. Akkor itt elakadtam, nem tetszett a film.”

Itt én is elakadtam volna, de most belátom, hogy az örök élet nem örök változatlanság. Az ember alkotta szerkezetek is folyton változnak, kopnak, gyengülnek tönkremennek. Az isten alkotta dolgokkal is egy hasonló dolog mehet végbe legalábbis ami az emberre vonatkozik, de nem szükségszerűen negatív irányba. Az embernek megvan a lehetősége, hogy saját szellemi fejlődését irányítsa. A legtöbb ember e képességét az anyagiak, a tekintély megszerzésére stb. használja. Mikor az egyik dolgot elérte rögtön jelentkezik egy másik dolog amit megakar szerezni, ez így folytatódik az élete végéig. Most ne érts félre ez nem feltétlen rossz, ez nem megvetendő, mert valójában ez a fejlődés hajtóereje, az ember vágya Isten leghatékonyabb eszköze. De ha az ember folyton azt tapasztalja, hogy bármit is érhet el, végeredményben mégse talál semmit ami őt tökéletesen kielégítené, akkor talán belátja azt is hogy, neki talán valami más van félretéve, hogy végül kielégítést találjon, amire eddig a világi dolgokban képtelen volt. Akkor talán felveszi a munkát ami továbbá nem a külvilágra, hanem saját személyiségére, saját kilétére irányul, ez azt jelenti hogy önmagán kell váltóztatni. Ez a belátás, ez az elhatározás a magasba szökkenni (ön-)tudatát, mert belátja mi minden elérhetővé válik neki, amiről eddig álmodni se mert. Akkor elkezdi a munkát, de hamarosan tapasztalja, hogy gyakran nehezebb mint az anyagi dolgok megszerzése, főleg mert egy szinte rendíthetetlen hitre és bizalomra van szükség. De ha kitart, lelkében hamarosan tapasztalja, a változásokat, és azt is hogy a világmindenség vele együttműködik, mintha minden oldalról segítséget kapna. Idővel a teste is átszellemül, változik, de nem úgy mint a fénymásoló, a mi csak kopik, az ember teljes lénye átszellemül tökéletesül – végöl egy “tiszta fehér lap” lesz, de ez nem negatív – nem úgy mint a fénymásolónál, ahol minden hiányzik, ez a fehér lap minden információt tartalmaz, akkor elérte a számára elrendelt isteni ötletet.

„tőled azt várnám a hozzászólásaid alapján, hogy esetleg tudnál valamiféle magyarázattal, vagy elképzeléssel szolgálni arra vonatkozóan, hogy az elhunyt szeretteinkkel milyen formában találkozhatunk. Mert ha van örök élet, akkor ugye mindenkinek van.”

Tudatos tapasztalatom természetesen nincsen, csak elképzelésem. A halállal és az azután következőkkel nem sokat foglalkoztam, mert megvagyok győződve arról, hogy az örök élet itt a Földön a születéssel kezdődik, nem egy bizonytalan jövőben a halál után; ugyanis miféle örök élet az, ha előbb el kell szenvedni a halált.

De az emberek meghalnak és szeretetteik is meghalnak. Én úgy gondolom, hogy a lélek vagy tudat tovább létezik, de néha oly erősen kötődik némely anyagi dolgokhoz, néha talán még személyekhez is, hogy az még az anyagi világban is megnyilvánul. Az elhamvasztás erre egy nagyszerű orvoslás. Szerencsére ez csak ritka eset, a legtöbb emberi tudat a halál után belátja, hogy testét végleg elkellet hagynia. A szeretetteinkkel kapcsolatban úgy gondolom, hogy sokkal nagyszerűbbnek szebbnek, tökéletesebbnek látjuk egymást mint addig míg éltünk. Kapcsolataink sokkal bensőségesebbek lesznek mint azelőtt. A szerelmes párok szerintem szinte teljesen eggyé válnak, míg az életben a legintimebb egyesülés után is két test, két személy, két egyén maradnak, egy hiány érzésével. A gyerek az anyját sokkal szebbnek, kedvesebbnek, az apját erősebbnek, tökéletesebbnek látja mint azelőtt, a szülők hasonlóképpen viszonyulnak gyerekeikkel szemben.

E dolgok addig tartanak míg a szeretettek közül valaki belátja, hogy ismét fel kell venni a fizikai életet, hogy munkáját folytassa, vagy befejezze. Akkor ismét jön a válás pillanata. Az aki távozik egy újabb testről, egy újabb személyiségről gondoskodik újabb körülményekkel és lehetőségekkel, míg az aki marad, lehetőségeihez mérten követi szerettette életét.

Ez természetesen csak az én elképzelésem.

Az üzenetet a felhasználó 2010-05-29 18:11:37-kor módosította.

Előzmény: Tixi (292)

Válaszok

Alice Morley könyvével nekem egy érdekes kis tapasztalatom volt. Lehet már 30 éve is, hogy egyik hasonló érdeklődésű kollégámtól kaptam a könyvet ajándékba. Akkor mohón végigolvastam, és félre tettem a szándékkal, hogy majd időnként előveszem. Akkor nagyon tetszett, de most tudom hogy akkor felét se értettem. A könyvecske – mert nem nagyon terjedelmes, de tartalmára nézve eléggé tömör – évekig hevet a könyvespolcon, anélkül, hogy olvastam volna. Talán egy évtizeddel később ismét a kezembe került, akkor újra olvasni kezdtem, ezennel egy valódi kinyilatkoztatássá vált nekem annyira, hogy mindent tökéletesen megakartam érteni. Akkor elhatároztam mint laikus lefordítom Magyar anyanyelvemre, ez több
tekintetben egy áldásos munka volt. Most néha idézgetek belőle, abban a reményben, hogy valaki olvassa.

A másik idézeted nem tudom honnan származik, az jóval terjedelmesebb, más szavakkal és más dolgokat érintve sokszor „ismétel”. Közülünk sokaknak éppen erre van szüksége hogy bizonyos dolgokat a helyes módon megértsen. Lehet hogy ha ezt kaptam volna ajándékba, talán nem került volna annyi időbe és erőfeszítésbe, hogy megértsem azt amit most megérthetek, de hát nekem valószínű arra volt szükségem.

Jól látod, „ezek térben és időben távoli dolgok milyen szépen összecsengenek. Ha az egésznek semmi alapja, akkor hogy juthattak eltérő kultúrák ennyire hasonló eredményre?” Ez nem véletlen, Ennek van egy szilárd alapja, ez az, amit mi Istennek nevezünk, egy mindenható Törvény, egy Vezérlő Alapelv, egy kimeríthetetlen forrás melyből folyton Szeretet, Bölcsesség és hatalom árad, egy Önfejlesztő Eredeti Ihlet, melynek minden létező dolog későbbi fejleménye. Melynek fejleményeihez minden lénynek szükségleteihez és képességeihez mérten hozzáférhetősége van.

Következtetésed helyes, igen "itt a földön létezik a mennyország"; élnek a földön több ezer éves fák, melyeket csak az ember fejszéje fenyeget, az ember tanulhatna tőlük. Ezek a lények tökéletes módon hozzák kifejezésre Isten ötleteit, ez a titka hosszú életüknek. Az ember élete azonban sokkal bonyolultabb mint egy fáé, onnan a rövid élete, de az ember szellemi képességei révén felülmúlhatja a fa túlélő képességét. Míg a fa a mennyekben él, addig míg az ember nem bántja, az ember folyton a pokol és a mennyek között ingadozik és úgy látszik képtelen belátni, hogy az ő számára elrendelt Isteni ötlet, sokkal többet tartalmaz mint a több ezer éves fának.

A genetikához nem sokat értek, de biztos vagyok abban, hogy ahogy írtad „a kulcs a kezünkben van” csak tanuljuk meg hogyan használjuk azt. Biztos vagyok abban hogy a testünkben elhaló és megújuló sejtek egyensúlyát a lélek vagy az (ön-)tudat határozza meg. Úgy végül a tudomány lesz az ami sokak által remélt és a vallások által ígért örök élet bizonyítékát fogja szolgáltatni.

Én ezt a lehetőséget nem is a túlságosan távoli jövőben elérhetőnek látom: az utóbbi századokban minden felgyorsult az emberi tudat nem maradhat le.

Az üzenetet a felhasználó 2010-05-26 19:30:42-kor módosította.

Előzmény: Tixi (290)

Válaszok

Szia Tixi,

Ez szerintem azt bizonyítja hogy a vallás lehet jó, hasznos dolog az emberi tudat fejlesztésére, minőségének javítására, színvonalának emelésére, de nem nélkülözhetetlen, mint ahogy minden más ideológia. És éppen úgy vihetik a vallások és a többi ideológiák is a népeket anyagi és szellemi nyomorba. A vallásoknak, habár folyton Istennel foglalkoznak, nem sok közük van hozzá, és a vallásos emberek közül csak kevesen vannak akiknek némi fogalmuk van róla.

A gondolat, hogy „szeretnél tisztességesen élni” szerintem nem a vallásoktól jött, sem másfajta ideológiától, hanem a saját isteni kilétedtől az Isten egyszülött fiától a Krisztustól benned.

Már sokszor leírtam, hogy Isten egy Mindenható Törvény, egy Hatalom, Bölcsesség és Szeretet forrása, melyhez nekünk hozzáférhetőségnek van, amit csak érdeklődésünk határoz meg. Érdeklődésed téged oda vezetett, hogy éppen ez a gondolat tudatosuljon benned.

A tisztességnek valóban nincsenek fokozatai, a szellemben e fogalom tökéletes, de az ember nem csupán szellemi lény, tudata elérheti az egeket, a lábaival a földön jár. De létezik olyan lehetőség amit törekvésnek nevezünk; a törekvés egy elhatározásnak következetes kivitelezése, és ha már elhatároztunk valamit, és komolyan vesszük azt, akkor hamarosan tapasztaljuk, hogy segítséget kapunk, ez a segítség az előbb említett forrásból származik, legyünk akkor figyelmesek és engedelmeskedjünk ennek a benső „hangnak”, a Krisztus hangjának bennünk.

Igen, az embernek csak egy értékrendje lehet, ez ugyanazt jelenti mint amit Jézus mondott, hogy egy szolga csak egy urat szolgálhat és ez szerintem végeredményben nem más mint a saját isteni kilétünk. Az ószövetség is kifejezi ezt, mondva hogy Izrael Istene egy féltékeny Isten, nem tűri, hogy más isteneket szolgáljanak, imádjanak, ez az „Én Vagyok” az Én Vagyok minden ember saját isteni kiléte, nem istenek sokasága, hanem az Egy Oszthatatlan isteni Mindenható Törvény.

Balogh Béla könyveit nem ismerem eléggé, nem tudom mi ment végbe benne. Én egy ideig leginkább Bhagvan shree Rajneesh (Osho) könyveit olvastam nagy érdeklődéssel. Azok engem egy ideig főleg kutatásra, kísérletezésre és tapasztalatok megszerzésére serkentettek engem. Akkor egy időszak következett be számomra, amit a leginkább egy folyam meggyorsulására emlékeztetett, az események, melyeket nem minden alkalommal lehetett közönségesnek nevezni, egyre gyorsabban követték egymást. Ez addig tartott, míg egy álmomban Osho egy gyönyörű őszibarackká vált (a kedvenc gyümölcsöm), én tudtam hogy ezt nekem szánta. Megyek érte, útközben látok egy fekete ruhába öltözött férfit aki szintén a barackért megy. Akkor (még mindig álmomban) megértettem, hogy meg kell osztanom vele a finomságot. Ezzel álmom véget ért, azóta eltelt jó néhány év, az események ismét normális tempóban történnek, érdeklődésem Osho dolgai iránt majdnem teljesen megszűnt, nem vált értéktelenné, de én kimerítettem belőle azt ami engem megilletett. Most kezdem érteni mit is jelenthetett akkori álmom, főleg a fekete ruhás férfi megjelenése.

Ezt csak azért mondtam el mert valóban Isten a pontos időben eléri tevékeny tudatunkat, nekünk csak eléggé figyelmesnek kell lenni és hallgatni kell rá, ez ugyanaz amire Elisabeth Haich utal. Az ember tehát gyakran jobban teszi ha erre a benső hangra hallgat, mint a „józan eszére”; ehhez természetesen figyelem és tökéletes őszinteség nélkülözhetetlen.

A bűntudat a keresztényeknél – amit valószínű a zsidóktól vettek át – szerintem egy túl nagyon fontos helyet kapott. Nem véletlen az, hogy Jézus Péternek azt válaszolta hogy hetvenszer hétszer, kell megbocsátani, mikor ő az kérdezte, hogy hányszor kell megbocsátani, mert ő már hétszer megbocsátott valakinek. Ő belátta, hogy ha valaki megbocsát valakinek, nem csak a bűnöst váltja meg terhétől, hanem saját magát sem emészti tovább, azon felül eltávolítja az akadályt mindkét fél részére a szellemi fejlődésre vezető útból.

A Mindenható Törvénynek, a Vezérlő Alapelvnek, a Hatalom, Bölcsesség, Szeretet forrásának, az Eredeti Önfejlesztő Ihletnek, vagy röviden Istennek, melynek mi fejleményei, tehát részei vagyunk semmi köze a mi bűneinkhez, tehát nem büntet, de tetteinknek vannak következményei, azokat elkerülni nem lehet.

Az üzenetet a felhasználó 2010-05-16 16:44:53-kor módosította.

Előzmény: Tixi (287)

Válaszok

Szia Mercurius,

Elnézést a figyelmetlenségemért valóban ugyanarról a könyvről van szó, melyet Te említettél. Most a végére értem az első résznek, és ugyanazt mondhatom mint azelőtt, hogy az első fejezetek Pandora szelencéjére emlékeztetnek, de a kíváncsiságot nem elégíti ki, azaz inkább elriasztja a kíváncsi olvasót, de a komoly kutató részére nagyon értékes dolgokat tartalmaz. Újdonságot nem találtam benne, de sok dologban, melyekkel korábban már megismerkedtem megerősített.

Most szeretném tudni vannak-e ma is iskolák vagy szerzetes rendek melyek ilyen dolgokkal foglalkoznak, mert a mai hitoktatás ilyen mélyen nem merül bele e dogokba, pedig feladatuk lenne a népek tudatát egy magasabb színvonalra emelni.

Az üzenetet a felhasználó 2010-05-15 11:46:11-kor módosította.

Előzmény: Merkurius (286)

Válaszok

Jó hogy bekapcsolódsz a fórumba, mert már lassan úgy néz ki, mint ahogy Yagami Light mondta hogy többször átrágtuk már a témát, úgy jó lenne ha újabb, gondolatokkal, ötletekkel, véleményekkel, belátásokkal, meggyőződésekkel frissíthetnénk a témát. Érezd jól magad köztünk !

Igen, én vallásos oldalról közelítem meg a dolgokat egyrészt azért mert vallásos nevelésben részesültem, szüleim és az emberek körülöttem vallásosak voltak, anélkül azonban, hogy azt rám erőltették volna, másrészt azért, mert a vallásos kifejezéseket ismerem a legjobban és azokat találom a legalkalmasabbnak az efféle dolgokról beszélni. Ha azt kérdeznéd tőlem milyen vallású vagyok, akkor azt kellene válaszolnom: “a jó ég tudja ! Talán a kereszténység egy nemesített formája. :-)))”

Elisabeth Haich könyvét nem ismerem, következetesen nincs véleményem róla. Vagy talán csak annyi, hogy az anyag teljes elutasításával nem tudok egyet érteni.

Előző életemre én se emlékszem, de nem tartom kizárt dolognak, hogy a tudat, amely jelen életemet vállalta, már korábban kísérletezett az élettel, természetesen nem eben a testben és nem ezzel a személyiséggel. Az emberi tudat ma nagyon eltávolodott eredetétől, elvesztette gyermeteg hitét, naivitását, annyira elfásult, annyira “kijózanodott”, hogy a hitet majdnem teljesen kizárta. Ezzel nem egy vallásos hitre gondolok, inkább a “hitre” mint lehetőségeket tartalmazó fogalomra, mint például a halál elkerülhetősége.

Igaz az, hogy itt és most van a lehetőség, de hol van az az ember, aki a hitével e pillanatban odébb tudná tenni mondjuk a Gellérthegyet, vagy egyszerűen elkerülje a halált. A tudatosulás végbemehet egy pillanat alatt de az előkészület bizony időt igényel, mint a vonat a pontos időben beér az állomásra, de előzőleg hosszú utat kellett megtennie.

Szerintem az embernek nem kell mindent újra kezdeni, az ember nem az ősember tudatával jön a világra, hanem folytathatja a munkát ott ahol arra kényszerült, hogy abba hagyja. A reinkarnáció erre egy nagyszerű lehetőséget nyújt.

Az üzenetet a felhasználó 2010-05-13 18:48:55-kor módosította.

Előzmény: Tixi (284)

Válaszok

Igen, tudom, én ezt világias kifejezéssel (ön-)tudatnak nevezem, és szerintem ez az ami a halál alkalmával a testet elhagyja és eredetéhez csatlakozik, ahonnan idővel ismét ki lesz küldve, hogy megteremtse a lehetőséget egy újabb megtestesülésre egy újabb személyiséggel. Egyetértek tehát abban, hogy úgy a test mint a személyiség egyszeri és megismételhetetlen.

Van tudomásom arról is, hogy ha ez az (ön-)tudat eléggé fejlett akkor az egészséges testet tudatosan elhagyhatja akár hosszabb időre is és vissza is térhet.

Beláttam azt is, hogy az ember ezen (ön-)tudat segítségével elkerülheti azt a folyamatot amit mi ma a halálnak nevezünk.

Az üzenetet a felhasználó 2010-05-02 00:28:46-kor módosította.

Előzmény: cseppkő (280)

Válaszok

Köszönöm az ajánlott könyvet. Valóban nem ez volt amelyre többször hivatkoztam. Hogy őszinte legyek eleinte idegenkedtem egy kicsit, mert már sok könyvet próbáltam olvasni amely 'az egeket ígérte' de néhány fejezet után csalódottan félretettem, mert egy elszánt szellemi kutatónak semmi hasznavehetőt nem találtam benne. Ez a könyv valahogy más, ez képes ébren tartani érdeklődésemet, mintha bizonyos dolgokra emlékeztetne. Meg csak most értem a 170 oldalra, csak lassan olvasom mert mindent megakarok érteni belőle. A könyv eső fejezeteivel Pandora szelencéje jutott eszembe, amit ha kinyitunk …! Továbbá úgy tűnik nekem mintha az általam többször idézet könyv eseményeinek mélyebb 'tudományos' magyarázatát tartalmazná.

Az üzenetet a felhasználó 2010-05-01 23:47:14-kor módosította.

Előzmény: Merkurius (279)

Válaszok

Szia Cseppkő .

Igen sajnos ez vagy ha nem is teljesen így van ahogy írtad,de valami hasonló a megszokott dolog az emberek életében .Az emberek általában a haláluk után "találkoznak"vagy inkább talán úgy lehetne mondani értik meg igazán a kapcsolatukat a lelkükkel és az isteni energiákkal.
Vagyis ahogy te írod eljút az isteni energiákhoz.,valóban ez az egyik megoldás.
A másik viszont az ,hogy az isteni energiák jutnak el hozzád,mégpedig fizikai testben történő életed során.
A te írásodból itélve te ezt nem tartod lehetségesnek .
De vajpn miért lenne lehetetlen?Szerintem egyáltalán nem lehetetlen,sőt én biztos vagyok bent,hogy ez az emberek földi életében már volt,hogy meg is történt.

Válaszok

Igen, Te komolyan érdeklődsz és valóban sokszor átrágtuk már ezt a témát, én mégis úgy gondolom, még nem merültünk bele elég mélyen. Egyrészt talán azért mert nem adódott megfelelő alkalom, másrészt ami engem illet, óvakodom a részletektől melyekbe könnyen beleakadnak azok akiket inkább a vita mint a dolgok tartalma érdekel. És el kell ismernem, hogy a felületnél sokkal mélyebbre hatolni nekem se sikerült.

Most mégis olyan irányból kaptam megerősítést ahonnan nem vártam, (lehet, nem az volt a szándék). A Lélekvándor fórumon annatolla egyik hozzászólásában, majdnem éppen azt írta le amit én ezzel a témával szándékoztam fejtegetni. Hasonló belátásra jutottam én is évekkel ezelőtt, lehet nem éppen azon a módon amelyen ő. Arra, hogy az embernek valóban elérhető az az állapot amit a vallások a mennyek országának neveznek. De hogy azt elérje mindenképpen változnia kell, változni kell hogy elérje a teste átszellemülését, és ez a változás végbe mehet mielőtt elszenvedné a halált. Ez az átszellemülés egy fénnyel járó, vagy fény-jelenség; a Biblia szerint Isten első teremtménye (valójában fejleménye), „Legyen világosság !” - Legyen értelem ! Mert a tudat, az értelem fizikai megjelenése fény. Ez a fény az értelmet, a rendet, képviseli amely szerint a dolgok felépülnek, ez a fény adja az életet a lényeknek, az embernek. Ez a fény minden emberben jelen van és sugárzik belőle, akkor is ha mi azt nem látjuk. De ez még nem elegendő ahhoz, hogy végbe menjen benne a színeváltozás, hogy elkerülje a halát. Ahhoz a(z) (ön-)tudat fejlesztésére van szükség, és ahogyan e tudat fejlődik, úgy erősödik ez a fény mindaddig, míg ha kitartunk, végbemegy a színeváltozás, akkor egy nagyszerű emberhez méltó módon elkerültük a halált. Én ezt Jézus színeváltozásával igyekeztem illusztrálni, aki a Krisztust hozta kifejezésre.

Megértettem azt is hogy Jézus ezt az ismeretet igyekezett átadni tanítványainak, és kétség kívül voltak is köztük, akik éltek ezzel a lehetőséggel. Szerintem ez volt az evangélium, az örömhír lényege.

"azaz nem porrá lesz, (a test) hanem szellemesül, fénymagokká...energiává válik, csak az emberi szem elől elrejtett a folyamat, ha emlékeznél arra, hogy Jézus teste is eltűnt a sírból" (annatolla)

Jézus színeváltozása alkalmával Péternek, Jákobnak és Jánosnak meglett adva, hogy láthassák ezt a folyamatot.

"azaz szellemesül... (a test) minden egyes atomja fénnyé válik...de csak annál a testnél, amelyet MEGVÁLTANI hagyott az elme,"(annatolla)

"Krisztus által (az ember) a fizikai testének is urává válik, és az is fölemeltetik (annatolla)

Ezek után úgy hiszem, hogy annatolla tömérdek meglehetősen zavaros, vallásos módon ködösített írásainak mégis van némi szilárdabb alapja. És hasonlót mondhatunk cseppkő hozzászólásairól is.

Az üzenetet a felhasználó 2010-04-24 10:21:36-kor módosította.

Előzmény: Yagami Light (277)

Válaszok

Szia Yagami Light,

„Elárulod, hogy mi volt az?”

Legyen elég az, hogy bemásolom az említett könyvben található a magyarázatot:

„Mikor valaki, aki még korlátozott, emberi módon gondolkodik, a Krisztust látja megjelenni, akkor az a kifinomultabb személyiség fényt sugároz ki. Akkor az, aki a benne lévő Krisztust vetíti, egy nagyobb, szélesebb látáskörrel lát. Ő akkor a saját finomabb testét látja egy gyorsabb ütemű rezgéssel, mint a korlátozott testét, amelyet természetesen szintén lát. Ő akkor azt gondolja, hogy két test van ott. Ugyanakkor azt is gondolja, hogy a termet, amelyet ő a saját testén kívül lát, valaki másnak a Krisztusa. De ez csak látszat, mert nem hiszi el, hogy ő maga a Krisztus.”

B.T.S.

Az üzenetet a felhasználó 2010-03-27 22:05:11-kor módosította.

Előzmény: Yagami Light (273)

Válaszok

Szia Socci,

Előző hozzászólásom kiegészítéséül szeretném ezt még hozzátenni:

„Egyébként nem Te vagy az egyetlen, aki azt állította nagy dolgok részese volt, de nem mondja el mi volt az. Így viszont értelmetlen és kissé meg mosolyogni való.”

Én nem voltam nagy dolgok részese, de volt egy nagyszerű élményem, melyre a szóban forgó könyv engem élénken emlékeztetett. A könyv egyik fejezete tartalmazza a magyarázatot az ilyenfajta élményekről. Nekem ez elegendő ahhoz, hogy ne kételkedjek annak hitelessége felől.

„Nem az volna a cél, hogy minél többen jussanak el a felsőbb szintre? Ha igen, akkor miért kell ebből amolyan misztikus titkot csinálni?”

Igen, az a cél, de az általában nem az előjárók célja, mert azok akkor fölöslegessé válnak. Ez az eltorzult helyzet némely felekezeteknél nagyon is szembetűnő; olykor az előjárók hízelgések és fenyegetések kifinomult adagolásával és a megfelelő titokzatossággal körülvéve úgy manipulálják híveiket, hogy azok hűek maradnak a felekezethez. A hívő így képtelen akár egy parányit is előbbre haladni, addig míg át nem lát ezen a szövevényen. Ez gyakran nem csak szellemi, hanem anyagi zsarolás is.

Az üzenetet a felhasználó 2010-03-23 14:24:28-kor módosította.

Előzmény: socci (269)

Válaszok

„Miért csak 2000 évvel ezelőtt történtek meg ezek a tettek?”

A színeváltozáson nem csak Názáreti Jézus ment át 2000 évvel ezelőtt, voltak előtte is és utána is akik elérték ezt az állapotot.

„Miért csak ilyen kevés ember érdemelte meg a tanúságot? A többi nem Isten teremtménye? A többi értéktelen? A többi semmibe vehető?”

A tény, hogy valóban nagyon kevesen vannak köztünk akik a tudatnak e magaslatát elérték annak tulajdonítható, hogy ehhez hitre és nem csekély erőfeszítésre van szükség. De hogyan kezdjünk egy ilyen munkába, mihez a hit mellett megannyi erőfeszítésre, kitartásra, bátorságra, fegyelmezettségre, stb., van szükség, ha nem hiszünk benne, mert folyton az ellenkezőjét látjuk végbe menni, ha nincs senki a közelbe, aki hitünkben erősítene bennünket, ha mindenki az ellenkezőjét bizonyítja, ha néha még üldöznek is mert eltérően gondolkodunk ?

Isten, a Törvény, a Vezérlő Alapelv nem válogat az emberek között, minden embernek egyaránt megadta ezt a lehetőséget, de a felsorolt okokból csak nagyon kevesen élnek vele.

„Miért nincs egyikre sem bizonyíték, csak sokadik kézből származó mendemondák, mint pl. a magyar népmesék?”

Vannak bizonyítékok, de mit segít ha nem fogadjuk el ? Ez olyan mint például Darvin fejlődés elmélete még mindig vannak sokan akik nem hiszik el. Ehhez hozzájárul az is, hogy hogy még mindig csak nagyon kevesen vannak akik átmentek ezen a jelenségen, tehát nagyon nagy véletlen lenne az ha a sok-milliárd ember közül Te vagy én lennék egy ilyen esemény tanúja.

„Ha mindez igaz, miért csak a keresztyének vallják mindezt?”

A színeváltozás nem keresztények előjoga, a keresztények szerintem nem is értik lényegét. Egyetlen egy keresztényről se hallottam hogy átment volna egy ilyen színeváltozáson.

„Miért titkolózott Jézus?”

Nem tudom, hogy Jézus valóban titkolózott volna, szerintem csak későbbi követői vették őt körül titokzatossággal.

„Az utolsó bekezdéseddel nem sokat segítettél rajtunk. :(

Érthetetlen számomra miért titok? de ha titok, miért kezdtél bele? Így olybá tűnik, mintha a levegőbe pufogtattál volna.”

Az említett élményemmel csak állításomat igyekeztem erősíteni de talán valóban jobb lett volna ha nem kezdek bele. Nem titok csakhogy ilyen dolgokba könnyen 'beletúrnak' némely durva lelkű emberek, azért nem akarom részletezni az eseményt.

Az üzenetet a felhasználó 2010-03-23 09:32:42-kor módosította.

Előzmény: socci (269)

Válaszok

Erre ugyanazt tudom válaszolni amit Socci-nak írtam:

Az említett könyvvel kapcsolatban a részleteket nem mondom el, azokat úgy őrzöm mint legdrágább kincseket de annyit elmondhatok, hogy mikor egy bizonyos részét olvastam tudatosult bennem, hogy 'hiszen ez történt velem' ! Nekem ez elég bizonyíték a hitelességére.

Talán hozzátehetném még azt hogy ugyanazokat a tanításokat máshol is megtaláltam, más stílusban, másképpen, más szavakkal, tömörebben megfogalmazva, ezeket egymás mellé rakva úgy tűnik mintha a szóban forgó könyvben leírt események az elmélet gyakorlati kivitelezése lett volna.

A tény hogy engem az említett könyv része oly élénken emlékeztetett egy bizonyos élményre arra késztet, hogy egy összefüggést lássak e dolgok közt.

Az üzenetet a felhasználó 2010-03-22 10:56:45-kor módosította.

Előzmény: Yagami Light (266)

Válaszok

Szia Socci,

Köszönöm a 'zsé' magyarázatát, „a jó pap holtig tanul”. :-)))

Nem szükségszerűen lenne kínlódás, akár 100 évvel tovább se.

Úgy látszik nem ismered a történetet. Jézus színeváltozása nem azonos a halálával, az egy teljesen más esemény életének történetéből. Bemásolom, hogy ne kelljen keresgélni:

A történet Máté szerint (17.1-9):

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: "Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek." Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!"Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: "Keljetek fel, ne féljetek!" Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust. A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: "Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!"

Márk szerint (9.2-13):

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s csak velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle ványoló nem képes így ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter így szólt Jézushoz: "Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő ereszkedett alá, s árnyéka rájuk vetődött. A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Mire körülnéztek, senkit sem láttak a közelükben, csak Jézust. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. A parancsot megtartották, de maguk közt megvitatták, hogy mit jelenthet: A halálból feltámad. Azután megkérdezték tőle: "Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?" Ezt válaszolta: "Igen, előbb eljön Illés, és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része. Azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, ahogy előre megírták róla."

Lukács szerint (9.28-36):

E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit. Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: "Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!" Nem tudta, hogy mit beszél. Miközben ezt mondta, felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak. A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!" Amikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit abból, amit láttak.

A halál elkerülése nem a túlvilágra vonatkozik, hanem a jelen életünkre, a túlvilágról nekem csak nagyon halvány sejtelmem van.

Az említett könyvvel kapcsolatban a részleteket nem mondom el, azokat úgy őrzöm mint legdrágább kincseket de annyit elmondhatok, hogy mikor egy bizonyos részét olvastam tudatosult bennem, hogy 'hiszen ez történt velem' ! Nekem ez elég bizonyíték a hitelességére.

Az üzenetet a felhasználó 2010-03-22 10:21:26-kor módosította.

Előzmény: socci (265)

Válaszok

Hát nem éppen versenyre gondoltam, mert ahogy mondod, ha én győzök akkor nem fog érdekelni a zsé (mi az a zsé ?) Úgy gondoltam, hogy én elkerülöm a halált és te majd tanúskodsz róla és fordítva, tehát úgy a tanú mint akiről tanúskodunk elkerüli azt. :-)))

Igen egy bizonyos értelemben vallásos vagyok, kissé tréfásan mondhatnám, hogy a keresztény vallásnak egy nemesített formája szerint. :-)))

Ebben a nemesített formában az embernek nem kell elszenvedni a halált, mert van egy nagyszerű alternatíva ez a színeváltozás. Az emberiség történelme folyamán voltak többen, akik éltek ezzel a lehetőséggel, a legismertebb nekünk Názáreti Jézus.

Jézus vállalta a halált, de nem azért hogy a mennyekbe juthasson, (ő már elérte a tudatnak azt a színvonalát) hanem azért hogy tanítását alátámassza. Jézus a színeváltozása alkalmával meggyőződhetett arról, hogy bármi is történik vele ő tovább fog élni, akár darabokra szaggatják testét, akár elégetik. Ez erősítette őt hogy vállalja a gyötrelmes halált.

A színeváltozás nem bűvészmutatvány, nem hókuszpókusz, az nagyon is földi, fizikai jelenség, az a tudat kivetítése a fizikai világba az anyagba mint fény. Azok akik így átmentek a színeváltozáson, olyannyira tudatosultak isteni kilétükről hogy az láthatóvá vált azoknak is, akik még nem érték el a tudatnak azt a magas színvonalát.

Ez a fény, ez a kisugárzás bennünk is jelen van és belőlünk is sugároz kifelé, de még túl gyenge ahhoz hogy mindenkinek látható legyen. De lehet a tudatot fejleszteni, minőségét javítani, ezt tették azok akik éltek ezzel a lehetőséggel. Az örök élet tehát nem a halál után egy bizonytalan jövőben kezdődik, hanem ebben a jelen életben a születéssel.

Nem tudom olvastad-e Baird T. Spalding A Távol-keleti Mesterek Élete és Tanítása című könyvét, abban több-száz, vagy több-ezer éves emberek szerepelnek. A könyv egy amerikai expedíció történetét tartalmazza. Én egy különös módon megkaptam a bizonyságot annak hitelességéről.

Az üzenetet a felhasználó 2010-03-21 10:56:54-kor módosította.

Előzmény: socci (263)

Válaszok

Szia Socci,

nem hozzám intézted hozzászólásodat, de érintettnek érzem magam, úgy engedd meg, hogy válaszoljak.

Igen, lelkes idealista vagyok, azon felül meglehetősen naiv még ilyen idős korban is, ebben a tekintetben talán mégis egy kissé különc vagyok. Tapasztaltam, hogy a naivitás hasonlít egy éremre a két oldalával. Egyrészt azzal a veszéllyel jár hogy az ember gyanútlanul hamarabb beleléphet a csapdákba, melyeket kevésbé jóindulatú társai leraknak neki, másrészt olyan lehetőségek nyílnak meg előtte melyek a józan észnek zárva maradnak.

A téma eléggé ártatlan, úgy bátran ábrándozhatunk, ebben az ábrándozásban nincs semmi hiba, vagy talán csak az, hogy felületesen szemlélve fölöslegesnek tűnik.

Én azt hiszem, hogy ha már elértük a tudatnak azt az állapotát amelyben a halál elkerülhetővé válik, akkor már nagyon sok más problémát is megoldottunk.

„De vannak ebben a témában az irracionalitáson kívül más kérdések is.

- Például ha örökké élnél, akkor meddig és hány gyereket csinálnál?”

A tudat állapot amelyben a halál elkerülhetővé válik oly 'magasra' emeli az embert, hogy nem érez késztetést ez irányban, ez az állapot távolra felülmúlja a nemi élmény gyönyöreit.

„- Örökké dolgozni és gyereket nevelni? Hm...ki vágyna erre?”

A munka kényszer ebben az állapotban nem létezik, de megmarad a teremtővágy, csupán a teremtés öröméért. A gyerekek nevelését azokra bízzuk akik még nem érték el ezt az állapotot.

„- Esetleg a kétszázadik ükunokádnak is be kell még segíteni a zsebpénzébe?”

A tudatnak ez az állapota kiemel bennünket az anyagiak korlátozásai alól, az anyagiak nem okoznak gondot.

„- Meddig öregedsz és mikor állsz le vele?....mert ha egy centit is öregedsz, akkor már nem lehetsz örök életű! De akkor meg hogy leszel gyerekből felnőtt?”

Nem öregedünk, elérjük a számunkra elrendelt tökéletes isteni ötletet.

„- Mi lesz a munkanélküliséggel?”

A munkanélküliség nem okoz gondot annak aki az anyagiak korlátozásai fölé emelkedtek.

„- Mi lesz a túlnépesedéssel?”

Azok akik e tudatban tovább élnek, nem terhelik a Föld teherbíró képességét, a Mennyek országa minden újonnan érkezettel bővül.

„- Mi lesz a bűnözéssel?”

A tudatnak e magas színvonalán nincs bűnözés.

Az üzenetet a felhasználó 2010-03-20 15:10:09-kor módosította.

Előzmény: socci (250)

Válaszok

Éppen annyi
esélyed van, mint mindenki másnak, de ne hagyd ki a Krisztust, mert
nélküle minden kísérleted hiábavaló. Ez a Krisztus neked nem
Názáreti Jézus személyisége, hanem a te isteni kiléted.

„Ebből
kiindulva van még időd bebizonyítani, hogy lesz e sikerélményed.
Csupán az a gond, hogy ha nem, azt mi nem tudjuk meg. :( ”

Mi lenne ha ezt
kihívásnak vennéd ?

Előzmény: socci (257)

Válaszok

Most koromnak
megfelelően nézek ki.

Ha választhatnék
akkor megfiatalodnék. Én úgy gondolom, hogy ez a tudat állapotától
függ. Az ember fejlődése a színeváltozással nem ér véget, az
csak egy jelentős lépés, mint például a születés a tudat
tovább fejlődik, és vele együtt a test tovább átszellemül.
Erről nagyon kevés információnk van, a Távol-keleti
Mesterek Élete és Tanítása című
könyvben találtam a legbővebb információt. A könyvben szereplő
jegyzetek írója
és Chander sen
története lehetővé teszi, hogy egy megközelítő elképzelést
alkossunk róla. Jézus története is jellemző erre a jelenségre,
amit a hitoktatók említenek ugyan, de lényegét nem tanítják,
ugyanis azt, hogy nekünk is egy ilyen színeváltozáson kell
átmennünk, hogy elérjük azt az állapotát amit mennyeknek
neveznek. Arról is hallgatnak hogy a színeváltozás annak a folyamatnak amit halálnak nevezünk,
egy nagyszerű, emberhez méltó változata.

Előzmény: Yagami Light (254)

Válaszok