2014. november 24. hétfő - Emma
Gázpisztoly

Tisztelt fórumozók! A Nethírlap fóruma politikamentes fórummá alakult, politikával kapcsolatos topikok, hozzászólások törölve lesznek.

Idézetek

NetHírlap / Fórum / 

Szex, szerelem, ismerkedés

  / 

Idézetek

    
    Oldal: előző oldal / 1807következő oldal      bontás: 
Privát üzenetek

Bejelentkezés
Regisztráció
Adatmódosítás
Elfelejtett jelszó
Mail a moderátornak
Moderálás
Súgó
Fórumszabályzat

Keresés

Keresett kifejezés:

Keresés helye:



Részletes keresés

Kategóriák

Autó-motor
Család
Dühöngő
Fegyverek
GSM, távközlés
Hajózás
Hardver
Internet
Játékok
Kultúra
NetHírlap kávéház
Sport
Szex
Szoftver
Tudomány
Vallás
Zene

Legfrissebb 20



 Sütike0802
    
2014-11-23 21:35:42  (13646)
  Sziasztok

Napok óta keresek egy idézetet aminek az a lényege hogy mindig van egy személy aki miatt tovább maradsz ébren .. hogy mindenkitől elköszönsz csak vele beszélgetsz... és nem találom,Valaki ???



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-23 19:06:08  (13645)
  Nekem mindig támaszt nyújtott egy üres szoba, ahol tisztába tettem éppen a dolgokat...



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-22 20:51:28  (13644)
  Soha nem feledem, hogy ez a Szerelem Végtelen...



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-21 18:07:59  (13643)
  Beléd estem azonnal a szívem csak ezt súgja.... :)



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-21 18:05:24  (13642)
  Az élet egy játék minden pillanat ajándék
nem azért mert jó, nem azért mer szép ,neked a szívemmel rajzolnék... :)



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-21 17:40:12  (13641)
  *Hogyha kell akkor a halállal is szemezek.

*Ami nem visz előre engedd el, és hagyd ott.
Tépjed le a láncokat!
Mert az ördög a gyengék közül válogat!


*Sokszor kihívtam a sorsot, mert nem voltam elégedett a lapokkal mit osztott.

*Én már ismerem az érem mindkét oldalát
tudom milyen mikor az ember nem találja önmagát.
Tudom milyen mikor a holnaptól fél
mert nem látja a kiutat egyre nehezebben él.





Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-21 17:15:14  (13640)
  Madzagra kötöm a szívem és titkon lendületből a Dunába hajítom...



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-21 09:29:10  (13639)
  Nézem a rohanó várost, Mit mondhatnék még? Érzem, hogy mennem kéne, Én inkább maradnék....



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-20 20:23:53  (13638)
  Valakitől menekülök, Valakihez futok én, Valakihez ledőlnék már egy kanapén, Valakitől félek pedig szerettem az elején, kötődnék már Valakihez úgy mint a kollagén...



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-20 20:21:16  (13637)
  Kivűl mosoly, belül könnyek... Ma nehéz de holnap se lesz könnyebb..



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-20 12:58:00  (13636)
  Eljátszottam kicsit a Tűzzel... :)



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-20 12:54:31  (13635)
  Mint egy Jégvirág, Nézem az üvegen át. Mint egy Forró szél, úgy fújt a Szívemen át....



Válaszok
 


 Nitu
    
2014-11-19 17:06:07  (13634)
  "Más ez a csók,nem a régi.
De pont ez a csók ami úgy kellett.
Más,de azt más úgyse érti
Csak pont én,és pont te veled."

"Hogy én mit szeretek?..a szádat és a szemedet a csókodat..a bőrödet..az illatod..a kezedet az egész lényedet meg azt mikor úgy bújtál hogy kirázott a hideg..így a szívem most is úgy fáj..."

"Átölelt, de alig éreztem annyira óvatos volt. Azt hiszem én kezdeményeztem, hogy végre megcsókoljon. De akkor elszabadultak az indulatok. Végre valaki, aki úgy csókolt,ahogy mindig is szerettem volna,hogy csókoljanak. Álltunk nem akartunk,betelni a másikkal, és én, aki világ életemben utáltam a nyilvánosság előtt bármit is csinálni, most nem érdekelt semmi, csak az, hogy ne legyen vége ennek a csodának."

"Egy csók volt csupán semmi más, ajkaink érzéki tánca, de hogy lejtett ily táncot, ha nem volt érzelem, mely kiváltsa? Jogos a kérdés a válasz fontos, de mindkét fél tagad, Isten tudja mi lesz ebből, ha a két ajak újra egymásnak tapad."

"ott ült mellettem, és láttam a tekintetében, mennyire megcsókolna. én pedig mit tettem.? lesütöttem a szemem. féltem, hogy rajtam is ennyire látszik a vágy. de aztán arra gondoltam: miért is ne.? nem lenne helyes, az biztos, de ember vagyok, és az emberek olykor bűnbe esnek. felnéztem... szemeiben ugyanaz a tűz égett. felemelte a kezét, és végigsimított vele az arcomon, én pedig szenvedélyesen megcsókoltam. mintha körülöttünk minden égett volna, olyan forróság öntött el. nem tudtam levegőt venni, nem láttam, és nem hallottam semmit, de úgy éreztem, most vagyok a lehető legboldogabb.!"



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-18 20:55:41  (13633)
  Van aki táncol rá, van aki sír de A Zene Segít, Hogy Mindent Kibírj!!



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-18 20:44:37  (13632)
  Plüssmaci - Lehet, hogy gyerekes... de Ő legalább ott van, mikor a padlót verve üvöltesz a kib*szott Fájdalomtól!!!!



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-18 20:40:59  (13631)
  Én a napokat sem számolom már rég, annyit sírtam már, hogy sírni sem tudnék..



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-18 20:39:43  (13630)
  Tudok ütni,rúgni,kitartani,ölni ha kell...De nem tudom feladni. Nem tudom hogyan kell!




Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-18 20:35:22  (13629)
  Köszönöm

Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte, s legszebb gondolatit
mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mindösszes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. <3




Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-18 20:30:56  (13628)
  Sorra jönnek a szar lapok... Sorra jönnek a szar napok... :(
Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-17 11:15:25  (13627)
  "... Basszus, de nekem férfi kell, méghozzá nagy F-fel!!"



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-17 10:52:03  (13626)
  " ...Nem egyszerű szerepről vagy feladatgyakorlásról van tehát szó... Nőnek lenni sokkal inkább egyfajta Életérzés!! "

Völggyesy Véda- Szex és női lélek



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-16 16:53:47  (13625)
  " Ha összhang van az elmém, a testem és a zene között, akkor a mozgás-
bármilyen legyen is az- örömöt fog okozni, és ez a legnagyobb ajándék,
amit ilyen formában kaphatunk!!"

Völggyesy Véda- Szex és női lélek


Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-11-15 16:49:03  (13624)
 

Lehet, hogy a szerelem csak egyszer jön el az életben. És ha elszalasztod, nincs rá több esélyed. Legyeskedsz körülötte, és várod, hogy szabad legyen, majd reménykedsz benne, hogy viszonozza az érzelmeidet, de ez nem elég.

Minden mélypontban van valami közös: az érzés, amikor már unod, amikor belefáradsz. Olyankor sokkal kevesebb erőre van szükséged ahhoz, hogy megtedd a következő lépést, mint ahhoz, hogy képes legyél elviselni azt, amiben épp vagy. Érj el erre a pontra, és rajzolj át mindent: a napjaidat, a heteidet, tudd, hogy mit akarsz, és ne hagyd, hogy mások letérítsenek az útról. Azt akarják majd, hogy feladd. Hogy ne csináld tovább, hogy te is vesztes legyél - mint ők. De a győztest egyetlen dolog különbözteti meg a vesztesektől: az, hogy bízik abban, hogy bármire képes.

Meg lehet tanulni, hogy a megfelelő férfit szeressük? Persze. Inkább azzal van gond, hogy elfelejtsük a nem megfelelő férfit, aki csak úgy belépett az életünkbe, kopogtatás nélkül, mert arra járt, és látta, hogy nyitva az ajtó.

Addig, amíg magad körül keresed a boldogságot, folyton csalódni fogsz. Magadra fognak hagyni, boldogtalan leszel, és bizony teljesen mindegy lesz számodra, hogy a világ mely pontjára mész, valamiért nem fog menni. Keresni fogod a boldogságot, látni akarod, tapasztalni, de egy dolgot elfelejtesz: az otthon nem valami, amit kint találsz meg, az csak benned lehet. De ahhoz bizony ismerned kell magad, tudnod kell, hogy mi tartozik hozzád, és ahhoz bizony néha magadra kell maradnod. Még véletlenül se hidd azt, hogy az élet igazságtalan ilyenkor. Ő csak megmutatja, hogy mire vagy képes, hogy milyen erő van benned.

Nem, nem vagyunk rendben. Kell valami... jó. Kell valami, amit helyesnek érzek. Nem vagyok letörve, nincs összetörve a szívem, nem gyászolok. Nem halt meg. Csak odakint van. Odakint éli az álmait, és tudom... tudom, hogy boldog, és ezért büszke vagyok rá. De van ez az érzés, ami miatt nem lesz teljesen igazságos, vagy jó. Ő éli az életét, napról napra, boldogan, nélkülem. De minden reggel felkelek, és itt ez az űr, ez az érzés... Lehet, hogy az én álmaimnak vége. Lehet, hogy én már megéltem az álmom, és most vége. És most valahol máshol van, én pedig elengedtem.

Gondoltál már arra, hogy minden okkal történik? Szomorú vagy, hogy majd később boldogabb legyél, elengeded, hogy majd később mást szerethess, és elfelejted, hogy majd később újra mosolyoghass.

Vannak olyan pillanatok amikor elhisszük, hogy ez örökké tart, hogy nem lehet vége... mind félünk a változástól. Rettegünk attól, hogy, aki a legjobban szeret az elhagy minket. Tudod, vannak, akik meg sem merik próbálni mert féltik a szívüket, de ezzel a boldogságtól is megóvják, ami az egyik legjobb része lehet az életnek. Nem tudhatjuk, hogy pontosan hol ér véget a múlt, és hol kezdődik a jövő, mikor élünk a jelenben... de, ha ma vagy holnap eltűnnék a világról, akkor azt szeretném, ha lennének néhányan, akik azt tudják mondani, hogy jó volt szeretni ezt a lányt.

Van olyan nap, amikor azt érzed, kárpótlást kaptál minden rosszért. Amikor elérkezik egy pillanat, amelyet szeretnél megállítani, megfogni és soha el nem engedni. Soha... De el kell engedned. Ám ez a pillanat, ezek a pillanatok újra erőt adnak a következő rossz napokhoz. És így állnak össze hetek, hónapok, évek... És elérkezik a pillanat. Amit többé már nem kell elengedned.

Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon.. csak miattad: tényleg önmagam voltam.

Te nem szeretsz engem. Hittem, bíztam, vágytam, akartam. De nem megy. Neked nem kellek igazán. Sőt, neked semmi sem kell belőlem, abból, ami valójában vagyok. Próbáltam türelmesnek lenni. Várni. Mindent megmagyarázni, de azt hiszem, nem akarom ezt tovább. Miért csak nekem kellene tennem valamit kettőnkért? A tüzes, odaadó lányt újra elő tudnád hozni. Küzdjek tovább? Minek? Eddig nem ezt tettem? A szép szavak immár kevesek, nekem már bizonyíték kell. A hiányzol és vágyom rád sokat elhangzott. A csókod, ölelésed, közös idő többet mondanának minden szónál. De hidd el küzdök. Csak már máshogy. Leginkább azért, hogy felejtsek. Azért, hogy elfogadjam az egészet, ami kettőnk között történt. A döntésedet. A nélküled töltött hosszú napokat. De már nem fáj, már nem mar. És bár lényed parányi része még mindig szívemben ücsörög, döntenem kellett. Elfáradtam. Már nem tudok tovább próbálkozni, mert nem érzem, hogy kellene. Nem, nem feladtam. Én megtettem mindent. Most félreállok. Megyek az utamon tovább. Elengedlek. Az élet majd úgyis rendezi a dolgait. Ha egymáséi vagyunk, akkor vissza fogsz hozzám találni valamikor, valahogy. Addig meg úgy látszik mással vagy máshogy van dolgunk. Ha meg nem tartozunk össze, akkor köszönök mindent. Te is csak egy voltál az utamon....

Szarul voltam, millió darabból kapartam össze magam, de megcsináltam. És ez a lényeg. (...) Nem a múltam, hanem az, akivé lettem.

Soha, soha ne ragaszkodj olyan valakihez, aki nem becsül meg téged. Olyanhoz, aki már elmúlt. Olyanhoz, akivel kihoztátok a maximumot kettőtökből. Te is megérdemled a boldogságot. Az őszinte, odaadó, lángoló szerelmet. Az évek múlva is létező tiszta szeretetet. Érezned, tudnod kell, hol van az a pont, amikor nincs tovább. Mikor már nincs „mi”. Csak „te” meg „én”. Külön, külön. Ez a pont mindig, mindenkinél, minden életszakaszban, kapcsolatban és helyzetben máshol van. Azt kell észrevenned, hol van a határ a magabiztos, összeszedett, jól átgondolt harc, és az elkeseredett, reményveszett, izzadságszagú küzdés között. Tudom, nehéz felismerni ezt a vonalat, de mikor megérzed, azonnal lépj tovább. Hagyj abba mindent! Engedd el! Hisz aki hozzád és az életedbe való annál nem számít sem idő, sem tér, sem távolság. Semmi. Ő akkor is ott lesz. Később. Máshol. Valahogy. Akárhogy. De újra jelen lesz. Aki pedig nem neked való annál hadakozhat, viaskodhatsz, taktikázhatsz kifulladásig. Soha nem lesz a tiéd.

Melletted megtanultam milyen lenni. Hogy milyen az illatodhoz nőni, a rezdülésből tudni, a szemedben csodákat látni, hangtalanul kiabálni. Kicsit boldognak, fáradtnak, esténként elvétve görcsösnek, hogy milyen párnának, ölelésnek, de főként titoknak lenni. Megtanultam nem reggelizni, fűben ázni, padlón feküdni, segget rázva táncolni, aztán szétesni. Megalázkodni és elégedni, elhasználódni, nem érezni és élvezni. Játszani, ötször esni és hatszor kelni föl, bocsájtani, szerepelni, várni akkor is, ha nincs értelme. Megtanultam kedves lenni, időt sokba osztani, elhallgatni, szoknyában járni, közben nem, aztán meg gyorsan elaludni. Megtanultam, hogy milyen előtted, zárt ajtóknál állni, fejet hajtani és távolról még lenni. Egy kattintással minden fényforrást megszüntetni, fázni, beszélni, közben meg rád gondolni.

Az életben minden változtatáshoz nagy bátorság kell, és sokan erre képtelenek, mert biztonságra törekszenek bármi áron, akkor is, ha ez az ár valójában egy boldogtalan élet.

Tudnod kell, hogy rengeteg embert nem azért hord melléd a szél, hogy egy egész életen át fogja a kezed... lépkedj mellette, míg dolgotok van egymással. Élvezd a pillanatot, szívd magadba a jót. Aztán mikor eljön az idő a búcsúra könnyes szemmel búcsúztok. Igen, ez valóban fájó. De gondolj arra, hogy minden okkal történik. Engedd el, és vedd észre, hogy mennyi mindent kaptál tőle. Légy pozitív! A rossz azért történik, hogy idővel ráébredj mindenre. Hogy tanulj. Hogy tudj tovább lépni olyan emberek irányába, akiktől soha-soha egy cseppnyi rosszat sem fogsz kapni.

A véletlen hozta őket: a legszebb perceket, a betoppanásokat, a meghatározó találkozásokat, a nagy pillanatokat, öleléseket, egymásra találásokat. Azokat, akik észrevétlenül, megjósolhatatlanul toppantak be az életedbe, teljesen átrajzolva azt, időről-időre eltűnve, majd visszakúszva a mindennapjaidba. A nagy percek csak úgy jönnek. Ők azok, amikre majd évek múlva is emlékszel, amik többé tesznek, hiszen színt varázsolnak az életedbe. A pillanatokat nem tervezzük, ahogy a boldogságot sem - az csak úgy megtörténik, az Élet hozza, alakítja, te meg vagy megéled, vagy nem. Ellenkezhetsz, szabadkozhatsz is, de akár egyszerűen csak beleengedheted magad a pillanatban, ami úgysem jön vissza újra.

Csak két láb kell. Két olyan erős láb, amit nem tudnak kirúgni alólad, vagy ha mégis, képes újra felkelni, lábra állni, lépni egyet, leporolni magát, és ezredszer is folytatni az útját. Akkor is, amikor újra meg újra elgáncsolják, akkor is, amikor már senki sincs ott, hogy támogassa. Ne akarj mást, csak ezt. Merd használni. Tudd, hogy elbír, hogy benne van a következő lépés. Hogy képes a folytatásra.

A szeretet nem múlhat el – megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy „az idő majd begyógyítja a sebedet”. Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.

Felébredek, szomorúan nézek utánad, mert minden, amik voltunk és lehettünk volna, az most eltűnik, nekem pedig már semmi erőm az emléked után futni. Már nem tudok mosolyogni, én elveszett lettem, mert odaadtam neked a szívem. Menekülnék innen, elmennék messzire, de itt maradok, magammal maradok, nélküled maradok.

Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végéig boldogtalan, de csalódások nélkül!

Vannak olyan időszakok az életünkben, amikor az a legjobb nekünk, ha magunkba fordulunk. Ha mi gyógyítjuk meg saját magunkat. Megállunk egy pillanatra. Már csak egyetlenegy szó van, amit ki tudunk mondani: elég. Ezek azok a helyzetek, amikor a szavak már nem érnek semmit. Amikor nem akarsz mondani többet, csak ennyit. Elég volt. Az eddigi életedből, a szomorúságból, a negatív gondolatokból, az emberek mocskaiból és mindenből, ami hátráltatott. Hirtelen elég az egész világból és mindenből, ami körülvesz, mert úgy érzed, már nem ott vagy, ahol lenned kell. De elveszteni önmagunkat tulajdonképpen jó, mert általa új helyeket ismerhetünk meg, talán sokkal jobbakat. Elindulsz a keresésre, és csodákkal fogsz találkozni. Csak így tudunk fejlődni.

Olykor éveket húzol le olyan ember mellett, akivel már utad rég nem fut össze. Talán a megszokás, vagy a félelem a változtatástól, az egyedülléttől. Az is lehet, hogy még a csöppnyi szeretet, az emlékek, ami összeköt kettőtöket. Viszont érzed, hogy nem jó, nem találod mellette helyed. Mennél, maradnál, már magad sem tudod. Viszont be kell látni, hogy ha már nem megy, akkor el kell engedni egymás kezét, hisz az ember legszebb éveit képes elvesztegetni csupán félelemből. Két embernek addig van maradása egymás mellett, amíg tudtok mit mondani a másiknak, amíg a kapcsolat, a másik fél folyamatosan tanít, többé tesz. Mikor van miért, van kiért áthidalni a problémákat, együtt legyőzni azokat, kéz a kézben. Együtt, egymásért, önmagadért.

Mily tragédiának éljük meg, mikor éveken át keressük Őt. Aztán idő közben meg is találjuk a személyt, aki felér hozzánk. Viszont valamiért az élet közbeszól, hogy bár megtaláltad, még sem lehettek együtt. Még nem, vagy talán sohasem. Próbálsz tovább lépni, jönnek próbálkozások, személyek, akik bár megközelítenek, még sem tudnak felérni hozzád. Nem úgy, mint Ő. Hiába vagy netán boldog, hiába vagy valakivel, mégis Ő rá gondolsz mellette, s a legcsendesebb perceidben szintén. Hogy mi lenne HA, milyen lenne Vele, Vele átélni mindezt. Érzed ezt az űrt senki sem lesz képes betölteni, csakis Ő. Nem minden kapcsolat hivatott beteljesülni, azonban jó azt remélni, hogy egyszer minden a helyére kerül. Akár Ő mellette, vagy netán jön majd valaki, aki betölti és felülírja a mindenkori űrt.

Idővel az ember megtanulja mit jelent élni. Úgy igazán. Felnövünk, rájövünk, hogy mire van szükségünk, és nem engedjünk, hogy ránk erőltessék mások a saját akaratukat. Szeretünk, reményekkel, vágyakkal és rengeteg szenvedéllyel. De az idővel azt is megtanuljuk, hogy ha már nem azt az életet éljük, amire vágyunk, rengeteg fájdalommal, de tovább kell lépnünk! Sose félj megtenni egy olyan lépést, amiről tudod, hogy hihetetlenül nehéz, de később sokkal nagyobb Boldogságot hoz a mától! Egy ideig szomorúnak kell lenned ahhoz, hogy újra mosolyoghass. Fájni kell valaminek, hogy a hétköznapi mosolyod az idővel különleges mosollyá változhasson! És tudod, ez jelenti azt, hogy igazán élni...

A férfiak is lehetnek magányosak. Nemcsak a nők. Egy férfi is vágyhat egy igazi nőre, amilyet nem talál. A férfiakat is üldözhetik, lefáraszthatják, átverhetik, untathatják a nők. Egy férfi is lehet érzékeny. Lehet igényes és kulturált. Lehet akár normális is. Lehet magányos úgy is, hogy leül vele szemben egy egzotikus, vidékről feltörekvő nő, köldökig kigombolt felsőben. Érezheti úgy egy férfi is, hogy inkább vágyik a szerelemre mint a kalandra. Ahogy mi nők is lehetünk szörnyűek és elviselhetetlenek. Lehetünk rámenősek, lehet szerencsétlen szövegünk.

Te még létezel. Én még létezem. De mi már meghaltunk.

Szenvedély.. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt.

- Milyen szerelmesnek lenni? (...)
- A legcsodálatosabb és legszörnyűbb dolog, ami az emberrel megtörténhet. Tudatában vagyunk annak, hogy rábukkantunk valami egészen hihetetlen dologra, és örökre meg akarjuk tartani, aztán minden egyes percben rettegünk attól, hogy elveszítjük.


http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13608)
Válaszok

 


 Nitu
    
2014-11-14 19:33:13  (13623)
  Hát...ha felakarod dobni a napodat, akkor hajrá! Csak engem hagyj ki belőle! :)



Előzmény: Echelon (13622)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-11-14 17:47:20  (13622)
  Ne legyen olyan uncsi a nap XD XD XD De csak finoman ám :-D



Előzmény: Nitu (13621)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-11-14 16:48:43  (13621)
  Miért is?



Előzmény: Echelon (13620)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-11-14 15:24:01  (13620)
  Téged is :D
Előzmény: Nitu (13615)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-11-14 15:22:43  (13619)
  Jól el kéne fenekelni Téged :D
Előzmény: Renike0525 (13614)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-11-13 11:09:36  (13618)
  Szerelmes párbeszédet persze, de azért van különbség. :) Mindegy, nem akarok vitát, csak leírtam a véleményem. :)



Előzmény: Renike0525 (13616)
Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-13 08:53:15  (13617)
  *A hang, ami a fejedben azt súgja, hogy nem bírod tovább, hazudik.

*Ha egy nő azt mondja: "semmi baj", akkor az azt jelenti, hogy nagy a
baj. Ha egy nő azt mondja, hogy "nagy a baj", akkor az azt jelenti, hogy
nagy a baj. És ha azt egy nő azt mondja: "nem vicces", akkor jobban
teszed, ha nem röhögsz.


*Számolom a lépteimet,
ahogy elrohanok saját magam elől.


*Mélyebben lélegzem,
aztán nekifutok.
Kérlek, hogy ne kapj el,
zuhanni akarok.

*Ha szeretlek is, mi közöd hozzá?

Johann Wolfgang von Goethe



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-13 06:44:08  (13616)
  Nem véletlen írtam, hogy előre is bocsi :) De amúgy meg szerintem ha szerelmes párbeszédeket lehet... akkor ez is belefér :)



Előzmény: Nitu (13615)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-11-12 20:56:47  (13615)
 
Ne haragudj, de szerintem ez nem illik ide.



Az üzenetet a felhasználó 2014-11-12 21:53:25-kor módosította.
Előzmény: Renike0525 (13614)
Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-12 20:29:20  (13614)
 
Előre is Bocsi XD

Reggel az asszonyka ébredés után az ágyban mondja párjának: – Képzeld olyan jót álmodtam, f@szkiállításon voltam.
– Ez igen, mesélj – mondja a pali.
– Volt ott mindenféle, kis pajkos, vaskos dorong, minden, ami kell.
– Te, olyan, mint az enyém volt-e?
– Ja persze, az ilyen kicsik csokorba kötve hevertek a sarokban.
Felszalad a fickó pumpája, marhára megsértődik. Másnap reggel is kezdi a szöveget: Képzeld, álmomban p*nakiállításon voltam.
– Na ne mond, és milyen volt? – kérdi az asszonyka.
– Volt ott mindenféle, kis bundás, borotvált, szőrös, pircinges,
egyszóval isteni volt.
- Olyan mint az enyém volt?
- Hát hogyne, abban volt a kiállítás

Kihagyhatatlan XD

Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-10 18:13:37  (13613)
  Ácsi!!! A Gondokat most falhoz kell vágni!!!!

Kérnék egy tollat a nyelvemre írnád a számod fel. Egy csókkal a bánatom szántod fel!!!!


Halott Pénz - Van valami a levegőben



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-08 21:44:46  (13612)
  Azt Hitted Nem Látom, Hogy Csak Egy Játékot Játszol...

Gino feat. L.L. Junior - Nem bánom

Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-05 22:38:54  (13611)
  Úgy csókollak baby miről még Te sem álmodtál, hagyd hogy hozzád érjek, tovább lépjek, hogy szárnyaljál. Látom, ahogy nézel tűz forrón tested lángol már. Lassítok, hogy ha kéred füledbe súgok majd szépet....

Jankó - Úgy Csókollak




Válaszok
 


 Nitu
    
2014-11-03 13:35:47  (13610)
  "próbálom elképzelni a búcsút. azt, ahogy majd utoljára csókolom meg és utoljára kapaszkodom a karjába, utoljára szorítom az arcomat a mellkasához, hogy érezhessem az illatát, de nem tudom elképzelni vagy nem tudom felfogni, vagy csak egyiket sem akarom. már a gondolatra is párás a szemem és kapar a torkom. nem tudom, mit fogok mondani, csak azt, hogy zokogni fogok. szégyentelenül, mindenki előtt, ha kell, a buszmegálló kellős közepén. már, ha eljutok odáig. talán itt fogok elbúcsúzni tőle, a ház előtt, talán a szobájában. nem tudom, hol és hogyan. csak azt, hogy sokáig fogok még nézni utána, azután is, hogy eltűnt, hogy végleg elment és hirtelen nem tudok majd hová lenni, mert az egyetlen biztos pont hiányozni fog az életemből. nem marad majd bennem semmi más, csak a hiány."

"...itt maradok, magammal maradok, nélküled maradok."

"...ha lenne hozzá elég erős szívünk, hogy ilyen távolról is hallhassuk egymást, akkor elmondanám, hogy most mennyi minden fáj. meg, hogy mégsem sikerült immunissá lennem"



Válaszok
 


 Nitu
    
2014-11-03 10:21:06  (13609)
  "Ez most egy ilyen nap,
Szürkébb már nem lehet
Ez most egy ilyen nap
Az égen a fellegek
Kergetik egymást, én meg
Állok itt csak szótlanul
Várom, hogy jobb lesz és
A vihar majd elvonul..."
(Tcs)



Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-11-02 08:44:19  (13608)
 

Kitudja mióta futjátok ugyanazokat a köröket. Akár 5-10 te magad sem számolod már. Van az az ember, akit lehetetlenség kitörölnöd az életedből, mert ha akarod, ha nem örökre nyomott hagy benned. És van az, akivel ostobán kergettek valamit, ami sosem lesz teljes, akivel el kell fogadnod azt, hogy nem tartoztok össze. Igen rohadt nehéz, és sokszor inkább évekig élünk vakon abban a hitben, hogy majd visszatér, mert még nem állunk készen arra, hogy elengedjük. De az idő telik, és egy napon megfogjuk kérdezni majd magunktól azt, hogy megérte? Megérte várni valakire, és elhessegetni mindenki mást? Vagy be merjük vallani azt. hogy elszúrtuk. Nem kell bátorság ahhoz, hogy őszinték legyünk magunkkal, bátorság mindössze ahhoz kell, hogy továbbmenjünk nélküle. Mert az idő, az idő az bizony nem garancia semmire.

Elmúlt minden, és már nem bírok utána nézni. Elmúlt, aki voltam, akik voltunk, elmúlt az, amire azt hittük, hogy örökké lesz. Minden megváltozott, és bevallom, igazából nagyon nehezen törődtem bele. Eddig nem értettem miért van az, hogy ami egyszer elkezdődik, annak muszáj, hogy vége is legyen. De mára már megértettem, sok fájdalommal, de megtanultam, sikerült! Hálás vagyok a rosszért is, most őszintén köszönöm meg mindennek és mindenkinek, mert a fájdalom tett erősebbé, azzá, aki ma vagyok, mert általa növünk fel, méghozzá a maga idejében... És ezt meg kell köszönni az életnek.

A búcsúzás nem számít, egyáltalán nem. Ami igazán számít, az az idő, azok a napok, amit az elválás előtt együtt tölt valakivel az ember, és azok az események, amiket együtt éltetek át, és amire emlékezni lehet.

Tanuld meg addig élvezni, amíg tart. Ha el tudod fogadni azt, hogy minden csak addig tarthat, ameddig kell, akkor egy percig sem fogsz szomorkodni. Minden egyes pillanatáért hálát adsz, mert sokaknak egy pillanatra sem adódik meg az, amit te átélhetsz akár nyolc percre, akár többre. Nem kell több – ne követelőzz. Lehet, hogy nem is vinne előre. Az sem kizárt, hogy nem ettől leszel boldogabb. Hagyd, hogy az Élet megmutassa, hogy ő miért jött. Hogy mi a feladata, hogy miért került az utadba. Lehet, hogy többet nyújt azzal, ha nem rögtön kéz a kézben másoknak szerelmet tettetve jelentek meg előttük csak azért, mert ez így szokás. Nem. Nem az. Hagyni kell, ha lángol, meg kell élni minden pillanatát, de el kell tudni fogadni, ha vége van, és ennyi volt. Tovább kell lépni. A nagy lángnak az a veszélye, hogy idővel saját magát emészti fel – szóval csak óvatosan. Ha berobban az életedbe, és majd megőrülsz, akkor egy picit mindig hátrálni kell. Megélni, élvezni, de higgadtan, nem hagyni, hogy elvegye az eszed az a valami, ami lehet, hogy két nap múlva már el is múlik, vagy legalábbis kristálytisztán megmutatja, hogy mi volt az oka annak, hogy ő bizony megjelent. Persze sokaknak ez megy a legkevésbé, így a kezdeti láng illúziójába burkolva égetik a lelküket a hamis képpel akár hosszú éveken át. Pedig erre nincs szükség.

Ha be tudnám bizonyítani neked, hogy milyen fontos vagy nekem, talán még te is hinnél bennünk, de minél tovább gondolkodom, annál jobban érzem, hogy te ezt sose hinnéd el nekem, soha nem is fogod, mert Mi vagyunk azok, akik nem bírják egymás nélkül, de együtt sem.

Nem veszíthetünk el senkit, mert nem is birtokolhatunk senkit, de a legnehezebb bírni és tartani magunk mellett egy lelket. A hétköznapokban, a boldogtalanságban. Mert a jóban könnyű együtt lenni. Az igazi feladat melletted maradni, ha minden összedől.

Mindannyian mondtunk már zokogva ilyesmit: nem éri meg, hogy ennyit szenvedjek ezért a szerelemért. Szenvedünk, mert úgy érezzük, hogy többet adunk, mint amennyit kapunk. Szenvedünk, mert nem ismerik fel a szeretetünk súlyát. Szenvedünk, mert nem tudjuk a másikkal elfogadtatni a szabályainkat. Mindig találunk valamit, ami miatt szenvedhetünk, holott valójában nincs okunk a szenvedni: mert a szeretetben rejlik a növekedésünk magva. (...) Aki szeret, az legyőzi az egész világot, és nem fél, hogy elveszít valamit. Az igazi szeretet a teljes odaadás aktusa.

Bármit is akarsz az életben, azért akarod, mert szereted. Gondolkozz ezen egy pillanatig. Nem akarsz olyan dolgokat, amiket nem szeretsz, ugye? Minden ember csak azt akarja, amit szeret.

Változóban a világ és vele együtt te is. Nap nap után. Amit tegnap még természetesnek vettél, holnap már lehet a semmibe vész. Semmi sem örök. Elmúlás és újjászületés kéz a kézben. Embereket, helyeket hagyva magad után mész előre utadon, olykor erőtől duzzadva, máskor éppen csak bicegve. Megtapasztalni, megízlelni, átérezni, a végén pedig, ha itt az idő elengedni. Ragaszkodni, de csak annyira, amennyire kell, amennyire szükséges. Egy pillanattal sem tovább, hisz nem is lehet. Minden mi körülvesz, mi igazán számít illékony és törékeny, megragadni nem igazán lehet. Csak az érzések, az emlékek, mik hozzád nőnek. Ez minden, amit utad során magaddal vihetsz.

Akkor jöttem rá, hogy már régóta nem hiányzol. Nem hiányzik az érzés. Csak azt akartam, hogy úgy legyen, de feladtam és már bármit teszek vagy mondok már nem jön vissza. Egy embert elengedtem, és ez nem könnyű feladat. Egyszerűen nem kellesz te sem és nem kell senki más sem. Elegem lett abból, hogy folyton idióták miatt kerüljek padlóra.

Azt ígértem, hogy erős leszek, mégis a fájdalom újra írja a sorokat. Ha meg akarsz érteni, tudnod kell, hogy a szavaknak súlya van. Már rég nem hibáztatok senkit azért mert a könnyebbik utat választotta. Megbocsájtottam mindenkinek, akiknek nem voltam elég, akik nem tudták mit jelent, küzdeni. Valahol mélyen egy apró hang azt suttogja, hogy még sosem voltam ennyire egyedül. Fenn a magasban, mikor lent hosszú csaták dúlnak. Azt hittem, hogy minden a helyén lesz, én mindig csak azt akartam, hogy jó legyen. Most viszont én nem találom a helyemet. Pontosan mikor történt mindez? Egymás után következő napok peregnek a szemem előtt, amelyeknek nincs értelmük. Van itt bent valami, amivel már nem tudok tovább küzdeni. Szép lassan a ragyogó csillag, lehull az égről, ahol oly sokáig szerették.

Igazából nem a remény hal meg utoljára, hanem a remény öl meg. Végül is minden magányos szívet ő készít ki. Ő adja meg az utolsó pofont. Akkor is, ha magunknak teremtjük meg, akkor is jön, ha nem akarod. Könnyű elhatározni, hogy nem érdekel semmi, de nehéz rájönni, hogy ezt nem teheted meg következmények nélkül. Valahogy reggelre mindig letisztulnak a gondolatok. Más színben kezdjük látni a tegnap estét, jó esetben nem gondolunk rá többet. Meg kell tanulnod, hogy nem kell minden lehetőséget kihasználnod, nem kell, hogy a részese legyél valaminek, ami nem létezik. Maradj azon a helyen, ami neked való. Ott ahol nem élnek csalók, csak mesebeli lények. Ezer elrontott nap sem ér fel egy olyannal, amiért érdemes volt élni...

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13602)
Válaszok

 


 Renike0525
    
2014-11-01 12:05:58  (13607)
  Most Hagylak az Élettel Elúszni, Kösz Szépen, Hogy Megtanítottál Banánhéjon Csúszni!!!!

Nincs Hiszti, a Játékot Te Nyerted, Na Tipli!!!!

Mond Mit Láttam Meg Benned......??

Te Leszel A Legjobb Példa Nekem, Te Leszel A Legjobb Préda Másnak!!!


Majka És Curtis - Elvitted A Szívemet

Válaszok
 


 picicsaj94
    
2014-11-01 10:39:24  (13606)
  sziasztok! tudnátok nekem segiteni? :) szarkavarókról szeretnék idézeteket kérni..meg a barátom szakitott velem és mindenkinek engem szid :/ köszi előre is



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-10-31 21:21:01  (13605)
  Egy Kis Okosság!!! :)
#%div class="_5wd9" data-reactid=".5g.$
Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-10-29 07:22:15  (13604)
 

"
Nő vagyok, annak minden előnyével és hátrányával. Nő, aki abban leli
legnagyobb örömét, ha elveszhet egy férfi vágyakozó pillantásában.
Olykor csalfa, máskor bohó, az élet bokrétájából mindig más virágot a
hajába tűző, szabadságvágyban fürdőző igazi nő, aki hiszi és vágyja,
hogy előbb vagy utóbb, de végül őt is menthetetlenül magával ragadja a
szerelem..."

Völgyesyy Véda: Szex és női lélek





Válaszok
 


 Nitu
    
2014-10-27 23:51:04  (13603)
  "Akárhányszor azon agyalok, hogy milyen lenne, ha szeretnél, ok nélkül elmosolyodom. Aztán eszembe jutnak az okok, hogy miért nem szabadna mosolyognom."



Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-10-26 17:26:19  (13602)
 

Sajnálom, hogy ennyire szeretlek, és sajnálom, hogy te nem, sajnálom, de nem szégyellem, hogy tetszettél nekem. Sajnálom, hogy amikor kérdezted, én rögtön azt mondtam: igen! Sajnálom, hogy amikor jó volt, én őszintén élveztem. Sajnálom, hogy én csak én vagyok, majdnem az, de csak majdnem. Én kölcsönadtam játszani, te meg elhagytad a szívem, sajnálom, de egy kis időre, most jobb, ha elteszem.

azok voltunk, akiket soha senki másnak nem sikerül reprodukálnia. azok tudtunk lenni, akik soha nem leszünk másokkal. fognyomok maradtak már csak. levetett jelmezek.

a soha és az örökké szó nem létezik, amit úgy gondolsz, hogy soha nemfog megvalósulni, egyszer úgyis megvalósul. amire azt hiszed örökké tart, egyszer véget ér.

nagyon igyekszem, én próbálok nem gondolni rád, de nem megy. nem megy, bárhogy is küzdök ellene, mindig megjelensz a gondolataimban. belesajdul a szívem és azt akarom, hogy mellettem legyél. nem tehetek róla.

Két ember kezét fogod a szakadék szélén. Az egyik téged szeret, a másikat te szereted. Melyiket húzod vissza és melyiket engeded el?


Néha nem érzed szükségét, hogy az legyél, aki lehetnél. Maradnál az, aki elkorcsosult. Aki sérült. Aki nem szép. belülről kell fakadnod. És feltámadnod. Eldobni most újra mindent, és egyedül a legerősebbnek lenni. Ez az egy. Az egyetlen opció.

Szeretni szeretnék valakit, aki halhatatlan. Bármit, ami örökké képes tartani. Amit el nem ragadhat a szél, vagy fel nem égethet a nap egy-egy felelőtlen sugara. Ostobán múlatom magam, az idővel. Vigyen messze valaki, aki elfelejt majd visszahozni. Aki arcomra ragaszt hártyás szárnyakat. Aki nem holdfényből lesz és viaszból.

Egy lánynak háromfajta srác létezik az életében. Az egyik az, aki miatt azt fogja hinni, hogy a hiba benne van és sosem lesz elég jó senkinek. A második az, aki a csillagokat is lehozná neki, de mégsem lobbant lángra benne semmilyen tüzet. És lesz a harmadik, aki nem lesz tökéletes, aki nem meseszerűen bukkan majd fel, hanem akkor, amikor már lemondott róla. Akivel a tökéletlen dolgok is tökéletesek lesznek, akivel a percek éveknek tűnnek, akire a szívét, minden félelem nélkül, de rábízhatja.

A legnagyobb kihívás egy kapcsolat végén az, hogy tudd elfeledni a másikat és ha már sikerült , akkor meg az, hogy emlékezni tudj rá.

... a szíved majd meghasad, amikor már azt hiszed, hogy sikerült elfelejtened és meg vagy lepődve magadon, hogy egész könnyen ment és hamar túltetted rajta magad. De ekkor meghallasz egy zenét csak pár másodpercnyit belőle, és a gondosan óvott sebek felszakadnak, azt hiszed, hogy soha többé nem lesz jobb. És ez valamilyen szinten igaz is. A fájdalom teljesen soha nem fog elmúlni, a seb, ha be is gyógyul, a sebhely az ott lesz. És akárhányszor meglátod, vagy akár a nevét hallod, csak azt a nevet, nem kell, hogy róla legyen szó, csak azt a bizonyos nevet... Arról is csak ő fog eszedbe jutni, és a sebek ismét felszakadnak. Akaratlanul is, de belegondolsz, hogy milyen jó lenne vele, milyen jó lenne érezni vagy akár látni is, még ha ő nem is szeret, de neked elég lenne maga a tudat is, hogy vele lehetsz, ekkor nem tudsz ép ésszel gondolkodni, beleőrülsz újra és újra, hogy mással van, az jár mindig a fejedbe, hogy vajon hol ronthattad el, mit nem tettél meg érte, de aztán rájössz, amit ő mindvégig tudott: képes lennél érte bármire, akkor is és most is. Mert szereted. Ő ezt kihasználva megcsillantja előtted a remény legapróbb sugarát, te ismét boldog vagy, és amikor megkapta, amit akart, újból tovább áll és megint kezdődik minden elölről...

Ne máshoz hasonlítsd magad, hanem merd felfedezni, hogy miben vagy egyedi, hogy ki vagy te, hogy mi tesz boldoggá vagy épp teljessé, és fektess energiát abba. Azzal úgysem tud senki sem versenyezni, ami a tiéd...

Sokan önmagukban nem boldogok, és azt gondolják, hogy majd egy másik ember boldoggá teszi őket, csakhogy ez teljesen reménytelen vállalkozás, boldoggá csak önmagad teheted.

Várlak… Nem számít, hány nap telik el. Hogy csak egyetlen, vagy egy év, egy évtized, egy élet… Nem kell, hogy ígérj. Nem várom. Semmit sem várok. Semmit sem várok el. Nekem elég, hogy itt vagy. Hogy türelmes voltál, türelmes vagy hozzám, hogy megtanítasz a legnagyobb titokra, a szeretet titkára. Hogy minden pillanatban érezhetlek. Most. A jelenben. A jövő pedig titok. És a legcsodálatosabb ajándék mindig az, amire várunk, de nem tudhatjuk, hogy megkapjuk-e. És ha egy napon mégis megkapjuk, az életünk legboldogabb pillanata lesz. A legnagyobb, legszebb. És az ajándék örökre a legbecsesebb, legszebb kincsünk lesz. Amire vigyázunk, amit védünk, óvunk… mint egy rózsát a búra alatt. Szabadon védve… Én így gondolok Rád. Így várok Rád. Az időtlenségünkben.

Mindig lesznek az életedben olyan emberek, akikkel habár már nem tartod a kapcsolatot és ma már csak elsétáltok egymás mellett, ha megemlítik azt a nevet mindig ő jut majd elsőre az eszedbe. Az órákon át tartó beszélgetések, veszekedések majd kibékülések, sírások és vigasztalások, a már-már fulladásig tartó nevetések és az a rengetek sok szép emlék, amire mindig szívesen fogsz visszagondolni, bármi is történt azóta!

Úgy tartja a mondás,hogy mindnél többet várunk valamire/valakire,annál jobban értékeljük. Ez így szép és jó...De mi van azokkal a napokkal,amikor belehalsz minden egyes pillanatba?Mikor már nem is a cél érdekel és már nem is annyira fontos,csak hogy vége legyen a harcnak;és amikor eléred a célt,mivel találod magad szembe?Nem azt kapod amire számítottál és amiért annyit szenvedtél. De nyugtasson az a tudat,hogy legalább igazán tudtál küzdeni. Ez mutatja hogy ember vagy!

Egyedül Te adtad Nekem (. . . ) azt a szerelmet, amelyben nem maradtam magamra, amelyben semmit nem lehetett félig, alig, éppen hogy; mert minden mozdulat hiányzó része ott volt és van Tenálad, ahogy minden mondat, gondolat és tett második fele.

Voltál már úgy, hogy azt akartad mondani, hogy persze, hogy veled tartok, ha mész és mégis csak egy grimasz meg egy makacs 'mégsem megyek' lett belőle? hogy némán ültél, mikor nyelved hegyén izzott a szó: 'szeretlek'. hogy a meleg ölelés helyett ijedt távolságtartásba burkolóztál? hogy valakinek azt mondtad nélküled is boldog leszek, menj csak, hátra ne nézz, és a kemény szikla porrá hullt, mikor ő elhagyott. és csacsogtál már legjobb barátodnak máshoz fűző szerelmedről, lelked mélyén vágyva, hogy csókjával tapassza be a szád? és kezdtél már úgy mondatot, hogy most elmondom az igazságot neked, s a szerelem színeit lecsupaszítva, csak valami halovány képet festettél érzéseidről, nehogy nevetségessé válj? mondta már a belső hangod, hogy nem jött még el az ideje és később azt, hogy elmúlt? nevettek-e már ki azért, mert szerelmet vallottál? rákiáltott-e már etikai értékrended, ne tovább, nem szabad így szeretni és féltetted-e már szerelmed attól, hogy életed túl bonyolult? ébredtél-e már arra, hogy szíved igazgyöngyeit olyannal osztottad meg, aki nem bírt rá vigyázni? és volt-e bűntudatod, amikor a másik, kit megszerettél, neki már csak szűk marokkal mért üveggyöngy jutott?

az emberi kapcsolatok nagyon furcsák. már az, hogy egyszer csak együtt vagyok valakivel, aki után hosszú évekig sóvárogtam. együtt eszem, együtt alszom, együtt élek vele, szeretem őt, szerelmes vagyok belé kétségbeesetten, vele és csak vele szeretkezem, esténként beszélgetünk, néha elmegyünk ide-oda, aztán hirtelen, csak mert ő úgy gondolja, az egésznek vége, hirtelen tényleg vége.

nem hiszem, hogy valaha is akadna bárki, aki jobban szeretne nála. nem hiszem, hogy akarok találni bárkit is. őt akarom.

A nők többsége csendben tűr, csak szenved, a semmiért adja oda magát, és mindennap némán imádkozik azért, hogy a sok-sok csalódással, megaláztatással töltött perc és óra egyszer értelmet nyerjen és legalább egy kicsit visszakapjon abból a sokból, amit önzetlenül adott. Ám ezek a nők soha nem merik ténylegesen benyújtani a számlát és kikövetelni maguknak az élettől, a férjüktől, a fiújuktól, a szeretőjüktől azt, ami nekik járna. Elfojtják az érzéseiket, különösképpen a dühüket, megfosztják önmagukat az alapvető szükségleteiktől. Megalázkodnak, lassan elvesztik egyéniségüket, és egyszer csak azt veszik észre, hogy elszállt felettük az idő és közben csak egy másodperc erejéig voltak boldogok. Mindenüket odaadták, de közben folyamatosan éheztek.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13601)
Válaszok

 


 andiandi18
    
2014-10-19 19:26:32  (13601)
 

Mennyire nagy hiba volt részemről, hogy volt idő, mikor nem voltam boldog. Aztán meg az, hogy mennyit ér az az élet, amit ha visszanézek, üresnek találok. Én meg csak könnyes szemmel bólintok. De aztán rájövünk, hogy végül is soha sem késő. Én persze mindig némi felháborodást tartogatok szívem mélyén, mert nagyon sok időt kellett eltöltenem egyedül. De az igazán fontos dolgokhoz csend kell, és valami megfogalmazhatatlan mélység. Zajban nem születnek igazi kérdések, és valódi válaszok sem.

Vannak fejezetek, melyeket éveken át le akarunk zárni. Erőszakkal kitörölni, eldobni, nélküle élni. De néha egyszerűen lehetetlen. Előmászik mindenhonnan. Követ. Mikor már azt érezzük, hogy minden rendben, hogy túl vagyunk rajta, akkor bekúszik egy illat. Vagy valaki a buszon a nevét suttogja mögöttünk. Azt hiszem öt év telt el. Aztán az is lehet, hogy csak én hívom annak. Éveken át mérgezett. Más emberek teste kilökődött belőlem. Nem találtam olyat, aki a nyomába érhetett volna. Megtanultam a hiánnyal élni. Fél szívvel dobogni.

Szerettelek... úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé.

Ráébredünk, hogy a kalandok vagy élmények, amelyek azelőtt felkavartak, örömmel vagy szomorúsággal töltöttek el, immár hidegen hagynak. Úgy tűnik, mióta a szeretett lény eltűnt az életünkből, nem igazán vannak érzéseink… Eszünkbe jut, vajon érzékeinknek ez a kábultsága nem végleges-e? (…) A szerelmi bánat többi eleme természetesen lassan elcsendesül, már nem fáj a hiány.

Ha nem tudom elfelejteni, csak még jobban fog fájni. Amikor eszembe jut, akkor minden visszajön. Eszembe jut, hogy minden szava, minden érintése csak hazugság volt, és minél többet foglalkozok vele, annál jobban fáj.

Virágokat akarok kapni, szerelmes szeretnék lenni, ki akarom nyitni a szívem, és nem attól félni, hogy mi lesz, ha összetörnek. Attól nagyobb kárt senki sem okozhat, ha örökre egyedül maradsz és rettegsz a szeretettől, attól a valamitől, ami éltet. Hidd el, hogy lesz valaki, aki elfogad, aki szeret, aki egy percig sem kérdőjelezhető meg, ha rólad van szó, mert a bástyád, a társad. Nem hiszek egy olyan világban, ahol egyedül kell harcolni, drog, alkohol vagy gonoszság mögé bújva élni egy életet, és elhinni, hogy ez így van rendjén, mások érzéseivel játszva, miközben belül már rég szétrohadtál. Szedd össze magad. Ez nem élet. Merj szeretni, mert másnak is erre van szüksége. Minden brutalitás, függőség mögött a szeretet igénye áll, az, hogy nincs figyelem, ami rád irányul - de hidd el, hogy mindenféle baj nélkül is figyelhetnek rád. Nincs szükség önsajnálatra, mártírkodásra. Mosolyogj, szeress, nyisd ki a szíved, mert mindent meg fogsz kapni, amire csak szükséged van. Csak végre merj már ember lenni, és elfogadni azt, amit vagy - hiszen csak így fogadhatsz el másokat.

Sok üres járatot kell végig játszanunk. Üres vagonokba utaznunk. Rohanó fákat nézni, és arról álmodni, hogy ennek a jelenben is lesz haszna. Csak a képtelen lapokat bámulom, a kétszer kimaradsz feliratot a táblán, ahol a kör csak egy irányba járható. Messze akarlak tudni magamtól.

Ma még rád gondolok. Ma még minden ellenére szeretni foglak. Ma még elhiszem, hogy hullanak értünk csillagok. Hogy egészen régen volt már, de egy összerezzenés idejére szerettél. Ma még. Holnap már nem leszek képes. Holnap már fel fogok ébredni. Most összegyűjteném minden könnyem, messze hordják az emlékeket. De azért büszke vagyok végtelenül. Mert minden egymás tépkedése, héja-nász ellenére egy apró törékeny részed végig kísér, egy életen. És ott lesz bennem, mert nekem fontos, hogy ismertelek.

Nem fáj. Jól vagyok. Minden rendben. Nem hiányzik. Nincs szükségem rá. Semmi gond. Megy tovább az élet, nélküle is. Csak üres szavak. Úgy teszek, mintha... A látszat, a színlelés az, ami felemészt. Hogy nem törhetek össze, mert mások meglátják. De belül ki vagyok?! Nem tudom, nem tudom. Fáj, de nem mutathatom. Hiányzik, mégsem mondom. Semmi sincs rendben, az életem megállt. Vajon meddig bírom még?! Mindig csak tovább, és tovább. Ez az élet. Csalódások, mindig csalódások érnek. De az ember büszke. Büszke ahhoz, hogy sírjon, büszke ahhoz, hogy segítséget kérjen. De még ahhoz is, hogy elfogadja. Az élet tanít. Nevetni, sírni. Igen, sírni.. És élni. Meg kell tanulnunk élni, és nem színlelni az életet...

Különös, hogyan ragaszkodnak az emberek dolgokhoz, amik nem igazán számítanak, amíg nem történik valami, ami igen.

- Hiányozni fogsz.
-Te jobban fogsz hiányozni nekem.
-Nem, ez nem így működik. Mindig nehezebb annak akit elhagynak, mint annak, aki elmegy..ez tény.

Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy - olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. Nem szomjazol a megoldásukra, megvagy nélküle is - de ne menekülj, akármennyire is egyszerűnek tűnne, ne zárkózz be, találj valakit, aki ugyanazon megy át, amin te. Nála lesz a kulcs. Megnyugtat és felemel a zavarból, amiből egyedül képtelen lennél felállni, mert magad sem tudtad, hogy miben vagy. Addig, amíg van, aki érti és érzi azt, amit te, könnyedén léphetsz még egyet. Nyugodtan, boldogan, mert nem vagy egyedül - más is érzi a pofonokat, azt a frusztrációt, azokat a nehézségeket, amikből neked is bőven jutottak. Normális az egész. Rossznak tűnnek, de nem azok. Gyengévé tehetnének, de nem tesznek, mert pont azért jönnek, hogy még egy lépést tudj tenni, meg még egyet. Fájdalomnak látszanak, de mégsem azok. Amikor ott vagy a harcban csak az adrenalin van, az út, a figyelem, a következő lépés, semmi más. Értsd meg, hogy miért, és könnyebb lesz. Értesse meg, hogy miért, és már léphetsz is tovább. Mindig a zavar adja meg a következő lépést, az hozza ki belőled a változtatni akarást, az erőt, az újat.

Elsodornak a hullámok, és én nem tehetek ellene semmit. Csak bele kell törődnöm, hogy az egyetlen biztos dolog ami történhet, az a változás. Talán egyszer majd kikötök, de addig is sodródok, mert az élet hullámai folyamatosan olyan idegen vizekre visznek, amelyeket muszáj lesz majd felfedeznem...

Csak álmodni kell. Kívánni és remélni, hogy legyen miért, hogy legyen értelme lenni. Álmodni és tenni, tiszta szívből, teljes lélekkel élni. Szeretni, és megbocsátani kell, tovább lépni, a hibáinkat nem újra elkövetni, engedni, hogy a helyére kerüljön minden. Álmodni kellene, beleálmodni téged az életembe, belesúgni a füledbe, hogy nem engedlek soha többé el.

Már tudom, hogy soha többé nem foglak látni. Nekem lett igazam, elvettek tőlem. Könnyen vehettek el, mert sohasem kellettem igazán neked, hiába szerettelek, hiába foglak szeretni mindig is olyan szerelemmel, amilyen csak egy van az életben. Az én szerelmem kevés volt ahhoz, hogy megváltoztasson téged és amikor majd belátod, hogy kár volt engem elengedned, akkor már késő lesz.

az a fajta ember vagyok, aki illesztgeti a régi barátságokat az életébe. aki összeköti az elszakadt szálakat, kifésüli őket és elfelejti a gubancokat - még akkor is ha már másképp tekintenek rám, ha azt mondják "megváltoztál", miközben ők kerültek túl távol vagy talán sosem ismertek igazán. olyan ember vagyok, aki elégedett azzal, amije van. aki nem vágyik nagy dolgokra, csak olyasmikre, hogy reggelente szendvicseket csomagoljon a szerelmének, hogy minden este lapuljon egy mellkas a hátának. olyan ember vagyok, akinek fontos a családja. aki nem beszél csúnyán a szüleivel, aki felfogta, hogy bölcsebbek tőle sokkal és aki csak kívánni tudja azt, hogy majd ő is ilyen bölcs legyen ilyen idős korára. olyan ember vagyok, akik inkább azt hazudja, hogy nem fáj ha belerúgnak, mert megtanulta nem gyengének mutatni magát. olyan ember, aki büszke, néha talán túlságosan is.

Azt hiszem könnyebb felébredni és egyedül érezni magam, ha az vagyok, aki vagyok, mint valaki mellett felébredni és egyedül lenni.

Mindig azt mondogattam magamnak: megérte. Most jöttem rá, hogy messze nem érte meg, és soha többet nem akarok szenvedni olyan ember miatt, akiről tudom, hogy sosem szenvedne értem..

Nem mindegy, hogy kiteszik, vagy csak kitöltik az életed. Hogy valaki boldoggá tesz, vagy csak a magányt űzi el. Ha nem megfelelő ember mellett horgonyozol le, a magány ugyanúgy kísérteni fog és néha jobban szétgyilkol, mintha egyedül lennél. Mert bizony a szív sem tűri meg a hamis szeretőt.

Búcsút veszünk egymástól, de ez már nem olyan, mint egy évvel korábban. Megnyugtató lenne arra fogni mindezt, hogy már kezdtünk hozzászokni a búcsúzkodáshoz, vagy, hogy az élet azért választ el egymástól, hogy mindketten megértsük, milyen sokat jelentünk egymásnak. Lehet, hogy ez is benne van, de érzem, hogy ezentúl visszafordíthatatlanul megváltozik minden. Mostantól már tényleg csak barátok leszünk, ennyi maradt nekünk, ez is több mint a semmi. Persze mindketten tudjuk, hogy hátralévő életünk minden pillanatában emlékezni fogunk mindenre, ami velünk történt. Most elengedjük egymást, és csak az vigasztal, hogy ránk is érvényes az ősi szabály: csak az tér vissza hozzánk, akit elengedünk... Köszönöm, hogy az utamba kerültél, köszönöm, hogy megismertelek, mert általad több lettem.

Ha azzal töltöd az életed, hogy olyan dolgokra vársz, amelyek még nem a tiéid, azzal együtt elpazarlod azokat a pillanatokat is, amiket most kapsz az élettől. Talán az egész még meg is érné, ha több időnk lenne, viszont csak egy életünk van. És ebben az egyben úgy kell élned, hogy egy pillanatot se sajnálj. Hogy megéld a jót, a rosszal együtt, s közben teljes szíveddel hidd, hogy a dolgok sokszor csak azért esnek szét, hogy újra össze tudd rakni őket sokkal jobbra - még boldogabb és tökéletesebb kockákkal. Úgy kell élned, hogy mosollyal kelj és feküdj le, hogy azt érezd, te mindent megtettél, és ha mégsem, akkor azt érezd, hogy legközelebb majd így cselekszel. Nem a körülmények mondják meg azt, hogy boldog vagy boldogtalan vagy, mert minden rajtunk múlik. A döntéseinken.

vannak akik mindig fel fognak kavarni. mindig tépnek belőlünk egyet. mindig megkarcolják az arcunkat. mindig ott lesznek. nem tudod magad sem, hogy miért nem zárod le. megmérgez. tartogatod. tereled. már nem szeretlek, mégis a nehezen felépített váraim falát támadod. engedem, hogy ezt tedd. még érezni akarom ezt is. pedig nem lenne szabad. lélegeznem kellene nélküled. szabadon élnem.

beléd marhat az élet ezerszer. és lehet, hogy minden nap lesz valami, ami fájni fog. de csak egyetlen út van. csak a szíved követheted. csak te tudhatod mi a jó neked. még ha néha magad sem érted. kötelességed követni a dallamot. összeszorított szemmel elűzni a démonokat, és a nap végén azt látni, hogy megérte. minden egyes lélegzettel közelebb kerülsz ahhoz, amiért itt vagy te is velünk. egy csoda vagy!

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13594)
Válaszok

 


 Nitu
    
2014-10-19 17:43:51  (13600)
  "Furák az emberi érzelmek:ki kit szeret,miért,miért pont úgy ahogy... a válaszok nagyon mélyen rejtőznek.olyan mélyen,hogy megtalálni se lehet.Nincs magyarázat...csak az érzés."
Az üzenetet a felhasználó 2014-10-19 22:24:10-kor módosította.
Válaszok
 


 Beppe
    
2014-10-13 22:52:51  (13599)
  Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem
mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik
hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon.







Válaszok
 


 Beppe
    
2014-10-13 22:50:29  (13598)
  Csak mert nem látunk semmiféle megoldást, még nem jelenti, hogy nincs
megoldás. Bízz benne, hogy rendbe jönnek a dolgok, mert ez az élet
rendje. Így lesz. Ne feledd, együtt érzek veled, és bármit megtennék
érted, hogy melegebben süssön rád a nap újra. Míg elvonul az eső,
gondolj rá, van egy biztos ember, akivel megoszthatod szíved terhét, s
akinél oltalmat találsz szeretetben.




Barát az, ki megértést kínál, ha az élet meggyötör, kinek mindig van
annyi mosolya, mely derűssé varázsolja a napodat, ki elfogad olyannak,
amilyen vagy, s boldog, hogy épp ilyennek lát.







Válaszok
 


 Echelon
    
2014-10-13 22:05:21  (13597)
  Nem is :-P



Előzmény: Nitu (13596)
Válaszok
 


NetHírlap / Fórum / Szex, szerelem, ismerkedés / Idézetek
      Oldal:  / 1807      bontás: 


Név: 
       Jelszó: