2014. április 24. csütörtök - György
Gázpisztoly

Tisztelt fórumozók! A Nethírlap fóruma politikamentes fórummá alakult, politikával kapcsolatos topikok, hozzászólások törölve lesznek.

Idézetek

NetHírlap / Fórum / 

Szex, szerelem, ismerkedés

  / 

Idézetek

    
    Oldal: előző oldal / 1804következő oldal      bontás: 
Privát üzenetek

Bejelentkezés
Regisztráció
Adatmódosítás
Elfelejtett jelszó
Mail a moderátornak
Moderálás
Súgó
Fórumszabályzat

Keresés

Keresett kifejezés:

Keresés helye:



Részletes keresés

Kategóriák

Autó-motor
Család
Dühöngő
Fegyverek
GSM, távközlés
Hajózás
Hardver
Internet
Játékok
Kultúra
NetHírlap kávéház
Sport
Szex
Szoftver
Tudomány
Vallás
Zene

Legfrissebb 20



 Nitu
    
2014-04-23 00:12:57  (13479)
  "Az igazság az, hogy néha már magammal se merek őszinte lenni, egyszerűen megijeszt a gondolat, hogy elismerjem azt, hogy néhány dolgon még nem vagyok túl, talán a közeljövőben nem is leszek. Pedig senki nem várja el tőlem, hogy egyik napról a másikra rendbe tegyek mindent. Senki, magamon kívül."
Válaszok
 


 Mumikah
    
2014-04-22 00:32:28  (13478)
  Egy tánc volt.. egy tánc.. amikor kamaszon beléd bolondultam.. tudtam, hogy veled akarok megöregedni.. tudtam hogy mikor felkelek téged akarlak látni.. tudtam hogy veled akarok élni.. gyermekeket nevelni.. unokákkal játszani.. tudtam hogy ez meg fog történni.. és ez az örökké szerelem.. amikor érzed hogy nem tudsz élni a másik nélkül, mert ő a részed.. a szíved egy része.. a lelkednek egy darabja.. egy társ, ki megért , ki támogat mindig. Vele akarsz megöregedni..
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-04-22 00:29:47  (13477)
  ‘Megrémít a szeretet, amit néha mintha látnék a szemeidben. De a legrémisztőbb mégis az, amit én érzek: hogy amikor rám mosolyogsz, a szívem megremeg - amikor pedig nem velem beszélgetsz, megszakad. Amikor úgy érzem, hogy Te is ugyanannyira szeretsz, mint én Téged, akkor legszívesebben magamhoz ölelnélek és soha nem engednélek el! Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. Mégis, az egész az én hibám. Mert szeretlek, amit tudom, hogy nem lenne szabad. Ez a legnyomorúságosabb az egészben: hogy soha nem szerethettem volna beléd..’




Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-04-21 18:28:10  (13476)
 

Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem hordozhatsz magadban. Az elfojtás megöl. Lehet nem most, lehet észre sem veszed éveken át. De szétárad a szöveteidben, és a végén már nem fordíthatod vissza. Mindegy, hogy már nem jelent semmit, akkor is szabadulj meg attól, ami fájt. Aki fájdalmat okozott. Meg kell tisztulni. mindegy, hogy te is hibás voltál, vagy sem. De a terheket nem kell egy életen át cipelned. Ezeket nem. Úgyis jön helyettük millió másik majd. De ha lehetőséged van rá, akkor csak engedd el. Szabadítsd fel magad alóla. És igazából ki tudja, ezzel mit indítasz el. Talán aki a fájdalmad okozta, már régóta szeretett volna maga is megszabadulni ettől. A világ megváltozik, ha elég nagyot lépsz. Vagy ha kockáztatsz. Mindegy mások mit gondolnak. Az számít, hogy belül könnyebb legyen. Hogy újra lélegezz.

Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődsz velem, hogy az a sok fájdalom, amit okoztál, már kioltott bennem minden érzést irántad. De tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. Őrülten szeretlek, és tudom, hogy szeretsz, és azt is tudom, hogy nem tudod kimutatni, csak ha melletted vagyok. De messze élünk egymástól, ez így nem mehet tovább. Én hiába akarlak szeretni téged, ha te nem hagyod. Fáj, hogy így kell vége lennie. Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy a mi szerelmünk más, és hogy te is más vagy, mint a többi férfi. De te nem hagyod. Nem tudok mit tenni, nem tudok várni, nem akarok szenvedni, és legfőképp nem akarok felejteni.

Addig kell bocsánatot kérni, addig kell helyrehozni a dolgokat, addig kell szeretni a másikat, amíg lehet. Mert a sors a legkegyetlenebb ítész, és jobbára senki nem tudhatja, mire lemegy a nap, tart-e még az élete, vagy örökre véget ér.

Hetek óta ez ment. Úgy éreztem már sosem szabadulhatok ebből a helyzetből. Ott álltam az üres szívemmel és mozdulni sem tudtam. A lábaim szöget vertek a talajba és nem engedtek elmenekülni. Annyit tehettem csupán, hogy bámultam őt ahogy lassú, határozott léptekkel kisétál az életemből. S néma, elfullt sóhajjal konstalláltam, hogy vissza se néz. Hogy ő épp menekül. A világomból, világunkból..

Fogj egy tányért és vágd földhöz.
Kész.
Eltört?
Igen!
Most kérj tőle bocsánatot!
Bocsánat!
Ugyanolyan lett mint volt?
Nem!
Most már érted?

Meg kell tanulnunk elengedni magunktól a tárgyakat, az értékeket, hogy megőrizhessük önmagunk épségét.

Életünk során előfordul, hogy nemet kell mondanunk valakinek, hiába is vágyunk rá az életünknél is jobban.

Soha ne add fel, ha még megpróbálnád. Sose töröld le a könnyed, ha még sírnál. Sose elégedj meg egy válasszal, ha még kérdeznél. Sose ne mond, hogy már nem szereted, ha nem tudod elengedni.

Lehet, hogy kaptok még új esélyt az Életben, de ha most vége, törődj bele és ne úgy éld tovább a napjaidat, hogy rá vársz, hátha visszatér. Nem nézhetsz úgy tisztán a jövőbe, hogy múltbéli emberekhez kötöd magad. Mert ez az állapot nem egy felemelő reményt szül, hanem egy megfosztó reménykedést. Hiszen amíg rá koncentrálsz, elmehetnek melletted olyan emberek, élmények, lehetőségek, érzések és évek, amik boldoggá tehettek volna, kárpótolhattak volna fájdalmadért. Inkább tűzz ki célokat, törődj magaddal, keresd az örömöt, állj fel erősebben a padlóról, ahova estél! Újulj meg, hogy amikor visszatér, ne egy összetört, élettelen lelket találjon, hanem egy belevaló nőt! Már csak az a kérdés, hogy a megújult személyiség, akivé váltál, hogyan tekint majd ő rá, mert lehet, hogy most már Neked nem tetszik majd, amit látsz.

Sosem tudom meg, hogy mi voltam neked. Barát, akit mindennél jobban szerettél. Szerelem, akit soha nem akartál elérni és elismerni vagy csak egy lány, aki olyan hülye volt, hogy bedőlt neked.

Ne fáraszd magad valamivel, ami nem működik. Megjavíthatod, dolgozhatsz rajta, de ha azt látod, semmi értelme és minden csak rosszabb lesz, akkor fogadd el, hogy nem működött. Ezer másik út van még. Tudnod kell, hogy mikor van vége.

Egyetlen opció van. Hogy visszatalálsz.

Bár azért büszke vagyok végtelenül. Mert minden egymás tépkedés, héjanászellenére egy apró törékeny részed végigkísér egy életen. És ott lesz bennem, mert nekem fontos, hogy ismertelek.

Egyszer talán megtanulom, hogy soha nem éri meg feladni magunkat, senkiért.

csak én tudom, milyen nehéz Nélküled.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13475)
Válaszok

 


 andiandi18
    
2014-04-18 20:12:39  (13475)
 

- Egyébként, ha elfogadsz egy tanácsot, szerintem engedd el, és ha ő is szeret, akkor majd magától visszajön (...).
- Gondolod? (...)
- Egészen biztos vagyok benne. (...)
- De várj. Azt mondtad, ha szeret, akkor visszajön. És ha nem szeretne?
- Akkor legalább elengedted.

Nem a csók, hanem a csók előtti pillanat, az összepillantás.

Semmi kedvem elmenni innét. De mégis kezdem úgy érezni, hogy indulnom kell...

A lelkednek van egy része, amit bár lehet, hogy nem érzel mindig, de ott van. Olyan, hogy felkelsz, dolgozol, alszol, barátokkal vagy, szóval éled az életed, de semmi. Nem érzed, nem fáj. Aztán történik valami, te meg összeroppansz. Azt hiszed, hogy nincs baj, aztán meg kiderül, hogy mégis. Mégis van mélypont, mégis van gyengeség, mégis van valami, ami fáj még akkor is, amikor azt gondolod, hogy minden a legnagyobb rendben. Néha csak sajog, máskor meg beleőrülsz, annyira fáj. Nem látod mindig, de vannak percek, amikor érzed. Érzed, hogy beleszakadsz, na olyankor semmilyen hit sem képes áttörni a fájdalmat, csak az, ha szembenézel vele. Az érzésekkel. A fájdalommal, azzal, hogy mi bánt, és megéled, feldolgozod, átéled.

A reménytelenül hosszú perceket, napokat, hónapokat, éveket csak egy módon lehet túlélni: ha hiszünk abban, amire, akire várunk. S közben az idő szeretetté alakul, és a percek múlásával egyre növekszik.

A remény (...) a legkegyetlenebb dolog a világon. Még a halál is jobb nála. Amikor az ember meghal, a fájdalom véget ér. De a remény az egekbe emel, hogy aztán még magasabbról zuhanjunk a földre. A remény gyengéden cirógatja a szívet, majd hirtelen darabokra zúzza. Újra meg újra. Sosem hagyja abba. Ezt teszi az emberrel.

Egyszerűen képtelen voltam józanul gondolkodni. Reményt akartam. Nem akartam elengedni, mert olyan jó érzés volt kapaszkodni belé.

Talán nem taszítasz el magadtól, de nem is harcolsz azért, hogy megtarts.

Néha tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk ugyanolyan fontosak másoknak, mint ők nekünk. Csak ígérgetik a: "majd jövök" meg a "majd találkozunk" meg "elmegyünk ide-oda" meg "majd kereslek" vagy egyáltalán "számítasz valamit". Mert ha valaki azt akarja, hogy jelen legyek az életében, az helyet csinál benne. Nem kellene megküzdenem a helyért. Ha olykor megbánt, nem indokot, kifogást keres a tettére, hanem bocsánatot. Talán jóhiszeműen vagy tudaton kívül, de még mindig elhiszek, akármilyen kifogást, magyarázkodást, de már tudom nem a szavak, hanem a tettek beszélnek.

Ha az utadat választod, fájni fog. Fájni, mert néha egyedül kell menned, és bizony törni fog a cipő. Néha hozzád vágnak valamit, vagy csak te rogysz le a földre teljes kimerültségben. De tudod, ahhoz, hogy ragyoghass, bizony néha össze kell törnöd. (...) Onnantól, hogy ismered az utat, ragyogás váltja fel a félelmet, hiszen tudni fogod: elég erős vagy mindenhez.

Várhatsz valamire, például a szerelemre, a szeretetre, vagyonra, arra, hogy jobb legyen, vagy hogy boldog légy. Vágyhatsz egy emberre is, megvárhatod ahelyett, hogy a jelenben élnél, két lábbal a földön. Élhetsz ábrándokkal, illúziókkal, de egyszer majd fel fogsz ébredni - és óriási lesz a koppanás. Pont ezért... Miért várunk olyasvalamire, ami még nem a miénk? Miért nem tudunk egyszerűen csak annak örülni, amink most van, hiszen majdnem ez az egyetlen dolog, amit senki nem tud elvenni tőlünk... a jelent.

Rettegj csak az érzéseidtől, zárd el őket, tegyél úgy, mintha nem lennének, és azon kapod majd magad, hogy semmi sem oké. Hazugságban élsz, próbálod nem észrevenni azt, ami nyilvánvaló, hiszen menekülni még mindig egyszerű. Te döntesz: rettegsz, vagy felvállalsz. Hagyod, hogy hassanak rád, vagy bezársz. Félsz, vagy mersz kockáztatni valami újat. Mert megcsókolnád, de nem lehet. Megölelnéd, de azzal mindent összekuszálnál magad körül. Úgyhogy inkább menekülsz - a megszokás túl kényelmes, az újdonság meg kockázatos. Neked kell tudni, hogy mit miért érdemes feláldozni. De ha érzed a késztetést, azt, hogy képtelen vagy nélküle létezni, talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy hol van a helyed. Mert lehet, hogy ott, ahol a szíved boldog.

Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek, ahol, ahogyan hagysz.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13464)
Válaszok

 


 Renike0525
    
2014-04-18 10:41:46  (13474)
  Amikor fakulnak a színek minden fekete fehér lesz.
Ködösek a délutánok és senkit sem értesz.
Nem tudod, hogy hol van az akit igazán féltesz.
Nem kapsz válaszokat, nem tudod, hogy kit is kérdezz.
Úgy érzed, hogy a szíved most 100 felé szakad szét.
Hiába nézel előre ott nincsen más csak szakadék
Nem süt ki a nap, egész nap csak a csapadék.
És csak egy dolog van előttem, hogy nélküled szar a lét!



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-04-18 10:40:20  (13473)
  Mindenkinek kell egy fájó emlék, ami nem múlik el könnyen, lassan nem marad már könnyem...



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-04-18 10:33:13  (13472)
  Volt, olyan mikor a magányra vágytam,
ártatlan falevél a dombtetőn álltam.
Egyszer csak felbukkant, Ő a kis égkő,
páratlan mosolya, a mesébe illő.
Csodás időszak, hagytam had vigyen,
melletted élve a szárnyam megpihent.
Veled szálltam, Veled szálltam,
minden érzésem, a Világra tártam.
Váratlan dráma, éles változás,
kettőnk élete, kalandos állomás.
Búcsúzni nehéz, mégis elmentél,
tudom nem könnyű, Te mindent megtettél.
Itt állok egyedül, halvány kis reménnyel,
érezni kín, a fájdalom felnégyel.
Én csak nézlek, tudom messze jársz,
de bízok abban, újra rám találsz.
Van amikor újra lángol még,
és nem tudom hogy merre menjek én.
Várlak, hogy gyere már...
nem tudom mit csinálsz...
nem tudom merre járhatsz épp.
A rengeteg emlék, még itt él bennem,
te vagy az egyetlen, ki hittél bennem.
Minden évszak, melletted tavasz volt,
kéz a kézben, a földtől elrugaszkodj.
Hallom a hangod, a suttogó szélben,
a Holdat bámulom, a messzeségben.
Egyet kértem, egyet kértem,
maradj az enyém "mond meg miért nem ?!"
Virágról-virágra, szálltam de hiába,
a te neved foglalom, minden nap imába.
Múlik az idő, lassan megértem,
melletted kincsem, a jó útra tértem.
Veled éltem, a fényt is láttam,
általad bizony jobb emberré váltam.
Elsárgult levelek, de maradnak ágak,
egy dologban bízhatsz, én örökké VÁRLAK !!
Újra lángol ég, nem mehetsz el még,
nélküled, mond mit érek én . . . ?!




Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-04-18 10:28:36  (13471)
  A szemem könnyes a szívem tiszta, sapkám a fejemen, így teljes a lista!



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-04-18 10:27:26  (13470)
  Mennék, tépném a láncokat
angyalok lejtik táncukat
bilincsben, sápad arcom
küzdök még vívom a harcom!



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-04-18 10:26:15  (13469)
 
És küzdj tovább még, akkor is ha fáj,
ha a világ összedől, és sötétben állsz!
Lépj tovább, tedd meg a lépést!
Lépj tovább, felejtsd el mit éreztél!
Fogd fel, több levelet úgysem ír,
nem a te válladon, hanem másén sír.
Fogd fel ne sírj utána kérlek,
de többet ne nézz a szemébe..



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-04-18 10:24:09  (13468)
  több ezer könnycseppet ejtettem érted.....



Válaszok
 


 Nitu
    
2014-04-17 14:37:18  (13467)
  " Mindig gyengének éreztem magam, hogy nem tudok csak így továbblépni. Ha egy viszony vagy egy házasság véget ér, szakítanak és elfelejtik egymást, úgy válnak meg egymástól, mint egy pár elnyűtt cipőtől. Senkit nem tudok elfelejteni, akihez valaha közöm volt. Minden egyes ember különleges, és feledhetetlen, senkit nem lehet pótolni, ami elveszett. Mindig megvisel, ha egy kapcsolatom véget ér, nehezen heverem ki. Sokkal óvatosabb lettem, mert egyszerűen túl fájdalmas még egy futó kaland is, inkább bele sem megyek, akkor is nehezen szakadok el a másiktól, elveszek az apró dolgokban. Apró részleteikben látom őket, és mindenkiben van valami, ami megindít és hiányozni fog nekem, ezek az apró, gyönyörű részletek teszik pótolhatatlanná a másikat "



Válaszok
 


 Nitu
    
2014-04-14 01:33:41  (13466)
  "Akárhányszor azon agyalok, hogy milyen lenne, ha szeretnél, ok nélkül elmosolyodom. Aztán eszembe jutnak az okok, hogy miért nem szabadna mosolyognom."



Válaszok
 


 Nitu
    
2014-04-12 17:56:50  (13465)
  "Elveszett voltam. De az utóbbi pár napokban kénytelen voltam felnőni. Már nem engedem, h a fiúk mondják meg, milyen lány vagyok, és hinni kezdtem magamban. Valahol, útközben, az elveszett, az a bolondos kiscsaj végleg felnőtt..."

'Féltem, hogy majd egyszer elfelejtem, milyen volt megölelni, hogy majd nem emlékszem az illatára.'

"Egymáshoz se érünk, és mégis olyan mintha összesimulnánk."

"Az egész világom egy viccnek tűnt, amelyben én voltam az utolsó, aki megtudja a poént."

"Fáradt voltam, elfáradt attól, hogy folyton nyugodtnak, összeszedettnek, és olyan átkozottul józannak mutatkozzak."



Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-04-12 16:17:50  (13464)
 

Látni fogom! - kiáltom, amikor fölébredek, és nagy vidáman belehunyorgok a reggeli napba. Látni fogom! És már nincs egyéb kívánságom arra a napra. A találkozás reménye mindent, mindent elnyel.

A boldogság annál édesebb, minél több bánat és aggodalom árán jutunk hozzá.

Legyek én neked az, a mi Te nekem vagy.

Egyszer s mindenkorra felelős vagy azért, amit megszelídítettél.

A pasikat leginkább a cipőkhöz tudnám hasonlítani, a nőket mindkettőhöz misztikus vonzódás fűzi. Van amelyik azért tetszik mert designes és irtó drága, van amelyiknél csak a centikre hajtunk és persze ott vannak azok a darabok amikkel hosszú távra tervezünk . Néha bevállalunk olyan egyedeket amelyek totál ellentétei a személyiségünknek, mondván hogy egy próbát megér. Aztán ott vannak azok, amikkel az elején minden csodás de a felénél már sírsz és szitkozódsz, hogy hazavitted. Amikor minden kötél szakad kidobod, de akkor már késő, hiszen maradandó sebeid lettek tőle.. Megesküdsz, hogy soha többet rá sem nézel hasonlóra, de végül mégis újra csapdába esel. Kell pár év tapasztalat amire megtanulod, mi az ami jó neked. Persze léteznek kellemes meglepetések is, amiktől eleinte ódzkodsz, mert túl magas, túl lapos, túl otromba, túl öreg/fiatal vagy hozzá, aztán belebújsz és el sem tudod képzelni, hogy lehet ennyire kényelmes és kedvednek való . És végül létezik a tökéletes, amelybe első látásra beleszeretsz aztán felpróbálod és le sem akarod venni többé.

Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, és a változás ezzel jár. Amíg a rút kiskacsából hattyú lesz, addig nagyon sok mindenen átmegy a kiskacsa. Sajnos, ez fájdalommal jár. Amikor azt hiszi, hogy ő soha nem fog repülni, majd elkezdi bontogatni a szárnyát, majd a sok munka következtében kiderül, hogy képes erre, az mind-mind-mind sok energiával és fájdalommal jár. Csak így lehet azonban, másként nem. Ha nem tanul meg repülni, akkor a róka felzabálja.

Szedd össze magad és folytasd. Egyszerűen nem hagyhatod, hogy az, amiért annyit dolgoztál összedőljön, mert belefáradtál. Meríts erőt, szedd össze magad, harcolj érte, dolgozz tovább, találd meg a színt, ami kifesti a világodat annyira, hogy tudj benne élni még addig, amíg újra meg nem találod az értelmét annak, amit csinálsz. Rakd helyre az életedet, pörgesd fel, mert ha valamibe sok munkát tettél nem hagyhatod összedőlni. Vagy tudod mit? Hagyd. Törjön csak darabokra, aminek el kell tűnnie belőle úgyis eltűnik és csak az marad meg, amire tényleg szükséged van, de vigyázz arra, hogy mi marad belőle. Óvd, védd, mert ami marad, az az érték, minden más sallang.

Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem "vérre megy", erősebbnek tűnik... Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé... És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. Még akkor is, ha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb.

Én csak szeretnék olyan erős lenni, mint az a nő, aki csak a szájába harap ha valami fáj de fel nem szisszen, nem nyavalyog, csak emelt fővel sétál tovább, mondván: minden rendben lesz!

-Hívd fel!
-Nem fogom, most neki kell utánam jönnie!
-Akkor elveszíted!
-Nem, ha ő nem keres, akkor mindketten elveszítjük egymást.

A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.

Soha ne mondd, hogy szeretsz, ha nem igazán érdekel, soha ne beszélj érzésekről, ha igazából nincsenek is ott, soha ne fogd meg a kezem, ha össze fogod törni a szívem, soha ne mond hogy meg fogsz tenni valamit, ha nem is tervezed, hogy belekezdj, soha ne nézz a szemembe, ha minden amit teszel hazugság, soha ne mondd, hogy Szia, ha valójában Viszlát-ot mondanál.

Ostobán kényszerítem magam, hogy emlékezzek a nevetésedre. Vagy mikor együtt aludtunk, akkor az hogy kezdődött? Ki mondta, hogy majd ő fekszik a fal mellé? Ki mondta? Egyáltalán ki rendezte meg? Kit kellene megtartanom, és kit örökre száműznöm. Aki belevetett a karjaidba egészen biztos, hogy sejti a választ. Ugyanazokat a köröket futom. Visszanézve már minden sokkal kiábrándítóbb. És pontosan a feladás képtelensége ejt rabul. A szív dobbanások minőségén akarom lemérni, hogy te vagy-e az? Persze nagyot csalódnék, ha mi egymásnak lennénk rendelve. Csak ne stagnáljunk már légy szíves.

Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig.

Lehetséges volna, hogy az otthon egy személy, nem pedig egy hely?

Az én nagy döntésem, az te vagy. Te vagy az, aki mellett ébredni akarok és akivel el akarok aludni, és minden mást csinálni e két dolog között. Mert végre választhatok, és én választok is. Én téged választalak.

Nem voltam eddig se egyszerű eset, de most annál is bonyolultabb lettem. Képtelen voltam elmondani mi fáj. Pedig pontosan tudtam.

Abban a pillanatban, hogy úgy érzed, nem megy tovább, vegyél egy nagy levegőt, és tudd, hogy erős vagy. Higgy abban, hogy elég szép a szíved, az életed, hogy elég vagy. Ha nem éreznéd tegyél érte: tudd, hogy mi az elég, és érd el. Csináld úgy, hogy azzá válj, ami boldoggá tesz. Ideje lenne kitörölni a kliséket, miszerint szenvednünk kell, és naponta darabokra törni. A fenéket. Igen, kapunk pofonokat, elesünk a lépcsőn, de soha nem az számít, hogy mekkorát koppanunk, hanem az, hogy hiszünk-e magunkban annyira, hogy újra meg újra felálljunk, és akár véres, remegő térdekkel, de megtegyünk még egy lépést. Csak ez számít. A sebek begyógyulnak. Látni fogják, hogy ott vannak, és segítenek - csak fogadd el. Tudni fogják, hogy mi gyógyítja be, csak hagyd, hogy erősebbé tegyenek - nyisd meg a szíved.

Nem tudom, mi lesz a vége, nem tudom megjósolni, ne haragudj. (...) Azt viszont megígérhetem, hogy soha nem adom fel. Mert ha tudjuk, hogy ő kell, nem adhatjuk fel.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13456)
Válaszok

 


 Beppe
    
2014-04-10 18:00:32  (13463)
  Változunk, és felejtünk. Amibe ma belehalsz, holnap már nem fáj.



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-04-10 10:04:59  (13462)
  Az élet nem kegyetlen, de nélküled minden nap harc. Nekem ez a mosoly, ez az illat, ez az arc.

Hosszú az út ami hozzád vezet, csak nézz a szemembe és nyújtsd a kezed. Adj egy percet még, nem könnyű várni rád én majd túlélem hogy ha más imád. Leszek a szó ami ajkadra ég, leszek a fény mitől olvad a jég, leszek az álom mi a szemedre száll, leszek majd én aki rád talál.
Egy kis akarat és ledöntöd a falakat, egy kis szív kéne és megéled a szavakat. Egy kis fény hozzon lelkedbe meleget. legyél csak te magad, dobd el a szereped.




Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-04-10 09:58:22  (13461)
  A szél szebb napokat fúj feléd
itt egy új nap új kezdet új esély.
Göröngyös az út de a fény a végén,
szárnyakat ad, hogy az égig érjél.



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-04-10 09:56:57  (13460)
  Láttam jót és rosszat már, ébredtem arra, hogy visz el az ár.
Mondtam, hogy még még, bírnod kell még
még még, bírnod kell és egyszer majd partra szállsz.



Válaszok
 


 Nitu
    
2014-04-07 19:15:33  (13459)
  "Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat - nincsenek
szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja
irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a figyelmedet a
bánatodról." (Pam Brown)



Válaszok
 


 Husán
    
2014-04-06 21:10:52  (13458)
 
- Hiányzik?
- Nem tudom.
- Ezt nem lehet nem tudni.
- Pedig nem olyan egyszerű. Amikor olyan helyen vagyok, ahol régen együtt voltunk vagy elsétálok a bolt mellett, ahová együtt jártunk vásárolni vagy ha meghallgatok egy zenét, amit még Ő mutatott, a gyomrom rögvest görcsbe rándul. Eszembe jutnak az emlékek, a boldog reggelek, a soha ki nem hunyó láng, amikor megcsókolt. Ilyenkor hiányzik. de, ha arra gondolok, hogy mennyit sírtam, hányszor álltam értetlenül egy egy vita előtt, hogy mindig bennem volt a hiba, Ő soha sem tévedhetett, akkor csak annyit mondok: jobb ez így. szóval nem tudom. Nagyon nehéz.
- S mi történik, ha meglátod?
- Tudod, magam köré építettem egy falat, hogy semmiképp se tudjon ártani nekem. De, amikor meglátom az addig felhúzott védőfal összedől. Onnanstól kezdve megint jönnek a kis pillangók a gyomromba, a nehéz lélegzetvétel és a 'mi lenne, ha' kérdések sorozata.
- Akkor ne mond, hogy nem tudod eldönteni, hogy hiányzik-e.
- Igazad van, hiányzik. Minden a mozdulata a szavai az érintései.. De leginkább az a tudat, hogy Ő velem volt, s érdemes volt felkelnem...





Az üzenetet a felhasználó 2014-04-06 21:12:53-kor módosította.
Válaszok
 


 Husán
    
2014-04-06 17:42:01  (13457)
 
Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. A magány ugyanis az, amikor az ember nincs kibékülve azzal, amit a tükörben lát. Az a magányos ember, aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül. De nem mindenféleképpen marad magányos az az ember, aki falakat, rosszabb esetben várakat épít maga köré, mert jön egy szerencsés ember, aki lerombolja azokat. Az viszont örökké magányos lesz, aki úgy érzi, nem érdemli meg, hogy szeressék...





Az üzenetet a felhasználó 2014-04-06 17:44:06-kor módosította.
Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-04-06 12:41:31  (13456)
 

Az élet nehéz, és az embernek meg kell keményítenie magát, hogy boldoguljon.

Kell ez az érzés, amit Te mutattál meg nekem, és mert szükségem van rád, elviseltem és elviselek minden rosszat, ami történik velünk, mert tudom, hogyha egyszer az enyém leszel teljes mértékben, akkor én leszek a legboldogabb ember a világon és ezért tudom és érzem a szerelmet, ami mérhetetlen, mert szemet hunyok, a rossz gonosz dolgok felett elviselek mindent, ami történik, mert kellesz nekem.

Mintha egyek lettünk volna. Amikor mondani akartam neki valamit, ő kinyitotta a száját és elmondta ugyanazt. Utána voltak azok a pillanatok, amikor a mellkasán pihentem és hallgattam a szívverését. Majd rájöttem, hogy a szívünk egyszerre ver. Nekem megadatott az a lehetőség, ami keveseknek, hogy Isten direkt az én kedvemért alkotott egy embert, csak nekem.

Egyszer végre szeretném megtapasztalni, milyen az, ha valaki első helyen választ engem.

Beléd szerettem, amint megláttalak, és Te mosolyogtál, mert tudtad.

– Miért vagy a leginkább hálás? – kérdezem kásás hangon. Szeretném tudni, mit akar mondani, ugyanakkor félek is meghallgatni.
Egy pillanatig nem szól, mint aki gyűjti a bátorságát, és összeszorul érte a szívem.
– Érted. Azért, hogy itt vagy, hogy veled lehetek, hogy vigyázol rám még akkor is, amikor én mindent elkövetek, hogy elüldözzelek magamtól. – Elfullad a hangja, megköszörüli a torkát. – Érted vagyok hálás.

Nagy hatással vagy rám. És tudod mit? Tetszik. Nagyon is tetszik. Még ha mélyen legbelül tudom is, hogy nem igaz. Ahogyan beszélsz hozzám, rám nézel, megérintesz. Ahogy megcsókolsz... az mind játék. Afféle pajzs vagyok csak számodra, de nem érdekel. Ezt akarom. Téged akarlak.

Furcsa érzés, ha van valaki, aki mindig megnevettet, aki mindennap hiányzik, akiért feladnád a saját céljaid, akivel szemben sosem vagy önző és tudod, hogy mindig melletted áll. Ha van valaki, akivel megosztod az összes titkodat, és akármennyire is megbánt, sosem tudsz haragudni rá. Mindenről csak ő jut eszedbe és rengeteg emlék köt össze vele. Furcsa érzés tudni, hogy semmi sem tart örökké, és hogy mint mindennek, ennek is vége lesz majd. Ahogy telnek a napok, egyre jobban félsz, hogy egyszer ez is véget ér. És tudod azt, hogy rá örökké emlékezni fogsz és életed végéig a lelkedben él majd a rengeteg emlék. akkor is, ha már eltűnnek a közös álmok tudod, hogy őt már örökre a szívedbe zártad és örökre az életed része marad. Mégis fáj arra gondolni, hogy véget ér majd, hisz a szíved egy része már az övé. Úgyhogy használj ki minden időt, amíg vele lehetsz.

Szerelem az, amikor úgy érzed hogy az egész életedet letudnád mellette élni.

Várok én türelmesen. Csak közben telhetetlennek meg önzőnek érzem magam - talán az lettem. Aztán most nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem. Azt tudom csak, hogy nyavalygok - talán a semmiért - de most akkor is rossz egyedül. Közben azt gondolom, hogy talán nem kell péntekig várnom, hogy lássalak. Addig is félmondatokban beszélünk meg öt perc hívásokban. Én próbálok nem elsüllyedni ebben a bánatos érzésben.

Ne merd feladni. Ne gondolj rá, nincs ilyen opció, nem létezik. Aki feladja, veszít, csak vesztes döntésekre képes, hasonló embereket vonva maga köré, egy életre megnyomorítva a jövőjét. Te döntöd el, hogy mennyire nehéz, rajtad áll, hogy mikor adod fel - meg az is, hogy erőt veszel-e magadon, és nem törődve a nehézségekkel folytatod az utad.

Nem elég az, ha szeretsz. Kell tisztelet, figyelmesség, odaadás, gondoskodás, feláldozás, segítség, támogatás, hit, csábítás, hűség, megértés, szenvedély, barátság, meglepetés, és mindig valami új... Sose volt elég az, hogy csak szeretsz.

Azt is meg kell tanulnod h olyat szeress, akit nem érdekel az, hogy mit érzel, és nem úgy néz rád, ahogy szeretnéd. Borzasztó, nehéz, fájdalmas, de valójában a legjobbat teszi neked, mert saját magadról tanít. Leckéztet, hogy mennyire vagy fontos magadnak, hogy mit gondolsz valójában arról, aki vagy: elég vagy? Ugyanis egyetlen elutasítás elhitetheti veled, hogy kevés vagy, közben meg egyszerűen nem jó ajtón kopogtatsz. Tudd, hogy mennyit érsz, tudd, hogy mit engedj be, de merd megnyitni a szíved. Még mindig jobb egy hatalmasat koppanni, mint érzések nélkül élni éveken át.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13437)
Válaszok

 


 Husán
    
2014-04-06 10:48:47  (13455)
 
Gyakran változnak az érzéseink.. Talán úgy ahogy a fák lépnek át a télbe, ahogy lehullajtják leveleik. Talán így váltam meg én is az érzéseimtől, lassan mintha soha nem is éreztem volna. Talán így váltam én is ilyen üressé belül. Egy csupasz fa. Csupán ennyi maradt belőlem..




Az üzenetet a felhasználó 2014-04-06 10:49:34-kor módosította.
Válaszok
 


 Husán
    
2014-04-06 10:38:55  (13454)
  Talán még egy pesszimista embert is meggyőzhet ez a "mottócska"

"...lehet, hogy nem könnyű az életem, de Isten a legnehezebb csatákat mindig a legjobb harcosainak adja..."


Válaszok
 


 Husán
    
2014-04-05 21:03:10  (13453)
 
Mi nem leszünk barátok utána sem, mert nem lesz utána, és nem voltunk barátok előtte sem. Mi csak szeretők voltunk, valakik, akik összetalálkoztak véletlenül, és nem tudtak egymás mellett érintés nélkül elhaladni. Mi nem fogjuk egymást utána keresni, mert valahányszor a te számodat hívnám, ott lesz bennem az a dac, hogy ha nem hiányzom, miért is keresselek, és te sem fogsz hívni, mert már nem lesz jelentősége a nevemnek a telefonodban, ha megmarad egyáltalán a számom. Érted? Mi ott leszünk egymás múltjában, és csak nézzük majd azt az ajtót, amit olyan erővel vágunk be, hogy a szíved is beleremeg majd, de nem fogjuk újra kinyitni, mert nincs miért, mert ebből nem lesz "happyend-es" történet, még csak szerelem sem, ebből nem lesz semmi, csak te, meg én vagyunk, egy teljesen véletlen érintésben, mert nem vagy benne a tegnapjaimban, a holnapjaimban, mert már nem akarom, hogy benne legyél..




Az üzenetet a felhasználó 2014-04-05 21:04:44-kor módosította.
Válaszok
 


 Husán
    
2014-04-02 09:10:24  (13452)
 
- Egyenlőre nem tudom, hogy mi vagy, és ez zavar.
- Hogy érted, hogy mivagyok?

- Úgy, hogy nem tudom mi vagy. Lehetőség vagy probléma.





Az üzenetet a felhasználó 2014-04-02 09:11:08-kor módosította.
Válaszok
 


 Husán
    
2014-04-02 09:08:56  (13451)
 
Elhagytál? Megaláztál? Bántottál? Nem számít, felállok, megrázom magam és tovább megyek, mert erős vagyok, ha belül fáj is, nem adom meg azt az örömöt, hogy lásd rajtam miféle kárt okoztál bennem.. ;)


Az üzenetet a felhasználó 2014-04-02 09:12:07-kor módosította.
Válaszok
 


 Husán
    
2014-04-02 09:07:45  (13450)
 
Többet jelent az, hogy kik vagyunk valójában mint az, hogy mások minek hisznek minket!


Az üzenetet a felhasználó 2014-04-02 09:12:34-kor módosította.
Válaszok
 


 Husán
    
2014-04-02 09:05:54  (13449)
  Keresd a választ, meg azt, aki Téged választ.. :)



Válaszok
 


 Husán
    
2014-04-02 09:03:56  (13448)
 
Lehet fájni fog, de muszáj benéznem azon az ajtón, és ha Ő ott lesz mögötte, nekem nincs más dolgom csak rázárni az ajtót! Nem fog könnyen menni, mert Ő majd megpróbálja újra és újra kinyitni, de harcolnom kell ellene. Lehet erősebben fogja tolni az ajtót mint én… de akkor jön egy huzat, az ajtó becsapódik, egy gyenge pillanatában előveszem a kulcsot, bedugom a zárba és elfordítom. Az ajtó bezárult örökre, Ő bent marad, és én kint várom a következő ajtót!





Az üzenetet a felhasználó 2014-04-02 09:13:16-kor módosította.
Válaszok
 


 Husán
    
2014-04-02 09:02:53  (13447)
 
A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.


Az üzenetet a felhasználó 2014-04-02 09:16:56-kor módosította.
Válaszok
 


 Husán
    
2014-04-02 09:01:42  (13446)
 
Gondolkoztam ezen a "legyünk boldogok" dolgon, és úgy érzem, hogy az emberek akkor érzik elveszettnek magukat, amikor azt hiszik, a boldogság az életcéljuk. Mindig úgy gondoljuk, hogy egy nap majd boldogok leszünk. Megszerezzük az autót, megkapjuk azt az állást, vagy azt a bizonyos személyt, aki helyrehozza az életünket. De a boldogság csak egy állapot, egy bizonyos hangulat, nem úti cél. Olyan, mint amikor fáradt vagy éhes vagy. Nem állandó. Jön-megy, és ez így van rendjén. És szerintem, ha így gondolnának rá az emberek, akkor sokkal többször találna rájuk a boldogság.


Az üzenetet a felhasználó 2014-04-02 09:17:39-kor módosította.
Válaszok
 


 Husán
    
2014-04-02 08:59:52  (13445)
 
Az igazi szerelem sokban hasonlít a gyermekkorhoz: megvan benne ugyanaz a meggondolatlanság, oktalanság, pazarlás, kacagás és sirás.


Az üzenetet a felhasználó 2014-04-02 09:16:19-kor módosította.
Válaszok
 


 Kincike
    
2014-03-30 12:18:38  (13444)
  Sziasztok tudnátok nekem olyan idézeteket írni ,amik az sorozatos átverésről, be nem tartott ígéretekről szólnak?? Előre is köszi......:)



Válaszok
 


 Echelon
    
2014-03-25 22:00:05  (13443)
  :-)



Előzmény: Husán (13442)
Válaszok
 


 Husán
    
2014-03-25 21:04:10  (13442)
  Nem cáfolok rá, mert ez tény.. :D



Előzmény: Echelon (13441)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-03-25 08:10:59  (13441)
  Azért van ott még más is ami érdekessé teszi a kapcsolatot :D
Előzmény: Husán (13440)
Válaszok
 


 Husán
    
2014-03-24 22:07:23  (13440)
  Legszebb dolog a férfi és nő közötti viszonyokban.. :D



Előzmény: Echelon (13439)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-03-24 12:25:11  (13439)
  Nem újdonság :-D



Előzmény: Husán (13436)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-03-24 12:24:52  (13438)
  Ezt most hogy kell érteni? :-)



Előzmény: ancsahh (13435)
Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-03-24 10:47:08  (13437)
 

Az ember ott van, ahol a figyelme. Ha a sebedre figyelsz: ott vagy. Ha a szomorúságodra: ott vagy. Ha valami nagy csalódás ért, veszteség vagy hűtlenség, figyelmed a csalódásnál időzik, és energiával táplálja az érzéseidet. Újra és újra ismétli magában, kiszínezve, és képzelettel tovább szőve az eredeti élményt. Sajnálod magad, siratod magad, s betölti egész lelkedet a szürke-lila düh és komorság és keserűség.

Már nem tudom, mikor kezdtünk el úgy gondolni egymásra, mint társra. Nem emlékszem, mikor döntöttük el, hogy életre szólóan akarjuk egymást. Honnan lett bátorságunk törött szíveket összeilleszteni? Egyszer csak szerelemben ébredtünk. Azóta sajátos bája van melletted a világnak. Az álmaid megbabonáznak, mikor mesélsz. Melletted szabadnak érzem magam. Veled elhiszem, hogy nincsen lehetetlen. Hogy egyszer majd úgy lesz, ahogy álmodtuk. Ketten kéz a kézben a nagyvilágban. Egyszer majd elindulunk és vissza sem nézünk többé. Szétfoszlik minden, ami eddig ideláncolt, ha szétmarja a rozsda a fájdalmat.

Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni, egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni. Aki kell, az az erejével és a gyengeségeivel együtt kell. A lélegzetvételével akarok összeolvadni. Az örökkévalóságig. Hogy többé ne engedjen el. Ez a nyugalom érzése. Teljességre vágyom.

Sosincs késő egy kapcsolatnak. Nincs olyan, hogy elmúlt, elhalványodott. Az érzések mindig ott lesznek az ember lelkének legmélyén és ez így van jól. Talán csak egy megfelelő szikra, egy tökéletes pillanat kell, hogy felkeljenek tetszhalott állapotukból és ekkorra talán már sokkal erősebbek is lesznek, mint valaha voltak.

Mindig lesz valaki, akit hibáztathatunk, és talán néha igazunk is lesz. De mit szeretnél jobban, hogy igazad legyen, vagy hogy boldog legyél?

Látod, csupa hiány minden. Ami van, az is hiányzik, ha épp nem itt van. Néha pár centi is távolság, néha egy méter a világ. Néha pár perc is örökkévalóság, és egy nap a halál. Hiányzol úgyis, ha vagy, de még jobban hiányoznál, ha nem lennél. Ha nem nekem lennél. Hiányzol, ha nem tudom, épp hol vagy, de nem köthetlek magamhoz. Mégis jó lenne, ha mindig közel lennél, akkor is ha épp távol. Ha mikor nem vagy itt, akkor is itt lennél egy kicsit mégis. Tudod a nő már csak ilyen. Csupa hiány.

Természetesen mindig ott a kísértés, ami azt akarja mondani neked, hogy máshol zöldebb a fű. Ennek ellenére nem kellene veszendőbe mennie olyan értékeknek, mint a hűség, az őszinteség, és annak, hogy kéz a kézben haladtok. Ennek akkor is így kell lennie, ha éppen nem úgy mennek a dolgok - sőt, akkor kell leginkább!

Önmagunknak kell lennünk, nincs más út….Ébredni, azokért a pillanatokért, amelyek valóban boldoggá tesznek.

Mindegy mi áll előttünk. Működni fog. Mert túlságosan szeretlek ahhoz, hogy elengedjelek.

Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek, s még szebbek az éjszakák. Aki nélkül a percek óráknak tűnnek, de akivel az órák percként suhannak el. Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha Ő épp nincs melletted.

Törődj vele, mert ha nem figyelsz oda rá, elhagy téged. Öleld meg, ha kéri, mert ha nem teszed, megkapja majd mástól azt, amire vágyik. Ne akkor akard megfogni a kezét, amikor már hiába. Egyszerű későn kapkodni. De nem akkor kell észbe kapni, amikor már késő. Addig örülj, amíg egy nő szeret és törődik veled - akkor is, ha túl sokat. Örülj neki, mert abban a pillanatban, hogy nem teszi, meghal valami. Valami, amiért később mindent odaadnál, de tudod, van, hogy akkor már késő lesz.

Azt hiszem, én túl erősen vágytam rá, te pedig nem akartad eléggé...

Tudod a nap végén nem számít semmi más a világon, csak hogy van-e valaki aki azt mondja: hiányoztál.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13434)
Válaszok

 


 Husán
    
2014-03-23 13:58:19  (13436)
  Állítólag egyszer egy férfi megértette a nő gondolatát.. Aztán a nő meggondolta magát :D



Válaszok
 


 ancsahh
    
2014-03-22 16:58:17  (13435)
  kurwa wagyok
Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-03-18 15:44:08  (13434)
 

A szerelem érdekes dolog... van, amikor fehér lovon érkezik, és úgy ledönt a lábatokról, mint valami nagyszerű történet a régi időkből. Máskor hangtalanul lopakodva közeledik, és elragadja a szíveteket, mielőtt még rájönnétek, hogy egyáltalán veszélyben van.

Sosem hittem, hogy van ilyen. Kinevettem, aki azt írta, jöhet az életben olyan pillanat, amikor egy másodperc töredékére megáll forgásában a világ, s hirtelen megváltozik minden, - velem ez történt. Csak álltam, néztem rá; minden sejtem azt mondta, én erre az emberre vártam egész életemen át, ... miatta hárítottam el a házassági ajánlatokat, én ennek az ismeretlennek a kedvéért születtem.

Egyszer jön valaki, aki miatt minden megváltozik majd. Aki begyógyítja a múlt sebeit, aki felszárítja a könnyeidet, aki megmutatja, milyen is igazán boldognak lenni. És te nem fogsz bírni betelni vele, mert félsz hogy ő is elmegy. De ő maradni fog, és szeretni fog. Olyan dolgokat fog neked adni, amit még senki soha. Ő nem fog megbántani, ő támogatni fog, melletted lesz mindig, és soha nem hagy el más lány miatt, mert neki te leszel az Egyetlen.

A szeretet lényege az együtt. A veled. A velünk.

Nem tudom, hogy lehet az , hogy ilyen hirtelen jelentél meg és ennyire akartál. Mikor először találkoztunk nem is gondolkodtam rajta, hogy akarnám e folytatást, de te nem hagytad annyiban és azt hiszem ez volt az ami meggyőzött. Olyan sokat vártam, annyi dolgot gondoltam túl és annyit kergettem az elérhetetlent, hogy felüdülésnek számított, hogy nem kell többé ostoba játékokat játszanom, ami persze nem egyenlő azzal, hogy veled minden egyszerű és kiszámítható lenne. Nagyon izgalmas minden egyes új lépés egymás felé, melletted merek derűlátó lenni és ezt a jóleső érzést, ami elterül a mellkasomban már nagyon rég nem tapasztaltam.

Azzal, hogy szeretünk valakit a kezébe adjuk a lehetőséget, hogy fájdalmat okozzon nekünk!

Hiszek a változásban, hiszem, hogy itt lesz, de azt is hiszem, hogy nem ma jön el. Ez az, amihez fájdalom, idő, türelem és kitartás kell. Mert az élet nem mindig olyan egyszerű. El kell döntened, hogy mi a fontos neked, és folyamatosan tenned is kell érte, de nem csak ma, holnap, holnapután, hanem minden percben és pillanatban, egészen addig amíg úgy érzed, hogy ez az, amit igazán akarsz. A győztes fegyvere a kitartás. Pont ezért hidd el, hogy Te is képes vagy rá, és képes is leszel!

...benned alszom én is, nem vagyok más világ.

Minden jó volna, ha a lelkemet is valami viharállóbb szerkezettel lehetne kicserélni, és ha nem szoktattál volna arra, hogy csak veled, melletted és általad tudjam elviselni az életet.

Nem a papír a fontos, hanem az elköteleződés, az a döntés, hogy a párom mellett tettem le a voksot, vele együtt akarok élni jóban-rosszban, és felelősnek érzem magam a kapcsolatunk alakulásáért, függetlenül attól, mennyi időre szól.

...és boldogan leheltem csókot magas homlokára, hisz tudtam, hogy most az egyszer ő nem fog eltűnni, miután újra kinyitom a szemeimet.(…)És bizony ő a mai napig itt van, még akkor is, mikor tudatosan el akarom taszítani magamtól. Csak mert szeret, és érzi, hogy hiába a temérdek harc, a megszámlálhatatlan hallgatag pillanat, a mi sorsunk már egybefonódott. Nem érdekel már a múlt, elfogadtam a hegeket a szívem felett, csak arra koncentrálok, hogy kivé válhatok mellette és, hogy ő is azzá az emberré váljon, akire mindketten büszkék lehetünk.

Néha várni kell. Nem türelmetlenkedni, nem kierőszakolni semmit sem. Tudni, jó helyen vagy, csinálni a dolgaid, tiszta lelkiismerettel. Közben, ha eléd csöppen bármi vagy bárki jó, azt kiélvezni. Átélni minden pillanatát a lehető legjobban. Aztán az idő eldönti ki és mi marad melletted, veled, az életedben. Mert aki és ami nem neked való, az menni fog. Csak azok az emberek, helyzetek, körülmények maradnak, akik neked teremtettek. A nem hozzád illőek kiesnek, elmaradnak vagy megváltoznak. Ezen ne sértődj meg. Ez az élet rendje, nem tehetsz ellene semmit. Viszont, ha élvezed minden pillanatát, akkor Te csak nyerhetsz. És ez a lényeg.

De lesz majd, mikor már nem kell félnem? Olyan kicsivé képes lennék zsugorodni, ha lenne egy parányi része a világnak, ami biztonságos. Ahol garantálják, hogy egyetlen napra nem ér majd veszteség.

Mindenkiben keresek valami szerethetőt, akárcsak egy apróságot. Például azt, ahogy mosolyog, mindig van valami. Lennie kell.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13429)
Válaszok

 


 Echelon
    
2014-03-14 20:58:36  (13433)
  Csókolom,kérhetnék egy autogramot? :-D

Előzmény: Atina3 (13432)
Válaszok
 


 Atina3
    
2014-03-14 19:29:05  (13432)
  Örülök neki, ugyanis az egyik könyvemből van! :))



Előzmény: Nitu (13431)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-03-14 13:32:28  (13431)
  még régebben mentettem le, és annyira találóak! :))



Előzmény: Atina3 (13430)
Válaszok
 


 Atina3
    
2014-03-13 20:39:40  (13430)
  Wááááá! Ezek az én szavaim! *-*

Előzmény: Nitu (13428)
Válaszok
 


NetHírlap / Fórum / Szex, szerelem, ismerkedés / Idézetek
      Oldal:  / 1804      bontás: 


Név: 
       Jelszó: