2014. október 25. szombat - Blanka, Bianka
Gázpisztoly

Tisztelt fórumozók! A Nethírlap fóruma politikamentes fórummá alakult, politikával kapcsolatos topikok, hozzászólások törölve lesznek.

Idézetek

NetHírlap / Fórum / 

Szex, szerelem, ismerkedés

  / 

Idézetek

    
    Oldal: előző oldal / 1806következő oldal      bontás: 
Privát üzenetek

Bejelentkezés
Regisztráció
Adatmódosítás
Elfelejtett jelszó
Mail a moderátornak
Moderálás
Súgó
Fórumszabályzat

Keresés

Keresett kifejezés:

Keresés helye:



Részletes keresés

Kategóriák

Autó-motor
Család
Dühöngő
Fegyverek
GSM, távközlés
Hajózás
Hardver
Internet
Játékok
Kultúra
NetHírlap kávéház
Sport
Szex
Szoftver
Tudomány
Vallás
Zene

Legfrissebb 20



 andiandi18
    
2014-10-19 19:26:32  (13601)
 

Mennyire nagy hiba volt részemről, hogy volt idő, mikor nem voltam boldog. Aztán meg az, hogy mennyit ér az az élet, amit ha visszanézek, üresnek találok. Én meg csak könnyes szemmel bólintok. De aztán rájövünk, hogy végül is soha sem késő. Én persze mindig némi felháborodást tartogatok szívem mélyén, mert nagyon sok időt kellett eltöltenem egyedül. De az igazán fontos dolgokhoz csend kell, és valami megfogalmazhatatlan mélység. Zajban nem születnek igazi kérdések, és valódi válaszok sem.

Vannak fejezetek, melyeket éveken át le akarunk zárni. Erőszakkal kitörölni, eldobni, nélküle élni. De néha egyszerűen lehetetlen. Előmászik mindenhonnan. Követ. Mikor már azt érezzük, hogy minden rendben, hogy túl vagyunk rajta, akkor bekúszik egy illat. Vagy valaki a buszon a nevét suttogja mögöttünk. Azt hiszem öt év telt el. Aztán az is lehet, hogy csak én hívom annak. Éveken át mérgezett. Más emberek teste kilökődött belőlem. Nem találtam olyat, aki a nyomába érhetett volna. Megtanultam a hiánnyal élni. Fél szívvel dobogni.

Szerettelek... úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé.

Ráébredünk, hogy a kalandok vagy élmények, amelyek azelőtt felkavartak, örömmel vagy szomorúsággal töltöttek el, immár hidegen hagynak. Úgy tűnik, mióta a szeretett lény eltűnt az életünkből, nem igazán vannak érzéseink… Eszünkbe jut, vajon érzékeinknek ez a kábultsága nem végleges-e? (…) A szerelmi bánat többi eleme természetesen lassan elcsendesül, már nem fáj a hiány.

Ha nem tudom elfelejteni, csak még jobban fog fájni. Amikor eszembe jut, akkor minden visszajön. Eszembe jut, hogy minden szava, minden érintése csak hazugság volt, és minél többet foglalkozok vele, annál jobban fáj.

Virágokat akarok kapni, szerelmes szeretnék lenni, ki akarom nyitni a szívem, és nem attól félni, hogy mi lesz, ha összetörnek. Attól nagyobb kárt senki sem okozhat, ha örökre egyedül maradsz és rettegsz a szeretettől, attól a valamitől, ami éltet. Hidd el, hogy lesz valaki, aki elfogad, aki szeret, aki egy percig sem kérdőjelezhető meg, ha rólad van szó, mert a bástyád, a társad. Nem hiszek egy olyan világban, ahol egyedül kell harcolni, drog, alkohol vagy gonoszság mögé bújva élni egy életet, és elhinni, hogy ez így van rendjén, mások érzéseivel játszva, miközben belül már rég szétrohadtál. Szedd össze magad. Ez nem élet. Merj szeretni, mert másnak is erre van szüksége. Minden brutalitás, függőség mögött a szeretet igénye áll, az, hogy nincs figyelem, ami rád irányul - de hidd el, hogy mindenféle baj nélkül is figyelhetnek rád. Nincs szükség önsajnálatra, mártírkodásra. Mosolyogj, szeress, nyisd ki a szíved, mert mindent meg fogsz kapni, amire csak szükséged van. Csak végre merj már ember lenni, és elfogadni azt, amit vagy - hiszen csak így fogadhatsz el másokat.

Sok üres járatot kell végig játszanunk. Üres vagonokba utaznunk. Rohanó fákat nézni, és arról álmodni, hogy ennek a jelenben is lesz haszna. Csak a képtelen lapokat bámulom, a kétszer kimaradsz feliratot a táblán, ahol a kör csak egy irányba járható. Messze akarlak tudni magamtól.

Ma még rád gondolok. Ma még minden ellenére szeretni foglak. Ma még elhiszem, hogy hullanak értünk csillagok. Hogy egészen régen volt már, de egy összerezzenés idejére szerettél. Ma még. Holnap már nem leszek képes. Holnap már fel fogok ébredni. Most összegyűjteném minden könnyem, messze hordják az emlékeket. De azért büszke vagyok végtelenül. Mert minden egymás tépkedése, héja-nász ellenére egy apró törékeny részed végig kísér, egy életen. És ott lesz bennem, mert nekem fontos, hogy ismertelek.

Nem fáj. Jól vagyok. Minden rendben. Nem hiányzik. Nincs szükségem rá. Semmi gond. Megy tovább az élet, nélküle is. Csak üres szavak. Úgy teszek, mintha... A látszat, a színlelés az, ami felemészt. Hogy nem törhetek össze, mert mások meglátják. De belül ki vagyok?! Nem tudom, nem tudom. Fáj, de nem mutathatom. Hiányzik, mégsem mondom. Semmi sincs rendben, az életem megállt. Vajon meddig bírom még?! Mindig csak tovább, és tovább. Ez az élet. Csalódások, mindig csalódások érnek. De az ember büszke. Büszke ahhoz, hogy sírjon, büszke ahhoz, hogy segítséget kérjen. De még ahhoz is, hogy elfogadja. Az élet tanít. Nevetni, sírni. Igen, sírni.. És élni. Meg kell tanulnunk élni, és nem színlelni az életet...

Különös, hogyan ragaszkodnak az emberek dolgokhoz, amik nem igazán számítanak, amíg nem történik valami, ami igen.

- Hiányozni fogsz.
-Te jobban fogsz hiányozni nekem.
-Nem, ez nem így működik. Mindig nehezebb annak akit elhagynak, mint annak, aki elmegy..ez tény.

Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy - olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. Nem szomjazol a megoldásukra, megvagy nélküle is - de ne menekülj, akármennyire is egyszerűnek tűnne, ne zárkózz be, találj valakit, aki ugyanazon megy át, amin te. Nála lesz a kulcs. Megnyugtat és felemel a zavarból, amiből egyedül képtelen lennél felállni, mert magad sem tudtad, hogy miben vagy. Addig, amíg van, aki érti és érzi azt, amit te, könnyedén léphetsz még egyet. Nyugodtan, boldogan, mert nem vagy egyedül - más is érzi a pofonokat, azt a frusztrációt, azokat a nehézségeket, amikből neked is bőven jutottak. Normális az egész. Rossznak tűnnek, de nem azok. Gyengévé tehetnének, de nem tesznek, mert pont azért jönnek, hogy még egy lépést tudj tenni, meg még egyet. Fájdalomnak látszanak, de mégsem azok. Amikor ott vagy a harcban csak az adrenalin van, az út, a figyelem, a következő lépés, semmi más. Értsd meg, hogy miért, és könnyebb lesz. Értesse meg, hogy miért, és már léphetsz is tovább. Mindig a zavar adja meg a következő lépést, az hozza ki belőled a változtatni akarást, az erőt, az újat.

Elsodornak a hullámok, és én nem tehetek ellene semmit. Csak bele kell törődnöm, hogy az egyetlen biztos dolog ami történhet, az a változás. Talán egyszer majd kikötök, de addig is sodródok, mert az élet hullámai folyamatosan olyan idegen vizekre visznek, amelyeket muszáj lesz majd felfedeznem...

Csak álmodni kell. Kívánni és remélni, hogy legyen miért, hogy legyen értelme lenni. Álmodni és tenni, tiszta szívből, teljes lélekkel élni. Szeretni, és megbocsátani kell, tovább lépni, a hibáinkat nem újra elkövetni, engedni, hogy a helyére kerüljön minden. Álmodni kellene, beleálmodni téged az életembe, belesúgni a füledbe, hogy nem engedlek soha többé el.

Már tudom, hogy soha többé nem foglak látni. Nekem lett igazam, elvettek tőlem. Könnyen vehettek el, mert sohasem kellettem igazán neked, hiába szerettelek, hiába foglak szeretni mindig is olyan szerelemmel, amilyen csak egy van az életben. Az én szerelmem kevés volt ahhoz, hogy megváltoztasson téged és amikor majd belátod, hogy kár volt engem elengedned, akkor már késő lesz.

az a fajta ember vagyok, aki illesztgeti a régi barátságokat az életébe. aki összeköti az elszakadt szálakat, kifésüli őket és elfelejti a gubancokat - még akkor is ha már másképp tekintenek rám, ha azt mondják "megváltoztál", miközben ők kerültek túl távol vagy talán sosem ismertek igazán. olyan ember vagyok, aki elégedett azzal, amije van. aki nem vágyik nagy dolgokra, csak olyasmikre, hogy reggelente szendvicseket csomagoljon a szerelmének, hogy minden este lapuljon egy mellkas a hátának. olyan ember vagyok, akinek fontos a családja. aki nem beszél csúnyán a szüleivel, aki felfogta, hogy bölcsebbek tőle sokkal és aki csak kívánni tudja azt, hogy majd ő is ilyen bölcs legyen ilyen idős korára. olyan ember vagyok, akik inkább azt hazudja, hogy nem fáj ha belerúgnak, mert megtanulta nem gyengének mutatni magát. olyan ember, aki büszke, néha talán túlságosan is.

Azt hiszem könnyebb felébredni és egyedül érezni magam, ha az vagyok, aki vagyok, mint valaki mellett felébredni és egyedül lenni.

Mindig azt mondogattam magamnak: megérte. Most jöttem rá, hogy messze nem érte meg, és soha többet nem akarok szenvedni olyan ember miatt, akiről tudom, hogy sosem szenvedne értem..

Nem mindegy, hogy kiteszik, vagy csak kitöltik az életed. Hogy valaki boldoggá tesz, vagy csak a magányt űzi el. Ha nem megfelelő ember mellett horgonyozol le, a magány ugyanúgy kísérteni fog és néha jobban szétgyilkol, mintha egyedül lennél. Mert bizony a szív sem tűri meg a hamis szeretőt.

Búcsút veszünk egymástól, de ez már nem olyan, mint egy évvel korábban. Megnyugtató lenne arra fogni mindezt, hogy már kezdtünk hozzászokni a búcsúzkodáshoz, vagy, hogy az élet azért választ el egymástól, hogy mindketten megértsük, milyen sokat jelentünk egymásnak. Lehet, hogy ez is benne van, de érzem, hogy ezentúl visszafordíthatatlanul megváltozik minden. Mostantól már tényleg csak barátok leszünk, ennyi maradt nekünk, ez is több mint a semmi. Persze mindketten tudjuk, hogy hátralévő életünk minden pillanatában emlékezni fogunk mindenre, ami velünk történt. Most elengedjük egymást, és csak az vigasztal, hogy ránk is érvényes az ősi szabály: csak az tér vissza hozzánk, akit elengedünk... Köszönöm, hogy az utamba kerültél, köszönöm, hogy megismertelek, mert általad több lettem.

Ha azzal töltöd az életed, hogy olyan dolgokra vársz, amelyek még nem a tiéid, azzal együtt elpazarlod azokat a pillanatokat is, amiket most kapsz az élettől. Talán az egész még meg is érné, ha több időnk lenne, viszont csak egy életünk van. És ebben az egyben úgy kell élned, hogy egy pillanatot se sajnálj. Hogy megéld a jót, a rosszal együtt, s közben teljes szíveddel hidd, hogy a dolgok sokszor csak azért esnek szét, hogy újra össze tudd rakni őket sokkal jobbra - még boldogabb és tökéletesebb kockákkal. Úgy kell élned, hogy mosollyal kelj és feküdj le, hogy azt érezd, te mindent megtettél, és ha mégsem, akkor azt érezd, hogy legközelebb majd így cselekszel. Nem a körülmények mondják meg azt, hogy boldog vagy boldogtalan vagy, mert minden rajtunk múlik. A döntéseinken.

vannak akik mindig fel fognak kavarni. mindig tépnek belőlünk egyet. mindig megkarcolják az arcunkat. mindig ott lesznek. nem tudod magad sem, hogy miért nem zárod le. megmérgez. tartogatod. tereled. már nem szeretlek, mégis a nehezen felépített váraim falát támadod. engedem, hogy ezt tedd. még érezni akarom ezt is. pedig nem lenne szabad. lélegeznem kellene nélküled. szabadon élnem.

beléd marhat az élet ezerszer. és lehet, hogy minden nap lesz valami, ami fájni fog. de csak egyetlen út van. csak a szíved követheted. csak te tudhatod mi a jó neked. még ha néha magad sem érted. kötelességed követni a dallamot. összeszorított szemmel elűzni a démonokat, és a nap végén azt látni, hogy megérte. minden egyes lélegzettel közelebb kerülsz ahhoz, amiért itt vagy te is velünk. egy csoda vagy!

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13594)
Válaszok

 


 Nitu
    
2014-10-19 17:43:51  (13600)
  "Furák az emberi érzelmek:ki kit szeret,miért,miért pont úgy ahogy... a válaszok nagyon mélyen rejtőznek.olyan mélyen,hogy megtalálni se lehet.Nincs magyarázat...csak az érzés."
Az üzenetet a felhasználó 2014-10-19 22:24:10-kor módosította.
Válaszok
 


 Beppe
    
2014-10-13 22:52:51  (13599)
  Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem
mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik
hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon.







Válaszok
 


 Beppe
    
2014-10-13 22:50:29  (13598)
  Csak mert nem látunk semmiféle megoldást, még nem jelenti, hogy nincs
megoldás. Bízz benne, hogy rendbe jönnek a dolgok, mert ez az élet
rendje. Így lesz. Ne feledd, együtt érzek veled, és bármit megtennék
érted, hogy melegebben süssön rád a nap újra. Míg elvonul az eső,
gondolj rá, van egy biztos ember, akivel megoszthatod szíved terhét, s
akinél oltalmat találsz szeretetben.




Barát az, ki megértést kínál, ha az élet meggyötör, kinek mindig van
annyi mosolya, mely derűssé varázsolja a napodat, ki elfogad olyannak,
amilyen vagy, s boldog, hogy épp ilyennek lát.







Válaszok
 


 Echelon
    
2014-10-13 22:05:21  (13597)
  Nem is :-P



Előzmény: Nitu (13596)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-10-12 18:37:21  (13596)
  De kíváncsi vagy. :)


"Nekem valahogy mindig nehezebben megy. Megrémülök a változásoktól, rettegek attól, ha valami úgy történik meg, hogy előtte nem tudok rá felkészülni. Ha kimozdítanak a komfort zónámból ingerült leszek és kétségbeesek. (…) Talán az a legnagyobb hibám, hogy a megszokások rabja vagyok. Nem tudom feldolgozni a hirtelen dolgokat, összeomlik a rendszerem, ha spontán kell valamit tennem. Képtelen vagyok kezelni a váratlanul kialakult helyzeteket..."



Előzmény: Echelon (13595)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-10-11 19:39:13  (13595)
  Mertmiértnem? :-O



Előzmény: Nitu (13591)
Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-10-11 14:42:36  (13594)
 

Két szem összevillanásában néha nagyobb titok rejlik, mint húsz év házasság történetében.

még érzem magamon az illatát, mégis vágyom vissza az ölelésébe, mert a hiánya máris utolért. nem tudom, hogy fogom ezt túlélni. nem tudom, mi lesz, mikor elfogynak a napok - az utána következő űr rémisztően ásít felém fekete szájával. félek. szörnyen félek. úgy, mint még soha.

Az emberek nem tudják megérteni, hogy lehet valakit szeretni, aki pedig nem érdemli meg. (...) Csak hát az a helyzet, hogy a szerelemben nincs értenivaló, úgy van, és kész, nem lehet ellene tenni. A szerelemben nincs számolgatás.

Változtass! Ne légy az a bizonytalan kislány, akit lehet ide-oda rángatni. Az, aki nem meri elmondani a véleményét. Az, aki inkább szőnyeg alá söpröget, mint, hogy kiálljon önmagáért. Az, aki benyel mindent, mert retteg az egyedülléttől. Az, akinek visszaigazolás kell másoktól, hogy talán elhiggye, hogy egy icipicit is jó. Ó, nem. Felejtsd el ezt gyorsan! Ne érdekeljenek a fölösleges körök! Inkább légy egyedül, mint hazug, hitegető, nem igaz emberekkel. Mindig tudd és lásd, hogy te is értékes vagy. Hogy többet érsz annál, mint, hogy valaki olyan mellett állj meg, akár csak egy pillanatra is, aki nem szeret, aki kihasznál vagy csak szimplán nem neked való. Ha nem, akkor hát nem. Nincs harag, tényleg. Nincsenek könnyek, nincsen fájdalom. Rázd meg magad és éld tovább a saját kis egyedi, önálló, önboldogító életedet. Libbenj végig a napjaidon. Ne érezd magad egyedül. Mondok neked valamit: Eszedbe jutott már valaha, mikor könnyek között zokogtál a párnádon az egyedüllét fájdalmában, hogy lehet, hogy ez életed utolsó napja a másik feled nélkül? Hogy lehet holnaptól már soha többet nem teheted meg azokat a dolgokat, amiket oly sokáig tettél egyedül? Elgondolkodtál már ezen? Nem? Pedig érdemes. Az élet káprázatos. Az élet elképesztően őrületesen varázslatos. Az élet a legnagyobb ajándék. Állj fel és tedd meg azt, amit a szíved diktál, tedd azt, amit esetleg holnap már nem tehetsz meg. Mert ma van ma. A pillanat pedig egyszer csak elmúlik. Te pedig örökre bánhatod másnap, hogy csak sajnáltad magad és magányosan keseregtél.

Kérlek, hozd vissza, csak egy kósza pillanatra, mert azt akarom hinni, hogy majd talán itt maradna. Kérlek, hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer, mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel.

Minél nagyobb csatát vívsz meg, annál nagyobb utána a boldogság. Olyan szintekre emel a saját erőd, amiről azt gondoltad, hogy nem is létezik, vagy egyszerűen csak a képzeleted szüleményeként élheti meg a holnapot. De ott van, jön, csak hinni kell benne. Felülemelkedni a szomorú szürkeségen, állni a sarkadon, kiállni magad mellett, és hinni a saját erődben. Abban a pillanatban, hogy tisztában vagy vele, semmi sem állíthat meg, ugyanis a beteges félelem, ami mást hátráltat és visszafog, téged pont, hogy előre fog vinni, hiszen tudod: mindenre képes vagy.

Az élet tele van veszéllyel. . minden dologban benne van az a kockázat, hogy fájdalmat okoz, hisz nézzük csak meg. Az öröm is veszélyes, hisz egyszer vége szakad, és az emlékei fájnak, hisz csak vágyódást hagynak bennünk. A szeretet fáj, hisz egyszer mindig el kell vesztenünk azt, akit szeretünk. És a szerelem is fáj, hisz darabokra törhetik a szívünk.

Én csak boldog akartam lenni, és ezért mindent meg is tettem. Minden szavammal és gondolatommal arra törekedtem, hogy azt érezzem, minden olyan teljes. De semmi nem volt az. Sokszor saját magunk sem tudjuk, hogy mi a jó nekünk. Hiszünk ebben és abban, aztán rá kell jönnünk, hogy minden, amit eddig igaznak gondoltunk csak egy hamis illúzió. Tanulunk a hibáinkból, vagy újra elkövetjük őket - igazából teljesen mindegy, mert nem tudhatjuk előre a helyes utat. Csak bízni tudunk abban, hogy jól döntünk. Hogy jó irányba megyünk. Hogy holnap egy új nap kezdődik, amikor okosabbak leszünk...

Az az igazán erős és bátor, aki ki meri nyitni a szívét és bármi áron, de mer szeretni. Nem érdekli, hogy mi értelme van, csak teszi, mert belőle ez jön. Ki kell adnia magából, mert másképp felemésztik a meg nem élt érzések.

Ha nem tudsz változtatni két dolog között, választhatsz mást is helyettük, vagy azt, hogy mindkettő teljesüljön. Nem számít mit választasz. A lényeg, hogy tud mit akarsz és mit szükséges tenned, hogy elérhesd azt, amit szeretnél.

Az élet lényege az, hogy éljünk, nem pedig az, hogy egy sarokban kuksoljunk, mert annyira félünk, hogy semmi újjal nem merünk próbálkozni, vagy annyira elfáradtunk és kiábrándultunk, hogy már nem is vesszük magunknak a fáradságot az életre.

Már semmi nem megy úgy, mint régen. Annyi pofont, sebet kaptál, annyi fájdalmat éltél meg, hogy minden más. Már nem tudsz úgy szeretni. Már nem mered megnyitni a szíved. Már téged sem lehet úgy szeretni, mint régebben. Falakat építettél. És szögesdrótokkal vontad be. Páncélokat húztál a szívedre, hogy ne sebezhessék újra. Igen ám, de ennek ára van. Mert lehet nem ér el hozzá semmi bántás, de felvértezted magam a szerelem ellen is. Úgyhogy épp itt az idő, hogy dönts: megnyitod a szíved a csoda előtt, ezáltal felkészülve újabb esetleges sebekre is, vagy bezárkózol örökre félelmeidbe.

De nem fájt. Vagy fogalmazzunk úgy, nem fájt eléggé. Komor és kietlen volt, hiányzott belőle az, amiért élni érdemes: a tüzek, a cirógatások, a csókok, a viták, a szerelem, a vágy és a vér forró lángja.

A szeretet nem múlhat el - megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.

Ne hidd, hogy nem tudsz szeretni, hogy nem vagy rá képes. Képzeld, nagyon is tudsz. Szívből, mélyről, úgy, ahogy sohasem tudtad elképzelni. De ezt akárki nem válthatja ki belőled, csak akkor jön, ha valaki megérdemli, és az a valaki arra érdemes. Ki kell érdemelni, meg kell dolgozni érte, meg hasonlók. A varázslat kevés, az elmúlik. De hinni kell. Elengedni a félelmeket, megnyitni a szíved, és kábé ennyi. De ne hidd, hogy képtelen vagy rá. Egyszerűen csak azt értsd meg, hogy nem a te hibád, ha nem megy. Akárkinek nem adhatod magad, és akárki nem is fogja kiváltani belőled azt, amit igazi szeretetnek hívunk. Akinek ki kell, az ki fogja váltani. Csak türelem. Nyugalom. Mindennek eljön a maga ideje. Értékes dologról van szó. Egyébként sem adhatod akárkinek..

Nem lenne jó hozzászokni ahhoz, hogy egyszerre csak van valaki, lett valaki, akivel naponta megoszthatok mindent (...). Ez veszélyes. Beleélni magamat valamibe, ami az összetartozás látszatát adja, csupán attól, hogy napi kapcsolatban vagyunk.

Szerelem nélkül is nagyon jól lehet együtt élni. De nekem ezt például sose mondták el gyerekkoromban, és amikor elmúlt a szerelem, akkor nagyon erősen éreztem azt a kihívást, hogy melyik a nagyobb áldozat: hűségesen továbbélni egy kicsit takaréklángon, vagy venni a bátorságot, egy új szerelemhez, hogy abban bizonyos ideig újra boldog lehessek. Azt gondolom, ezzel minden ember szembesül az élete folyamán, de nekem senki nem mondta el, hogy az életemben ilyen kihívások lesznek, és hogy az ilyen kihívásoknak hogyan lehet a legemberségesebben megfelelni.

A múltban ragadtam. Sétálgatok az emlékeim között. Olyan, mintha a jelenben lennék, de mégsem. Látom az emlékeimet, de már nincsenek meg az érzések. Az érzések, amik az emlékekhez tartoztak. Érzések, amiket irántad tápláltam. Csak sétálgatok a saját múltamban. A múltamban, ami egykor jelen volt, gyönyörű szép. Olyan, mint egy virágzó rét. S ma már csak egy sivár semmiség. Egy hely, ahova senki sem megy szívesen. Én mégis megteszem. Itt vagyok, és sétálok. Emlékek. Már csak ezek várnak. Nem egy mosoly fogad, amit egykor te küldtél felém. Megfakult emlékek, egykori érzések. Ezt látom csupán. Semmi mást. De még ezek az emlékfoszlányok is mosolyt csalnak az arcomra. A különbség csak az, hogy ez a mosoly csak egy pillanatig tart. Aztán felváltja egy éles fájdalom. A szívemet szúrja, hogy tudom, mi vár a jelenben. Visszatérek hamarosan ígérem. Csak várj még egy percet. Vár egy percet, hogy elfelejthesselek. Aztán ígérem, újra itt leszek. De addig csak múltam marad nekem... Ezt kérlek ne vedd még el ezt tőlem...

Az életem során rá kellett jönnöm, hogy a jó dolgok is elromlanak. Az emberek is eltűnnek mellőlem, akikben bíztam vagy éppen tiszta szívvel szerettem! De pont ezek a dolgok juttattak el arra a pontra, hogy élni mindig érdemes. Mert minden napban vagy éppen egy percben történnek szép dolgok és várnak még engem is csodák!

Lehet rosszul is szeretni... Igen, lehet. Nem hiszed? Pedig így van. Ha úgy szereted a másikat, ahogyan neked jó. És nem neki. Ha nem figyelsz rá, nem nézed azt, hogy mire vágyik, mit mond a lelke, mi okoz neki jó érzést. És lehet, hogy te egészen mást akarsz adni neki. Ölelést apró kézfogás helyett, szavakat csend helyett, szomorúságot mosoly helyett. Igen. Ez a titok. Meghallgatni a másikat... figyelni rá. Meglátni, mire van szüksége. És azt adni neki. Ez a szeretet. A jó szeretet.

Ne máshoz hasonlítsd magad, hanem merd felfedezni, hogy miben vagy egyedi, hogy ki vagy te, hogy mi tesz boldoggá vagy épp teljessé, és fektess energiát abba. Azzal úgysem tud senki sem versenyezni, ami a tiéd...

Alapvetően az a fontos, hogy én szerethessek. Legyen kit szeretnem, szerelemmel. Persze az se rossz, ha szeretve vagyok, de az is elég, ha a másik fogadja.

Elhiszem, hogy belefáradtál, hogy úgy érzed, nem megy tovább, de vegyél erőt magadon, mert ha nem teszed meg, ami ezután következik rosszabb lesz annál, mint ami most van. Fájni fog, ki fog nyírni, és ezt bizony nem akarod. Nincs olyan, hogy most feladod, és kész. Nem létezik ilyen opció. Szedd össze magad, és hidd el a saját boldogságod érdekében, hogy az életed lehet más.

Az ember néha azért kedvel egy partnert, mert sikerül úgy viselkednie vele, ahogy másokkal nem szokott, de mindig is szeretett volna.

Az út nem az ajtón túl kezdődik... Hanem éppen ott, ahol állsz. A lábad alatt. És ha nem lépsz, akkor az ajtóig sem jutsz el. Lehet, hogy kevésnek érzel egy lépést, de ha azt sem teszed meg, sosem látod meg az utat az ajtón túl. És a holnapot sem. Mert a holnap sem "majd" kezdődik, hanem most. Ma. Minden holnap a mában indul, és lehet, hogy kevésnek tűnik a mai tett, de holnap látod az eredményét. A mai "kevés" a holnap "mindene" lesz. Csak indulni kell. A mában. Az ajtó felé. A holnap felé.

mi vagy te nekem? és én mid vagyok? talán a legnagyobb félelmed... vagy esetleg valaki, akitől úgy akarsz elmenekülni, hogy közben magadhoz szorítod? de én kővé dermedve állok ebbe a szorításba és az inged illatát sosem tudnám már elfelejteni, ahogy azt a mosolyt sem, ami akaratlanul is összehúzza a szemed körüli ráncokat mindannyiszor arról beszélsz, hogy mennyire őrült vagyok. (…) őrült vagyok mert megbabonázol, a vágyad hogy megérints teljesen összezavar, a szavaidat pakolgatom egyik polcról a másikra, de a végén úgyis a szívem közepébe talál be minden elharapott félmondatod, és azok is, amikre csak gondoltál és közbe kiolvastam a szemeidből.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13577)
Válaszok

 


 Nitu
    
2014-10-10 22:46:04  (13593)
 
Moretti Gemma-Majd elfelejtek emlékezni...

Majd megpróbálok úgy élni ezentúl,
hogy elfelejtek emlékezni rád.
Nem engedem, hogy bármi is idézzen,
s eszembe juttassa az arcod,
a szád simogató szirmát,
puha kendőt: az érintésedet,
és ahogy ölelőn nézett a szemed.
Mint csodálatos kaleidoszkóp,
villan sok emlék, játszik és forog.
A híd, hol vártalak, a szél, a nád...
régmult öröm, most hol lehet tanyád?
Ugy eltüntél, vajon hová maradtál?
Olyan nagyon-nagyon magamra hagytál.
Most megtanulok úgy élni ezentúl,
hogy nem emlékszem, nem gondolok rád.
Mint őszi ág, levelét,
emléked úgy elejtem.
Ha meghalok majd,
mindezt elfelejtem.





Az üzenetet a felhasználó 2014-10-10 22:46:19-kor módosította.
Válaszok
 


 Rencsusz
    
2014-10-10 10:23:46  (13592)
  http://myplansforyou.blogspot.hu/
ha valakinek szüksége lenne egy fejlécre.. :)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-10-07 23:34:00  (13591)
  Nem lesz. :)

"már így is sok volt belőlem.. túl sok mindent akartam.. itt az ideje hogy elfogadjam: nem vagyok tökéletes.. nem szeretnek annyian. el kell engednem őket. azzal hogy erőltetem nem lesz jobb.. ők választottak.. nem engem.. ennek oka van."



Előzmény: Echelon (13589)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-10-05 22:23:45  (13590)
  Mert? :)

"Változás..Nem szeretjük, félünk tőle. De nem tudjuk elkerülni. És vagy megszokjuk a változást vagy megszökünk előle. Felnőni fájdalmas, és aki nem ezt mondja, az hazudik. De az igazság az, hogy néha minél inkább változnak a dolgok annál kevésbé változik bármi is. És néha, néha a változás jó. Néha a változás jelent mindent."



Előzmény: Echelon (13589)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-10-05 19:30:03  (13589)
  Most aztán már legyen má' valami :-D



Előzmény: Nitu (13586)
Válaszok
 


 Peat Junior
    
2014-10-05 08:32:28  (13588)
  Életem legnagyobb ajándékát adtad Nekem. Egy barátot,testvért,szerelmet. Ezeket soha senki nem tudja majd felül múlni. Mi egyek voltunk két testben,két felfogással,két céllal,két múlttal,de egyetlen lélekkel. Ez mindig összefog kötni minket,akkor is ha a halál "elválaszt" minket.
Az üzenetet a felhasználó 2014-10-05 08:33:04-kor módosította.
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-10-03 21:44:36  (13587)
  "Olyan voltam neked, mint egy rossz helyen tett nagy eskü. Újra és újra vissza akartam térni hozzád, pedig megannyi fájdalmat okoztál. Nem is tudom, hogyan kellene ezt elmondanom, mert egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat. Kerestelek mindenütt, ahol csak jártam, mindenben téged szerettelek volna látni, és sokszor láttalak is. Te az én sötét életembe behatoló, könnyemből felhőt formáló örömöm voltál. A leghatalmasabb szerelemmel szerettelek. De immár nem remeg tovább a szívem. Most már csillapodik és hagyd, hagy múljon el ez is. Az idők végéig sorsom leszel te, akkor is, ha ezer másik szerelem is jön helyette."



Válaszok
 


 Nitu
    
2014-10-03 21:42:36  (13586)
  „Ha többféle út kínálkozik számodra, és nem tudod, melyiket válaszd,
semmiképp se bízd a döntést a véletlenre, hanem ülj le és várj. Várj
még és még. Ne mozdulj, ne szólj, csak hallgasd a szíved. S mikor beszélni
kezd hozzád, állj fel, és menj, amerre visz.'



Válaszok
 


 Nitu
    
2014-10-01 19:27:38  (13585)
  Tudom, mi szerepel az idézetben, éppen ezért nem értettem mivel "felpofozni magam" :D :D



Előzmény: Echelon (13584)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-10-01 16:06:42  (13584)
  Szeret. Csak nem tudja még.Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne.......

Gondoltam segítek :-D




Előzmény: Nitu (13583)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-10-01 09:32:47  (13583)
  Pofont? Miért is? :D

"Mi nők, annyit tudunk gondolkodni feleslegesen. Már előre aggódunk olyan dolgok miatt, amik meg sem történtek. És persze rágódunk a múlton is, ami már rég elmúlt. Egy olyan álomvilágban élünk, ahol a dolgok már vagy még nem léteznek, s közben elszalasztjuk az egyetlen lehetőségünket: a jelent."



Előzmény: Echelon (13582)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-10-01 07:52:58  (13582)
  Kalandnak megteszi :-) De ha gondolod adhatok pár pofont is :-D :-D :-D



Előzmény: Nitu (13581)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-10-01 00:22:14  (13581)
  „Valahogy mindig az kell, aki
eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor,
s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így
szenvedek.A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert
elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek.
Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani.
Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna.Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon
biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem.Van, hogy nem tudok hinni. Mint
most.És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam.
Szeret. Csak nem tudja még.Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne
álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd,
hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!”



Válaszok
 


 Nitu
    
2014-09-29 22:36:10  (13580)
  Köszönöm a tippet :D A mosoly az megy :)



Előzmény: Echelon (13579)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-09-29 20:32:14  (13579)
  Nem tudod? :-) Akkor ha esetleg legközelebb látod,akkor villants rá egy mosolyt ;-) Olyan kicsit huncut meg kicsit szexi fajtát :-)



Előzmény: Nitu (13578)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-09-25 22:20:34  (13578)
  :D :D Nem vigasztalom magam ezzel, a többit meg nem tudom :D



Előzmény: Echelon (13576)
Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-09-25 20:53:16  (13577)
 

Talán a titok a türelem. A lehetőség biztosítása arra, hogy a másik engedjen be az ajtón anélkül, hogy rátörnéd azt, amikor még nincs is felkészülve arra, hogy belépj.

– Nagyon rossz az emlékezeted.
– Csak azt felejtem el, amire nem akarok emlékezni.

Az embert csak a nagy Ő képes megríkatni. Csak azért vagy képes sírni, akit igazán szeretsz.

Néha a hétköznapi megbántódásokból, a sértésekből, a csendből, a megoldatlan kérdésekből és a dacból falat építünk szívünk köré. A legfontosabb feladatunk az, hogy megakadályozzuk, hogy fölépüljenek ezek a falak. Főképpen pedig az, hogy ne legyünk kövek a többiek falában.

Érdekes mikor annyira szeretsz valakit, hogy mindent megteszel érte. Elhagyod a büszkeséged, mert futsz utána. Az önbizalmad, mert úgy érzed sose tetszel neki. Az önbecsülésed, mert hagyod magad porig alázni. És mikor kinyílik a szemed, észreveszed, hogy ez így nem jó. Nehéz helyzet! mert akármit csinál, vagy nem csinál, teljesen mindegy, szereted.

Az élet sokkal nehezebb mint egy kártyajáték, mert itt nem lehet bedobni a lapokat, és egyszerre feladni mindent.

Néha csak el kell fogadnod, hogy mennyi van az életedben ott, ahol most épp tartasz. Minden lépéshez tartozik valami. Valami jó, valami álom, valami csoda, ugyanakkor valami hiány, valami tragédia is. Van az az út, amiért áldozatot kell hozni - meg persze elég felnőttnek lenni ahhoz, hogy hiszti nélkül elfogadd. Mindennek ára van. Van olyan, hogy először össze kell raknod a saját életedet, megvalósítani az álmaidat, meg hasonlók, és csak utána jöhet a másik az életedbe. Addig nem. De tudod mit? Inkább legyen így. Teremts sziklákat magad köré, olyanokat, amik biztosítanak arról, hogy minden rendben lesz, hiszen védve vagy és megtartanak. A sziklák ugyanakkor veszélyesek. Akárki nem mássza meg őket, de ez nem baj. Egyáltalán nem az. Adj hálát értük, ugyanis nem kell mindenkinek megmásznia, csak az jusson át rajtuk, akinek valóban ott a helye. Aki valóban komolyan gondolja.

A múlt elmúlt, még akkor is, ha meghatározza a jelent.

Amin túllépünk, annak meg kell halni bennünk. Csak utána lehet "föltámadni" - új életet kezdeni...!

Ma már tudom, sokkal nagyobb erő az, ha valamit képes vagy azért szeretni, amilyen, és nem azért, mert azt várod, hogy majd ő is szeressen. Szeresd azért, mert boldoggá tesz, azért, mert örömödet leled benne, és nem azért, mert azt várod, hogy majd ő is ugyanígy érez irántad. Ha így történik, örülj, legyél boldog, hálás érte, de ha nem, akkor egyszerűen csak tanuld meg, hogy ezt is meg kell tapasztalnod. Hiszen az az igazán erős és bátor, aki ki meri nyitni a szívét és bármi áron, de mer szeretni. Nem érdekli, hogy mi értelme van, csak teszi, mert belőle ez jön. Ki kell adnia magából, mert másképp felemésztik a meg nem élt érzések.

Gondoltad volna évekkel ezelőtt, vagy akár csak pár napja, hogy az, ami akkor volt, az aki akkor jelen volt az életedben egyszer majd semmit sem fog jelenteni? Nemrég még abban éltél lelkesen, aztán szenvedtél miatta, hamarosan viszont teljesen érdektelen lesz számodra. Mindössze egy aprócska, lényegtelen pont lesz az életedben. Illetve dehogyis lényegtelen. Hatalmas jelentősége van. Ugyanis neki és a helyzetnek köszönhetően lettél Te az, aki. Azért vagy ott, ahol. Ezt soha ne felejtsd. Szóval légy hálás minden egyes találkozásnak. Minden apró történésnek. Lehet, hogy még nem tudod, hogy rövidesen mindez mekkora horderővel fog bírni. De tudnod kell, minden megpróbáltatást mindössze azért kapsz, mert helyette vár valami különb. Valami nemesebb, olyan ami hozzád és neked való. Tudom, most még nem érted miért történt. De hidd el nekem, MINDEN okkal érkezik és távozik. Ne próbáld túlértelmezni! Mindössze engedj el mindent, ami csak átutazott az életeden. Ugyanis az összes számodra nélkülözhetetlen ember és mozzanat láthatatlan cérnával már hozzád van kötve. Az, ami nem tiéd, még ha a fejed tetejére is állsz, akkor sem kapod meg. Ami pedig hozzád tartozik, a megfelelő időben ott lesz veled. Még akkor is, ha a lehető legközönyösebben teljes érdektelenséggel az arcodon próbálsz mellette elsétálni.

Egy idő után tényleg rájössz, hogy ki is az, aki melletted van. Ki képviseli az értéket. Ki az, aki igazán szeret. Vagy ki az, aki lehúz, visszatart. Akkor már nem fog fájni elengedni a kezüket. Mert tudod, hogy neked nagyobb céljaid vannak. Könnyű leszel. Könnyű, mert már nem kapaszkodnak beléd olyanok, akik csak lefelé húznak. Ilyenkor indulni kell. És olyan helyeket keresni, ahol a benned lévő szeretetet értékelik. nem pedig kisajátítják, vagy összetörik. Persze ehhez erő és kitartás kell. De megéri.

Már csak ilyen a szerelem... jobban ragaszkodunk azokhoz akik rosszul bánnak velünk, mint azokhoz, akik jól.

Az élet próbál tanítani de sokszor elfordítom a fejem. Tanít arra, hogy ne legyek irigy, hisz nekem is éppen olyan jó, mint másnak, csak másképp. Csak nekem többször kell elesnem, többször kell lehorzsolt térdekkel felállni, leseperni magamról a port és továbbmenni. Már nem kérdezem, hogy miért és hogy mikor lesz jobb, mikor lesz könnyebb, inkább keresem a tanulságokat, mert mindig vannak. Előttünk hevernek, mi dolgunk, hogy mit kezdünk velük. Én mostanában felveszem őket, elolvasom, majd a zsebembe gyűröm mindet és elteszem a többi közé.

Egy bizonyos idő elteltével megtanulod, hogy aki nem keres, annak nem hiányzol, akinek nem hiányzol az nem szeret! A sors dönti el, hogy ki lép az életedbe, de Te döntesz arról, hogy ki marad. Az igazság csak egyszer fáj, a hazugság újra és újra. Ezért értékeld azokat akik értékelnek, és szeresd azokat akik viszonozzák...

Szeretnék még egy éjszakát. Melletted szeretnék aludni még egyszer. Érezni akarom a szívverésed. Azt szeretném, hogy a fejed a mellkasomon legyen és a kezeim körülötted. Úgy szeretnék csinálni csak egy éjszakára, mintha nem csesztük volna el az egészet. Mintha még mindig az enyém lennél.

Nézd. Könyörögni nem fogok. Már nem. Elmúltak azok a percek, órák. Ha nem kellek, nem kellek. Megyek tovább. Nyitott vagyok, esélyt adok, de nem örökké. Nem vagy az, akinek többet kellene adnom, mint bárki másnak. Ha nem tetszem, ha nem akarsz teljes valómban, ha nem teszel értem, értünk, akkor menj, hagyj, lépjünk tovább. Az idő véges, a pillanat rövid. Nincs értelme olyanért küzdeni, ami nem éri meg. Aki nem érdemli meg. Tudom, hiszem, látom, hogy mindig jönnek újak. És egyszer meg fog érkezni az életembe, az, akiért nem kell küzdeni. Aki vágyni fog rám. Akinek nem kell a figyelméért játszanom. Aki pont olyannak fog szeretni amilyen vagyok.

Senki sem lehet az életed hőse, csak te magad. Nem menthetnek meg mások, ugyanis senkinek sem lehet akkora hatása az életedre, hogy változtass, hogy elindulj, hogy átalakulj. Segíthetnek, elindíthatnak az utadon, de csak te tudsz rajta maradni. Neked kell döntened, neked kell akarnod, neked kell erőt venned magadon, és hinned abban, hogy van egy olyan élet, ami boldoggá tesz és megéri érte harcolni. Ideje fókuszálni, harcolni, akarni azt, ami hozzád tartozik, ami az életed. Ami a tiéd. Hiszen amíg nem találod meg, addig mindent elvehetnek tőled és el is fognak venni.

Szabadulj meg mindentől, ami már elmúlt, ami már nem tesz boldoggá vagy ami éppenséggel hátráltat abban, hogy az legyél. Szabadulj meg ezektől a láncoktól, mert ha engedsz nekik, minél inkább rád fognak telepedni és egyre nehezebb lesz eloldoznod őket. Magaddal foglalkozz, azzal, hogy neked mi a jó, hogy neked mi fér bele, hogy a te utad-e és hogy mennyire érzed annak. Ha nem jó helyen jársz, még akkor is könnyebb lelépned róla és átmenni egy másikra, mintha tovább haladsz azon, ami nem tiéd, remélvén, hogy egyszer hozzád igazodik, mert nem fog. Csak az tud majd, ami a tiéd...!!

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13571)
Válaszok

 


 Echelon
    
2014-09-25 18:09:31  (13576)
  Ja értem :-D Na és most?Ezzel vigasztalod magad vagy holnap rákacsintasz és zöld lámpát adsz neki? ;-)

Előzmény: Nitu (13575)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-09-25 17:16:53  (13575)
 
Sejtettem, hogy félreérthető lesz az idézőjel miatt, de nem "úúgy" elkapni :D

és megtaláltam közbe:
"Egy ideig futni fog utánad; de elérkezik majd a nap, amikor abbahagyja a
kis körök futásat körülötted. Túl fog rajtad jutni és pontosan ebben a
pillanatban, az fogod kívánni, hogy bárcsak hagytad volna, hogy
elkapjon."



Az üzenetet a felhasználó 2014-09-25 17:27:14-kor módosította.
Előzmény: Echelon (13574)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-09-25 17:04:04  (13574)
  Mármint "úgy" elkapni? :-D



Előzmény: Nitu (13573)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-09-25 11:36:23  (13573)
  Valaki nem tudja véletlenül, hogy van az az idézet, aminek az a lényege, hogy amint feladja, akkor fogom azt kívánni bárcsak hagytam volna magam "elkapni" ? Előre is köszönööööm :)



Válaszok
 


 Peat Junior
    
2014-09-21 01:53:06  (13572)
  Azt az egyetlent keresem aki velem törődik,nem azért aki vagyok,akinek akarom mutatni magam,hanem azért,mert ez Ő maga...
Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-09-16 07:04:02  (13571)
 

A kapcsolatok sosem szűnnek meg tisztán. Mint egy értékes váza - szétzúzódnak, aztán valaki összeragasztja a darabokat; megint törés, megint ragasztás, megint és megint, míg végül a darabok többé már nem illeszkednek egymáshoz.

Igazából nincsenek határok. Bármit elérhetünk, bárhova elmehetünk, minden csak a gondolatokon múlik. Azon, hogy mennyire korlátozod magad, és zárod el totálisan annak a lehetőségétől, hogy valóra váljon az, amire annyira vágysz. (...) A kérdés, hogy mekkorát mersz álmodni, mersz-e benne hinni eléggé, tiszta szívből, minden áldott nap. Fel mered-e vállalni, kiállni mellette, akkor is, amikor azt mondják mások, hogy ez butaság, mersz-e menni előre, egyedül maradni az álmaiddal, mert senki sem hisz benned? Ha igen, győztes vagy. Nyert ügyed van. A kérdés, hogy még meddig tartasz ki...

Ha a szerelem elkezdődik, nagyon könnyű a semmiből valamit teremteni. Ha véget ér.... hát.... akkor nagyon nehéz abból a valamiből, újra semmit csinálni.

Várhatsz valamire, például a szerelemre, a szeretetre, vagyonra, arra, hogy jobb legyen, vagy hogy boldog légy. Vágyhatsz egy emberre is, megvárhatod az helyett, hogy a jelenben élnél, két lábbal a földön. Élhetsz ábrándokkal, illúziókkal, de egyszer majd fel fogsz ébredni - és óriási lesz a koppanás. Pont ezért... Miért várunk olyasvalamire, ami még nem a miénk? Miért nem tudunk egyszerűen csak annak örülni, amink most van, hiszen majdnem ez az egyetlen dolog, amit senki nem tud elvenni tőlünk. A jelent.

Mindig is lesznek emberek, akik megbántanak, illetve csalódást okoznak. Gyakran mondják, hogy a boldogság titka a rövidtávú memória. Nyilván van egy határ, amit ha valaki átlép, egyszerűen az életedből való kizárással oldod meg, de! Egy dolgot ne felejts el. Amint megbánt valaki, ne haragudj rá, inkább gondold át, hogy mit adott neked azzal, hogy megbántott. Hogy mire döbbentett rá, hogy mivel lettél okosabb. Hogy mi az, amit tanultál az esetből. Mert valamit biztosan.

Észre sem vette, mennyire hiányzott neki ez az érzés; az, hogy tartozik valahová, hogy van helye, hogy olyan emberrel van, aki nagyon jól, aki teljesen ismeri, és mégis úgy érzi, érdemes vele nevetni.

Építs egy életet, hagyd, hogy összetörjön, darabokra hulljon, aztán építs fel egy újat, egészen addig, amíg eljutsz oda, ahova mindig is vágytál. Oda, ahol jól érzed magad, ahol boldog vagy. Odáig nagyon sok világot kell felépíteni. Falakat húzni, téglákat pakolni, kudarcot vallani, nehézségeket leküzdeni, megoldásokra találni... Erről szól az út, meg arról, hogy a régi házból mindig tudd, hogy mit viszel magaddal.

A furcsaságaid nem különccé, hanem különlegessé tesznek. Ezt sohase felejtsd el.

Rettegsz, már megint. Megkérdezném, hogy miért, de nem tudnád a választ. Nem tudnád, hogy miért félsz attól, hogy szerethetnek, hogy valaki megölelhet, szívből, úgy, mint addig még senki. Talán azért, mert el is veszhet, mert egyszer eltűnhet, és véget érhet addigi életed legszebb időszaka. De vajon megéri-e mindentől elzárva élni, meg nem tapasztalva a legjobb dolgokat? Azokat, amikért érdemes élni? Ne rettegj, merj. Próbáld ki a szíved, hagyd, hogy szeressék, és tanítsd meg, hogy szeresse, ha szeretik, hogy elfogadja azt, amit kap, és még véletlenül se támadjon, ha valaki szebbé akarja tenni az életét.

Teljes szívemből szerettelek, minden szavammal és tettemmel, a mosolyommal, az életemmel. Szerelmesen szerettelek minden órában és percben, minden másodpercben. Nem azért, ahova tartozol, ahogy kinézel vagy amit birtokolsz.... Azért szerettelek, mert te voltál nekem a minden, az a részem, ami úgy éreztem, hogy mindig is hiányzott belőlem. Boldog voltam veled, már csak attól boldog voltam, hogy léteztél, hogy itt vagy velem...

Az olyan utak, melyekről éveken át hittük, hogy lezáratlanok, most mégis biztonságosan záródnak. Ez csak egy dolgot jelenthet, hogy sokkal fájdalmasabbak vannak valahol bennünk nyitva.

Ne bánd, ha még nem jött, nem véletlenül nincs még itt. Lehet, hogy elsétálnátok egymás mellett, ha most toppanna be az életedbe. Észre sem vennétek egymást, és nem lenne varázslat, meg semmi. Talán pont az a baj, hogy néha annyira akarjuk, hogy belekényszerítjük magunkat valamibe, bármibe, csak azért, hogy érezzük azt, amiről azt hisszük éreznünk kellene. Aztán eltelik egy hét, meg még egy, és rájössz, a varázslatnak jönnie kell, és nem neked kell össze erőszakolnod. Várj türelemmel, fejlődj, haladj, járj nyitott szemmel, és vedd észre, ha az utadba kerül. Mert bizony az utadba fog.

Ha képes vagy rá, mindig zárd le azokat az időszakokat, melyek használhatatlanok a számodra. Csak hátráltatnak a jövő elkövetésében...

Ön még mindig azt hiszi, kedvesem, hogy a férfiaknak a szerelem ugyanaz, mint nekünk? Nem. A férfiak az önnön boldogságukat élvezik, minékünk pedig csak az az élvezet, ha boldogságot adunk. A férfiak nem képesek csak és kizárólag egyetlen valakinek szentelni egész lényüket. Így ha abban reménykedünk, hogy a szerelem boldoggá tesz, máris biztos csalódásnak vagyunk kitéve.

A fájdalom nem múlik el, csak idővel a részeddé válik.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13570)
Válaszok

 


 andiandi18
    
2014-09-07 09:29:50  (13570)
 

Az a fajta lány vagyok, aki soha nem fog neked hazudni. Aki ha egyszer megszeret, soha nem felejt el. Akit nehéz megérteni, de annál könnyebb szeretni. Aki tartalmas, felejthetetlen emlékeket visz az életedbe. Aki mindig melletted áll, figyel rád és a lehető legjobbat akarja neked. Az, aki színt visz az életedbe. Aki nem bújik álarcok mögé, és ha teljes valójában szereted, kiteljesedik melletted. Olyan, aki hisz abban, hogy a kedvesség kedvességet, a hűség hűséget, a bizalom bizalmat szül. Aki soha nem mond le rólad. Aki bár erős, határozott nő, melletted imád gyenge lenni. Ilyen lány vagyok, csak meg kell ismerned, teret kell adnod nekem. És, ha megkapok mindent tőled, amit csak kívánni merek, akkor hidd el nekem Te is érezni fogod azt, amit remélni sem mertél soha.

Azt remélem, van valami értelme ennek az életnek, igen, még a mi életünknek is. Túl sok esélyt nem adok neki, bevallom (...), minden valószínűség szerint így is, úgy is elkárhozunk. Talán bolondság, de én mégis azt remélem, hogy azért nyom majd valamit a latban, hogy legalább próbálkoztunk.

Ő kell nekem. Akármit is követett el ellenem és bármit fog elkövetni ezután, akkor is csak ő kell. A szeplőivel, a magányos életével, a halk szövegével, az értelmes szemével. És a szájával. Hogy megint érezzem legalább egyszer, amit vasárnap éreztem. Hogy remeg körülöttem a levegő, mint a forró kályha körül.

Mindent túl lehet élni. Ha hiszed, ha nem, még őt is. Azt is, hogy nem szeret, hogy sosem szeretett, vagy már nem úgy. Túl fogod élni, csak hagyd neki, hogy élje a saját életét, igen szomorú, de nélküled. Engedd, hadd jöjjön az, akinek te pont elég leszel.

Várod. Vagy elvárod. Nem mindegy. Ha önző vagy, elvárod. Ha szereted, várod. Ha önző vagy, elvárod a szeretetét, figyelmét, törődését, gyengédségét. Türelmetlenül. Ha szereted, várod szeretetét, figyelmét, törődését, gyengédségét. Türelmesen.

Azon igyekszel, hogy mindenki mást boldoggá tegyél. De engem nem érdekel más. Én téged szeretnélek boldoggá tenni.

...kevés kivétellel egyszerűen képtelenek a nők egyedül lenni. Ezért ragaszkodnak egy romlott kapcsolathoz, vagy egy hűtlen férfihoz, esetlegesen egy unalmas tökkelütötthöz, és mennek bele olyan románcokba, amelyekben nem is érzik igazán jól magukat.

Te voltál a minden. Veled terveztem a jövőmet, érted éltem, érted lélegeztem, érted vert a szívem. És te ezt egy perc alatt leromboltad. Elvettél mindent, ami szép volt, elvetted a szerelmem, a szívem, a reményeim, az álmaim. Kisétáltál, és én itt maradtam, egyedül, összetörve. És most nem tudom hogyan tovább. Hogy látlak-e még, hogy fogsz-e még szeretni valamikor. Csak kérdések vannak a fejemben és fájdalom a szívem helyén. Még mindig szeretlek. Hiányzol. De elengedlek, mert el akartál menni. Én várlak. Örökké.

Azt hiszem, mindig is ez volt a bajom. Mindig többet vártam, mint amennyit kaptam.

Nem az az igazi, akit te azzá teszel, hanem az, aki már akkor is az volt, amikor még nem is ismerted.

Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát. Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni. Mint egy tükörben. Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja tőled megkapni. És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy, hanem Ő...!!!

Összetöri a szíved, amikor az emberek, akiket ismersz, olyan emberekké válnak, akiket már csak ismertél. Hogy úgy kell elsétálnod valaki mellett, mintha soha nem játszott volna fontos szerepet az életedben, holott régen órákig beszélgettetek telefonon, s most még csak egymás szemébe sem tudtok nézni. De a legjobban az töri össze a szíved, hogy észre kell venned, a jó dolgok mindig megváltoznak, és te semmit sem tudsz ellene tenni.

Még a nehéz időszakok is részei az életednek. Ha elfogadod, hogy megtörténtek és túllépsz rajtuk, végső soron hozzáadódnak a tapasztalataidhoz, amelyek bölccsé tesznek.

A "szeretlek" szó ellentéte nem a "gyűlöllek", hanem a "szerettelek". Így, múlt időben.

Néha, csak hagyni kell elengedni. Van, hogy minden túl sok. És csak ott ülsz egy csomó fekete felhő alatt. De bizonyos dolgokat úgysem tudsz siettetni. Van amire egyszerűen nincs ráhatásunk.

Tudom, hogy az első, akit megcsókoltam, korántsem lesz olyan fontos, mint az, akit utolsónak csókolok meg.

Szomorú vagyok, mert tudom, annak ellenére, hogy a közös emlékeink örökké az én tulajdonomban lesznek, a jelenben és a jövőben már sose kapom meg tőled újra ezt a boldogságot. Szomorúvá tesz, hogy nem jutott nekünk több, hogy nem kaptunk több közös percet az élettől.

...és ha szükséged van rá, sírj - sírj, amennyit csak tudsz! De mindannyiszor bizonyosodj meg róla, hogy amikor abbahagyod, soha többé nem fogsz még egyszer ugyanazon dolog miatt sírni. Hagyd ott, engedd el és koncentrálj minden erőddel a megmaradt jó dolgokra az életedben.

Ha nem szeretsz, akkor miért őriztél meg magadnak úgy engem, mintha egy kincs lennék. A világ megszűnt, ott találtam magam egy üres mezőn, ahol megint azt kell játszani, hogy tőröket dobálunk egymásba, és ki bírja tovább? Sebezhetetlennek hittem magam. Engem már nem bánthat senki, csak ha megengedem. Azt akartam, hogy újra bízz bennem. Nem a szeretetedre vágytam, hanem a bizalomra. Nem vissza akartalak kapni, hanem bebizonyítani, hogy jó vagyok. Hogy nem az vagyok, akinek gondolsz, hanem az aki okkal szeretett téged. A kések nem álltak meg a szív előtt. Célozni pedig te sokkal jobban tudtál. Hajnalban még megírtad, hogy szerettél. Én pedig törötten, sebekkel a testemen próbáltam megérteni ezt a káoszt. Próbáltam visszaszerezni az önként eldobott boldogságom.

Gyönyörűnek lenni annyit jelent, hogy ragyogsz. Ha kell, ha nem, mindig, szívből, kifelé, ha bántanak, ha fáj, akkor is, mert meg tudod tenni. Hiszen sohasem felejted el azt, hogy ki vagy. Hogy mi van benned, hogy értékes vagy és mindenre képes. Nincs olyan, hogy bármi is összetörhetne úgy igazán öt percnél tovább. Mert bár minden nyomot hagy rajtad, azt már te döntöd el, hogy mennyire fog fájni életed hátralévő részében. És miért fájna, ha nem muszáj fájnia? Egyébként is vannak dolgok, amiken nem tudsz változtatni. Csak hagyd őket, egyszer úgyis minden a helyére kerül. Vagy lehet, hogy már rég a helyén van, csak túlságosan közelről figyeled.

Ne hidd, hogy ismersz. Semmit sem tudsz rólam. Láthatsz valamit, bármit, belőlem, de az nem én vagyok. Csak az lehetek, amit kihozol belőlem. Rád reagálok, a szavaidra, a viselkedésedre, arra, ami vagy.

Hagyd. Akkor változik, ha itt az ideje. Akkor lesz másabb, ha másabbnak kell lennie. Ha megért rá. Vagy megértél rá. Nem akarhatod, hogy olyan legyen minden, amilyennek te akarod. Van, hogy az nem is jó. Csak árt, rombol, összetör. Az élet majd alakít. Mindenkit, mindent, úgy, ahogy azt kell. Neked csak egy dolgot kell tenned: hagyni, folyni, engedni.

Az vagyok, aki vagyok, nem az, akit szeretnél.

Ez a legnagyobb fájdalom az életben, amikor az ember szeret valakit, és nem tud vele élni.

Egy szép napon rá kell jönnöd, hogy senkire és semmire nincs szükséged ahhoz, hogy boldog légy, mindössze Önmagadra. Szeresd magad, légy büszke minden apró sikeredre és légy önmagad. Ez a legfontosabb. Élj tartalmas életet, használj ki minden pillanatot, szívd magadba az újat. Légy vagány, légy vadóc, ha az kell. Húzódj vissza és figyelj csendben, ha arra van szükség. Mindig azt tedd, amire vágysz, amit a szíved diktál. Ne gondolkodj túl sokat, mert elveszel a részletekben. És ne feledd: semmi más nem számít csak Te. Minden egyéb csak plusz.

Ha valaki Téged akar, akkor senki és semmi nem állíthatja meg. De ha ez a valaki pont Téged nem akar, akkor ezen senki és semmi nem tud változtatni. Ilyen egyszerű.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13567)
Válaszok

 


 Nitu
    
2014-09-03 21:53:44  (13569)
  "Nem törtem össze, csak csalódtam magamban,
Hiába vertek át százszor így is naiv maradtam,
Látom az arcodat, mégis olyan lélektelen,
Ha fel lehet adni, akkor mondd meg, hogy én miért nem teszem?
Olyan nap vagy, ami már soha nem jön el, csak hiteget,
Egy olyan nap, ami végén kitépi a szívedet,
Olyan emlék vagy, ami bennem él, nem törlődik,
Amin aztán az ember még éveken át őrlődik,
Amire azt mondanám: Bárcsak ne emlékeznék!
Én így mesélek Rólad, ha egyszer megkérdeznék.."



Válaszok
 


 zajonc
    
2014-08-30 11:34:25  (13568)
  Sziasztok! Szép napot! : Szép és egyedi névnapi idézetek, vagy versekre lenne szükségem holnapra. Köszönöm Szépen Mindenkinek előre is! :)



Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-08-26 19:48:30  (13567)
 

Ne komplikáld túl az életed, ne okozz másnak fájdalmat, csak tedd a dolgod, és az, ami nélkül úgy érzed, most meghalsz, majd megérkezik akkor, amikor itt az ideje. Bízz benne még egy kicsit. De ne akarj valami olyat, ami csak fájdalmat okozna, nincs rá szükséged. Annak az időszaknak már rég vége, amikor ártani akarsz magadnak. Mondj búcsút neki. Lépj egyet, meg még egyet, és higgy abban, hogy akármilyen nehéz is, észnél kell lenned, és át kell menned a teszteken - ugyanis azok folyton jönnek majd.

Aki nem tudja, hogy ezt a kis világot te nagyobbá teszed, az nem érdemel meg téged.

Két ember kapcsolatában sosem az akadályok számítanak. Hanem a szeretet. Ami az akadályokat is lebonthatja. Ha megélik. Mert az akadályok csak részei az életnek, amik folyamatosan alakulnak, és akár már holnap eltűnhetnek. A szeretet viszont örök.

Sokat ér a szerelem, de annyit egész biztosan nem, hogy megalázva legyél.

Sohasem tudhatod, hogy mi következik, hogy a mi a következő lépés. Nem tudsz felkészülni az életre, az egyetlen dolog, ami működik, ha hagyod, hogy az élet készítsen fel arra, ami előtted áll. Nehéz, de meg kell tanulnod továbblépni, bármennyire is fáj, akármennyire is nehéz, vannak dolgok, amikkel semmit sem tudsz tenni.

Pecsétet tettünk szívünkre, hogy megtelt. Bárhol jó veled, bármikor, bárhogyan. Kár, hogy nem érted amit mondok, kár hogy ezt érzed amit. Néhány rosszul kimondott szó eldadogása. Mint amikor a pohár üres, és csak a szomorúság gyűlt össze az alján. Most újból, újból csak a várakozás ami mellettem maradt, és ez a semmilyen haszontalan érzés. Kellék, vagy másodlagos személy.. mint egy örök körforgás. Félek, hogy azt hiszed bántanálak, félsz, hogy azt hiszem bántanál. Nem feszegetni, hajtani a miértjét.. De hát ez túl egyszerű lenne, nem igaz? Beletörődni, és hagyni, hogy szeressenek, így tökéletlenül mégis tökéletesen. Aztán minden csak úgy jönne magától, nap nap után.. Ha adnál szavakat, én adnék szíveket, papírból hajtanám, mint mások a repülőket. Szívem a szíved játszótere. Mindenről írnék,és közben írok is de mégsem. Karakterekbe nem fér az érzés de valahogy belém sem. Nincsenek rá megfelelő szavaim. Szeretnék írni Rólad, de a néma falak és a csendes betűk maradnak billentyűzetben. Ugyan még sok dolog zavar, de már nincs kedvem törődni velük, ahogy neked sincs velem. És benyögtük a viszlátot.

Hallod a hangom? Még hallom a nevetésed. Eddig a pontig még jók vagyunk. Van benne valami kámforos lehetőség. Valami energiamező lebeg. Még élünk. Még köt a szál. Még tovább vihetjük. Visszük is. Hordozzuk. Én nehezebben. Bennem van. körülfogható, rajzolható. Ringatom. Sokszor. Elhiszem. Elhiszed?

Ez valami régről magammal rángatott átok, hogy mindenkit kísérnem kell az úton, míg ő más kezét fogja. De végsősoron, annyira mindegy. Átmenetek vagyunk, kapcsolódási pontok, és váltakozó halmazállapotok. Nem tudom, hogyan lehetnék dühös, hogyan játszhatnám ezt ki. El szabad-e fordítanom a tekintetem róluk. Soha nem volt hozzá merszem. Mindig csak valami mosolyba támaszkodtam...

...ha lenne hozzá elég erős szívünk, hogy ilyen távolról is hallhassuk egymást, akkor elmondanám, hogy most mennyi minden fáj. meg, hogy mégsem sikerült immunissá lennem.

Mindig erősek akarunk lenni . Akárhogy is akarjuk elfeledni a múltat , mindig ott maradnak fejünkben az emlékek. Hiába mondogatjuk , erős leszek , és el fogom felejteni... nem fog tönkretenni , nem sírok utána , nem szeretem , és nem hiányzik. A valóság eltér. Sírunk , tönkretesz minket , szenvedünk , kimondhatatlanul hiányzik... és igazából szeretjük.

Levenném az álarcom, hogy láthasd a valódi arcom, de mondd, mégis minek, ha téged nem érdekel? Minek mutassam a szemem olyannak, aki nem tud olvasni belőle? Hogyan is tudnál olvasni belőle? Hogy is várhatnám el, hogy megértsd, amit mondani akarnék, ha hallani sem akarod? Minek is szóljak egy szót is, ha te úgy is másnak hallod, amit mondok? Másnak akarsz látni, másnak ismerni. Hát tedd azt. Képzelj el valakit a helyembe, alkoss magadnak egy képet. Én meg életre kelek. Talán lesz valaki, akit érdekel a mondanivalóm és meg sem kell majd szólalnom. Lesz, aki érteni fogja, amit a szemem elmesél.

Zárd le a múltat, hiánytalanul. Engedj el mindent, ami sértett, vagy valaha bántott. Szabadulj meg minden nehezteléstől. Ne keresd tovább a sebeid okát, ne kapargasd. Szabadítsd fel az embereket, nézz rájuk úgy, mintha most tennéd először. Adj nekik esélyt, hogy a legtöbbet adhassák neked magukból. A legtöbbet abból, ami tőlük telik. Érezd át, ahogy engednek a szálak. Ahogy megszabadulsz mindentől. Legyél újra tiszta és üres. Kifogásoktól és gátlásoktól mentes.

...egyszerűen csak hinni akarok megint. Benned, bennünk, a szerelemben. Hinni szeretném, hogy jó úton járok, és hinni akarom, hogy ha nem is mindig hoztam jó döntéseket, de még van időm rendbe hozni a dolgokat. Hinni akarok, de ehhez reményre van szükségem. Mert bár nagy valószínűséggel semmi nem lesz már olyan, mint régen volt, mégis szükségem van arra az apró reményfoszlányra, ami nagyon halkan azt suttogja, hogy idővel majd minden rendbe jön.

A nő mindig kiismerhetetlen marad a férfi nem számára. Pedig a titok mindössze abban rejlik, hogy szeresd. Szeresd és megkapod a titok kulcsát. Mert, ha szeretsz egy nőt, nem csak egy napig, vagy egy röpke óráig, hanem minden áldott nap, minden egyes percében, akkor az a a nő, megnyílik előtted, neked. Ne akard megváltoztatni, mert nemfog. Ha hagyod, szép lassan simulni fog. Mindennap mosolyogni fog rád és a mosolyával fog életet lehelni beléd. Ez lesz az a a mosoly, amihez érdemes lesz hazatérned.

Olyan valaki mellett állj meg, aki nem fél veled lenni. Akinek minden perc ajándék melletted. Akinek csodálatos vagy. Pont úgy, ahogy vagy. Mindenkor és akárhogy. Aki gondol rád, és aki törődik veled. Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy, sírsz, vagy kiabálsz. Akinek a legnagyobb félelme életében, hogy elveszít téged. Akinek egész nap a gondolataiban jársz. Aki, ha nem is mondja minden percben, hogy szeret, de érezteti veled minden nap. Akinek a leghétköznapibb pillanat is ünneppé változik melletted. Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz. Akit egy érintéssel feltüzelsz. Aki egy mondatával izgalomba hoz. Aki átölel egy nehéz nap után, és meghallgat, ha fáj valami. Ilyen valaki mellett horgonyozz le. Soha, soha ne érd be kevesebbel!

Nem vagyok más mint Te, de ugyanaz sem. Nem vagyok jó, de rossz sem. Csak vagyok… Csak egy hang vagyok a tömegből, ha kiválasztasz, Te magad leszek. Ha rám mosolyogsz, én leszek maga a Mosoly. Ha megütsz, Fájdalom leszek. Ha megcsókolsz, Csók leszek. Ha megölelsz, én leszek maga az Ölelés. Tükröd vagyok, ahogy Te az enyém. Ha szeretsz, örökké vagyok, ha gyűlölsz, sohasem voltam. Az vagyok, aminek érzel, amikor rám nézel…

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13565)
Válaszok

 


 Nitu
    
2014-08-26 16:45:45  (13566)
  "Túl sok érzelem egy barátsághoz, de túl kevés egy szerelemhez. Vagy talán csak kevés bátorság egy új kezdethez..."



Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-08-20 08:53:23  (13565)
 

Sokszor az ember nem kezeli a helyén a kapcsolatait, hanem inkább sztereotípiákat utánoz. Azt akarja, hogy ez legyen az igazi, a tökéletes, amire mindig is várt, pedig a leggyakoribb hiba, hogy a szerelembe szeretünk bele: inkább a játék tetszik, mint az, akivel játszunk.

Akarom hinni, hogy ebben az életben én csak nyerhetek. Minden lépéssel olyan tapasztalatokhoz kerülhetek közelebb, amire szükségem van. Ami épít. Amitől jobb ember lehetek.

Van, ami csöndesen jön az életünkbe. Ránk mosolyog még azelőtt, hogy megérkezik, de érezzük, sőt, tudjuk, hogy már lassan itt van. Igen, vannak olyan csodák, amiket nem kell megértenünk, amiken nem kell túl sokat gondolkodnunk, vagy beszélnünk. Elég az is, ha csak örülünk. Ha teljesen átadjuk magunkat a boldogságnak, annak a boldogságnak, amit a csodáktól kapunk.

Könnyebben elbánunk a fájdalommal, ha úgy kezeljük, mintha már el is múlt volna, nem pedig tudatni próbáljuk másokkal, hogy fáj valami.

Meg kell tanulnunk, hogy a jelenben éljünk. Ha túl sokszor tekintünk a múltba, újra meg újra szembesülünk a lelkiismeret-furdalásainkkal és a fájdalmainkkal. És ha túl sokat remélünk a jövőtől, illúziókba ringatjuk magunkat. Az egyetlen élet, amely igazán megérdemli, hogy megéljük, a jelen pillanat.

Senkit sem lehet a külseje alapján megítélni. De ha jobban megismerünk egy másik embert, kölcsönösen közelebb kerülhetünk egymáshoz.

Meg sem szólalok. Csak annyit érzek, hogy hiányzol nekem. Ennél nem is fogok többet. Nem fogom túlkomplikálni, sem körülírni... tudom, hogy felesleges lenne.

Hányan vannak, akik átengednék magukat egy hirtelen vágynak, egy óráig tartó, gyorsan támadt és viharos szeszélynek, a szerelem pillanatnyi csapongásának, ha nem félnének attól, hogy ezt a rövid és felszínes boldogságot helyrehozhatatlan botránnyal és fájdalmas könnyekkel fizetik meg.

Egy pad is válhat kényelmes fotellé, és egy kényelmes fotel is lehet priccs. Attól függ, kivel osztod meg.

Bármennyire is hangoztatod, hogy szerelemre vágysz, a lelked legmélyén rettegsz tőle, mert bizonytalanná teszi a jövődet. A boldogság valóban vonz téged, de csak a képzeletedben, mert csak ott mered megélni. Csak gyűröd magadba a szerelmes regényeket és filmeket, de szinte sosem mered annyira elengedni, kitárni magad, hogy megélhesd a szerelmet.

Az emberek állandóan azon aggódnak, hogy mi fog történni. Legtöbbször képtelenek nyugodtan kitölteni a jelent, anélkül, hogy a jövő miatt görcsölnének. Az emberek általában nincsenek megelégedve azzal, amijük van, ehelyett mindig azzal vannak elfoglalva, hogy mijük legyen.

... ne felejtsd el: ha érzed, hogy változtatni kell, tedd meg. Ha eljön a pillanat, tudni fogod, mert már nem lesz több abban, ami most vagy. Úgy érzed majd, mintha minden csak hátráltatna. Hátráltatni is fog, nem véletlenül: minek segítene, már rég nem ott a helyed. Az életed lehet, hogy teljes lesz, ám ha mégis üresnek érzed azt, hiába hajtogatja más, hogy "örülj, hogy ennyi mindent elértél!", akkor ezt vedd jelnek, hogy változtatni kell. Az élet nem az unalomról szól, vagy arról, hogy beletörjük magunkat a fogaskerékbe. Nem. Az élet, ha hiszed, ha nem, még számodra is többről szól. Színekről, boldogságról, ami most lehet, hogy rohadt nyálasan hangzik, de gondolj csak bele.. Mi más lehetne a célod, ha már egyszer itt vagy?

- de hiányzol..
- .. küldj nekem erőt minden alkalommal, amikor eszedbe jutok, majd felejts el. nem tart örökké. semmi sem tart.

meddig megyünk el az álmainkért? és mások álmáért? ha bármit megtehetnénk, melyiket váltanánk valóra előbb? a sajátunkat, vagy másokét? melyikhez kell nagyobb erő, lélekjelenlét? tényleg bátorság kell hozzá? vagy csak a beteljesüléstől rettegünk titokban? nem értek az álmokhoz. próbálok ösztönösen cselekedni. próbálok hinni a csodákban. megragadni mások kezét, és vinni őket azon a kis csapáson, ahol én is járok. de ők folyton megállnak. és nem jönnek velem. ilyenkor menni, vagy maradni kell?

A szerelem a legerősebb érzelem. És ezért a legveszélyesebb is.

Hogy mi a legrosszabb, amit egy fiú tehet egy lánnyal? Én úgy gondolom, hogy az, mikor figyelmen kívül hagyja, míg a lány teljes szívéből szereti őt.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13551)
Válaszok

 


 Nitu
    
2014-08-19 21:44:48  (13564)
  Ó, köszi! :) Nem is azért, mert meglepetés így is érhet, hanem inkább a biztonságérzetem miatt szelektálok, hogy kivel is találkozzak :) De szerintem ez így van rendjén. :)



Előzmény: Echelon (13563)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-08-19 21:36:29  (13563)
 
Szóval,akkor még is csak szelektálsz,hogy ne érjen meglepetés :-)
Tessék,tőlem ezt kapod :-D
https://www.youtube.com/watch?v=ISiGtxsN5d0


Az üzenetet a felhasználó 2014-08-19 21:37:29-kor módosította.
Előzmény: Nitu (13562)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-08-19 21:28:12  (13562)
  Igen, bár nem mindegy, hogy kivel. :)



Előzmény: Echelon (13561)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-08-19 21:17:06  (13561)
  Én aztán nem kötöttem bele :-) Szeretsz találkozni emberekkel?



Előzmény: Nitu (13560)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-08-19 21:04:19  (13560)
  Miért kell belekötni? És miért biztos, hogy csalódást? :)



Előzmény: Echelon (13558)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-08-19 21:01:01  (13559)
  Tapasztalt :-D



Előzmény: andiandi18 (13557)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-08-19 21:00:42  (13558)
  Csalódást biztosan :-) Esetleg egy puszit.



Előzmény: Nitu (13556)
Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-08-19 20:54:29  (13557)
  annyira bölcs vagy. :D
Előzmény: Echelon (13555)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-08-19 20:54:02  (13556)
  De vicces vagy! :)



"Valamire minden találkozás jó. A másik is ember. Lehet, hogy nem hozzám való, de mégis: ember. Talán kaphatok tőle valamit"



Előzmény: Echelon (13555)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-08-19 20:50:12  (13555)
  Ne találkozz vele többet és nem lesz búcsú :-D



Előzmény: Nitu (13552)
Válaszok
 


 szerelmescsaj7
    
2014-08-19 17:38:25  (13554)
  Ooo és megtaláltam! Ajánlom mindenki figyelmébe!!!!


Ha majd egyszer öregnek látsz,
légy türelmes, kérlek, és mindenekelőtt próbálj megérteni engem. Ha
majd ugyanazt ismételgetem, ne torkollj le azzal, hogy „ezt már ezerszer
elmondtad”, csak hallgass meg, kérlek. Emlékezz majd, hogy kislány
korodban hányszor meséltem Neked estéről-estére ugyanazt a történetet,
amíg elaludtál. Ha majd nem akarok megfürdeni, ne szégyeníts meg, ne
veszekedj velem, hanem jusson eszedbe hányszor kergettelek különböző
ígéretekkel az esti fürdőzés előtt. Ha azt látod majd, hogy tudatlanul
állok az új dolgok előtt, hagyj időt tanulnom, és ne mutasd, hogy
reménytelen eset vagyok. Emlékezz rá, Kedvesem, hogy mennyi mindenre
tanítottalak meg kiskorodban: szépen enni, egyedül felöltözni és
megfésülködni, felvenni a kesztyűt az Élet kihívásaival szemben. Ha
nehezemre esik majd a járás, hagyd, hogy beléd kapaszkodjam, ahogy én
segítettem Neked az első lépéseknél. Ha beszélgetés közben elejtem a
szavak fonalát, ne követeld, hogy lehajoljak érte, csak hallgass meg.
Amikor pedig eljönnek az utolsó napok, ne hagyj magamra azért, mert
szomorúnak vagy tehetetlennek érzed majd magad. Segíts az út végére
érni. Én pedig egy cinkos mosollyal megköszönöm Neked, hogy együtt
töltöttük ezt az időt: az Élet ajándékát!
Válaszok
 


 szerelmescsaj7
    
2014-08-19 17:30:29  (13553)
  A segítségeteket szeretném kérni...!!!

Keresek egy idézetet!! Ami ilyenről szól: " amikor kicsi voltam anyukám beszélni, járni tanított és nem esett neki nehezére.. tisztába tett... és hogy mikor megöregszik, én is ugyanezt megteszem érte, ha kell "

Nagyon szépen köszönöm!!!!
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-08-18 14:24:49  (13552)
  "Nem félek, csak egy dologtól, de attól mindig, hogy eljön a búcsú, ahányszor találkozunk."



Válaszok
 


NetHírlap / Fórum / Szex, szerelem, ismerkedés / Idézetek
      Oldal:  / 1806      bontás: 


Név: 
       Jelszó: