2014. október 2. csütörtök - Petra
Gázpisztoly

Tisztelt fórumozók! A Nethírlap fóruma politikamentes fórummá alakult, politikával kapcsolatos topikok, hozzászólások törölve lesznek.

Idézetek

NetHírlap / Fórum / 

Szex, szerelem, ismerkedés

  / 

Idézetek

    
    Oldal: előző oldal / 1806következő oldal      bontás: 
Privát üzenetek

Bejelentkezés
Regisztráció
Adatmódosítás
Elfelejtett jelszó
Mail a moderátornak
Moderálás
Súgó
Fórumszabályzat

Keresés

Keresett kifejezés:

Keresés helye:



Részletes keresés

Kategóriák

Autó-motor
Család
Dühöngő
Fegyverek
GSM, távközlés
Hajózás
Hardver
Internet
Játékok
Kultúra
NetHírlap kávéház
Sport
Szex
Szoftver
Tudomány
Vallás
Zene

Legfrissebb 20



 Nitu
    
2014-10-01 19:27:38  (13585)
  Tudom, mi szerepel az idézetben, éppen ezért nem értettem mivel "felpofozni magam" :D :D



Előzmény: Echelon (13584)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-10-01 16:06:42  (13584)
  Szeret. Csak nem tudja még.Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne.......

Gondoltam segítek :-D




Előzmény: Nitu (13583)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-10-01 09:32:47  (13583)
  Pofont? Miért is? :D

"Mi nők, annyit tudunk gondolkodni feleslegesen. Már előre aggódunk olyan dolgok miatt, amik meg sem történtek. És persze rágódunk a múlton is, ami már rég elmúlt. Egy olyan álomvilágban élünk, ahol a dolgok már vagy még nem léteznek, s közben elszalasztjuk az egyetlen lehetőségünket: a jelent."



Előzmény: Echelon (13582)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-10-01 07:52:58  (13582)
  Kalandnak megteszi :-) De ha gondolod adhatok pár pofont is :-D :-D :-D



Előzmény: Nitu (13581)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-10-01 00:22:14  (13581)
  „Valahogy mindig az kell, aki
eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor,
s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így
szenvedek.A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert
elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek.
Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani.
Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna.Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon
biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem.Van, hogy nem tudok hinni. Mint
most.És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam.
Szeret. Csak nem tudja még.Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne
álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd,
hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!”



Válaszok
 


 Nitu
    
2014-09-29 22:36:10  (13580)
  Köszönöm a tippet :D A mosoly az megy :)



Előzmény: Echelon (13579)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-09-29 20:32:14  (13579)
  Nem tudod? :-) Akkor ha esetleg legközelebb látod,akkor villants rá egy mosolyt ;-) Olyan kicsit huncut meg kicsit szexi fajtát :-)



Előzmény: Nitu (13578)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-09-25 22:20:34  (13578)
  :D :D Nem vigasztalom magam ezzel, a többit meg nem tudom :D



Előzmény: Echelon (13576)
Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-09-25 20:53:16  (13577)
 

Talán a titok a türelem. A lehetőség biztosítása arra, hogy a másik engedjen be az ajtón anélkül, hogy rátörnéd azt, amikor még nincs is felkészülve arra, hogy belépj.

– Nagyon rossz az emlékezeted.
– Csak azt felejtem el, amire nem akarok emlékezni.

Az embert csak a nagy Ő képes megríkatni. Csak azért vagy képes sírni, akit igazán szeretsz.

Néha a hétköznapi megbántódásokból, a sértésekből, a csendből, a megoldatlan kérdésekből és a dacból falat építünk szívünk köré. A legfontosabb feladatunk az, hogy megakadályozzuk, hogy fölépüljenek ezek a falak. Főképpen pedig az, hogy ne legyünk kövek a többiek falában.

Érdekes mikor annyira szeretsz valakit, hogy mindent megteszel érte. Elhagyod a büszkeséged, mert futsz utána. Az önbizalmad, mert úgy érzed sose tetszel neki. Az önbecsülésed, mert hagyod magad porig alázni. És mikor kinyílik a szemed, észreveszed, hogy ez így nem jó. Nehéz helyzet! mert akármit csinál, vagy nem csinál, teljesen mindegy, szereted.

Az élet sokkal nehezebb mint egy kártyajáték, mert itt nem lehet bedobni a lapokat, és egyszerre feladni mindent.

Néha csak el kell fogadnod, hogy mennyi van az életedben ott, ahol most épp tartasz. Minden lépéshez tartozik valami. Valami jó, valami álom, valami csoda, ugyanakkor valami hiány, valami tragédia is. Van az az út, amiért áldozatot kell hozni - meg persze elég felnőttnek lenni ahhoz, hogy hiszti nélkül elfogadd. Mindennek ára van. Van olyan, hogy először össze kell raknod a saját életedet, megvalósítani az álmaidat, meg hasonlók, és csak utána jöhet a másik az életedbe. Addig nem. De tudod mit? Inkább legyen így. Teremts sziklákat magad köré, olyanokat, amik biztosítanak arról, hogy minden rendben lesz, hiszen védve vagy és megtartanak. A sziklák ugyanakkor veszélyesek. Akárki nem mássza meg őket, de ez nem baj. Egyáltalán nem az. Adj hálát értük, ugyanis nem kell mindenkinek megmásznia, csak az jusson át rajtuk, akinek valóban ott a helye. Aki valóban komolyan gondolja.

A múlt elmúlt, még akkor is, ha meghatározza a jelent.

Amin túllépünk, annak meg kell halni bennünk. Csak utána lehet "föltámadni" - új életet kezdeni...!

Ma már tudom, sokkal nagyobb erő az, ha valamit képes vagy azért szeretni, amilyen, és nem azért, mert azt várod, hogy majd ő is szeressen. Szeresd azért, mert boldoggá tesz, azért, mert örömödet leled benne, és nem azért, mert azt várod, hogy majd ő is ugyanígy érez irántad. Ha így történik, örülj, legyél boldog, hálás érte, de ha nem, akkor egyszerűen csak tanuld meg, hogy ezt is meg kell tapasztalnod. Hiszen az az igazán erős és bátor, aki ki meri nyitni a szívét és bármi áron, de mer szeretni. Nem érdekli, hogy mi értelme van, csak teszi, mert belőle ez jön. Ki kell adnia magából, mert másképp felemésztik a meg nem élt érzések.

Gondoltad volna évekkel ezelőtt, vagy akár csak pár napja, hogy az, ami akkor volt, az aki akkor jelen volt az életedben egyszer majd semmit sem fog jelenteni? Nemrég még abban éltél lelkesen, aztán szenvedtél miatta, hamarosan viszont teljesen érdektelen lesz számodra. Mindössze egy aprócska, lényegtelen pont lesz az életedben. Illetve dehogyis lényegtelen. Hatalmas jelentősége van. Ugyanis neki és a helyzetnek köszönhetően lettél Te az, aki. Azért vagy ott, ahol. Ezt soha ne felejtsd. Szóval légy hálás minden egyes találkozásnak. Minden apró történésnek. Lehet, hogy még nem tudod, hogy rövidesen mindez mekkora horderővel fog bírni. De tudnod kell, minden megpróbáltatást mindössze azért kapsz, mert helyette vár valami különb. Valami nemesebb, olyan ami hozzád és neked való. Tudom, most még nem érted miért történt. De hidd el nekem, MINDEN okkal érkezik és távozik. Ne próbáld túlértelmezni! Mindössze engedj el mindent, ami csak átutazott az életeden. Ugyanis az összes számodra nélkülözhetetlen ember és mozzanat láthatatlan cérnával már hozzád van kötve. Az, ami nem tiéd, még ha a fejed tetejére is állsz, akkor sem kapod meg. Ami pedig hozzád tartozik, a megfelelő időben ott lesz veled. Még akkor is, ha a lehető legközönyösebben teljes érdektelenséggel az arcodon próbálsz mellette elsétálni.

Egy idő után tényleg rájössz, hogy ki is az, aki melletted van. Ki képviseli az értéket. Ki az, aki igazán szeret. Vagy ki az, aki lehúz, visszatart. Akkor már nem fog fájni elengedni a kezüket. Mert tudod, hogy neked nagyobb céljaid vannak. Könnyű leszel. Könnyű, mert már nem kapaszkodnak beléd olyanok, akik csak lefelé húznak. Ilyenkor indulni kell. És olyan helyeket keresni, ahol a benned lévő szeretetet értékelik. nem pedig kisajátítják, vagy összetörik. Persze ehhez erő és kitartás kell. De megéri.

Már csak ilyen a szerelem... jobban ragaszkodunk azokhoz akik rosszul bánnak velünk, mint azokhoz, akik jól.

Az élet próbál tanítani de sokszor elfordítom a fejem. Tanít arra, hogy ne legyek irigy, hisz nekem is éppen olyan jó, mint másnak, csak másképp. Csak nekem többször kell elesnem, többször kell lehorzsolt térdekkel felállni, leseperni magamról a port és továbbmenni. Már nem kérdezem, hogy miért és hogy mikor lesz jobb, mikor lesz könnyebb, inkább keresem a tanulságokat, mert mindig vannak. Előttünk hevernek, mi dolgunk, hogy mit kezdünk velük. Én mostanában felveszem őket, elolvasom, majd a zsebembe gyűröm mindet és elteszem a többi közé.

Egy bizonyos idő elteltével megtanulod, hogy aki nem keres, annak nem hiányzol, akinek nem hiányzol az nem szeret! A sors dönti el, hogy ki lép az életedbe, de Te döntesz arról, hogy ki marad. Az igazság csak egyszer fáj, a hazugság újra és újra. Ezért értékeld azokat akik értékelnek, és szeresd azokat akik viszonozzák...

Szeretnék még egy éjszakát. Melletted szeretnék aludni még egyszer. Érezni akarom a szívverésed. Azt szeretném, hogy a fejed a mellkasomon legyen és a kezeim körülötted. Úgy szeretnék csinálni csak egy éjszakára, mintha nem csesztük volna el az egészet. Mintha még mindig az enyém lennél.

Nézd. Könyörögni nem fogok. Már nem. Elmúltak azok a percek, órák. Ha nem kellek, nem kellek. Megyek tovább. Nyitott vagyok, esélyt adok, de nem örökké. Nem vagy az, akinek többet kellene adnom, mint bárki másnak. Ha nem tetszem, ha nem akarsz teljes valómban, ha nem teszel értem, értünk, akkor menj, hagyj, lépjünk tovább. Az idő véges, a pillanat rövid. Nincs értelme olyanért küzdeni, ami nem éri meg. Aki nem érdemli meg. Tudom, hiszem, látom, hogy mindig jönnek újak. És egyszer meg fog érkezni az életembe, az, akiért nem kell küzdeni. Aki vágyni fog rám. Akinek nem kell a figyelméért játszanom. Aki pont olyannak fog szeretni amilyen vagyok.

Senki sem lehet az életed hőse, csak te magad. Nem menthetnek meg mások, ugyanis senkinek sem lehet akkora hatása az életedre, hogy változtass, hogy elindulj, hogy átalakulj. Segíthetnek, elindíthatnak az utadon, de csak te tudsz rajta maradni. Neked kell döntened, neked kell akarnod, neked kell erőt venned magadon, és hinned abban, hogy van egy olyan élet, ami boldoggá tesz és megéri érte harcolni. Ideje fókuszálni, harcolni, akarni azt, ami hozzád tartozik, ami az életed. Ami a tiéd. Hiszen amíg nem találod meg, addig mindent elvehetnek tőled és el is fognak venni.

Szabadulj meg mindentől, ami már elmúlt, ami már nem tesz boldoggá vagy ami éppenséggel hátráltat abban, hogy az legyél. Szabadulj meg ezektől a láncoktól, mert ha engedsz nekik, minél inkább rád fognak telepedni és egyre nehezebb lesz eloldoznod őket. Magaddal foglalkozz, azzal, hogy neked mi a jó, hogy neked mi fér bele, hogy a te utad-e és hogy mennyire érzed annak. Ha nem jó helyen jársz, még akkor is könnyebb lelépned róla és átmenni egy másikra, mintha tovább haladsz azon, ami nem tiéd, remélvén, hogy egyszer hozzád igazodik, mert nem fog. Csak az tud majd, ami a tiéd...!!

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13571)
Válaszok

 


 Echelon
    
2014-09-25 18:09:31  (13576)
  Ja értem :-D Na és most?Ezzel vigasztalod magad vagy holnap rákacsintasz és zöld lámpát adsz neki? ;-)

Előzmény: Nitu (13575)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-09-25 17:16:53  (13575)
 
Sejtettem, hogy félreérthető lesz az idézőjel miatt, de nem "úúgy" elkapni :D

és megtaláltam közbe:
"Egy ideig futni fog utánad; de elérkezik majd a nap, amikor abbahagyja a
kis körök futásat körülötted. Túl fog rajtad jutni és pontosan ebben a
pillanatban, az fogod kívánni, hogy bárcsak hagytad volna, hogy
elkapjon."



Az üzenetet a felhasználó 2014-09-25 17:27:14-kor módosította.
Előzmény: Echelon (13574)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-09-25 17:04:04  (13574)
  Mármint "úgy" elkapni? :-D



Előzmény: Nitu (13573)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-09-25 11:36:23  (13573)
  Valaki nem tudja véletlenül, hogy van az az idézet, aminek az a lényege, hogy amint feladja, akkor fogom azt kívánni bárcsak hagytam volna magam "elkapni" ? Előre is köszönööööm :)



Válaszok
 


 Peat Junior
    
2014-09-21 01:53:06  (13572)
  Azt az egyetlent keresem aki velem törődik,nem azért aki vagyok,akinek akarom mutatni magam,hanem azért,mert ez Ő maga...
Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-09-16 07:04:02  (13571)
 

A kapcsolatok sosem szűnnek meg tisztán. Mint egy értékes váza - szétzúzódnak, aztán valaki összeragasztja a darabokat; megint törés, megint ragasztás, megint és megint, míg végül a darabok többé már nem illeszkednek egymáshoz.

Igazából nincsenek határok. Bármit elérhetünk, bárhova elmehetünk, minden csak a gondolatokon múlik. Azon, hogy mennyire korlátozod magad, és zárod el totálisan annak a lehetőségétől, hogy valóra váljon az, amire annyira vágysz. (...) A kérdés, hogy mekkorát mersz álmodni, mersz-e benne hinni eléggé, tiszta szívből, minden áldott nap. Fel mered-e vállalni, kiállni mellette, akkor is, amikor azt mondják mások, hogy ez butaság, mersz-e menni előre, egyedül maradni az álmaiddal, mert senki sem hisz benned? Ha igen, győztes vagy. Nyert ügyed van. A kérdés, hogy még meddig tartasz ki...

Ha a szerelem elkezdődik, nagyon könnyű a semmiből valamit teremteni. Ha véget ér.... hát.... akkor nagyon nehéz abból a valamiből, újra semmit csinálni.

Várhatsz valamire, például a szerelemre, a szeretetre, vagyonra, arra, hogy jobb legyen, vagy hogy boldog légy. Vágyhatsz egy emberre is, megvárhatod az helyett, hogy a jelenben élnél, két lábbal a földön. Élhetsz ábrándokkal, illúziókkal, de egyszer majd fel fogsz ébredni - és óriási lesz a koppanás. Pont ezért... Miért várunk olyasvalamire, ami még nem a miénk? Miért nem tudunk egyszerűen csak annak örülni, amink most van, hiszen majdnem ez az egyetlen dolog, amit senki nem tud elvenni tőlünk. A jelent.

Mindig is lesznek emberek, akik megbántanak, illetve csalódást okoznak. Gyakran mondják, hogy a boldogság titka a rövidtávú memória. Nyilván van egy határ, amit ha valaki átlép, egyszerűen az életedből való kizárással oldod meg, de! Egy dolgot ne felejts el. Amint megbánt valaki, ne haragudj rá, inkább gondold át, hogy mit adott neked azzal, hogy megbántott. Hogy mire döbbentett rá, hogy mivel lettél okosabb. Hogy mi az, amit tanultál az esetből. Mert valamit biztosan.

Észre sem vette, mennyire hiányzott neki ez az érzés; az, hogy tartozik valahová, hogy van helye, hogy olyan emberrel van, aki nagyon jól, aki teljesen ismeri, és mégis úgy érzi, érdemes vele nevetni.

Építs egy életet, hagyd, hogy összetörjön, darabokra hulljon, aztán építs fel egy újat, egészen addig, amíg eljutsz oda, ahova mindig is vágytál. Oda, ahol jól érzed magad, ahol boldog vagy. Odáig nagyon sok világot kell felépíteni. Falakat húzni, téglákat pakolni, kudarcot vallani, nehézségeket leküzdeni, megoldásokra találni... Erről szól az út, meg arról, hogy a régi házból mindig tudd, hogy mit viszel magaddal.

A furcsaságaid nem különccé, hanem különlegessé tesznek. Ezt sohase felejtsd el.

Rettegsz, már megint. Megkérdezném, hogy miért, de nem tudnád a választ. Nem tudnád, hogy miért félsz attól, hogy szerethetnek, hogy valaki megölelhet, szívből, úgy, mint addig még senki. Talán azért, mert el is veszhet, mert egyszer eltűnhet, és véget érhet addigi életed legszebb időszaka. De vajon megéri-e mindentől elzárva élni, meg nem tapasztalva a legjobb dolgokat? Azokat, amikért érdemes élni? Ne rettegj, merj. Próbáld ki a szíved, hagyd, hogy szeressék, és tanítsd meg, hogy szeresse, ha szeretik, hogy elfogadja azt, amit kap, és még véletlenül se támadjon, ha valaki szebbé akarja tenni az életét.

Teljes szívemből szerettelek, minden szavammal és tettemmel, a mosolyommal, az életemmel. Szerelmesen szerettelek minden órában és percben, minden másodpercben. Nem azért, ahova tartozol, ahogy kinézel vagy amit birtokolsz.... Azért szerettelek, mert te voltál nekem a minden, az a részem, ami úgy éreztem, hogy mindig is hiányzott belőlem. Boldog voltam veled, már csak attól boldog voltam, hogy léteztél, hogy itt vagy velem...

Az olyan utak, melyekről éveken át hittük, hogy lezáratlanok, most mégis biztonságosan záródnak. Ez csak egy dolgot jelenthet, hogy sokkal fájdalmasabbak vannak valahol bennünk nyitva.

Ne bánd, ha még nem jött, nem véletlenül nincs még itt. Lehet, hogy elsétálnátok egymás mellett, ha most toppanna be az életedbe. Észre sem vennétek egymást, és nem lenne varázslat, meg semmi. Talán pont az a baj, hogy néha annyira akarjuk, hogy belekényszerítjük magunkat valamibe, bármibe, csak azért, hogy érezzük azt, amiről azt hisszük éreznünk kellene. Aztán eltelik egy hét, meg még egy, és rájössz, a varázslatnak jönnie kell, és nem neked kell össze erőszakolnod. Várj türelemmel, fejlődj, haladj, járj nyitott szemmel, és vedd észre, ha az utadba kerül. Mert bizony az utadba fog.

Ha képes vagy rá, mindig zárd le azokat az időszakokat, melyek használhatatlanok a számodra. Csak hátráltatnak a jövő elkövetésében...

Ön még mindig azt hiszi, kedvesem, hogy a férfiaknak a szerelem ugyanaz, mint nekünk? Nem. A férfiak az önnön boldogságukat élvezik, minékünk pedig csak az az élvezet, ha boldogságot adunk. A férfiak nem képesek csak és kizárólag egyetlen valakinek szentelni egész lényüket. Így ha abban reménykedünk, hogy a szerelem boldoggá tesz, máris biztos csalódásnak vagyunk kitéve.

A fájdalom nem múlik el, csak idővel a részeddé válik.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13570)
Válaszok

 


 andiandi18
    
2014-09-07 09:29:50  (13570)
 

Az a fajta lány vagyok, aki soha nem fog neked hazudni. Aki ha egyszer megszeret, soha nem felejt el. Akit nehéz megérteni, de annál könnyebb szeretni. Aki tartalmas, felejthetetlen emlékeket visz az életedbe. Aki mindig melletted áll, figyel rád és a lehető legjobbat akarja neked. Az, aki színt visz az életedbe. Aki nem bújik álarcok mögé, és ha teljes valójában szereted, kiteljesedik melletted. Olyan, aki hisz abban, hogy a kedvesség kedvességet, a hűség hűséget, a bizalom bizalmat szül. Aki soha nem mond le rólad. Aki bár erős, határozott nő, melletted imád gyenge lenni. Ilyen lány vagyok, csak meg kell ismerned, teret kell adnod nekem. És, ha megkapok mindent tőled, amit csak kívánni merek, akkor hidd el nekem Te is érezni fogod azt, amit remélni sem mertél soha.

Azt remélem, van valami értelme ennek az életnek, igen, még a mi életünknek is. Túl sok esélyt nem adok neki, bevallom (...), minden valószínűség szerint így is, úgy is elkárhozunk. Talán bolondság, de én mégis azt remélem, hogy azért nyom majd valamit a latban, hogy legalább próbálkoztunk.

Ő kell nekem. Akármit is követett el ellenem és bármit fog elkövetni ezután, akkor is csak ő kell. A szeplőivel, a magányos életével, a halk szövegével, az értelmes szemével. És a szájával. Hogy megint érezzem legalább egyszer, amit vasárnap éreztem. Hogy remeg körülöttem a levegő, mint a forró kályha körül.

Mindent túl lehet élni. Ha hiszed, ha nem, még őt is. Azt is, hogy nem szeret, hogy sosem szeretett, vagy már nem úgy. Túl fogod élni, csak hagyd neki, hogy élje a saját életét, igen szomorú, de nélküled. Engedd, hadd jöjjön az, akinek te pont elég leszel.

Várod. Vagy elvárod. Nem mindegy. Ha önző vagy, elvárod. Ha szereted, várod. Ha önző vagy, elvárod a szeretetét, figyelmét, törődését, gyengédségét. Türelmetlenül. Ha szereted, várod szeretetét, figyelmét, törődését, gyengédségét. Türelmesen.

Azon igyekszel, hogy mindenki mást boldoggá tegyél. De engem nem érdekel más. Én téged szeretnélek boldoggá tenni.

...kevés kivétellel egyszerűen képtelenek a nők egyedül lenni. Ezért ragaszkodnak egy romlott kapcsolathoz, vagy egy hűtlen férfihoz, esetlegesen egy unalmas tökkelütötthöz, és mennek bele olyan románcokba, amelyekben nem is érzik igazán jól magukat.

Te voltál a minden. Veled terveztem a jövőmet, érted éltem, érted lélegeztem, érted vert a szívem. És te ezt egy perc alatt leromboltad. Elvettél mindent, ami szép volt, elvetted a szerelmem, a szívem, a reményeim, az álmaim. Kisétáltál, és én itt maradtam, egyedül, összetörve. És most nem tudom hogyan tovább. Hogy látlak-e még, hogy fogsz-e még szeretni valamikor. Csak kérdések vannak a fejemben és fájdalom a szívem helyén. Még mindig szeretlek. Hiányzol. De elengedlek, mert el akartál menni. Én várlak. Örökké.

Azt hiszem, mindig is ez volt a bajom. Mindig többet vártam, mint amennyit kaptam.

Nem az az igazi, akit te azzá teszel, hanem az, aki már akkor is az volt, amikor még nem is ismerted.

Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát. Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni. Mint egy tükörben. Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja tőled megkapni. És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy, hanem Ő...!!!

Összetöri a szíved, amikor az emberek, akiket ismersz, olyan emberekké válnak, akiket már csak ismertél. Hogy úgy kell elsétálnod valaki mellett, mintha soha nem játszott volna fontos szerepet az életedben, holott régen órákig beszélgettetek telefonon, s most még csak egymás szemébe sem tudtok nézni. De a legjobban az töri össze a szíved, hogy észre kell venned, a jó dolgok mindig megváltoznak, és te semmit sem tudsz ellene tenni.

Még a nehéz időszakok is részei az életednek. Ha elfogadod, hogy megtörténtek és túllépsz rajtuk, végső soron hozzáadódnak a tapasztalataidhoz, amelyek bölccsé tesznek.

A "szeretlek" szó ellentéte nem a "gyűlöllek", hanem a "szerettelek". Így, múlt időben.

Néha, csak hagyni kell elengedni. Van, hogy minden túl sok. És csak ott ülsz egy csomó fekete felhő alatt. De bizonyos dolgokat úgysem tudsz siettetni. Van amire egyszerűen nincs ráhatásunk.

Tudom, hogy az első, akit megcsókoltam, korántsem lesz olyan fontos, mint az, akit utolsónak csókolok meg.

Szomorú vagyok, mert tudom, annak ellenére, hogy a közös emlékeink örökké az én tulajdonomban lesznek, a jelenben és a jövőben már sose kapom meg tőled újra ezt a boldogságot. Szomorúvá tesz, hogy nem jutott nekünk több, hogy nem kaptunk több közös percet az élettől.

...és ha szükséged van rá, sírj - sírj, amennyit csak tudsz! De mindannyiszor bizonyosodj meg róla, hogy amikor abbahagyod, soha többé nem fogsz még egyszer ugyanazon dolog miatt sírni. Hagyd ott, engedd el és koncentrálj minden erőddel a megmaradt jó dolgokra az életedben.

Ha nem szeretsz, akkor miért őriztél meg magadnak úgy engem, mintha egy kincs lennék. A világ megszűnt, ott találtam magam egy üres mezőn, ahol megint azt kell játszani, hogy tőröket dobálunk egymásba, és ki bírja tovább? Sebezhetetlennek hittem magam. Engem már nem bánthat senki, csak ha megengedem. Azt akartam, hogy újra bízz bennem. Nem a szeretetedre vágytam, hanem a bizalomra. Nem vissza akartalak kapni, hanem bebizonyítani, hogy jó vagyok. Hogy nem az vagyok, akinek gondolsz, hanem az aki okkal szeretett téged. A kések nem álltak meg a szív előtt. Célozni pedig te sokkal jobban tudtál. Hajnalban még megírtad, hogy szerettél. Én pedig törötten, sebekkel a testemen próbáltam megérteni ezt a káoszt. Próbáltam visszaszerezni az önként eldobott boldogságom.

Gyönyörűnek lenni annyit jelent, hogy ragyogsz. Ha kell, ha nem, mindig, szívből, kifelé, ha bántanak, ha fáj, akkor is, mert meg tudod tenni. Hiszen sohasem felejted el azt, hogy ki vagy. Hogy mi van benned, hogy értékes vagy és mindenre képes. Nincs olyan, hogy bármi is összetörhetne úgy igazán öt percnél tovább. Mert bár minden nyomot hagy rajtad, azt már te döntöd el, hogy mennyire fog fájni életed hátralévő részében. És miért fájna, ha nem muszáj fájnia? Egyébként is vannak dolgok, amiken nem tudsz változtatni. Csak hagyd őket, egyszer úgyis minden a helyére kerül. Vagy lehet, hogy már rég a helyén van, csak túlságosan közelről figyeled.

Ne hidd, hogy ismersz. Semmit sem tudsz rólam. Láthatsz valamit, bármit, belőlem, de az nem én vagyok. Csak az lehetek, amit kihozol belőlem. Rád reagálok, a szavaidra, a viselkedésedre, arra, ami vagy.

Hagyd. Akkor változik, ha itt az ideje. Akkor lesz másabb, ha másabbnak kell lennie. Ha megért rá. Vagy megértél rá. Nem akarhatod, hogy olyan legyen minden, amilyennek te akarod. Van, hogy az nem is jó. Csak árt, rombol, összetör. Az élet majd alakít. Mindenkit, mindent, úgy, ahogy azt kell. Neked csak egy dolgot kell tenned: hagyni, folyni, engedni.

Az vagyok, aki vagyok, nem az, akit szeretnél.

Ez a legnagyobb fájdalom az életben, amikor az ember szeret valakit, és nem tud vele élni.

Egy szép napon rá kell jönnöd, hogy senkire és semmire nincs szükséged ahhoz, hogy boldog légy, mindössze Önmagadra. Szeresd magad, légy büszke minden apró sikeredre és légy önmagad. Ez a legfontosabb. Élj tartalmas életet, használj ki minden pillanatot, szívd magadba az újat. Légy vagány, légy vadóc, ha az kell. Húzódj vissza és figyelj csendben, ha arra van szükség. Mindig azt tedd, amire vágysz, amit a szíved diktál. Ne gondolkodj túl sokat, mert elveszel a részletekben. És ne feledd: semmi más nem számít csak Te. Minden egyéb csak plusz.

Ha valaki Téged akar, akkor senki és semmi nem állíthatja meg. De ha ez a valaki pont Téged nem akar, akkor ezen senki és semmi nem tud változtatni. Ilyen egyszerű.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13567)
Válaszok

 


 Nitu
    
2014-09-03 21:53:44  (13569)
  "Nem törtem össze, csak csalódtam magamban,
Hiába vertek át százszor így is naiv maradtam,
Látom az arcodat, mégis olyan lélektelen,
Ha fel lehet adni, akkor mondd meg, hogy én miért nem teszem?
Olyan nap vagy, ami már soha nem jön el, csak hiteget,
Egy olyan nap, ami végén kitépi a szívedet,
Olyan emlék vagy, ami bennem él, nem törlődik,
Amin aztán az ember még éveken át őrlődik,
Amire azt mondanám: Bárcsak ne emlékeznék!
Én így mesélek Rólad, ha egyszer megkérdeznék.."



Válaszok
 


 zajonc
    
2014-08-30 11:34:25  (13568)
  Sziasztok! Szép napot! : Szép és egyedi névnapi idézetek, vagy versekre lenne szükségem holnapra. Köszönöm Szépen Mindenkinek előre is! :)



Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-08-26 19:48:30  (13567)
 

Ne komplikáld túl az életed, ne okozz másnak fájdalmat, csak tedd a dolgod, és az, ami nélkül úgy érzed, most meghalsz, majd megérkezik akkor, amikor itt az ideje. Bízz benne még egy kicsit. De ne akarj valami olyat, ami csak fájdalmat okozna, nincs rá szükséged. Annak az időszaknak már rég vége, amikor ártani akarsz magadnak. Mondj búcsút neki. Lépj egyet, meg még egyet, és higgy abban, hogy akármilyen nehéz is, észnél kell lenned, és át kell menned a teszteken - ugyanis azok folyton jönnek majd.

Aki nem tudja, hogy ezt a kis világot te nagyobbá teszed, az nem érdemel meg téged.

Két ember kapcsolatában sosem az akadályok számítanak. Hanem a szeretet. Ami az akadályokat is lebonthatja. Ha megélik. Mert az akadályok csak részei az életnek, amik folyamatosan alakulnak, és akár már holnap eltűnhetnek. A szeretet viszont örök.

Sokat ér a szerelem, de annyit egész biztosan nem, hogy megalázva legyél.

Sohasem tudhatod, hogy mi következik, hogy a mi a következő lépés. Nem tudsz felkészülni az életre, az egyetlen dolog, ami működik, ha hagyod, hogy az élet készítsen fel arra, ami előtted áll. Nehéz, de meg kell tanulnod továbblépni, bármennyire is fáj, akármennyire is nehéz, vannak dolgok, amikkel semmit sem tudsz tenni.

Pecsétet tettünk szívünkre, hogy megtelt. Bárhol jó veled, bármikor, bárhogyan. Kár, hogy nem érted amit mondok, kár hogy ezt érzed amit. Néhány rosszul kimondott szó eldadogása. Mint amikor a pohár üres, és csak a szomorúság gyűlt össze az alján. Most újból, újból csak a várakozás ami mellettem maradt, és ez a semmilyen haszontalan érzés. Kellék, vagy másodlagos személy.. mint egy örök körforgás. Félek, hogy azt hiszed bántanálak, félsz, hogy azt hiszem bántanál. Nem feszegetni, hajtani a miértjét.. De hát ez túl egyszerű lenne, nem igaz? Beletörődni, és hagyni, hogy szeressenek, így tökéletlenül mégis tökéletesen. Aztán minden csak úgy jönne magától, nap nap után.. Ha adnál szavakat, én adnék szíveket, papírból hajtanám, mint mások a repülőket. Szívem a szíved játszótere. Mindenről írnék,és közben írok is de mégsem. Karakterekbe nem fér az érzés de valahogy belém sem. Nincsenek rá megfelelő szavaim. Szeretnék írni Rólad, de a néma falak és a csendes betűk maradnak billentyűzetben. Ugyan még sok dolog zavar, de már nincs kedvem törődni velük, ahogy neked sincs velem. És benyögtük a viszlátot.

Hallod a hangom? Még hallom a nevetésed. Eddig a pontig még jók vagyunk. Van benne valami kámforos lehetőség. Valami energiamező lebeg. Még élünk. Még köt a szál. Még tovább vihetjük. Visszük is. Hordozzuk. Én nehezebben. Bennem van. körülfogható, rajzolható. Ringatom. Sokszor. Elhiszem. Elhiszed?

Ez valami régről magammal rángatott átok, hogy mindenkit kísérnem kell az úton, míg ő más kezét fogja. De végsősoron, annyira mindegy. Átmenetek vagyunk, kapcsolódási pontok, és váltakozó halmazállapotok. Nem tudom, hogyan lehetnék dühös, hogyan játszhatnám ezt ki. El szabad-e fordítanom a tekintetem róluk. Soha nem volt hozzá merszem. Mindig csak valami mosolyba támaszkodtam...

...ha lenne hozzá elég erős szívünk, hogy ilyen távolról is hallhassuk egymást, akkor elmondanám, hogy most mennyi minden fáj. meg, hogy mégsem sikerült immunissá lennem.

Mindig erősek akarunk lenni . Akárhogy is akarjuk elfeledni a múltat , mindig ott maradnak fejünkben az emlékek. Hiába mondogatjuk , erős leszek , és el fogom felejteni... nem fog tönkretenni , nem sírok utána , nem szeretem , és nem hiányzik. A valóság eltér. Sírunk , tönkretesz minket , szenvedünk , kimondhatatlanul hiányzik... és igazából szeretjük.

Levenném az álarcom, hogy láthasd a valódi arcom, de mondd, mégis minek, ha téged nem érdekel? Minek mutassam a szemem olyannak, aki nem tud olvasni belőle? Hogyan is tudnál olvasni belőle? Hogy is várhatnám el, hogy megértsd, amit mondani akarnék, ha hallani sem akarod? Minek is szóljak egy szót is, ha te úgy is másnak hallod, amit mondok? Másnak akarsz látni, másnak ismerni. Hát tedd azt. Képzelj el valakit a helyembe, alkoss magadnak egy képet. Én meg életre kelek. Talán lesz valaki, akit érdekel a mondanivalóm és meg sem kell majd szólalnom. Lesz, aki érteni fogja, amit a szemem elmesél.

Zárd le a múltat, hiánytalanul. Engedj el mindent, ami sértett, vagy valaha bántott. Szabadulj meg minden nehezteléstől. Ne keresd tovább a sebeid okát, ne kapargasd. Szabadítsd fel az embereket, nézz rájuk úgy, mintha most tennéd először. Adj nekik esélyt, hogy a legtöbbet adhassák neked magukból. A legtöbbet abból, ami tőlük telik. Érezd át, ahogy engednek a szálak. Ahogy megszabadulsz mindentől. Legyél újra tiszta és üres. Kifogásoktól és gátlásoktól mentes.

...egyszerűen csak hinni akarok megint. Benned, bennünk, a szerelemben. Hinni szeretném, hogy jó úton járok, és hinni akarom, hogy ha nem is mindig hoztam jó döntéseket, de még van időm rendbe hozni a dolgokat. Hinni akarok, de ehhez reményre van szükségem. Mert bár nagy valószínűséggel semmi nem lesz már olyan, mint régen volt, mégis szükségem van arra az apró reményfoszlányra, ami nagyon halkan azt suttogja, hogy idővel majd minden rendbe jön.

A nő mindig kiismerhetetlen marad a férfi nem számára. Pedig a titok mindössze abban rejlik, hogy szeresd. Szeresd és megkapod a titok kulcsát. Mert, ha szeretsz egy nőt, nem csak egy napig, vagy egy röpke óráig, hanem minden áldott nap, minden egyes percében, akkor az a a nő, megnyílik előtted, neked. Ne akard megváltoztatni, mert nemfog. Ha hagyod, szép lassan simulni fog. Mindennap mosolyogni fog rád és a mosolyával fog életet lehelni beléd. Ez lesz az a a mosoly, amihez érdemes lesz hazatérned.

Olyan valaki mellett állj meg, aki nem fél veled lenni. Akinek minden perc ajándék melletted. Akinek csodálatos vagy. Pont úgy, ahogy vagy. Mindenkor és akárhogy. Aki gondol rád, és aki törődik veled. Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy, sírsz, vagy kiabálsz. Akinek a legnagyobb félelme életében, hogy elveszít téged. Akinek egész nap a gondolataiban jársz. Aki, ha nem is mondja minden percben, hogy szeret, de érezteti veled minden nap. Akinek a leghétköznapibb pillanat is ünneppé változik melletted. Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz. Akit egy érintéssel feltüzelsz. Aki egy mondatával izgalomba hoz. Aki átölel egy nehéz nap után, és meghallgat, ha fáj valami. Ilyen valaki mellett horgonyozz le. Soha, soha ne érd be kevesebbel!

Nem vagyok más mint Te, de ugyanaz sem. Nem vagyok jó, de rossz sem. Csak vagyok… Csak egy hang vagyok a tömegből, ha kiválasztasz, Te magad leszek. Ha rám mosolyogsz, én leszek maga a Mosoly. Ha megütsz, Fájdalom leszek. Ha megcsókolsz, Csók leszek. Ha megölelsz, én leszek maga az Ölelés. Tükröd vagyok, ahogy Te az enyém. Ha szeretsz, örökké vagyok, ha gyűlölsz, sohasem voltam. Az vagyok, aminek érzel, amikor rám nézel…

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13565)
Válaszok

 


 Nitu
    
2014-08-26 16:45:45  (13566)
  "Túl sok érzelem egy barátsághoz, de túl kevés egy szerelemhez. Vagy talán csak kevés bátorság egy új kezdethez..."



Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-08-20 08:53:23  (13565)
 

Sokszor az ember nem kezeli a helyén a kapcsolatait, hanem inkább sztereotípiákat utánoz. Azt akarja, hogy ez legyen az igazi, a tökéletes, amire mindig is várt, pedig a leggyakoribb hiba, hogy a szerelembe szeretünk bele: inkább a játék tetszik, mint az, akivel játszunk.

Akarom hinni, hogy ebben az életben én csak nyerhetek. Minden lépéssel olyan tapasztalatokhoz kerülhetek közelebb, amire szükségem van. Ami épít. Amitől jobb ember lehetek.

Van, ami csöndesen jön az életünkbe. Ránk mosolyog még azelőtt, hogy megérkezik, de érezzük, sőt, tudjuk, hogy már lassan itt van. Igen, vannak olyan csodák, amiket nem kell megértenünk, amiken nem kell túl sokat gondolkodnunk, vagy beszélnünk. Elég az is, ha csak örülünk. Ha teljesen átadjuk magunkat a boldogságnak, annak a boldogságnak, amit a csodáktól kapunk.

Könnyebben elbánunk a fájdalommal, ha úgy kezeljük, mintha már el is múlt volna, nem pedig tudatni próbáljuk másokkal, hogy fáj valami.

Meg kell tanulnunk, hogy a jelenben éljünk. Ha túl sokszor tekintünk a múltba, újra meg újra szembesülünk a lelkiismeret-furdalásainkkal és a fájdalmainkkal. És ha túl sokat remélünk a jövőtől, illúziókba ringatjuk magunkat. Az egyetlen élet, amely igazán megérdemli, hogy megéljük, a jelen pillanat.

Senkit sem lehet a külseje alapján megítélni. De ha jobban megismerünk egy másik embert, kölcsönösen közelebb kerülhetünk egymáshoz.

Meg sem szólalok. Csak annyit érzek, hogy hiányzol nekem. Ennél nem is fogok többet. Nem fogom túlkomplikálni, sem körülírni... tudom, hogy felesleges lenne.

Hányan vannak, akik átengednék magukat egy hirtelen vágynak, egy óráig tartó, gyorsan támadt és viharos szeszélynek, a szerelem pillanatnyi csapongásának, ha nem félnének attól, hogy ezt a rövid és felszínes boldogságot helyrehozhatatlan botránnyal és fájdalmas könnyekkel fizetik meg.

Egy pad is válhat kényelmes fotellé, és egy kényelmes fotel is lehet priccs. Attól függ, kivel osztod meg.

Bármennyire is hangoztatod, hogy szerelemre vágysz, a lelked legmélyén rettegsz tőle, mert bizonytalanná teszi a jövődet. A boldogság valóban vonz téged, de csak a képzeletedben, mert csak ott mered megélni. Csak gyűröd magadba a szerelmes regényeket és filmeket, de szinte sosem mered annyira elengedni, kitárni magad, hogy megélhesd a szerelmet.

Az emberek állandóan azon aggódnak, hogy mi fog történni. Legtöbbször képtelenek nyugodtan kitölteni a jelent, anélkül, hogy a jövő miatt görcsölnének. Az emberek általában nincsenek megelégedve azzal, amijük van, ehelyett mindig azzal vannak elfoglalva, hogy mijük legyen.

... ne felejtsd el: ha érzed, hogy változtatni kell, tedd meg. Ha eljön a pillanat, tudni fogod, mert már nem lesz több abban, ami most vagy. Úgy érzed majd, mintha minden csak hátráltatna. Hátráltatni is fog, nem véletlenül: minek segítene, már rég nem ott a helyed. Az életed lehet, hogy teljes lesz, ám ha mégis üresnek érzed azt, hiába hajtogatja más, hogy "örülj, hogy ennyi mindent elértél!", akkor ezt vedd jelnek, hogy változtatni kell. Az élet nem az unalomról szól, vagy arról, hogy beletörjük magunkat a fogaskerékbe. Nem. Az élet, ha hiszed, ha nem, még számodra is többről szól. Színekről, boldogságról, ami most lehet, hogy rohadt nyálasan hangzik, de gondolj csak bele.. Mi más lehetne a célod, ha már egyszer itt vagy?

- de hiányzol..
- .. küldj nekem erőt minden alkalommal, amikor eszedbe jutok, majd felejts el. nem tart örökké. semmi sem tart.

meddig megyünk el az álmainkért? és mások álmáért? ha bármit megtehetnénk, melyiket váltanánk valóra előbb? a sajátunkat, vagy másokét? melyikhez kell nagyobb erő, lélekjelenlét? tényleg bátorság kell hozzá? vagy csak a beteljesüléstől rettegünk titokban? nem értek az álmokhoz. próbálok ösztönösen cselekedni. próbálok hinni a csodákban. megragadni mások kezét, és vinni őket azon a kis csapáson, ahol én is járok. de ők folyton megállnak. és nem jönnek velem. ilyenkor menni, vagy maradni kell?

A szerelem a legerősebb érzelem. És ezért a legveszélyesebb is.

Hogy mi a legrosszabb, amit egy fiú tehet egy lánnyal? Én úgy gondolom, hogy az, mikor figyelmen kívül hagyja, míg a lány teljes szívéből szereti őt.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13551)
Válaszok

 


 Nitu
    
2014-08-19 21:44:48  (13564)
  Ó, köszi! :) Nem is azért, mert meglepetés így is érhet, hanem inkább a biztonságérzetem miatt szelektálok, hogy kivel is találkozzak :) De szerintem ez így van rendjén. :)



Előzmény: Echelon (13563)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-08-19 21:36:29  (13563)
 
Szóval,akkor még is csak szelektálsz,hogy ne érjen meglepetés :-)
Tessék,tőlem ezt kapod :-D
https://www.youtube.com/watch?v=ISiGtxsN5d0


Az üzenetet a felhasználó 2014-08-19 21:37:29-kor módosította.
Előzmény: Nitu (13562)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-08-19 21:28:12  (13562)
  Igen, bár nem mindegy, hogy kivel. :)



Előzmény: Echelon (13561)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-08-19 21:17:06  (13561)
  Én aztán nem kötöttem bele :-) Szeretsz találkozni emberekkel?



Előzmény: Nitu (13560)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-08-19 21:04:19  (13560)
  Miért kell belekötni? És miért biztos, hogy csalódást? :)



Előzmény: Echelon (13558)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-08-19 21:01:01  (13559)
  Tapasztalt :-D



Előzmény: andiandi18 (13557)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-08-19 21:00:42  (13558)
  Csalódást biztosan :-) Esetleg egy puszit.



Előzmény: Nitu (13556)
Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-08-19 20:54:29  (13557)
  annyira bölcs vagy. :D
Előzmény: Echelon (13555)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-08-19 20:54:02  (13556)
  De vicces vagy! :)



"Valamire minden találkozás jó. A másik is ember. Lehet, hogy nem hozzám való, de mégis: ember. Talán kaphatok tőle valamit"



Előzmény: Echelon (13555)
Válaszok
 


 Echelon
    
2014-08-19 20:50:12  (13555)
  Ne találkozz vele többet és nem lesz búcsú :-D



Előzmény: Nitu (13552)
Válaszok
 


 szerelmescsaj7
    
2014-08-19 17:38:25  (13554)
  Ooo és megtaláltam! Ajánlom mindenki figyelmébe!!!!


Ha majd egyszer öregnek látsz,
légy türelmes, kérlek, és mindenekelőtt próbálj megérteni engem. Ha
majd ugyanazt ismételgetem, ne torkollj le azzal, hogy „ezt már ezerszer
elmondtad”, csak hallgass meg, kérlek. Emlékezz majd, hogy kislány
korodban hányszor meséltem Neked estéről-estére ugyanazt a történetet,
amíg elaludtál. Ha majd nem akarok megfürdeni, ne szégyeníts meg, ne
veszekedj velem, hanem jusson eszedbe hányszor kergettelek különböző
ígéretekkel az esti fürdőzés előtt. Ha azt látod majd, hogy tudatlanul
állok az új dolgok előtt, hagyj időt tanulnom, és ne mutasd, hogy
reménytelen eset vagyok. Emlékezz rá, Kedvesem, hogy mennyi mindenre
tanítottalak meg kiskorodban: szépen enni, egyedül felöltözni és
megfésülködni, felvenni a kesztyűt az Élet kihívásaival szemben. Ha
nehezemre esik majd a járás, hagyd, hogy beléd kapaszkodjam, ahogy én
segítettem Neked az első lépéseknél. Ha beszélgetés közben elejtem a
szavak fonalát, ne követeld, hogy lehajoljak érte, csak hallgass meg.
Amikor pedig eljönnek az utolsó napok, ne hagyj magamra azért, mert
szomorúnak vagy tehetetlennek érzed majd magad. Segíts az út végére
érni. Én pedig egy cinkos mosollyal megköszönöm Neked, hogy együtt
töltöttük ezt az időt: az Élet ajándékát!
Válaszok
 


 szerelmescsaj7
    
2014-08-19 17:30:29  (13553)
  A segítségeteket szeretném kérni...!!!

Keresek egy idézetet!! Ami ilyenről szól: " amikor kicsi voltam anyukám beszélni, járni tanított és nem esett neki nehezére.. tisztába tett... és hogy mikor megöregszik, én is ugyanezt megteszem érte, ha kell "

Nagyon szépen köszönöm!!!!
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-08-18 14:24:49  (13552)
  "Nem félek, csak egy dologtól, de attól mindig, hogy eljön a búcsú, ahányszor találkozunk."



Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-08-13 19:20:08  (13551)
 

Néha csak légy laza, meggondolatlan, tegyél olyat, amit addig soha, mert azokra a pillanatokra fogsz emlékezni. Azokra, amikor kiléptél abból, amiben eddig voltál, és megmutattad, hogy jóval több van benned, mint a hétköznapjaidban. Onnantól, hogy ezt egyszer, legalább egyszer kipróbáltad, biztos lehetsz benne, hogy csak arra fogsz vágyni, hogy újra meg újra ilyen pillanataid legyenek.

Építs egy életet, hagyd, hogy összetörjön, darabokra hulljon, aztán építs fel egy újat, egészen addig, amíg eljutsz oda, ahova mindig is vágytál. Oda, ahol jól érzed magad, ahol te is boldog vagy. Odáig nagyon sok világot kell felépíteni. Falakat húzni, téglákat pakolni, kudarcot vallani, nehézségeket leküzdeni, megoldásokra találni... Erről szól az út, meg arról, hogy a régi házból mindig tudd, hogy mit viszel magaddal.

Ne félj megmutatni azt, amid van, hiszen az csak a tiéd. Attól leszel egyedi, megismételhetetlen, az a valami fogja megváltoztatni az életedet, valami olyanná, ami nélkül talán sohasem lehetsz boldog. Megpróbálhatod nélküle, de mindig fogod érezni, hogy az az élet, amit élsz, nem az igazi.

Nem szégyen az, ha nem ütöd meg a mértéket, ha elvéted a célt, ha elbotlasz, vagy ha felsülsz. Csak az a szégyen, ha a tévedéseidből, botlásaidból nem merítesz erőt ahhoz, hogy még keményebben próbálkozz, és a játékban maradj.

Mindig az első lépés a legnehezebb. Az első alkalom, amikor először adod meg magad, amikor először mondod ki: igen, belátom, szükségem van segítségre, nem boldogulok egyedül.

Álmodik mindenki, csak van, aki ki meri mondani, mások megindulnak feléjük, hogy valóra váltsák, megint mások odáig sem jutnak el, hogy elhiggyék, képesek rá. Vajon mi kell ahhoz, hogy az álmok ne a kukában végezzék, hogy végül megvalósuljanak?

Rájöttem hogy ez már nem szerelem, ez csak az, hogy egyszerűen nem tudom elengedni a múltat.

Tudnám szeretni, de lehet megint csak csalódnék az egészben.

Ne csak mondd, hanem higgyed is végre, hogy minden, minden másképp történik. Egy napon megérint az élet; másképp, máskor, más szándékkal, mint valaha is képzelted. Megérint, és köznapod megtelik a csodálatossal.

A csodákért csinálom, a megvalósult lehetetlenekért, a ragyogó szemekért, a hihetetlenül addiktív mosolyokért, amiket az élet az utamba sodor. A nagy találkozásokért, azokért, amik mindent átírnak, az életemet, az utamat, és egészen odáig visznek, ahol a helyem van. Ha a szívedre hallgatsz, arra a hangra, ami mindig is súgta és súgni is fogja, hogy mi tartozik hozzád, és mi nem, minden megtörténhet. Csak tenni kell érte.

Az életben vannak pillanatok, amikor mindent megértünk. Megértjük, hogy azok a legegyszerűbb és leginkább értelemszerű dolgok, amelyeket a képtelen vagy a felfoghatatlan fogalmával ruháztunk fel. Tegnap még levegőt sem kaptál, és ha kaptál is, szúrta tüdődet, ahogyan beszívtad, mélyre, tested legmélyére. Aztán egy napon felébredsz, és tisztán áramlik a levegő tüdődbe. Amit tegnap még nem értettél, egyszerre a világ legegyszerűbb dolgává válik. Amit tegnap még elviselhetetlen fájdalomként érzékeltél, egy napon már nem keseríti életedet. És meglátjuk mindennek az egyszerűségét, értelemszerűségét, meglátjuk mindenben a békét. Meglátjuk a megoldást. És úgy érezzük, többé már semmi nem tud fájdalmat okozni.

Hogy mit szeretnék? Maradj. Aludjunk együtt, keljünk együtt. Reggelizzünk. Azt hogy légy velem a sötétben, hogy ölelj, hogy szeress engem, hogy segíts, amikor félek. Kísérj el a végéig, hogy lássuk mi van ott.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13549)
Válaszok

 


 Nitu
    
2014-08-11 17:24:45  (13550)
  "Nem
olyan csók volt, mint először, nem az az éhes, vágyakozó, kétségbeesett
csók. Nem hasonlított egyetlen csókra sem életemben. Olyan lágy volt,
akár egy csók emléke, olyan óvatos, mintha csak az ujjaival simította
volna végig az ajkaimat. A szám kinyílt és mozdulatlanná vált. Nagyon
csendes volt, suttogás, nem kiáltás. Keze megérintette a nyakamat, a
hüvelykujja az állkapcsom alatti bőrhöz simult. Nem azt mondta az
érintés: több kell. Azt mondta: ezt akarom. (...)
- Így csókolnálak, ha szeretnélek - mondta.
"



Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-08-06 19:34:24  (13549)
 

Kezdd ma úgy, hogy sikerülni fog. Kezdd ma másképpen, máshogyan. Élj meg mindent szívből, és ha nem megy, akkor dolgozz rajta. Tisztítsd meg magad minden rád rakódott fájdalomtól, szabadítsd fel a szíved a rengeteg rossz emléktől. Lépj tovább! Engedd el! Ahol a szívben félelem él, ott nem létezik tiszta szeretet. az mérgezett. "Szeretlek, de félek, hogy elveszítelek!" - ilyen egyszerűen nem létezik. Az kapaszkodás, vergődés. Szeress úgy, mint még soha. És higgy magadban. Meg amúgy is, aki magát nem szereti, azt úgysem szerethetik. Ha pedig te nem vagy belül tiszta, nem fogod élvezni, amit mások adnának. És alkotni sem leszel képes semmi rendkívülit, ha lakattal a szíveden át éled a világod.

Találd meg az erőt magadban ahhoz, hogy minden létezőt, ami körülötted van és hozzád tartozik te magad alakítsd át olyanná, ami boldoggá tesz. Találd meg az erőt magadban ahhoz, hogy meg merd tenni az első lépéseket a boldogsághoz. Hogy boldog merj lenni. Mert a boldogsághoz is bátorság is kell.

Amikor szakítunk valakivel vagy megbántanak, mindig azt hisszük, hogy reménytelenül szerelmesek vagyunk. Ha két lélek, csak rövid időre is, de eggyé vált, mindig fájdalmas, ha újra szétszakadnak. Csakhogy a legtöbb esetben nem szerelem az, amit a szakítás után érzünk. Hanem a fájdalmainkat, sérelmeinket hisszük szerelemnek.

- De hát minden olyan tökéletes volt, mint egy tündérmesében.
- A tündérmeséknek mindig okkal van vége.

Gyakrabban gondolok rá, mint beismerem, de sose beszélek se róla, se a történtekről. Visszahozza az összes megválaszolatlan kérdést. Visszahozza, a "mi lett volna, ha" kezdetű mondatokat, amelyeknél fájóbban kevés dolog marcangolja a lelket.

Sok olyan dolgot tettem már, amivel az emberek nem értenek egyet, de enyémek a választások, pont annyira, mint a következmények is.

Sokszor úgy érzem, hogy nem tudom a múltat csak úgy otthagyni... hogy akkor is eszemben vagy, amikor nem kellene, hogy olyannak hiszlek, aki nem is te vagy, látlak, de mégsem, és ez mind azért, mert nem kaptam meg az élettől azt az esélyt, hogy jobban megismerjelek... igen, sokszor bánom. De aztán mégsem. Tudom, hogy először magamat kell megtalálnom ahhoz, hogy téged is megtaláljalak. Akárhol is, akárki is vagy.

Tudom, hogy a játékod része vagyok. Hogy ellenállhatatlan vagy. Hogy kísértésbe kergetsz mindenkit, és úgy teszel mintha semmiről sem tehetnél. Kihasználsz, megunsz, eldobsz. És közben azt hiszem, hogy sajnálsz. És akartam is ezt az egészet, mint a legtöbb ember, aki képtelen józanul gondolkozni. Mint a legtöbb lány, akivel végig játszottad a köröket. De lényegtelen. Tudom, hogy jövőre is május lesz, és megjelensz, és kitéped a szívem, és a kezembe teszed. Mint legelőször a verandán.

Mert ahogy Én, Te is képtelen vagy elmondani ki vagy. Te is inkább elmeséled az életed egész történetét ahelyett, hogy kibukna belőled az a néhány véresen igaz szó, ami ott lakik lelked mélyén - mint egy föltárt mellkasban a dobogó szív - és megmutatnád végre, hogy valóban ki vagy, mi fáj neked, és hol tartasz a sorsoddal.

Akard a hitet magadban, ami megtart, ha zuhannál - akard az erőt, ami megteremti azt. Ha nincs, kérd, hogy megkaphasd. Talán lesz majd, amikor jön valaki, aki mellett csak annyi dolgod lesz, hogy jól érezd magad. Ő tart, ő véd, mert tudja, nem harcolhatsz mindig. Pihenned kell, és élvezned azt, ami körbevesz, hiszen csak így jöhetsz rá, hogy hogyan legyél önmagad, vagy hogy milyen is az valójában. .. Mert néha csak elég kinyitni a szemed, hogy meglásd, az élet nem állhat folyton rettegésből, hogy mi lesz holnap. Meg kell tanulnod bízni magadban, abban, hogy aki jó úton halad, idővel eléri a célját. De engedned kell, hogy nő legyél. Néha bizony gyenge, törékeny, olyan, akinek szüksége van valakire, akire számíthat, aki támogatja. Talán egyszer majd eljön a nap, amikor megérted, hogy ki vagy, és tenni is mersz azért, hogy ne más életét éld. Onnantól aztán soha többet nem kell azon agyalnod, hogy hogyan tovább - ugyanis addig, amíg önmagad vagy abban a világban, amit te teremtettél bármi történhet, te mindig fel fogsz állni belőle. Csak merd már végre észrevenni, hogy mi van benned.

Egyetlen nap leforgása alatt visszakapni a sorstól valakit, akit szeretsz, és elveszíteni valakit, akiért szintén képes volnál meghalni. Nem élhet ott az egyik, ahol a másik. Megölnék egymást. Te pedig csak állsz kettejük között, mint valami szánalmas villámhárító, és mindkettejük fájdalma rád csapódik vissza, pedig mindketten téged szeretnek.

Az élet tele van veszéllyel. Minden dologban benne van az a kockázat, hogy fájdalmat okoz, hisz nézzük csak meg. Az öröm is veszélyes, hisz egyszer vége szakad, és az emlékei fájnak, hisz csak vágyódást hagynak bennünk. A szeretet fáj, hisz egyszer mindig el kell vesztenünk azt, akit szeretünk. És a szerelem is fáj, hisz darabokra törhetik a szívünk.

Az élet olyan, mint a péntek egy szappanoperában. Megadja azt az illúziót, hogy minden lezárul, aztán hétfőn ugyanaz a szar kezdődik újra.

Képesek vagyunk annyira felnagyítani bizonyos hibákat, problémákat, hogy egészen megmérgeznek. Szélmalomharcot vívunk ellenük, és már csak túl későn vesszük észre, hogy nem is ez volt az igazi gond. Keresem a bőrödön a hegeket. Rád szólok, ha a széket hangosan tolod be magad után. Amit egykor megszerettünk a másikban, már egészen elhalványodik. És a társunk dallama helyett, már csak a világ zaja hallatszik. Képtelen vagyok téged megbecsülni, mert éppen olyan problémákat próbálok megoldani, amiről azt gondolom, hogy most azonnal meg kell. Elfogyunk egymásból. Kiürülünk. Mert nem vigyázunk. Nem értékelünk. Nem ismerjük a hálát. Életem legboldogabb pillanata volt, hogy rád találtam, és mégis voltam annyira felelőtlen, hogy minden terhet erre az édes emlékre pakoltam. A végén pedig egyszerűen elporladt.

Amikor gyenge vagy, akkor vagy a legerősebb. Amikor semmid sincs, tiéd az egész világ. Amikor végképp elbuktál, és úgy érzed, már nem bukhatsz alább, akkor már csupán egyetlen sóhajtás a győzelem. Egyetlen sóhajtás. Sóhajts! Fújd ki a levegőt, ereszd el a kétségbeesést, ereszd el dühödet, ereszd el a görcsös akaratot, és élj!

Tényleg nem vágyok nagy dolgokra... egy egyszerű ígéretre, hogy ez csak valami átmeneti. Vagy csak, hogy valóban szerepelek azon a rövidke listán, amit a boldogság a zsebében rejteget. Az élettervem nem hiszem, hogy bonyolultabb lenne, mint egy repülőgép hajtóművének vázlata.

Magányukban az emberek felfedezik a szerelmet, amely különben talán észrevétlenül érkezett volna. Magányukban megértik és képesek tisztelni a szerelmet, amely véget ért. Magányukban el tudják dönteni, hogy érdemes-e küzdeni azért, hogy visszatérjen, vagy hagyni kell, hogy mindenki menjen a maga útjára. Magányukban megtanulják, hogy nemet mondani nem feltétlenül szívtelenség, igent mondani pedig nem feltétlenül erény.

Annyira könnyű nemet mondani, és annyira egyszerű ott maradni, ahol tartunk, nem változtatva az életünkön. Viszont millió példa van arra, mennyi minden jó alakulhat ki, ha mégse adjuk fel. Ha élünk az adott pillanattal. Ha jön a lehetőség, akkor álljunk elébe.

Teljesen véletlenül találkozunk valakivel az utunkon, mint a járókelőkkel a parkban vagy az utcán, és általában csak egy pillantást váltunk, de ez néha egy életre szól. Nem tudom, miért van ez így, ki és miért keresztezi az utunkat. És két útból miért lesz hirtelen egy. Hogy lehet az, hogy két ember, akik addig nem is ismerték egymást, egyszer csak úgy dönt, hogy együtt megy tovább ezen az úton.

- Akárhányszor eldöntöm, hogy továbblépek, van bennem egy rész, ami képtelen elengedni őt. (...)
- Majd egyszer megismersz valakit, őrülten bele fogsz szeretni, és rájössz, hogy továbbléptél anélkül, hogy észrevetted volna.

Ha boldogtalan vagy, akkor gondolkodj. De ha boldog vagy, akkor ne. Minek elrontani? Alighanem valami nevetséges okból vagy boldog, és csak elrontod, ha belegondolsz.

Elmúlnak a dolgok. Azok is, amik azt ígérik, hogy nem múlnak el soha.

Lesznek majd, akik azt mondják, önző vagy, amiért olyan lépést teszel, ami által elkerülhetetlen, hogy néhány ember sérüljön. Lesznek majd, akik meg akarnak győzni arról, hogy az a normális, ha egy életen át a helyeden maradsz, boldogtalanul. Lesznek majd, akik szerint az a helyes út, ha feláldozod magad mindenki másért. Lesznek majd, akik sorolni kezdik, és mi lesz ezzel, azzal, meg amazzal? Lesznek majd, akik elítélnek, mert nem hisznek a boldogságban. Igen, lesznek majd, akik mindenkire gondolnak, mindenki fájdalmáért aggódnak, a Tiéden kívül. Lesznek majd, akikről kiderül, hogy a Te boldogságod sokadlagos számukra. Lesznek majd…
És lesznek majd olyanok is, akik támogatnak, mert igazán szeretnek, akik nem csak arra gondolnak, mi lesz velük, ha minden megváltozik, hanem arra is, hogy Te ezt igenis, mint minden ember, megérdemled! És ha itt nem kaptad meg, keresd meg a helyet, ahol megleled. Ha elbizonytalanodnál, egy dolog mindig jusson eszedbe, rossz döntés nem lehet az, ami a szívedet és legfőbb akaratodat követi, amit a boldogságodért teszel. Rossz nem lehet, mert nemes a célja. Csak fájdalmas. Igen, egy darabig mindenkinek, s bár kevesen fogják fel, Neked a legjobban. De tudnod kell azt is, a Világ túlteszi majd magát rajta, és továbblép. Mert mindig ez történik. Egyszer majd visszagondolsz rá, hogy voltak napok, amikor az utcára is képtelen voltál kilépni, és hogy pontosan azok a sötét napok vezettek ki a csodás, csodás napsütésbe.

A fejlődés azt jelenti, hogy nem ragaszkodsz ahhoz, ami nem tesz boldoggá, és feltérképezed azt, ami igen.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13547)
Válaszok

 


 Husán
    
2014-08-04 18:05:20  (13548)
 
Egy nő csak annyira ragyoghat, amennyire a férfi engedi. Viszont egy dolgot sosem szabad elfelejteni: aki ragyog, azt észreveszik és épp ezért megy ez ritkán hosszú távon. Kezdetben mindig érdekes az, ami tündököl, ám később fenyegetővé válhat a tény, hogy mi van akkor, ha ezt más is észreveszi.




Az üzenetet a felhasználó 2014-08-04 18:06:31-kor módosította.
Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-07-27 13:24:11  (13547)
 

Az is a pokol egyik formája, ha az ember arra vágyik, ami soha nem lehet az övé. Mert a gondolatai kóborolnak. Elsuhannak olyan tájakra is, ahová nem lenne szabad. Olyan ízekkel kínozzák, amiket soha nem érezhet a nyelve, olyan domborulatokkal, amelyeket soha nem érinthet a keze, és olyan érzésekkel, amelyeket soha, de soha nem árulhat el.

Visszanézni mindig lehet, de a múltat megváltoztatni nem. Az segíthet előrelépni az életben, ha mindig a mára koncentrálsz. Megvan az oka, hogy így lett.

Egyszer jön valaki, aki miatt minden megváltozik majd. Aki begyógyítja a múlt sebeit, aki felszárítja a könnyeidet, aki megmutatja, milyen is igazán boldognak lenni. És te nem fogsz bírni betelni vele, mert félsz hogy ő is elmegy. De ő maradni fog, és szeretni fog. Olyan dolgokat fog neked adni, amit még senki soha. Ő nem fog megbántani, ő támogatni fog, melletted lesz mindig, és soha nem hagy el más Nő miatt, mert neki te leszel az Egyetlen.

Vajon mennyi idő kell, hogy elfelejtsük az illatát annak, akit szerettünk? És mikor múlik el belőlünk a szerelem?

Soha nem szabad hátra néznünk, mert az nem épít. Csak visszahúz, ugyanazok a hibák következnek sorba, mert nem vesszük észre, hogy csak újra elsodornak, hogy megint ugyanott tartunk.

Idővel minden eljön. Bizony minden. Amiről azt hiszed, hogy lehetetlen, még az is. Csak állj készen rá.

Vannak napok, amikor megkérdezzük magunktól, hogy mi lett volna köztünk, ha a tegnap sosem történt volna meg? Nem csókoltuk volna meg a férfit, aki a hétköznapi kislányból hercegnőt varázsolt. Nem kértük volna meg a nőt, aki abba az emberbe szeretett bele, akik már rég nem voltunk, és akik már soha többé nem lehetünk. Igen, vannak napok, amik mindent megváltoztatnak. Mikor az az érzés, hogy "remek jövőnk lesz" jeges ürességgé változik. De ekkor legalább ráébredünk arra, hogy vannak érzéseink, és hogy ezeket az érzéseket szabadon kell engedni.

- akit egyszer szerettél, az nem múlik el. lehet belőle gyűlölet vagy barátság, vagy bármi. de nem múlik el, ha bajban lenne, a világ végére is utána mennék. kérdés nélkül, elég lenne egy ölelés. - akkor miért nem vagytok együtt?
- mert, ha együtt vagyunk, előbb-utóbb boldogtalanná tesszük egymást.

Sosem bírtunk elszakadni egymástól teljesen. Néha úgy éreztem, mindent feláldoznék a szerelméért, máskor meg éppen ellenkezőleg, a lehető legmesszebb akartam kerülni tőle, annak reményében, hogy akkor sikerül majd lenyugodnom és visszakapnom a lelki békémet.

Nem szabad túlságosan komolyan venni a nőket, a csókokat, a vonatokat, a városokat, az embereket, ezt az egész nagyszerű mindenséget, az életet. Figyelni kell, mert színes, érdekes ez a pazar színjáték. A lényeg sohasem változik. Kaland az egész, nincs kezdet és nincs befejezés. Csak állomások vannak. Szaladunk, lihegünk, kergetjük a boldogságot, de elérni nem lehet soha.

Minden rossz ellenére, szükséges voltál és néha, amit nem is szerettem benned, talán az vált leginkább hasznomra. Erőssé tettél és bátorrá. Az elengedéshez is bátorság kell, félve nem lehet megtenni, mert akkor kapaszkodsz. De a szálak alatt, a jelen alatt, a bőrünk alatt, húzódik valami titkos erő, ami csak néha mutatja meg magát. Mikor eszembe jutsz elalváskor és mosolygok, mert van köztünk valami tiszta szeretet, ami mindent felülír, ami mindent megbocsát. Az az erő tanít is. Tanít arra, hogy mikor az ember igazán elhagyatott, akkor találhat csak kincseket. Akkor érti meg, hogy minden okkal történik és nincs fájdalom öröm nélkül, és nincs szeretet szenvedés nélkül. Húzódik bennünk valami, ami titokzatos, ami akkor is ott van, amikor már nem is hisszük, amikor megfeledkezünk róla, amikor az egyhangú napjainkat éljük. Aztán csak eszembe jutsz és mosolygok.

Nem könnyű a romokat átlépni. Mert olyan ez, mint mikor nagyon magasra mászol, és tudod, hogy csak most nem szabad lenézni, mert azonnal szédülni kezdesz. Pedig az odavezető utat is te tetted meg. Egyedül. Ha egy pillanatra is megfordulsz, azonnal visszaránt. Ruhádra tapad. Beléd kapaszkodik. Köréd szövi magát észrevétlen. Megmérgez. Visszafertőznek az akadályok. Hiszek a jelenben. De nem hiszem, hogy célok nélkül menne. Nem hiszem, hogy nem segít, ha a jövőbe nézünk. Ha álmodunk. Még ha butaság is, segít megtisztulni. Segít aprókat lépni, míg végül megy magától is. Nem kell kapaszkodni majd minden lélegzetnél. Csak egyszer kell erősnek lenni, mikor eldöntjük, hogy most akkor elindulunk. és átlépünk mindent, ami fájt.

Néha meg kell hozni azokat a döntéseket is, melyekről azt gondoltuk, hogy soha nem jön el az ideje. De egy reggel felébredsz, és látod, hogy ez nem a te utad. És ilyenkor lehet, hogy kiszakad a szíved, mert tudod, hogy már semmi nem lesz olyan, mint régen. De van, hogy csak ez az egyetlen út marad. Csak így lesz lehetőséged arra az életre, amire szántak. Vannak emberek, akik csak átmeneti társak ebben az élet nevű dologban. És bár azt hisszük, hogy mindig van legalább két választásunk. [ veled, vagy nélküled ] A végén belátjuk, hogy ez csak a látszat. Néha meg kell hajolni a sors előtt. Néha alázattal, de engedni kell.

Újból könnyes búcsút vettünk egymástól, de ez már nem olyan volt, mint egy évvel korábban. Megnyugtató lenne arra fogni mindezt, hogy már kezdtünk hozzászokni a búcsúzkodáshoz, vagy hogy felnőttebbé váltunk időközben, de tudtam, hogy valami visszafordíthatatlanul megváltozott köztünk.

Nem adhatod fel. Egyszerűen nincs a világon olyan, ami mentségül szolgálhatna. Igen, jönnek nehéz dolgok, aztán meg talán még nehezebbek. A végén a káosztól már semmit nem látsz. A hited rég a sarokba dobtad. És talán már azt érzed, hogy olyan erővel süllyedsz lefelé, amit senki nem képes megállítani. Vagy ami még rosszabb, talán közönyössé válsz. Pedig tudnod kell, hogy tartozol magadnak annyival, hogy: nem adhatod fel! Hidd el, hogy nem vagy egyedül. Bár még most nagyon távoli, de minden a helyére kerül.

Nem figyelünk egymásra eléggé. Nem külön-külön kellene figyelni, hanem együtt és naprakészen, akármilyen fáradtak is vagyunk. Kíváncsinak kell lenni minden egyes új gondolatra, új vágyra, nem mondhatjuk azt, hogy jó, ezt most inkább kikerülöm, nem szeretnék vitát, inkább legyen béke. S egyszer csak arra ébredünk egy reggel, hogy valahol útközben elveszítettük a másikat, már tudjuk, mire gondol, merre jár, amikor nincs velünk. Míg, ha nem veszítjük el a kíváncsiságunkat, és tényleg végighallgatjuk, akármilyen fáradtak is vagyunk, hogy a másik mit gondol erről-arról, s kialakul az értelmes beszélgetés egymás között, a végén meg lehetne nyugodni, s tovább fogni a másik kezét, kiérdemelve az "örök" szerelmet és szeretetet.

Nem az öli meg az embert, amikor azt mondják neki, hogy vége. Hanem az, amikor megérzi, amikor tudja nagyon is jól, hogy valami nincsen rendben, de kifogásokba burkolózva terel. Magának is, meg mindenki másnak. Próbál helyrehozni valamit, ő sem tudja tulajdonképpen, hogy mit, csak, hogy újra azt érezhesse, hogy minden olyan csodás, mint a kezdetek kezdetén. Lehet elkésett, lehet sosem lett volna olyan, mint amilyennek lennie kellett. Megöli a tudat, hogy minden elmúlik egyszer, megöli, mert nem akarja. Mégis várja, hogy bekövetkezzen, amit nagyon is jól sejtett, várja, mert tudja jól, hogy a bizonytalanságnál bármi jobb, még az is, amikor kimondják, hogy vége. Jobb, mert felszabadítja. És amikor megtörténik? Beleszakadhat a szíve, mert ő már tudta, de megkönnyebbül, mert már túl van rajta.

Tudod én erősnek lenni is tőled tanultam. Talán ebben értem el a legnagyobb eredményeket. Mindig tanítottál, hogy ne törjek össze a pillanatok súlya alatt. Volt mikor már nem is esett jól, hogy ennyire keménynek akarsz látni. De végül mégis sikerült. Magam sem hittem volna, hogy ilyen rövid időn belül meglátom a talajt újra. Nincsenek még új várakról álmaim. De már nem nézek vissza. Már tudom, hogy akinek szíve van, azt mindig összetörik. De az ember rengeteget tanul közben. Ha figyel. Hálát adtam érted minden nap, és erőt kaptam tőled egy új úthoz. Köszönlek.

És akkor csak ott állsz, minden magyarázat nélkül, és egyszerűen nem érted, nem tudod felfogni, miért történik ez veled.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13543)
Válaszok

 


 Nitu
    
2014-07-24 21:14:13  (13546)
 

"Igen jól sejted, szerelem volt első látásra. Teljesen és
visszafordíthatatlanul beléd szerettem. Tudtam, hogy az életem
fordulatot vett abban a szent pillanatban, ahogy megláttalak."


"A szerelemnek semmi köze az időhöz! Egyetlen pillanat is elég, hogy egy életre szóló boldogságot hozzon!"


"Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Hirtelen úgy éreztem, valami
történt. Mint amikor egy kulcs beletalál a megfelelő zárba, és kattan
egyet. Nem vagyok túlzottan romantikus lélek, és bár rengeteget
hallottam már róla, soha nem hittem, sőt, most sem hiszem, hogy létezik
szerelem első látásra. De valaminek történnie kellett, ami miatt nem
tudtam levenni róla a szemem."



Az üzenetet a felhasználó 2014-07-24 21:14:28-kor módosította.
Előzmény: zajonc (13545)
Válaszok
 


 zajonc
    
2014-07-24 18:53:03  (13545)
  Sziasztok! Tudnátok írni valami szerelmes idézetet ami arról szól hogy megtaláltam életem nagy szerelmét, és szerelem volt első látásra? Olvasgattam itt, de nem találtam hirtelen semmit. Előre is nagyon szépen köszönöm Mindenkinek!



Válaszok
 


 Nitu
    
2014-07-20 15:42:57  (13544)
  "Hiányzol: mondanám ha látnám hogy én is neked ! "



Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-07-19 09:20:54  (13543)
 

Félnek, hogy megfulladnak, félnek, hogy egyedül maradnak, félnek a sötétségtől, mert ördögökkel népesíti be a szobájukat, félnek olyasmit tenni, ami nincs benne az illemtankönyvben, félnek Isten ítéletétől, az emberek rosszallásától, az igazságszolgáltatástól, mely a legapróbb vétséget is szigorúan megbünteti, félnek kockáztatni, félnek veszíteni, de félnek nyerni is, mert félnek az irigységtől, félnek szeretni, mert félnek az elutasítástól, félnek fizetésemelést kérni, elfogadni egy meghívást, ismeretlen helyekre menni, félnek, hogy nem beszélik egy idegen ország nyelvét, hogy nem tudják lenyűgözni az embereket, hogy megöregszenek, hogy meghalnak, félnek, hogy csak a gyengeségeik miatt veszik észre őket, és nem figyelnek föl az értékeikre, vagy hogy egyáltalán nem veszi észre őket senki, sem a gyengeségeik, sem az értékük miatt. Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma.

A szeretkezés jó dolog, de ha az ember azzal a valakivel van együtt, akibe szerelmes, akkor lesz csak igazán csodálatos az egész.

Tudod mi az, ami igazán szexi? A humorérzék. A kaland íze. Arcpír télen. Csípő, amibe bele lehet markolni. Nyitottság. Magabiztosság. Alázatosság. Jó étvágy. Valaki, aki hallgat az intuíciójára. Egy okos visszavágás. Jelenlét. Gyors észjárás. Egy ártatlannak tűnő hölgy, aki piszkos viccet mesél. Egy nő, aki már felismerte, hogy milyen gyönyörű.

Bármikor eltűnhet az életed, bármikor vége lehet.... Te vajon mit hagysz magad után? Hagyj pillanatokat, perceket, olyanokat, amik egy életre boldoggá tesznek téged és másokat - majd teremts újakat, merd elveszíteni őket és megváltozik a játék. Onnantól, hogy teremtesz, nem a múltban élsz, hanem a pillanatban, ami csak jobb lehet, mint az előző. Szebb, több, színesebb, mert ahogy haladsz előre rájössz, hogy mi tesz boldoggá és onnantól, hogy egyszer megtapasztaltad a boldogságot, nem azt fogod üldözni, hanem megtanulod észrevenni a pillanatban, bele mered tenni magad, átéled, megtapasztalod, hogy aztán belőlük erőt merítve haladhass tovább.

Szeretném az egész életemet csak így kiteríteni, és megérteni. Hogy ki van mellettem, ki értem és én kiért vagyok. Próbálnék utakat keresni a sok kacat között és mint valami égi vonal, összekötni őket, ahogyan a csillagokat. Vagy mint a számokat egy képrejtvényben, és meglátni benne az értelmet. A káosz közepén a rendet.

Szeretném, ha megértenéd, amit én már rég tudok. Minden múlandó és sosem szabad egy lapra tenni az életet, mert a szív törékeny szerv, hamar összetörik. Aztán nézd meg mi lesz belőlünk. Két elsiratott élet egy elveszett helyen.

Azon a nyár végi napon megfogadtam, hogy történjen bármi, én mindent megteszek, hogy soha többet ne találkozhassunk. Nem mondom, hogy ezek áldozatok nélkül mentek végbe. Aztán felhígítottam a reményt, mondogatván, hogy már úgysem emlékszel. Hogy csak fülledt lüktetése pulzusunknak okozta az érzékek csalódását. Hinni akartam, hogy már nem hordozol magadban. Mint ahogyan másokból is kikoptam. Aztán persze a nagy találkozások nem is rajtam múlnak. Hogy mehetek én a világ végére is, aki rám akar találni, azzal megtörténik.

Mindig abba a hibába esünk, hogy hagyjuk, a múltunk határozzon meg minket. A tegnapok, a múlt hónapok, az előző évek. A hibák. Heteket töltöttem azzal, hogy emlékeztem. Arra, ami volt. Közben elfelejtettem megélni a jelent, és lépni egyet a jövőbe. Nekem valahogy mindig nehezebben megy. Megrémülök a változásoktól, rettegek attól, ha valami úgy történik meg, hogy előtte nem tudok rá felkészülni. Ha kimozdítanak a komfort zónámból ingerült leszek és kétségbeesek. (…) Talán az a legnagyobb hibám, hogy a megszokások rabja vagyok. Nem tudom feldolgozni a hirtelen dolgokat, összeomlik a rendszerem, ha spontán kell valamit tennem. Képtelen vagyok kezelni a váratlanul kialakult helyzeteket, mert olyankor nincs előre betanult forgatókönyvem. Ha pedig ez történik, akkor akaratlanul is magamat bámulom kívülről, és rendszerint oda jutok, hogy elnémulok, mert zavarba jövök saját magamtól. Törékeny vagyok, labilis és szorongó. Na és akkor mi van? Szerinted más nem az?"

Az a nagy baj az idővel, amit megtanultam az alatt a két hét alatt, amit veled tölthettem, és az alatt az utolsó két hónap alatt, amit vele, hogy végül mindig elfogy. Fogalmam sincs, hogy merre lehetsz a nagyvilágban, John, de tisztában vagyok vele, hogy már rég elveszítettem a jogot, hogy tudjam. Mindegy, hány év telik el, egy mondatot mindig őrzök a szívemben: majd találkozunk.

Sohasem állok ellen a kísértésnek, mert rájöttem, hogy azok a dolgok, amelyek nem jók nekem, nem kísértenek.

Nem tudok boldog lenni úgy, hogy tudom, te valaki mással élsz. Megölne bennem valamit. Ami köztünk van, az nem mindenkinek adatik meg. Túl gyönyörű ahhoz, hogy elhajítsuk magunktól.

Leginkább a játékok hiányoznak. hogy én legyek az, valami idegen kézben. Talán valóban nem is vagyok alkalmas, hogy valaki mellett felnőtté váljak. Hogy valaki mellett ott maradjak.

Percenként ellenőrzöm, hogy vajon elfelejtettelek már végre? Percenként kerülök ellentmondásba magammal, hogy el akarlak-e felejteni. Erősen összeszorítom a szemem, nem veszek levegőt. Ha kinyitom, már nem létezünk. Nem létezel. Ha kinyitom, én biztosan létezem. Inkább nem nyitom ki.

Folyton benne voltam az életedben, mikor már nem is akartál kívánni. Én meg nem engedtem meg neked a szakadást. Mert nem is érdemelted meg. Azt akartam, hogy egy kicsit belőled is kivegyen ez az egész. akartam, hogy épülj, de mégsem akartam a saját szárnyaimat odaadni. Önző voltam. A tied volt a pokol, az enyém a föld. Képtelenek voltunk a nap felé repülni. Szerettelek, aztán pedig felnőttem. Az a fajta felnőtt lettem, aki már nem hitt a csodákban. Aki inkább lefelé nézett, mint előre.

A szeretetünk nem múlik el azáltal, hogy a szeretett fél megbánt minket. Bár bizonyosan könnyebb lenne elviselni a fájdalmat.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Az üzenetet a felhasználó 2014-07-19 09:21:37-kor módosította.
Előzmény: andiandi18 (13541)
Válaszok

 


 Nitu
    
2014-07-18 14:52:52  (13542)
  "Szomjazom arra reggel mellettem ébredj fel,
csúf világban, szép szavakkal érhetsz el,
szemtelen mosolyodnak adtam el a lelkem,
tekinteted égeti a testem..
Múltunk nincs, jövőnk nem is lesz,
Órákra percekre érinthetsz
Hazudjak neked, vagy hazudjak magamnak?
Hazudjunk mindenkinek akik mást akarnak...
Amit érzek tudom nem lenne szabad így.
Valaki másnak csak a fájdalom marad
Még engedek a csábításnak,
becsukom a szemem, hogy jobban lássak
Újra felteszem a kérdést, meg a pontot az i-re
én gondolok Rád,
Te is gondolsz, de KIRE?
ha itt leszel bármit is teszel,
itt leszek..."



Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-07-14 19:37:15  (13541)
 

Akarok valakit, akivel meg tudom osztani a titkaimat, akivel beszélgetni tudok késő éjszaka, amikor nem tudok aludni, aki kényelmesen érzi magát a családom körül, aki megnyugtat, amikor ijedt vagyok, aki megtart engem, amikor szomorú vagyok, akinek nem kell mondania, hogy szeret, hogy tudjam ez igaz!

Megint beleestem abba a hibába hogy többet láttam beléd, mint ami vagy.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekkel töltsük, akik kiszívják belőlünk a boldogságot. Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyél az életében, az helyet csinál neked benne. Nem kell megküzdened a helyért. Sohase erőltesd rá magad olyasvalakire, aki nem ismeri el az értékeidet. És ne feledd, az igazi barát nem az, aki akkor áll melletted, amikor a legjobb formádat hozod, hanem az, aki kiáll melletted, amikor a legrosszabb passzban vagy.

Valahogy könnyebb volt ez alkalommal. Azt hiszem már megtanultam mit kell tennem, mikor villámcsapásként kisétálsz az életemből.

Bonyolult vagyok? Lehet. Pedig valójában nem kell sok. Kell egy hang, ami bármikor megnyugtat, egy arc, ami mosolyra fakaszt egy szörnyen borzasztó nap után, egy tekintet, ami elfeledtet mindent, és emlékeztet arra, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy mellettem van, és biztosít arról, hogy itt bizony minden rendben lesz, ha fene fenét eszik akkor is, mert olyan nincs, hogy együtt ne menne. Apróságokra vágyom, mégis a legnehezebben elérhető dolgok ezek.

Kár lenne kutatnom, mire is volt jó. Pillantásomban éreztem és pillantásában láttam, mi vár ránk. Nosztalgikus pillanat, hogy teste összefonódik az enyémmel. Vigasztalódtam, vigasztalódott. Kezem, lábam beleremeg. Végre valami, valami gondolkodás nélküli. Valami ok nélküli. Valami élet illatú.

Nekem jobban tetszel így. Az ágyban, ruhátlanul vagyunk igazán önmagunk, férfi és nő, szeretők, egy test, olyan közel, amilyen közel két ember csak kerülhet egymáshoz. A ruháink más emberré tesznek bennünket. Inkább lennék hús és vér, mint selyem és ékszerek.

Nincs értelme olyan utakról beszélni, amelyeken nem mentünk végig.

Felejtsd el a valóságot. Csukd be a szemed. Gondolj arra, mit éreztél, mielőtt először megcsókolt, vagy először hozzád ért. Mielőtt közel kerültetek volna, te már ismerted a mosolyát, tudtad a szeme színét, és hogy mindig isteni illata van. És mikor végre rád nézett, egy hétig is bámultad volna, de semmi sem volt olyan, mint mikor először megérintett. Olyan volt, mintha csak ketten léteznétek, és csak gondolni sem tudtál arra, hogy valaha el kell válnod tőle.

Minden változó. Te és Én, a szívünk, az érzéseink, a gondolataink, minden. És ha nem együtt változunk, idővel a kettőnk életének már semmi köze nem lesz egymáshoz. Nekünk akkor már csak az emlékek maradnak, amikbe nyugodtan belekapaszkodhatunk a rosszabb napokon. De ennél többet egyikünknek sem fog jelenteni ez az egész, mert már elmúlt, teljesen mások vagyunk attól az embertől, akik voltunk. Régebben utáltam a változásokat, de ma már élni sem tudnék, és boldog sem tudnék lenni nélkülük. Meg kell tanulnunk jobbnak lenni, és ha már nem illünk bele a saját életünkbe, meg kell tanulnunk ott is hagyni azt. Mert minden változik... és csak a változás állandó.

Soha ne szalassz el egyetlen alkalmat sem, amikor kimutathatod a szereteted. Főleg azoknak, akikhez közel állsz. Hiszen éppen velük vagyunk a legóvatosabbak, mert félünk, hogy megsebeznek.

Miért ne fordíthatnánk hátat egy napra minden rossznak? Hiszen sok minden változik, de a problémák úgyis megvárnak. Nem fogja senki megoldani helyettünk, és el sem tűnnek többnyire. Ha meg mégis, akkor még jobb, hogy hagytuk őket. Ha pedig úgyis megvárnak, akkor azon az egy napon már semmi sem múlik. Mindenkinek jár egy szabadnap.

Sóvárgom és rettegem a szerelmet, amely meglehet, a magasba emel, de ha elereszt, úgyis halálosan összetör majd.

Annyi minden van most bennem, hogy már egy ideje nem is találkoztunk. Úgy érzem darabokra tép szét a hiányod. Hiányzik a mosolyod és a mindent elmondó barna szemeid, az összes kimondott szavad, az üzeneteid, a nézéseid és pusztán az, hogy csak együtt legyünk. Hiányzik minden, ami te vagy.

Valójában sohasem mondunk egymásnak búcsút. Mindig ott marad valami, egy pillanat, vagy egy emlék, ami még visszajöhet. Megérkezhet újra, és bekopogtathat kérdés nélkül, ugyanis az élet tartogat meglepetéseket! Az, aki még tegnap nem volt az életed része, ma már az lehet. És az, aki rég elveszett, még visszajöhet. Vannak szálak, amikről rég azt hiszed, hogy lezárultak, közben pedig nem... És ez azért van, mert az élet sokszor megmutat nekünk valamit, amire még nem vagyunk készek. Még nem értünk meg rá, de azt akarja, hogy lássuk az esélyt, higgyünk benne, hogy ha kitartunk, újra megjelenik az életünkben!

Szerintem fontos, hogy kiben mi van. Hogy kinek mi az útja, hogy rálépjen, hogy higgyen benne, hogy merjen lépni, és ne foglalkozzon azzal, ha valaki le akarja róla rugdosni. Egyszer kell kibírni, meg még egyszer, utána talán már sokkal könnyebb, harmadszorra meg már nem is fog érdekelni, hogy más mit mond. Az utad viszont annál inkább, amin a megérzéseid visznek előre. Nem kell más, csak hit abban, hogy amit érzel, az a tuti. Tudni, hogy nem okozhatnak csalódást. Igen, az elején rohadt nehéz lesz. Persze, mint minden. De aztán elkezd jönni a siker. Jön, és árad, és boldog leszel, mert az az út, ami a tiéd, azért van, hogy boldoggá tegyen. Csak merni kell magadévá tenni.

...a boldogság reggelre összetört, és én nem ragaszthatom meg. Nem tudom visszafordítani az időt. Nem tudom megváltoztatni az eseményeket. Ha a jövőben bármit is teszek, az soha nem fog már hatni a múltamra. Nem kívántam semmit. Mozdulatlan akartam maradni örökre. A mobilomból egyetlen szám szólt. Néha kizökkentett az egészből, mikor csend lett, és tudatosult, hogy újra kell indítanom. Ahogy az életem is. Mindennek mennie kell tovább, hiába nem akar a test mozdulni. Soha nem féltem ennyire. Soha nem volt ennyire kiszámíthatatlan az életem. Nem tudom, hogy mihez kezdjek nélküled. Ha mindenki elhagy. Ha már csak én leszek. Ha nem lesznek olyanok, akik megmentenek. Nincs varázsszó ez ellen. Nincs olyan csoda, ami meg nem történtté tenné az egészet. El kell tűrnöm, de arról még fogalmam sem volt, hogy hogyan, csak a mobilomhoz értek. Az élethez nem. Hozzád sem. Nem ismerlek. Még magamat sem. Aztán végül rájöttem, hogy valóban nincs nálam a megoldás. Nem tudom jobban átgondolni. Vannak dolgok, amik csak megtörténnek. Nem rajtam, vagy rajtad múlik. Az élet megfoszt a boldogságtól, ha akarod, ha nem. Kitépi a szívedből tövestől. Pontosabban néhány szikrát hagy, hogy még jobban fájjon. Hogy voltál boldog is.

Képzeld el a remegést. Ahogy a szádba harapsz, hogy ne remegjen.
Aztán képzeld el, ahogy másvalaki harap a szádba. Remegve.

És egy nap majd rájössz hogy vége. Hogy már nem üldöz a hiánya, az üresség. Már nem gondolsz rá 24/24 órát. Már nem rezzensz össze, ha meghallod a hangját. Már nem akarsz kinyírni minden egyes lányt akivel beszél, és nem nyomozgatsz utána, és lesed minden léptét, nem beszélsz folyton róla, és a szíved nem ugrik ki, amikor meglátod. Végül észreveszed azokat a hibákat, amiket a szerelem elfeledett.

Két olyan ember, akik szakítottak soha nem lehetnek már barátok, ha mégis, akkor még mindig szerelmesek, vagy sosem voltak azok.

Ott rontjuk el az egészet , hogy azt hisszük van még lehetőségünk. Hogy életünk szerelme ad még egy esélyt, ott lesz a pótvizsga vagy kapunk ennél jobb állásajánlatot is . De jobb ha minél hamarabb beismerjük, hogy ez nem így van . Persze számtalan ajánlatba ütközünk majd életünk során , de csak egy igazi létezik mindenből. Ami tökéletes nekünk. Ezt már abban a pillanatban tudjuk , amikor először találkozunk vele. De mi emberek kapzsik vagyunk , mindig jobbra vágyunk és egyből azon tépelődünk, hogy vajon kaphatunk még ennél is jobbat ? Nem az a baj alapvetően , hogy mindig többet akarunk , hanem az , ha megkapjunk amire igazán vágytunk nem elégszünk meg vele. Aztán mikor eldobjuk a megfelelőt és csak ócskább dolgok következnek , kétségbeesetten próbáljuk visszafordítani a dolgokat, de olyankor már késő, hiába átkozzuk magunkat vagy teszünk ígéreteket, ha visszaszerezzük megbecsüljük, olyankor már késő. Tehát ha valami olyanba ütközöl amit mindig is kerestél , ne gondolkodj , hogy lehetsz e még ennél is szerencsésebb , egyszerűen csak tartsd nagy becsben és élvezd minden pillanatát.

Arra gondoltam: ez a félelem. Elveszítettem valami fontosat, és képtelen vagyok megtalálni, pedig nagy szükségem van rá. Olyan félelem ez, mint amikor valaki elveszíti a szemüvegét, és elmegy szemüveget vásárolni, és azt mondják neki, hogy a világon mindenütt kifogyott a szemüveg, és most már anélkül kell élnie.

Én azt hiszem, hogy itt az ideje feladnom minden reményem veled kapcsoltban.

Ne vegyél senkit biztosnak csak azért, mert tudod, hogy akárhányszor ellököd magadtól, ő futva visszajönne hozzád. Mert egy nap majd nem fog.

Voltál már nekem: idegen, beszélgetőpartner, barát, legjobb barát, valaki aki tetszik nekem, lelki társ, viszonzatlan szerelem, a személy akivel összevesztem, az, akit nem akarok látni, akivel kapcsolatban minden tabu, akivel ki szeretnék békülni, aki nem akar látni engem, akivel levegőnek nézzük egymást, aki ki akar békülni velem, aki hazudott nekem, akit azóta is szeretek, akivel most idegenek vagyunk.

De jól tudta, hogy az, amit az ember meg tud tenni, és az, amit hajlandó megtenni, két nagyon különböző dolog.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13536)
Válaszok

 


 Nitu
    
2014-07-10 11:02:58  (13540)
  "Van egy mondat, ami még a ‘már nem szeretlek’-nél is sokkal fájóbb tud lenni: a ‘nem bízom benned’. Az elsőnek valaki máshoz van köze, s mint tudjuk, a szív döntéseit nem lehet megkérdőjelezni. A másodiknak viszont kizárólag Te vagy az oka.. ráadásul ilyenkor nem csak Neki okozol csalódást, hanem ezzel együtt magadnak is."

"Amikor ráébredsz, hogy valakit félreismertél, azon töprengsz: korábban hogy nem láttad?"

'Igen, van aki profi ebben. Könnyedén a szemedbe néz, és hazudik.'

"az eszem azt súgja, mit súgja, őrjöngve követeli: menekülj, mert pórul jársz megint. de a szívem, a szívem, az hajthatatlan."

"Annyira szeretném megkönnyíteni ezt az egészet. Eléd állni belenézni mélyen a szemedbe, majd átölelni szorosan. De félek... félek hogy újra megbántasz, lehet nem most, lehet nem is holnap, de meg fogsz. Azt már nem tudnám elviselni, egy újabb csalódásba belehalnék..."

"Csináltad már azt valaha, hogy visszagondolsz minden időre, amit valakivel töltöttél és csak lejátszod a fejedben újra és újra és keresed az első jelét a bajnak!?"

"Elcseszett döntések visszaköszönnek a múltból , visszamennék , hogy még egyszer hadd kezdhessem újból .. "



Válaszok
 


 Peat Junior
    
2014-07-09 08:43:21  (13539)
  Ha tudnátok mennyi fájdalmat őrzök magamban és éreznétek mennyi erő kell mindezt elrejteni...
Válaszok
 


 AmyTraveler18
    
2014-07-07 11:04:58  (13538)
  Barátom elment érettségizni, és én reflexszerűen mondtam neki : ,,Az erő legyen veled!"
Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-07-05 06:51:31  (13537)
 

azon a nyár végi napon megfogadtam, hogy történjen bármi, én mindent megteszek, hogy soha többet ne találkozhassunk. nem mondom, hogy ezek áldozatok nélkül mentek végbe. aztán felhígítottam a reményt, mondogatván, hogy már úgysem emlékszel. hogy csak fülledt lüktetése pulzusunknak okozta az érzékek csalódását. hinni akartam, hogy már nem hordozol magadban. mint ahogyan másokból is kikoptam. aztán persze a nagy találkozások nem is rajtam múlnak. hogy mehetek én a világ végére is, aki rám akar találni, azzal megtörténik.
Válaszok

 


 andiandi18
    
2014-07-05 06:50:58  (13536)
 

Egyetlen út van. A boldogság, a kiteljesedés, az, hogy rád találnak azok a pillanatok, amik kiszíneznek mindent, olyanra, ami a célodhoz visz. Előre, tovább, egészen addig, amíg el nem jutsz a helyedre, oda, ahova születtél. Persze rögtön nem kaptad meg, rögtön nem raktak oda, de az élet mindig adta a jeleket, te meg hallgattál rá. Ha volt eszed. Megteheted, hogy elhessegeted az érzéseidet, és úgy teszel, mintha nem is lennének, de semmi értelme. Egy ronccsá válnál, olyanná, aki nem mer elég mélyre hatolni magában, aki nem mer elég nagyot álmodni, aki nem mer a helyére kerülni. Pedig csak ennyi dolgunk van. Indulj el, menj előre, találd meg a helyed, mert hidd el, mindenkinek megvan a maga helye. Mindenki okkal jött, de nem elég rájönni az okra. Rá kell szolgálni, hogy abban is élhess, ami a tiéd.

Talán tudta, hogy nem tartunk ki sokáig. Talán abban a másodpercben is már-már elengedett volna, csakhogy ne okozzon túl nagy csalódást. De nem tette, nem volt hozzá szíve, hogy is lenne, amikor az már az enyémmel csatázott?

Vannak átutazóink. Akik csak megérintenek minket egy napra, egy hétre, vagy pár hónapra, de igazából az teljesen mindegy, hogy mennyi ideig részei az életünknek, mert a lényeg csupán az, amit adnak nekünk. Mosolyokat, könnyeket, emlékeket, vagy pofonokat, amikből tanultunk, és amiknek hála legközelebb okosabbak leszünk. Boldoggá tettük egymást, amíg csak lehetett, és meg sem próbáltuk erőltetni azt, ami nem ment, inkább elköszöntünk egymástól, és újra a boldogságot kezdtük el keresni egy olyan helyen, ahol talán újra megtalálhatjuk. Vannak ilyen átutazóink. Mert ez nem szerelem. A szerelem sokkal többről szól annál, hogy veled alszom, veled kelek, és veled mutatkozom mindenhol. A szerelem sokkal több egy időszaknál.

Tudod mi az igazán ijesztő? Amikor el akarsz felejteni valamit. Teljesen kitörölni az emlékét. De nem tudod. Nem múlik el. És úgy követ téged, mint egy szellem.

Tudom. Tudom, hogy önző dolog azt várni, hogy te is olyan szomorú legyél miattam, mint amennyire én miattad. De legalább megvigasztalna a tudat, hogy egyszer tényleg sokat jelentettem neked.

Soha nem lesz már olyan, mint régen. Más lesz. De ez nem jelenti azt, hogy rosszabb.

Mindig azt mondtam, hogy ha tudtam volna, hogy átversz, szakítottam volna. Ez viszont nem igaz. Ugyan úgy szerettelek volna és bár könnyes szemmel, de bele mentem volna a játékodba. Nem azért, mert az a helyes, hanem azért, mert szerettelek.

Nehéz volt hirtelen egy olyan világba csöppenni, ahol te már nem vagy. Egyedül, magányosan, magamra utalva. Nehéz volt felejteni, mosolyogni, amikor a legjobban fájt, de sikerült. Rájöttem, hogy nincs olyan ember és tárgy, akit és amit nem tudunk pótolni, és megtanultam, hogy a helyzetet, amiben folyamatosan csak szenvedünk, a szomorkodás és bosszúskodás helyett meg kell tanulnunk elengedni! És ez bizony nem könnyű. De idővel rájövünk, hogy nincs az a pénz, és nincs az a tárgy, amellyel a boldogságunkat megvehetnénk, mert az igazi boldogsághoz őszinte és igaz szív is kell. Az egész csak rajtunk múlik. Ha elhagyjuk a múltat, azzal esélyt adunk valami újnak, ami talán majd sokkal több boldogságot ad. Viszont ezt soha nem tudhatjuk előre. Kockáztatnod kell, mert csak úgy nyerhetsz meg mindent.

Ha igazán szeretünk valakit, annak soha nem lenne szabad fájdalmat okoznunk. Soha nem lenne szabad hagyni, hogy szomorúság költözzön a tekintetükbe.

Arra a dologra van szükségem, ami akkor következik be, amikor az embernek az agya kikapcsol, a szíve meg be.

Lehetnél másé talán vagy mindenkié, az enyém biztosan nem vagy. De, ha az öledbe bújok, nem érdekel az sem, hogy volt-e tegnap.

Nem szabad feladni az álmainkat és nem szabad összeomlani ha valaki csalódást okoz. Mert az élet olykor szép is tud lenni, viszont nem tagadom, hogy néha én is eldobnám a fenébe. Viszont bolondság nem élni az életünket, ha már megkaptuk. Szóval éld ki minden percét és szeress, nevess, sírj ha úgy van és sose add fel!

Egyvalamit tökéletesen megtanultam az évek során, mégpedig azt, hogy bármikor újrakezdheted, ugyanis csak egy pillanaton múlik, hogy nem fogadod el többé azt, ami van, és megveszekedettül hiszel abban, ami a fejedben él arról, hogy minek kell lennie.

Ha feltűnik valaki a múltadból, valahogy visszafejlődsz azzá, aki akkor voltál, amikor ismerted.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13535)
Válaszok

 


NetHírlap / Fórum / Szex, szerelem, ismerkedés / Idézetek
      Oldal:  / 1806      bontás: 


Név: 
       Jelszó: