2015. május 23. szombat - Dezső
Gázpisztoly

Tisztelt fórumozók! A Nethírlap fóruma politikamentes fórummá alakult, politikával kapcsolatos topikok, hozzászólások törölve lesznek.

Idézetek

NetHírlap / Fórum / 

Szex, szerelem, ismerkedés

  / 

Idézetek

    
    Oldal: előző oldal / 1808következő oldal      bontás: 
Privát üzenetek

Bejelentkezés
Regisztráció
Adatmódosítás
Elfelejtett jelszó
Mail a moderátornak
Moderálás
Súgó
Fórumszabályzat

Keresés

Keresett kifejezés:

Keresés helye:



Részletes keresés

Kategóriák

Autó-motor
Család
Dühöngő
Fegyverek
GSM, távközlés
Hajózás
Hardver
Internet
Játékok
Kultúra
NetHírlap kávéház
Sport
Szex
Szoftver
Tudomány
Vallás
Zene

Legfrissebb 20



 zajonc
    
2015-05-15 02:28:35  (13701)
  ziasztok! A segítségeteket szeretmém kérni rímekbe szeretném szedni,szedetni a következőket a barátnőmnek

Szeretnék verset kérni tőletek, ami arról szól hogy:
-Egy életen keresztül vele akarok lenni,megvédeni őt a világtól.
-Mindig mindenben a kedvében szeretnék járni.
-Azt szeretném ha ő lenne a legboldogabb nő a Földön.
-Rám bármikor bármiben számíthat az életben.
-Legcsodásabb dolog az életben, és szerelem volt annak idején első látásra.
-Vele szeretnék lenni egy életen át,és leélni vele az életem.
-Konkrétan egyedül csak őt akarom még a világ a világ.

Vagy pedig Alexandra,Szandi névre szóló szerelmes verset, vagy verseket.

Előre is köszönöm a segítségeteket! :)



Válaszok
 


 Nitu
    
2015-05-13 19:12:10  (13700)
  "Eddig azt hittem, hogy a szív leggonoszabb gyötrelme a szerelmi vágy és
bánat. De ebben az órában megsejtettem, hogy van még egy másik, talán
kegyetlenebb gyötrelem, mint vágyódni és vágyakozni, mégpedig az, ha
akaratunk ellenére szeretnek bennünket és nem tudunk védekezni e
tolakodó szenvedély ellen. Látni, hogy valaki közvetlen közelünkben elég
vágyakozásának tüzében, és tehetetlenül állni mellette, mert nincs
bennünk erő, képesség és hatalom, hogy kimentsük a lángokból."
óigen
Válaszok
 


 Nitu
    
2015-05-12 00:19:27  (13699)
  "Az idő múlt kint is, bent is. Az ember végül megszokja, hogy távol vannak tőle, megváltoznak, felnőnek mindazok akiket szeret. Az ember végül azt is megszokja, hogy mások élik át azt, amiről ő álmodott. Idővel az ember mindenhez hozzászokik, beletörődik, de nem tudja elfelejteni... "



Válaszok
 


 Peat Junior
    
2015-05-06 01:51:10  (13698)
  "Nehezen veszi èszre az ember,de csak egyetlen igazi lètezik. Lehet,hogy
nem az első lehet,hogy nem a szàzadik.De ott lesz. Sokàig nem hittem
ebben,hisz bàrkiben meglàttam ha akartam. Pedig ez hülyesèg az amit
làttam, csak az volt amit làtni akartam. Az az egyetlen lesz aki elvisel
Tèged,tegyèl bàrmi rosszat,akàr ellene is. Bàr,hogy is pròbàlnàl
kilèpni az èletèből nem fogja hagyni,mert Ő ia tudja Ti összetartoztok.
Ha hibàzol lehet,hogy nem fogja soha megbocsàjtani,de ott lesz
melletted,mert a szìve mèlyèn èrzi,hogy pont ellene harcolsz. Mèg ha
ezt nem is vallja be magànak,èrzi Tèged nem veszìthet el,mert Nèlküled
nem lenne èrtelme az egèsznek... Te vagy az aki minden percèt
beragyogja, Te vagy akin mindig mosolyog. Ès tudod mièrt? Mert a mosoly
ami összelàncol, sosem mùlhat el. Mert aki Neked csak az egyetlen,hàt
Neki is csak Te vagy igazi..." /saját, véleményt./




Válaszok
 


 Nitu
    
2015-04-27 17:06:28  (13697)
  „Mire vágyik a nő? Arra, hogy szeressék, és hogy szerethessen. Arra, hogy becsüljék, és mint nőt értékeljék. Úgy ahogy van és úgy amilyen. Mert ő ilyen. Nem kér mást, csak olykor egy szeretetteljes pillantást. De vágyik néha a dicsérő szóra, és hogy elismeréssel beszéljenek róla. Fontos neki a ragyogás, hisz ez nem más, mint női áldás. Szereti, ha megérintik és mikor szerető karok átölelik. Vágyik arra, hogy törődjenek vele, hisz attól mindig mosolyog a lelke. S hogy mire vágyik igazán? Egy társra. Aki neki mindezt megadja, és őt mindenestől elfogadja. Mert egy nő nem attól lesz boldog, ha mindent megvesznek neki, hanem attól, ha van valaki, aki igazán szereti…”




Válaszok
 


 Peat Junior
    
2015-04-16 01:49:56  (13696)
  Mire lehetnèl fèltèkeny? Benned megtalàltam mindent ami kell...
Válaszok
 


 Renike0525
    
2015-03-25 08:37:48  (13695)
 
Hazudtam, vagy nem is, de tudjuk jól, hogy te is
Mindig tudtam, hogy ha létezik a le út akkor létezik a fel is
Folyton visszaüt a fal is, csak egy tükör ez a dal is
De te ne érj hozzám többet, még akkor sem ha ez szar is
Kell a fasznak az, hogy szeress......!!!!

....Inkább sírj egyedül te is, minthogy megint velem nevess.....!

....És a két szenvedés között egy-egy cigaretta szünet......!!!

...Folyton folyt a könnyem, annyit tapostál a lelkembe....!!

...Amíg kerestem az utunkat az esőcseppek között
Addig szép lassan a magány belém mélyebbre költözött....!!!

Úgyhogy minden porcikám azt mondja takarodj
Hogy hosszú álmatlan éjszakákon át te is tanakodj
A saját lelkiismeret furdalásoddal marakodj
És a legszemetebb féreg emberbe bele habarodj
Mert itt vége, nincsen többé az hogy köztünk
A sors baszta el akkor amikor egymásba ütköztünk
Úgyhogy kösz nem, ne érj hozzám baszd meg
Nem kérdezem hogy jössz e, elköszönök mert az életem klassz lett!!!!



Válaszok
 


 Peat Junior
    
2015-03-25 00:39:47  (13694)
  Rakj rendbe,hozz helyre ès Èn bàrmit megteszek Èrted...
Válaszok
 


 Peat Junior
    
2015-03-21 23:14:58  (13693)
  "Te lehetnél a minden,vagy még több is... Csak egy szavadba kerülne..."



Válaszok
 


 flórii
    
2015-02-26 20:02:08  (13692)
  Ébredni alszom;
lefeküdni kelek föl:
napmintnapmintnap. (Fodor Ákos)


Már-már mohóság,
mennyi mindent szeretnék
nem tudni rólad...! (FÁ)


Amitől nem félsz:
megölhet; ám amitől
félsz: el is pusztít. (FÁ)

Kettősségek..
Egyszerre tölt el melegséggel
és szorongatja a szívem, mint egy kitörni kívánó pánikroham.
Egyszerre tart a karjaiban és taszít el.
Egyszerre szeret és egyszerre hagy el.
Egyszerre borulok iránta lángba és egyszerre átkozom el.
Lassan pedig rádöbbenek, hogy minden próbálkozásom,
minden tiltakozó gondolatom és logikus magyarázatom ellenére szeretem.
Szeretem a mosolyát, a szeme ravasz csillogását,
meg az apró ráncokat a szeme alatt amikor nevetni kezd.
Azt a barna anyajegyet az arcán, meg a tekintetet amikor néha
kérdőn vagy kíváncsian rám néz.
Szeretem az ajka ízét a számban érezni és ha hozzábújhatok csendben.
Vagy csak hallgatni rosszallón ahogy a káromra viccelődik
majd lágyan végig simít az arcomon lévő szeplőtengeren.
Mindezek ellenére temérdek érvet sorolhatnék fel ellene.
A hülye hangja, hogy mindig mindenben ő akar lenni az első.
A folytonos szereplésvágya vagy a szimpla vágya más lányok iránt.
De be kell hogy valljam, ezek ellenére és ezekkel együtt is
vagy legfőképpen ezek miatt vagyok belé olyan menthetetlenül szerelmes. *saját.








Válaszok
 


 Beppe
    
2015-02-26 13:42:34  (13691)
  a múlt az emlékezet kikötője, az élet viharában...



Válaszok
 


 Renike0525
    
2015-02-23 08:09:53  (13690)
  Minden ami vágy, minden ami tánc él bennem, hajt valami láz, van valami láng ég bennem, valami Dú Dú Dú Dú..... <3



Válaszok
 


 Renike0525
    
2015-02-19 14:05:01  (13689)
  Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsú, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás!!



Válaszok
 


 Renike0525
    
2015-02-17 08:30:56  (13688)
  Amikor igazán kellettél Nekem
Áruld el, Hol voltál...??
Csendben eltűntél...
Mond hol vagy már...?

Ha belenéznél mélyen a szemembe
Lehet, hogy neked is egyből leesne...
Nem én vagyok az aki a szart keverte!!
Tudod rendet kéne rakni már a fejekben!!!

Te voltál aki a legjobban ismert...
Te voltál akiért megtettem mindent...
Te voltál akinek mindennap elmondtam,
Hogy Te vagy az a srác akit a Legjobban!!!





Válaszok
 


 Renike0525
    
2015-02-16 08:27:30  (13687)
 
Száll a füst amikor akarom a Ganjámat nem adom de nem adom!!! :)




Az üzenetet a felhasználó 2015-02-16 08:28:07-kor módosította.
Válaszok
 


 Renike0525
    
2015-02-16 08:25:30  (13686)
  Minden szavam zöld ezt halljátok a kezeteket a magasba basszátok fel...!!! :)



Válaszok
 


 Renike0525
    
2015-02-03 12:27:40  (13685)
 

Ne sírj!!!

Ne sírj azért, ki elhagyott, vagy megbántott. Ne sírj
azért, ki el akart, és el is tudott menni. Nem tehetsz mást, keményen
akarva el kell feledni. Azért mehetett el, mert Te hagytad! Mert tudat alatt nem volt rá szükséged az életben. Ne feledd, nincsenek véletlenek.
Ne sírj azért, miről azt hiszed, elmulasztottad. Nincs ilyen. Nincsenek
véletlenek! Ne sírj azért, mi elmúlt. Átveszi a helyét majd valami más,
valami új, ami erőt ad, s boldoggá tesz.
Ne sírj hazug barátért,
igaztalan szeretőért, hamis szerelemért. Ne sírj, ha úgy érzed,
igaztalanul bántottak. Ne sírj, hanem légy erős, állj fel a padlóról, és
tanulj a csalódásokból! Állj a tükör elé és nézz bele! Nézd meg ki
vagy, és még kivé lehetsz! Szeresd azt az embert, akit ott látsz minden
hibájával együtt.
Ne sírj, töröld le a könnyeidet.
Ne sírj, inkább küzdj, és szeress, míg szíved pumpálja a vért ereidbe.

Szalai Vivien





Válaszok
 


 Nitu
    
2015-01-15 23:13:57  (13684)
  "Annyira szeretném megkönnyíteni ezt az egészet. Eléd állni belenézni mélyen a szemedbe, majd átölelni szorosan. De félek... félek hogy újra megbántasz, lehet nem most, lehet nem is holnap, de meg fogsz. Azt már nem tudnám elviselni, egy újabb csalódásba belehalnék..."



Válaszok
 


 Nitu
    
2015-01-07 23:49:02  (13683)
  "Különös az amit iránta érzek.Egyik percben húznám vissza a két karommal szorosan el sem engedném soha.A másikban meg egyszerűen kilépnék ebből az egészből és új életet kezdenék.De a legkülönösebb érzés az az,hogy úgy érzem mind a kettőbe belehalok."



Válaszok
 


 Beppe
    
2015-01-06 11:28:21  (13682)
  Varázslatos az emberi agy: elfelejtünk egy illatot, de csak amíg újra
meg nem érezzük, kitörlődik egy hang a memóriánkból, de csak amíg újra
meg nem halljuk, és még a rég eltemetett érzelmeink is képesek
újjáéledni, ha visszatérünk ugyanarra a helyre, ahol születtek...




Válaszok
 


 andiandi18
    
2015-01-06 10:10:15  (13681)
 

...egyedül kell a célokat kitervelni, egyedül hinni benne, mélyen legbelül, hogy sikerülni fog. még akkor is, ha ezerszer elbukunk közben. vagy megsérülünk. hiszek abban, hogy ha feladjuk, akkor már nagyon nehéz visszatérni. akkor nagyon nehéz helyette valami újat találni. tartsunk igényt egy korlátlan életre, ahol bármit elérhetünk, amit csak szeretnénk. lássuk be, ha a körülményeink korlátoznak, és fogságba ejtenek. és akarjunk kitörni. higgyünk benne, hogy a képesség bennünk van, a vágy mellett. és igen, néha mintákat kell keresni. át kell fordítani az irigységet belül, és azt mondani, hogy ha neki sikerült, akkor én is meg tudom csinálni. legyen ez egy kiinduló pont. kezdj hozzá!

ez az út elvisz valahova, ahol ott kell lenned. lehet nem véletlen nem érted el azt a buszt, és lehet nem véletlen késtél el reggel munkából. általában senkit nem nyugtat meg ilyenkor, hogy de ez éppen így volt a jó. senki nem mondja azt, hogy köszi élet ezt a pocsék napot. még az is lehet, hogy visszatekintve sem fogjuk soha átlátni, hogy mire volt ez az egész jó. de tény, hogy mindig megérkezik egy vihar. talán pont akkor, amikor nem várnánk. és néha nagyobb pusztítást hagy maga után. de értünk van. azért, hogy oda kerüljünk, ahol lennünk kell. az igazi helyünkre. minél kevésbé állsz ellent, annál hamarabb elvonul. éld át, vedd tudomásul. pihenj egyet, és aztán menj tovább!

Lehetnék ember, nő, anya: de csak egy sebhelyektől lyuggatott tok vagyok. A sebek ajtókat nyitnak a testen, mindig kiszökik rajtuk egy kis lélek, alig maradt belül valami.

Mi kormányozza a szívet? A szerelem? Mi sem bizonytalanabb. Azt lehet tudni, milyen szenvedni a szerelemtől, de azt nem, mi a szerelem. Most megfosztottság, megbánás, üres kéz. Szárnyaszegett lettem; a szorongás maradt nekem. Pokol, ahol minden a mennyre emlékeztet. Mégis pokol. Ami ürességet támaszt bennem, azt életnek hívom és szerelemnek. Kezdet, erőszak, szakítás, világa hunyt, megszakadt szív, sós ízű könny, sós ízű szerelem.

Néha az embernek muszáj mindent elveszítenie, hogy továbbléphessen, és az új dolgokat csak érdekesebbé teszi a veszteség fájdalma.

Felejtsd el, ha azt érzed, rossz úton jársz. Ne gondolj soha arra, hogy nem jó emberekkel vagy. Mindig pontosan az történik, aminek történnie kell. Minden érted van, élménynek, leckének, állomásnak, lépcsőfoknak, dobbantónak. Csak és kizárólag olyan emberekkel találkozol, akikkel dolgod van. Kivel hosszabb, kivel rövidebb ideig. Kivel könnyebben, kivel nehezebben. De mindenki pontosan annyi ideig és olyan módon lesz jelen az életedben, hogy az téged szolgáljon. És mikor elvégeztétek a közös munkátokat, búcsúzzatok. Nem, ez nem szabad, hogy fájjon, hisz ő pontosan azért fog kiesni az életedből, hogy a hiánya újabb találkozásoknak adjon helyet. Engedd el. Mosolyogva.

téged így szerettelek. vakmerően, az első pillanattól fogva, ahogy megismertelek. sosem számoltam a következményekkel. meggyőztem magamat, hogy de igen, számolok velük, mert te is úgy akartad, úgyhogy próbálkoztam, de valójában nem törődtem vele, hogy mi lesz. jobban akartalak téged, mint jónak lenni. jobban akartalak, mint bármi mást az életben valaha.

Lehullott falevél vagyok, aki azt hitte, hogy örökké él, és aztán úgy halt meg, hogy maga sem tudta, miért. Falevél vagyok, aki szerette a napot és a holdat, sokáig nézte az elhaladó buszokat és a zajos villamosokat, és soha senki nem szólt neki, hogy tél is létezik a világon. Ezek a levelek éltek és virultak, amíg lehetett, aztán egy napon megsárgultak, és a fa megvált tőlük. Nem úgy búcsúzott el tőlük, hogy viszontlátásra, hanem úgy, hogy Isten veletek, mert tisztában volt vele, hogy soha többé nem térnek vissza...

Sokszor csak idealizálunk, embereket, helyzeteket, sőt még önmagunkat is. Szerelmet képzelünk oda, ahol a szeretetnek is még csak a legapróbb lángja pislákol. Társat látunk a másikban, pedig csak félünk az egyedülléttől. Szenvedélyt érzünk ott, ahol a szükség már lyukat vájt a falba. Azt hisszük jó helyen vagyunk, a megfelelő ember mellett, olyannak képzeljük, amilyenre vágyunk. Pedig mindez oly távol áll a valóságtól. S mindez miért? Mert eszeveszettül vágyunk rá, hogy ott belül végre megmozduljon bennünk valaki, valami.

Igazából mindannyian ugyanarra a szeretetre vágyunk. Ha nem kapjuk meg, az csak egy dolog miatt lehet: mi sem merünk ekkora szeretetet adni. Feltétel nélkül, elvárások nélkül, úgy, hogy a másik azt kezd vele, amit akar, mert igazából nálunk van bőven elég. Ezt kitanulni még mindig művészet, és csak keveseknek sikerül, hiszen olyan jó félúton lehuppanni a földre, és azt mondani, hogy na jó, akkor én szeretlek, és szeress te is. Pedig valójában ez nem erről szól. Szeretsz és szeretve vagy. Szeretetet adsz, és szeretetet kapsz vissza. Jön magától. Nincs benne görcsösség és birtoklási vágy. Hiszen igen, utóbbi öl meg minden kapcsolatot.

Tudod, az, mikor kitartasz valaki mellett tűzön-vízen át, és megadnál neki mindent, mindegy, hogy az milyen áldozatokkal jár, az a szerelem! És ha szeretsz valakit, akkor nem állsz le soha. Akkor se, ha hülyének néznek, vagy neveznek, akkor se, akkor pláne nem! Egyszerűen nem adod fel, mert ha feladnám, ha hallgatnék a világra, továbblépnék és keresnék valaki mást, akkor az nem szerelem lenne, hanem... akkor az valami eldobható dolog lenne, amiért nem érdemes harcolni.

Sokféleképpen lehet valakit szeretni. Néha annyira akarunk szeretni, hogy nem vagyunk válogatósak abban, kit szeretünk. Máskor meg a szerelmünket olyan tiszta és nemes alakká magasztosítjuk, hogy nincs az a szegény emberi lény, aki az elképzelésünknek megfelelne. De a szerelem a szeretet egy formája. Legtöbbször valami felismerés, alkalom arra, hogy azt mondhassuk: "van benned valami, amit szeretek".

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13678)
Válaszok

 


 Renike0525
    
2015-01-05 10:19:43  (13680)
 

MAGADDAL TUDSZ VINNI?

Itt vagyok ismét, egyedül.
A szürke falak között, ebben a régi szobában.
Az ajtó, amin beléptem, bezárult mögöttem.

Többé nem megyek már vissza.
Mindenen át, önerőmből, eddig jutottam.
Megtorpantam és úgy várom, hogy most te nyiss!

A szoba túloldalán a többi ajtó, ki - ki nyílik ugyan,
de egyedül, már nincs erőm és bátorságom belépni rajtuk.
Most neked kell tenned, ha van benned akarat!

Ha az egyik ajtó mögött te vagy,
mond, te ki tudod nyújtani a kezed?
Tudsz tenni egy lépést végre, te is felém?

Vagy még mindig azt várod, hogy csak én menjek?
Volt idő, amikor bátran mentem oda, de mára elfáradtam.
Most neked kell tenned, ha van benned vágy!

Szeretném, ha nem mindig csak én tennék érte!
Mond, te ki tudod nyújtani a kezed?
Tudsz tenni egy lépést végre, te is felém?

Gyere, ne csak állj ott és kiabáld!
Gyere, fogd meg a kezem és vigyél magaddal!
Gyere, érints meg, már az is elég!

Egy ajtó ismét kinyílt. Én megtettem a lépéseket feléd.
Mond, tudsz tenni egy lépést te is felém?
Mond, te magaddal tudsz vinni?

Magaddal viszel?

Vincent & Vincent - SZÖSSZENETEK




Válaszok
 


 Peat Junior
    
2015-01-04 01:24:06  (13679)
  Aki igazán tud sakkozni,az érti igazán az élet lényegét. A gyalog nem a leggyengébb bábú,hisz Ő teszi meg az első lépést az ismeretlenbe...
Válaszok
 


 andiandi18
    
2015-01-01 13:18:16  (13678)
 

Ha menned kell hát menj. Ha pedig neki kell, akkor engedd el. Sokszor nem is kell különösebb ok, egy harmadik személy, vagy a másik féllel való ellentétek, és egyéb történések, hogy útjaitok szétváljanak. Van, mikor csak elég egy érzés, egy gondolat: 'Nem vagyok a helyemen. Mellette nem vagyok otthon.' S olyankor bizony nincs mit tenni, menni kell, menni, különben megfullad az ember. Persze mindez nem azt jelenti, hogy a kialakult kötelékeket könnyű lenne feladni, de mégis érzed, hogy meg kell próbálnod, mert életed egy fejezete lezárult benned. Az érzéseid megváltoztak, és valamiért már nem is vagy ugyanaz az ember. Mindezt talán a körülötted levők meg sem értik, de legbelül tudod, hogy el kell indulj egy másik úton, hogy új kihívások elé kell néz, új embereket kell megismerj, akik által mindig tanulsz valami újat önmagadról, a világról.

Láttam embereket megcsalva, elhagyva, átverve, remény fosztva tettetve, hogy jól vannak. Idős vagy fiatal, férfi vagy nő. Nincs különbség. A szerelem nem válogat, ahogyan a csalódás sem. Lélektelenül bóklásznak fel s alá az utcákon, akár a szellemek, csak önmaguk árnyékai. Nem árad belőlük többé a melegség. Kívánják a törődést, s egy-egy lopott órára tán meg is kapják. Becsapván magukat azt hiszik, hogy ez elég, így védve maradhatnak. A szeretet, mint illúzió, s annak csak foszlánya gomolyog a lélektelen testek között. Az ember tán kielégül pár órányira, de aztán újra érzi azt az émelyítő éhséget, így ragadván benn egy örök körforgásban. Viszont hiába az éhséget csillapító morzsák, ha közben mindvégig fázik a lélek.

Eltűnnek a pillanatok, amiket elveszíteni sosem akartam, csöndesen szállnak tovább, és én új utakon találom magam.Már nem vagyok az, aki voltam, eltűntem a pillanatokkal, valamit keresek, fogalmam sincs róla mi az, csak itt vagyok, és mégsem találom magam.

A csend lepedőjébe burkolózva próbálok emlékezni... Egyszer volt valaki, akiről hosszú ideig azt hittem, megtanított látni a sötétben, járni a felhők tetején, félelem nélkül megállni a szakadék szélén. Ma, amikor tekintetünk a megszokástól unottan, fénytelenül találkozik, gyakran eltűnődöm a miérteken. Miért félek bekopogni egy ismeretlen ajtón? Miért ..

Elfelejtettem bízni, bízni magamban és az életben. Hinni, hogy mindig lehet jobb, hogy mindig van más, ha valami nem sikerül. S hinni abban, hogy az ember nem csak egyféleképpen lehet boldog, és néha az egészen jelentéktelen dolgok jelentik a legtöbbet.

Az egész a hitről szól. A hitről, amit magadba vetsz. Felállsz vagy nem? Megelégedsz a semmivel, vagy lépsz egyet, bátran, nagyot, olyat, ami akár az egész életedet megváltoztathatja? Igen, persze, minden mélyponton megfogalmazódik benned, hogy nem akarod, hogy legszívesebben kiszállnál az életedből, mert még egy nehézség, meg egy újabb akadály, és azt már nem tudod elviselni, mert most már aztán tényleg nincs több erőd - közben meg pont annyi van, amennyire szükséged van. Se több, se kevesebb. Ha ezt elfogadod, onnantól nincs nehézség. Onnantól nem állítasz akadályokat magad elé, hanem ha kell, becsukod a szemed, és bármennyire is fáj, megteszed a következő lépést, ugyanis bízol benne, hogy ennél csak jobb lehet. Hogy megérdemled. A szürkeség csak ott van, abban a pillanatban, amibe egy picit belehaltál, ahova bezártad magad. A színek kint várnak, van belőlük bőven. Csak engedd meg magadnak, hogy nálad is maradhassanak.

Nem te választod az életedet: ő választ téged. Nem értheted meg, miért jut neked több öröm vagy több szomorúság. Csak fogadd el és menj tovább. Az életünket nem választhatjuk meg, de azt mi döntjük el, hogy mit kezdünk a kapott örömökkel és bánatokkal..

Hogy milyen lány vagyok? Mindig is szerettem volna megadni erre a választ. Nem vagyok tökéletes. Néha imádnivaló, néha felpofoznivaló. Van, hogy könnyezve nevetek, majd zokogok, később én csalok könnyeket mások szemébe. Küzdöttem már lehetetlenért fogamat összeszorítva, máskor feladtam hamar. Lebegtem a föld fölött, rózsaszín ködben és megjártam a poklok poklát is. Hibáztam, megbocsájtottam, haragudtam, dühös voltam, türelmetlenkedtem, közönyös voltam. Az érzelmek széles skáláját megjártam, akár nagyon rövid idő alatt. Sok ember mellett álltam mikor kellett, de olyan is előfordult, hogy hátat fordítottam annak, aki mindent megtett értem. Néha takartam a fájdalmam, máskor ordítottam ország-világnak. Hogy milyen lány vagyok? Döntsd el te! Ha tetszik, lépj be az én kis bolond életembe, járj velem egy utat. Kacagjunk, könnyezzünk, szeressünk, túléljünk, tanuljunk, lelkizzünk, tomboljunk együtt. De ne felejtsd: soha, soha ne akarj megváltoztatni. Soha ne mondd meg nekem mi a jó. Soha ne terelj az utamon. Ha kedvelsz, így kedvelj. Csodáld egyéniségem, pontosan úgy, ahogy én élvezem a tiéd. Mindannyian tökéletlenek vagyunk és pontosan ezért tökéletes a világ. Az emberek, mint a puzzle-darabkák összekapcsolódnak. Hibáinknál és pozitív sajátságunknál fogva. Hiszen, ami nekem előny és tetszetős jellemvonás a másikban, korántsem biztos, hogy neked is az lesz. Amit én nem kedvelek valakiben, elképzelhető, hogy te pontosan azért fogod a másikat imádni. És ez így szép. Az életünk rengeteg láthatatlan ponton összekapcsolódva alakítja kerek egésszé a képet.

Rakd le a fájdalmakat, búcsúzz el tőlük, ideje megszabadulnod a súlytól. A tehertől, attól, ami visszatart, ami bezár, ami nem engedi, hogy boldog legyél. Gúzsba köt, minden lépésedet nehezíti, mert úgy gondolod, hogy vannak dolgok, amik nem változhatnak, közben meg minden döntés kérdése. Építs egy életet, hagyd, hogy összetörjön, darabokra hulljon, aztán építs fel egy újat, egészen addig, amíg eljutsz oda, ahova mindig is vágytál. Oda, ahol jól érzed magad, ahol te is boldog vagy. Odáig nagyon sok világot kell felépíteni. Falakat húzni, téglákat pakolni, kudarcot vallani, nehézségeket leküzdeni, megoldásokra találni.. Erről szól az út, meg arról, hogy a régi házból mindig tudd, hogy mit viszel magaddal.

Ne azt akard, aki nélkül meghalsz, hanem azt, aki az életed része, aki teljessé tesz. Ne arra várj, hogy a szenvedély felégessen, hanem akard azt, aki szeret, törődik veled, és minden nap boldoggá tud tenni. Igen, lehet, hogy nehéz lesz, de az a vonzódás, ami önző, és minden figyelmedet magának követeli, össze fogja törni az életed, elveszi tőled. Ne azt akard, ami átveszi az uralmat minden felett, hanem azt, ami egyensúlyban tart, ami stabillá tesz, amiben biztonságban érzed magad, ami arra ösztönöz, hogy több legyél.

Az elmúlt években megtanultam, hogy az egyedüllét még nem magány. És, sokszor, ha van is valaki melletted akkor is lehetsz elhagyatott. Megtanultam, hogy a szerelem nem egy csóknál kezdődik és nem a szexnél folytatódik. Már tudom, hogy a legnagyobb rosszból is fel lehet állni, mindössze akarni kell. Hogy mindenkinek mást jelent a boldogság. Hogy minden ember értékes, köztük én is. Megtapasztaltam, hogy a férfiak és nők máshogy működnek. Hogy mindent el lehet felejteni, de igenis dolgozni kell rajta. Nem szégyellni semmit, amin keresztül mentem. Aki szeret, az a múltammal, gyengeségeimmel, hibáimmal együtt fog szeretni. Felismertem, ha nem változtatok és nem keményedek, akkor ez a világ maga alá temet. Hogy minimális szinten muszáj önzőnek lenni. Hogy nem ítélkezhetek más emberek felett és legfőképp, amit adok pontosan azt is fogom visszakapni. Legyen az jó vagy rossz. Már tudom, hogy a kimondott szónak súlya van, és van olyan, ami egy életen át marja a lelkem. Hogy a legigazabb barátom az idő és éppen ezért a jelenben kell élni, a múltból tanulni, a jövőért meg dolgozni.

mélyen, belül éreztem, ahogy elszakad, kettétörik bennem valami. a búcsúszót már régen kimondtam és azt akartam hinni, hogy helyesen cselekedtem. furcsán üresnek éreztem magam. mert egy dolog tudni azt, hogy az érzelmeim semmit nem változtak, de nyíltan szembesülni a ténnyel, hogy az érzéseim a jövőben sem fognak változni, az már teljesen más.

Varázslatos az emberi agy: elfelejtünk egy illatot, de csak amíg újra meg nem érezzük, kitörlődik egy hang a memóriánkból, de csak amíg újra meg nem halljuk, és még a rég eltemetett érzelmeink is képesek újjáéledni, ha visszatérünk ugyanarra a helyre, ahol születtek...

- Félek.
- Ki nem? A félelem természetes dolog. Csak ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad.

Ne erőszakold meg a szeretetet. Hagyd, hogy jöjjön, és merd elfogadni mindenkitől. Bárkitől. Nyiss, hallgass, figyelj, sosem tudhatod, hogy ki adja meg a löketet. Fogadd el azt, amit kapsz akkor is, ha annyira kevés, hogy legszívesebben összetörnéd az egész világodat, és bizony a szíveddel kezdenéd a rombolást és abba sem hagynád addig, amíg szilánkjaira nem törik. Ülj le. Törődj magaddal. Fogadd el, hogy először magadtól kell szeretetet és törődést kapnod ahhoz, hogy más is adhasson. Ne függj mások érzelmeitől, visszajelzéseitől, mert megnehezíted az életed. A szeretet az csak úgy jön, nem erőszakolhatod meg. Kiveheted bárhonnan, rajtad áll, hogy mennyire válogatsz.

Néha (...) az ember túl fiatalon választ társat magának, aztán megváltozik, de a másik nem változik vele.

Ne félj újra megpróbálni valamit – újra szerelembe esni, újra álmodni és újra ÉLNI. Ne hagyd, hogy az élet megkeményítse a szívedet. Hiába hiszed, hogy ebből a gödörből már nem tudsz kikecmeregni – igenis ki tudsz! Találd meg azokat a dolgokat, amelyek boldoggá tesznek és ne stresszelj azon, amin nem tudsz változtatni. Élj egyszerűen, szeress teljes szívvel, mondj igazat és ha elesel, állj fel, menj tovább...

Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe. El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük...

Nem elvesztem, hanem több lettem. Mert semmi mást nem akartam, csak, hogy felejtsek, túl legyek, jól legyek és újra boldog legyek. Nem tettem hatalmas nagy dolgot, mindössze eldöntöttem, hogy talpra állok. Ez az én történetem. Mindenkié teljesen más. De egy ponton van hasonlóság: abban, hogy minden fejben dől el.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13677)
Válaszok

 


 andiandi18
    
2014-12-25 08:59:58  (13677)
 

Kiírlak magamból, meggyógyulok...Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.

Nem voltál ott. Ott, amikor a legjobban kellettél. Ott vagy, ha kellesz. Erről szól minden kapcsolat.

Megnyitottam a szívem... Adtam esélyt. Játszottam, taktikáztam a cél érdekében. Nyeltem, mikor kellett, türelmes voltam, még mikor nehéz is volt. Újra közel engedtelek. Lángoltam, te meg elégettél. Újra és újra. Nem érdekel ki vagy, mit csinálsz, honnan jöttél, mi a múltad és titkod. Semmi. Egyetlen egy dolog érdekel. Te. Légy felnőtt! Állj ki magadért! Az érzéseidért. Tudd, mit akarsz. És leginkább tudd kivel. Ha bizonytalan vagy, ne engem büntess. Nekem biztos pontra van szükségem. Olyanra, aki mellettem van. Szívvel, lélekkel. Aki bár gyengéd, de férfiként tekinthetek rá. Aki megvigasztal, mikor összetörtem egy nehéz nap után. Aki támogat minden álmomban. Aki testi-lelki társam. Akinek a legszebb vagyok smink nélkül, szakadt tréningben, egy átmulatott éjszaka után. Aki nemhogy elfogadja, hanem egyenesen imádja is a hibáimat. Aki a legbolondabb tud, és mer lenni mellettem. Akinek néha elég egy mosoly, egy érintés tőlem. Akit nem érdekel, mások mit szólnak hozzá, csak megy a saját feje után. Aki megnevetett, ha kell, de akár velem is zokog, ha arról van szó. Én pontosan tudom, mit akarok. A kérdés az, hogy Te tudod-e mit akarsz?

Elfogytak a szavak. Te szó nélkül tűntél el az életemből, és én ezt szó nélkül fogadtam el. Csak néztem utánad a messzeségbe, figyeltem őszinte mosollyal, ahogy egyre távolabb sodor téged tőlem az élet. Élveztem az egyre apróbb alak látványát a szemeim előtt, éreztem az új illatot, a változás illatát, mert minden, ami a kettőnk tulajdonában volt, az hirtelen eltűnt, elveszítettünk minden szépet, már nem jelent semmit, semmit nem érzek már, szenvedélyt sem, se fájdalmat, csak azt kívántam, bárcsak ki tudnám neked mondani még legalább egyszer azt, hogy hiányzol, vagy hogy ne menj el vagy hogy szeressük még egymást kicsit. Hazudni akartam magamnak és neked is, de már nem tudok érezni. Könnyek nélkül engedlek el és hagylak magam mögött úgy, hogy soha többé nem kívánlak majd vissza a kis világomba, mert újraálmodom, újat álmodok.

Ha valaki már régen adta jelét, hogy szeret, akkor én úgy érzem, hogy már nem. Főleg, ha közben másnak is adott szeretetet. Ezért nekem folyamatosan kell az, hogy mások éreztessék a szeretetüket velem, különben elvész, és ezzel együtt én is.

Az emberek jó része azért megy el a Boldogság mellett, mert reménytelenül a múltban él, rágódik elveszített szerelmeken, boldog vagy boldogtalan emlékeken, elszalasztott lehetőségeken. S közben nem jönnek rá, hogy a múlt halott idő, ezért semmi értelme belekapaszkodni. Elmúlt. Megtörtént. És nem lehet megmásítani. Menni kell tovább, előre, s inkább tanulni a hibákból, amiket elkövettünk.. De ugyanilyen butaság a jövőnek élni. A múlt már nem számít, a jövő pedig még nem! Sosem lesz az az ember boldog, aki mindig csak halogatja a saját boldogságát... „Majd boldog leszek, ha ez és az leszek, ha elérem ezt meg azt.” Sosem lesz boldog, mert az ilyen boldogság mindig csak feltételekhez kötött. Tudom, miről beszélek, hiszen éltem én is így... Kötöttem én is a boldogságot pozícióhoz, anyagi javakhoz, tárgyakhoz. Hittem én is, hogy a kitűzött célok visznek majd a boldogsághoz... Nem is tévedhettem volna nagyobbat!

… a szeretet nem tud meghalni, nem tűnik el, nem halványul el. Addig nem, amíg fontos a számodra.

Egész életemben azt akartam, hogy büszke legyél rám. Minden döntésemnél, minden sikeremnél, minden kudarcomnál az jutott eszembe: mit gondolhatsz rólam. És szerintem elég jól csináltam a dolgokat. Tudom, mi az élet. Tudom, mire voltunk képesek. Azt is tudom, milyen igazságosnak lenni, hogy mi a helyes, és mi a tiszteletreméltó. Hogy akarom-e, hogy elfogadd ezt, támogass és büszke légy rám emiatt? Igen, akarom. De ha nem akarsz az lenni, akkor engem most már nem érdekel. Talán most először. Tudd, hogy ma volt az utolsó alkalom, hogy hülyének neveztél, és úgy beszéltél velem, ahogy. Szeretlek..., de ha nem tudod ezt elfogadni, ha nem fogadod el a döntéseim, akkor többé nem látogatlak meg...

Igazán Nőnek lenni csak egy igazán Férfi mellett lehet.

A szenvedélyes ember, kinek érintésétől lángba borul a világ. Ő az, aki mellett nem mehetsz el szó nélkül, hisz jelenlétével magára vonja a körülötte lévők figyelmét. Árad belőle a magabiztosság, egy párduc kecsességével képes lecsapni, máskor pedig maga a félénk őz, akit levadásznak. Egyszerre bájos és lehengerlő. Ő az, aki a legjobban tud szeretni és gyűlölni. Vele vívod a legnagyobb csatáidat, mégis vele a legédesebb a békülés. Nála sosem tudhatod mire számíts, szeszélyes, akár az időjárás. Imád élni, habzsolja az életet, mellette a hedonizmus új értelmet nyer. A szenvedélyes ember, aki legyen férfi vagy nő, de sosem feledhető.

én egy normális, felnőtt kapcsolatra vágyom. olyan társra, aki a gyermekeim apja lesz és a társam, akár egy életen át. akire számíthatok, akinek számítok és aki rám is számít, bármi is történik vele. aki számol velem. aki egyenrangúnak gondol, de aki mellett gyenge nő lehetek. akire felnézhetek, mint egy igazi férfire, minden szempontból. akit inspirálok. aki mellett élményekkel gazdagszom. aki mellett kiteljesedhetek, mint nő, pár, barát, szerető, a gyermekeink anyja és egyáltalán az élet minden területén. mert bármennyire is lerombolódtak az ilyen fajta álmaim, bármennyire is nehéz tervezni már, de én akkor is hiszek még a csodákban.

Annyi minden van benned, s mind közül a legnemesebb, hogy érzéked van a boldogsághoz. Ne csak egyszerűen egy férfitól várd az életet. Ezért csalódik annyi nő. Önmagadtól várd.

...nem nézni a távoli jövőbe, nem keresni gyakornoki állást és nem futni pasik után. Nem aggódni, nem várakozni, egyszerűen csak élvezni a meleg napokat, a lábunkat simogató szellőt és a ma reggeli kávét. Ez mind olyan szép. Mindig is így volt?

- Mindenkivel ilyen jó a szeretkezés? (...)
- Hát... ha olyasvalakit választasz, aki tetszik, akkor igen, általában jó vele... De felejthetetlen és eget rengető csak akkor lesz, ha szerelmes vagy abba, akit ölelsz. Csak akkor halsz bele egy-egy szeretkezésbe, ha közben a lelkedet is a másiknak adod.

A boldogság volt a nap. A nap volt a hőség. Elolvadtunk. És egymás nélkül száradtunk fel.

Te mindig szeretni fogsz engem. Én jelentem neked azokat a bűnöket, melyeket elkövetni sohase lesz elég bátorságod.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13674)
Válaszok

 


 Luanda
    
2014-12-16 15:44:05  (13676)
  Kormányosa vagyok az életemnek, és igyekszem élni, követni a sorsomat. Nagyon figyelek a belső hangra és próbálom követni, de azon gondolkozom: "Mennyire vagyok szabad a választásaimban? Tényleg én döntök az irányról?"
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-12-14 22:47:20  (13675)
  "Ha nem szeretsz, akkor miért őriztél meg magadnak úgy engem, mintha egy kincs lennék. A világ megszűnt, ott találtam magam egy üres mezőn, ahol megint azt kell játszani, hogy tőröket dobálunk egymásba, és ki bírja tovább? Sebezhetetlennek hittem magam. Engem már nem bánthat senki, csak ha megengedem. Azt akartam, hogy újra bízz bennem. Nem a szeretetedre vágytam, hanem a bizalomra. Nem vissza akartalak kapni, hanem bebizonyítani, hogy jó vagyok. Hogy nem az vagyok, akinek gondolsz, hanem az aki okkal szeretett téged. A kések nem álltak meg a szív előtt. Célozni pedig te sokkal jobban tudtál. Hajnalban még megírtad, hogy szerettél. Én pedig törötten, sebekkel a testemen próbáltam megérteni ezt a káoszt. Próbáltam visszaszerezni az önként eldobott boldogságom." :/



Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-12-13 21:02:39  (13674)
 

Már csak ritkán álmodunk. Befészkeltük magunkat egy tökéletesnek hitt komfortzónába, és ott éldegélünk. Vegetálunk. De ezt nem valljuk be, még magunknak sem. Ez lett az új trend, hogy nem merünk nagyot álmodni. Mert akkor kinevetnek. Megszégyenülnénk. Egyre inkább belátjuk, hogy nincs megfelelő anyagi háttér, a tehetségekkel egyre kevesebben foglalkoznak… De igazából bármire képesek vagyunk ráfogni a saját gyengeségünket. A céljaink aprók lettek, és ezáltal kicsit elégedettebbek vagyunk, mint régen, mikor kockáztattunk, és nem úgy sikerült, ahogy elképzeltük. Megszűnt a kudarc élmény. De nem születnek lélegzetelállító dolgok sem. Nem lépünk ki önmagunk árnyékából.

Nem is olyan régen történt egy hatalmas törés az életemben. Akkor azt gondoltam ezt soha nem élem túl, annyira fájt. Aztán teltek múltak a napok és a hetek. A dolgok tisztultak, a fájdalmak egyre csak távolodtak. Elengedtem, megbocsájtottam. Magamnak, neki, kettőnknek. Mostanra ő is csak valaki, aki része volt az életemnek. Aki adott, akinek adhattam. Akitől tanulhattam. De legfőképpen az elválásból okultam. Megváltoztatott, megerősített. Egyesével raktam össze széttört szívem ezer apró darabját. Már újra dobog. Bár soha nem lesz a régi, de talán ez nem is baj. Elvesztette kislányos naivitását. Már nem bízik, már nem remél. Csak él. Elvárások nélkül, tisztán. De látom, hogy jobb nem is történhetett volna velem: szív-, ész- és lélektakarítás. Felújítás. Kell az ember életébe, hogy utána máshogy lásson, érezzen mindent.

Nekem nem kellenek ígéretek, vagy túlzó szavak. Pontosan látom, ha nem igaz. Nem kell, hogy minden percben rajtam járjon az agyad. Tedd a dolgod, éld az életed. De mikor újra találkozunk, add nekem a maximumot. Beszélj, érj hozzám, csókolj, perzselj a tekinteteddel, égess a simogatásoddal. Már türelmes vagyok. Nem sürgetek semmit. Várok, akire érdemes. Akiért megéri harcolni. De ugyanezt a kitartást szeretném érezni a másik oldalról is. Nem baj, ha nem, akkor megyek tovább. Már megtanultam hogyan kell elengedni azt, aki nem érdemes a figyelmemre. Már erős vagyok. Tisztában vagyok önmagammal. Hibáimmal és értékeimmel egyaránt. Ismerem céljaim, vágyaim, elvárásaim, értékrendem. Ezek szerint megyek és harcolok. Viszont már nem elvakultan, bármi áron. Csak és kizárólag azért, aki szintén hajlandó értem tenni. Megadom az időt, a teret és a lehetőséget is. Csak rajtad áll mit kezdesz vele. És leginkább rajtad áll, tőled megkapom-e ugyanezeket.

emlékszel még? emlékszel, amikor egyszer nyáron sétáltunk hazafele és elkezdett esni az eső? én felrohantam a teraszra, de te csak álltál lent az udvaron. majd, mint egy őrült, lerúgtad magadról a papucsot, kitártad a karjaidat és elkezdtél táncolni. nem érdekelt, hogy tiszta víz vagy, te mégis táncoltál, majd hangosan elkezdtél kacagni. kacagtál tiszta, teljes szívedből. boldognak tűntél, boldog voltál. emlékszel még? emlékszel milyen boldog voltál? emlékszel egyáltalán még a boldogságra?

Mindig lesznek személyek, akiknek nem fog tetszeni az, aki vagy, amit teszel. Akik másként és jobban csinálnák a helyedben. Akik tudják, hogy kéne élned, mit kéne érezned. Akik mást látnak a tetteidben, mást hallanak ki a szavaidból, másként ítélnek meg. Megfelelni mindenkinek nem lehet és nem is kell. Hisz életed legfőbb bírálója csak te magad lehetsz. Amíg tetteid során a jó szándék vezérel, amíg mondanivalód igazat szól, ha szíved szava szerint élsz, addig nem számít, hogy mások kinek látnak. Ha magadba tekintesz úgy is tudod ki vagy.

Az igazán nagy harcok nem mások előtt zajlanak, hanem mélyen, legbelül. Olyan csatákat vívunk, amikről mások talán nem is tudnak, hiszen nem érzékelik, mi meg inkább megtartjuk őket magunknak. Azt hiszik, hogy ismernek, de csak a felszínt látják. Ítélkeznek, közben semmit sem tudnak. Nem látják azokat a könnycseppeket, amik meg sem születnek, csak belülről kínoznak. Ők bizony a legalávalóbbak. Szétrombolnak mindent benned, fájdalmat okozva, miközben soha nem születnek meg.

Az emberek nem változnak, csak csiszolódnak. A párok egymáshoz, a szinglik az élethez. ;)

Meglepődnél, hogy mi történne, ha félretennéd a félelmet, végre elengednéd az elvárásaidat, és csak hagynád, hogy megkapd azt, ami boldoggá tesz. Egy percig sem aggódni, csak élvezni azt, amit az élet a lábaid elé rakott - jutalomként hozta, mert el merted engedni a régit, mit sem törődve azzal, lesz-e vajon folytatás.

Melletted akarok felébredni reggelente, esténként téged akarlak látni a vacsoraasztal másik oldalán. Veled akarom megosztani a napjaim minden apró részletét, és hallani akarom a te napjaid részleteit is. Veled akarok nevetni, azt akarom, hogy amikor elalszom, te legyél a karomban. Mert te nem csak az egyik múltbéli szerelmem vagy. Te voltál a legjobb barátom, a jobbik felem, és nem tudom elképzelni, hogy ezt újra feladjam.

Azt kívánom, hogy az élet minden rezdülését felfogjam. Meglássam a játék titkait, tudjam a szabályait, tudjam a lapok értékét. Tudjam, mikor kell dobnom és mikor kell emelnem. Tudjam, mi a szavak jelentése, az érzelmek ereje, a gondolatok értelme. Felismerjem az őszinte mosolyokat. Meglássam a szemekben a szeretetet. Minden rajtam múlik!

Mindenkinek vannak olyan napjai, amikor azt mondhatja: "bizony, az életem nem pont olyan, amilyennek elképzeltem". De ha az élet megkérdezné, mit tettél érte, vajon mit felelnél neki?

A félelem ragályos, az állandó rettegés, hogy soha nem találunk olyan partnert, aki életünk végéig mellettünk marad. És e félelem nevében bármire képesek vagyunk, arra is, hogy beérjük valakivel, aki nem a legmegfelelőbb választás, de meggyőzzük magunkat, hogy ő az igazi, az egyetlen, akit nekünk szánt a sors.

- Mintha semmi sem számítana abból, amit csinálok, akkor meg minek próbálkozzak?
- Édesem, nem. Minden, amit csinálsz, számít. Minden pillanat, minden döntés, amit meghozol, hatással van a körülötted levő emberekre, a világot millió észrevehetetlen módon változtatja meg. És nem számít, milyen a valóság, jobbá tudod tenni. Mindketten jobbá tudjuk tenni.

Hát nem érted? Ugyanaz vagy ma, mint akit tegnap szerettem és akit holnap is szeretni fogok.

Az úgy kezdődik, hogy fülig belezúgsz valakibe, akiért a lelked is kiteszed, és mi lesz a jutalmad? Megszívatnak! Erre te bosszúból megszívatsz valaki mást. Az a valaki más szintén talál egy áldozatot, akit megszívat. Tulajdonképpen az egész úgy kezdődött, hogy aki téged megszívatott, őt is megszívatták, és a kör bezárul. A végén pedig csupa gyanakvó és csalódott ember marad, olyanok, akik nem bíznak senkiben, és akik már a kapcsolat elején meg vannak győződve arról, hogy jobb nem beleélni magukat, hogy jobb nem boldognak lenni, mert úgyis pofára esés lesz a történet vége. És mivel végig ezt sugározzák magukból, és ezt szuggerálják maguknak, tényleg kudarcra van ítélve a románc. Pedig lehetne ezt úgy is, hogy tiszta lappal indítasz. Hogy nem az előző fiaskóból indulsz ki. Hogy adsz egy esélyt a másiknak. Hogy adsz egy esélyt MAGADNAK!

stabilnak kell lenned, mert csak így adhatsz. csak így építheted fel a saját világod. csak így segíthetsz másoknak. szükséges, hogy a gépezetben teljes értékű emberként állj helyt. nem lehetsz hanyag, nem mondhatod, hogy ott vannak helyetted mások. szükség van rád. és mindenkire, ugyanúgy. ne bontsd meg a láncot.

...azért a szívem mélyén tudtam, hogy Adammel csókolózni igenis nagy dolog. Onnan tudtam, hogy elöntött a melegség, amikor hazahozott és a küszöb előtt újra megcsókolt. És onnan is, hogy egészen hajnalig ébren maradtam és a párnámat ölelgettem. És onnan is, hogy másnap egy falat se ment le a torkomon, és képtelen voltam letörölni a mosolyt az arcomról. Pontosan tudtam, hogy az a csók megnyitott egy ajtót előttem, amin gondolkodás nélkül besétáltam.

Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg, nem hagy el. Érzelmi biztonságban csakis egy felnőtt (igaz) férfi oldalán lehetsz, de hol van ma ilyen? No, látod. Légy erős, öntörvényű és szabad. Ne függj senkitől - tőled függjenek, mert te vagy az erősebb. Ha pedig nem: légy az!

Nem elég meghallgatni a férfit, reflektálni is kell a gondolataira; nem elég a rendelkezésére állni, helyettesíteni is kell az összes többi, elérhetetlen nőt – azokat a nőket, akiket, ha ideje és lehetősége engedné, szintén meg akarna szerezni magának. Azt a nőt kell alakítani, akit minden férfi a magáénak szeretne, de csak egyvalaki kaphat meg.

Néha magad hozod meg a döntéseidet, néha pedig egyszer csak megtörténnek veled.

Ha az ember szeret valakit - igazán szeret -, az örökre nyomot hagy a lelkén. Lakat kerül a szívére, amelyet mindig magával visz. Lehet, hogy elveszíti vagy elajándékozza a kulcsot, ám a lakat akkor is örökre vele marad.

A szerelemben mindig van egy nagy adag fájdalom, és annak lehetősége, hogy valaki sérülni fog. A nők mindig azzal rontják el, hogy túlságosan hamar elkezdenek tervezni, azt hiszik, ha görcsölnek és mindenáron belekapaszkodnak a férfiakba, akkor majd mellettük marad. Elég sok férfi mocskos dolgát tudom, hogy azt mondhassam, hatalmasat tévednek. Megijednek a beléjük kapaszkodó nőktől. Félnek tőlük. Elmenekülnek. Abban a pillanatban, amikor egy nő elkezd túlságosan ragaszkodni bizonyos dolgokhoz, emberekhez, pénzhez... elszúr mindent! Az élet azt a nehéz feladatot állítja elénk, hogy mindent becsüljünk meg, és ne ragaszkodjunk túlzottan semmihez sem!

Minden válságban meg kell halnia valaminek bennünk. Meghalnak az illúziók, amelyeket életünkről alkottunk magunknak: az illúzió, hogy mi magunk is kézbe tudjuk venni életünket; az illúzió, hogy megfelelően élve minden nehézség elől kitérhetünk. (...) A válságban mindig meghal énünk egy darabja.

- Már nem tudom, hogy ki is vagyok. Olyan ember, akivé nem gondoltam volna, hogy válhatok. Próbálok jó döntéseket hozni (...), és folyamatosan dühös vagyok. Szánalmas vagyok, és nem tudom, hogy mit tegyek ellene. Csak megbántom az embereket. Azokat, akiket sosem akarnék, de egyszerűen nem tudom irányítani. Már nem tudom, hogy mit tehetnék.
- Tudom, mit érzel. Mélypontnak hívjuk.

Emlékszem, mennyire elhagyatottnak éreztem magam, amikor (...) eltűnt a szürkületben. Azt hiszem, azon a napon nőttem fel végleg.

http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13655)
Válaszok

 


 Kalas
    
2014-12-12 11:45:51  (13673)
  Egy egyedül élő (1 gyermek) nő részére, tudnátok írni idézeteket. Találtam párat de nem illik az elképzelésemhez.
Köszönöm.
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-12-12 00:37:36  (13672)
  "De azt tudnod kell...hogy nem akarok közel kerülni senkihez. Nem vagyok rá képes. Hozzád pedig biztosan nem. Mert újra megsebzel. Pont azért, mert nem múlt el. Mert még mindig van valami közöttünk. De azt hiszem, hogy én már nem akarom..."



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-12-11 08:34:13  (13671)
  -Prada a parfümöd? -Illatom érzed!
-Dolce a gatyád? -Fenekem nézed!




Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-12-11 08:33:25  (13670)
  Hatalmas egodat helyére festem.....!!



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-12-11 08:32:55  (13669)
  -Hova mész?nekem te kellesz!
-Tudom rólad ez csak csel lesz!
-Rád nézek úgy is begerjedsz!
-Hát apukám még teperhetsz!
:)



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-12-11 08:31:55  (13668)
  Max egy kézcsók,ami még belefér,
Én nem állok sorba a barátnő szerepér!




Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-12-11 08:31:33  (13667)
  Szivembe döfni,tudom azt bírnád,
Leszek az Úrnőd vagy max a dívád...
:)



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-12-10 19:56:20  (13666)
  Te nevetsz, Én sírok, Te szeretsz Én bírok, Te kifújsz, Én szívok, Te hiszel Én bízom.



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-12-10 19:54:02  (13665)
  Csak lazán, mély levegő és ének, nincs itt félelem,
hisz szabad vagy! Az élet örök, a lélek végtelen. :)




Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-12-10 19:52:54  (13664)
  Itt van a lelkem Pesten, mégis Pécsen hagytam a testem. :)
Válaszok
 


 Kalas
    
2014-12-08 15:33:24  (13663)
 




Köszönöm szépen :))

Közben én is találtam egyet .: " Ne ítélj külső alapján, hiszen a kincsesláda is belülről ragyog "

Ehez hasonlókat keresek még,esetleg ha valaki tud...


Előzmény: Nitu (13662)
Válaszok
 


 Nitu
    
2014-12-07 23:18:53  (13662)
  "Láttál már tiszta szívből nevetni? Na és sírni,zokogni? Hülyeséget csinálni,és
valamit nagyon megbánni? Dühöngeni,ordítani vagy csendben egy könyvet
olvasni? Erősnek mutatkozni, vagy összetörni? Hallottad már ahogy
elmesélem az életem, és érezted,hogy levettem az álarcom? Ha nem,akkor
nem ítélhetsz el,hiszen nem ismersz."

"Elvárások. Mindenki elvár valamit, hogy köszönj, tanulj, mosolyogj, légy kötelességtudó, tartsd be az ígéreteid. Elvárják, hogy élj és állj fel ha elestél. Ha nem sikerül. ha megszeged a szavad vagy csak nem bólintasz a társadalom lenéz, elítél, sose bocsát meg. Te is elvársz és ítélsz. Nincs menekvés, ez egy ördögi kör, az emberi lét elengedhetetlen része."





Előzmény: Kalas (13661)
Válaszok
 


 Kalas
    
2014-12-05 19:19:05  (13661)
 




Sziasztok.

Ha megkérhetnélek titeket tudnátok, nekem segíteni/ írni " Ne itélj elsőre " idézeteket.

Köszönöm szépen!


Válaszok
 


 Nitu
    
2014-12-05 17:04:44  (13660)
  "Lehet, hogy nem kéne mindent ennyire bonyolultan kezelnem. Talán egyszerűen csak kimondhatnám, hogy hiányzik ha nincs mellettem; hogy mindig várom, hogy találkozzunk, együtt legyünk; és hogy leginkább azt szeretném, hogy megértse, mindezek ellenére mégis mit, miért teszek..."



Válaszok
 


 Nitu
    
2014-12-02 16:30:41  (13659)
  "És csókolóztunk. Mint aki még sosem csinált ilyet. Nem is: mint akik régen sűrűn és élvezettel csókolóztak, de azután megfosztották őket ettől. Majd hirtelen újból egymásra találtak, és rájöttek, milyen jó az. A világon a legjobb. Úgyhogy újrakezdték. Alaposan."



Válaszok
 


 Nitu
    
2014-12-02 01:28:00  (13658)
  "El kell neki mondanom; hogy nem, ez már nem az, amit éreztem ez már nem szerelem, de az a baj, hogy nélküle nem vagyok egy egész. "



Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-12-01 10:08:21  (13657)
  Libben a függöny, nyikorog az ajtó
bepréselődik a kinti zajból
egy rozétól ázott szerelmes szó
meghalni nyáron csak veled lesz jó
!!!:)

Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-30 20:44:09  (13656)
 
Csak becsukom a szemem és elképzelem hogy Te itt vagy Velem!!! :$




Válaszok
 


 andiandi18
    
2014-11-29 20:49:48  (13655)
 

Változtass! Ne légy az a bizonytalan kislány, akit lehet ide-oda rángatni. Az, aki nem meri elmondani a véleményét. Az, aki inkább szőnyeg alá söpröget, mint, hogy kiálljon önmagáért. Az, aki benyel mindent, mert retteg az egyedülléttől. Az, akinek visszaigazolás kell másoktól, hogy talán elhiggye, hogy egy icipicit is jó. Ó, nem. Felejtsd el ezt gyorsan! Ne érdekeljenek a fölösleges körök! Inkább légy egyedül, mint hazug, hitegető, nem igaz emberekkel. Mindig tudd és lásd, hogy te is értékes vagy. Hogy többet érsz annál, mint, hogy valaki olyan mellett állj meg, akár csak egy pillanatra is, aki nem szeret, aki kihasznál vagy csak szimplán nem neked való. Ha nem, akkor hát nem. Nincs harag, tényleg. Nincsenek könnyek, nincsen fájdalom. Rázd meg magad és éld tovább a saját kis egyedi, önálló, önboldogító életedet. Libbenj végig a napjaidon. Ne érezd magad egyedül. Mondok neked valamit: Eszedbe jutott már valaha, mikor könnyek között zokogtál a párnádon az egyedüllét fájdalmában, hogy lehet, hogy ez életed utolsó napja a másik feled nélkül? Hogy lehet holnaptól már soha többet nem teheted meg azokat a dolgokat, amiket oly sokáig tettél egyedül? Elgondolkodtál már ezen? Nem? Pedig érdemes. Az élet káprázatos. Az élet elképesztően őrületesen varázslatos. Az élet a legnagyobb ajándék. Állj fel és tedd meg azt, amit a szíved diktál, tedd azt, amit esetleg holnap már nem tehetsz meg. Mert ma van ma. A pillanat pedig egyszer csak elmúlik. Te pedig örökre bánhatod másnap, hogy csak sajnáltad magad és magányosan keseregtél.

Elmegyek messze, és sohasem találhatsz meg, bármikor keresnél. Pedig egykor keresni fogsz. Majd súgok neked valamit, miért?... Olyan lesz a hajad, mint a sirály szárnya, a kedved, mint a kéményben a szél, a szomorúságod, mint a sír. Mikor keresni kezdel, engem, az ifjúságodat... Nem gondolsz álmatlan éjjelen többé a nőkre, akik betöltötték életedet, akik miatt szenvedtél, nyugtalankodtál, szaladgáltál, türelmetlenkedtél... akiket úgy hordoztál darab ideig a szívedben, mint bálványképeket... akik nélkül nem tudtál volna élni... akik végül mind megcsaltak, kiraboltak, lelkiismeretfurdalás nélkül elfelejtettek... mindenki elhagy, mind elfelejt, kíváncsi kis lábaikon új utakra mennek, újabb szerelmet űznek mohó, falánk kis szívükkel, a férfiak új mondanivalójára kíváncsiak... szeretők, szerelmek: tüzek és fagyok a férfi életének az országútján... időrabló oktalanságok, megkívánt borok, óhajtott mámorok... nadrágok és szoknyák... veréb- vagy fülemilehangok... éjszakák, amelyek elmúlnak... De én örökre a tiéd maradok.

Az ember néha azért kedvel egy partnert, mert sikerül úgy viselkednie vele, ahogy másokkal nem szokott, de mindig is szeretett volna.

El kellett érni a legmélyebb pontot. A világom felszámolásával, mintha nem is léteztem volna. Mintha nem lett volna semmim. Mintha csak egy név létezett volna a világegyetemben, és hozzá nem tartozott volna semmi és senki. A csönd süvített a fejemben, minden ébredésénél. Alvás közben. Vagy miközben csak ültem. Fogalmam sem volt, hogy mit is csinálok. Nem volt különbség az alvás, a rémálmok és a valóság között. Ellöktem mindent, hogy ne zavarjanak meg. a csönd volt a világom. Csak ez volt. Csak ezt ismertem. Annyi helyen leírják, hogy mit kell ilyenkor tenni. Mégsem akartam semmit. Egy gomb kellett volna valahol a sötétben, amit ha megnyomok, már a név sem fog létezni.

A szerelem az egyetlen olyan dolog, ami akkora fájdalmat okozhat nekünk, hogy aztán félünk újra szeretni.

Egy szakítás után bizonyos utcák, helyszínek, sőt egyes napszakok is tabunak számítanak. A város érzelmi aknákkal teli, elhagyott csatatérré válik, nagyon kell vigyázni, hová lépsz, mert könnyen miszlikbe szaggathatod magad.

De utána ráébredtem, hogy valami olyanhoz ragaszkodom, ami már nem létezik. Az a személy, aki hiányzik nekem, már nem létezik többé. Az emberek változnak. A dolgok, amiket szerettünk, és amik nem tetszettek, változnak. És igazából kívánhatjuk egész álló nap, hogy bárcsak ne változtak volna meg, de mindig is meg fognak.

Biztos vagyok benne, hogy benned is ott van a hős. Az, aki akkor is harcol, amikor senki sem tud róla. Hiszen az igazán nagy harcok nem mások előtt zajlanak, hanem mélyen, legbelül. Olyan csatákat vívunk, amikről mások talán nem is tudnak, hiszen nem érzékelik, mi meg inkább megtartjuk őket magunknak. Azt hiszik, hogy ismernek, de csak a felszínt látják. Ítélkeznek, közben semmit sem tudnak. Nem látják azokat a könnycseppeket, amik meg sem születnek, csak belülről kínoznak. Ők bizony a legalávalóbbak. Szétrombolnak mindent benned, fájdalmat okozva, miközben soha nem születnek meg.

Csak most menj távolabb. Egy egészen rövid időre. Nem szeretném, hogy örökre belém ragadj. Felismerd sóhajom vagy, hogy az utcán lopva engem keress, hogy én jussak eszedbe a madárénekről.

"próbálom elképzelni a búcsút. azt, ahogy majd utoljára csókolom meg és utoljára kapaszkodom a karjába, utoljára szorítom az arcomat a mellkasához, hogy érezhessem az illatát, de nem tudom elképzelni vagy nem tudom felfogni, vagy csak egyiket sem akarom. már a gondolatra is párás a szemem és kapar a torkom. nem tudom, mit fogok mondani, csak azt, hogy zokogni fogok. szégyentelenül, mindenki előtt, ha kell, a buszmegálló kellős közepén. már, ha eljutok odáig. talán itt fogok elbúcsúzni tőle, a ház előtt, talán a szobájában. nem tudom, hol és hogyan. csak azt, hogy sokáig fogok még nézni utána, azután is, hogy eltűnt, hogy végleg elment és hirtelen nem tudok majd hová lenni, mert az egyetlen biztos pont hiányozni fog az életemből. nem marad majd bennem semmi más, csak a hiány."

Van az életben minden: elfogadás, szeretet, bizalom, hit, megértés, színek, csak rajtad áll, hogy mit veszel észre, és mit teszel az életedbe. Ha hittel és bizalommal fordulsz mások felé, nem lehet gond: ha mégis, legalább nem zárt ajtók mögött rejtegeted azt, amit erre az életre kaptál, arra, hogy szebbé tedd mások életét. Hiszen a szívünk ezért van, nem azért, hogy rejtegessük, és kínozzuk. Nem bezárni kell, hanem szabadon engedni, szárnyalni hagyni - és igen, lehet, hogy le akarják majd nyesegetni a szárnyát, de az igazán erős szívnek varázsereje van: bármikor újra tudja növeszteni a szárnyait, csak akaratra lesz szüksége.

Sokszor nem értem, hogy emberek miért maradnak együtt, ha látják, hogy a sokadik eljátszott, eldobott, összetört esély után sem működnek a dolgok. Igen, nehéz észnél lenni, ha valakit szeretsz, főleg elengedni... De ha nem voltál boldog mellette, vajon mitől lenne másabb, ha újrakezdenétek? Pár hétig nyilván minden működne, de ha két ember nem ugyanazt a puzzle-t rakja, akkor felesleges egymás idejét húzni. Forgathatod, próbálgathatod, hátha beleillik a képedbe, de nem fog. Egyszerűen csak annyi van, hogy a saját kirakósodat kell kiraknod. Nem a máséval foglalkozni, hanem a sajátodéval. Nem beleerőszakolni egy darabot, hogy illeszkedjen már végre, mert ott a helye, hanem felfogni és elfogadni, hogy valami teljesen más illik oda...

Hogy mire szeretnék emlékezni, ha majd ráncos, remegő kézzel nyúlok a csésze kávém után egy meghitt hajnalon? Jelentéktelennek tűnő mozdulatokra. Másodpercekre, amik alatt a mennybe repítettél aztán meg a pokolba löktél. Az első pillanatra mikor megkívántalak, az érintésedre,és, ahogy a testemmel bántál-mint mikor a zenész simogatja a hangszerét...az illatodra, amit mindig éreztem, ha vágyakozva csókoltam ott a füled tövében,azt a picike pontot. Az útra akarok emlékezni, ahogy eljutottam hozzád és a sötét percekre, mikor a saját gonoszságommal vívtam csatát! Az akadályokra, amik valahogy sosem akartak elfogyni, mert mire legyőztem az egyiket, már várt rám a következő! A küzdelmeimre, a kétségbeesett lélegzetekre, mikor zihálva kerestem a kiutat, és nyugalomért könyörögtem Istenhez. Arra akarok emlékezni, hogy ember voltam, hogy nő voltam, szerető, vágyat keltő édes kísértés, máskor meg harcos katona, üvöltő fenevad. Arra akarok emlékezni, hogy mindent igazán megéltem. Mindent, amit csak kaptam az élettől!

Mily szörnyű az a hazugság, amellyel valaki szerelmet hazudik... - s csak azért, hogy megejtsen, testileg meghódítson egy nőt... a lélekkel játszik, azt teszi tönkre... valami becseset sért, hogy olyasmit nyerjen, ami nem becses..

Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy az ő társaságában szabadabbnak érzed magad, mint amikor egyedül vagy.

Az óceán sem csak felszín. Amin csak töredékét látjuk a valóságnak. A felszín alatt kincsekkel teli mélység van. Arannyal, gyémánttal, igazgyöngyökkel. És nekem nem elég belőled a felszín. Nekem a mélységed is kell. Nem elég a háromlépéses udvariasság és kedvesség, nekem a szenvedélyes közelség is kell. Nekem nem elég a mosoly, az ölelés is kell. Nem elég a szereteted, a szerelmed kell. Minden kell. Te kellesz.

Az egyetlen akadály, hogy saját magunk takarjuk el a szemünket. Mi állunk a boldogságunk útjában. Kiélvezésében. Ennyi. Nincs jogtalan boldogság. Nincs megfosztás. Csak átérzés kellene, hogy legyen. A boldogságé.

a tiszta lapok a leggyötrőbb fájdalommal születnek. nincs mögöttük semmilyen kétes érzelem. csak kemény elhatározás.

Én már letettem eléd mindent a tartásomat,a büszkeségemet,az életemet volt hogy sírtam,volt hogy könyörögtem,volt hogy kiabáltam,és összetörtem most már csak várok ha te mindenen átgázolva menni akarsz nem tartalak vissza de megmutatom,hogyha összetaposol is akkor is felállok.

A szavak rombolhatnak is, ha nem pontosak, ha az ember maga, és a másik is olyan könnyen sebezhető. De nem is kell mindent az utolsó szóig megérteni, szeretni kell.

„A szomorúság mélységet ad. A boldogság magasságot. A szomorúság gyökeret ad. A boldogság ágakat. A boldogság olyan, mint egy ég felé törő fa, a szomorúság olyan, mint a föld méhe felé hatoló gyökerek. Mindkettőre szükség van, és minél magasabbra tör a fa, annál mélyebbre is hatol. Minél nagyobb egy fa, annál nagyobbak a gyökerei. Tulajdonképpen a lomb és a gyökér mindig arányos egymással. Ebben rejlik a fa egyensúlya.”

a legnagyobb hibánk, hogy képesek vagyunk leszokni sorsunk irányításáról.

Egy kezemen meg tudom számolni azokat az embereket, akikben megbízom. És itt nem olyan fajta bizalomról beszélek, amire akkor gondolok, ha azt mondom, hogy például "Bízom benne, hogy nem hazudsz nekem" vagy "Bízom benne, hogy nem lopod el a pénzem". Én arról a bizalomról beszélek, amikor tudod, hogy valaki soha nem fog bántani, a körülményektől függetlenül. Vagy amikor tudod, hogy néhányan mindig melletted fognak állni, nem számít, milyen rosszra fordulnak a dolgok...

Csak egy dolog van, ami rosszabb egy olyan fiúnál, akit utálsz: egy olyan, akit szeretsz.

A bőrödet sok minden melegítheti, de a lelket csak egyvalami. Egy másik lélek. A másik. És ha lelked megtalálja párját, akkor bújik hozzá, reggeltől estig, estétől reggelig. És melegíti. Akkor is, ha bőrödön a hideg szél fut végig. És ennél kellemesebb meleg nem létezik. Az Ő lelke...


http://angyalka19.blogspot.hu/

Előzmény: andiandi18 (13624)
Válaszok

 


 Renike0525
    
2014-11-29 07:12:28  (13654)
 
Szememet

Szememet szemlélem szemed színében szemtelenül szerényen ne hagyj el, mert az szívem ellen merénylet. Vannak szívemben sötét helyek erre-arra fele hallgasd csendben, hátha felel e.
Szememet szemlélem szemet színében szemtelenül ám lehet, hogy ez az érzés irántam egyszer kihűl. Nem akarom, fogd kezem mert e nagyvilágban elveszem.
Szememet szemlélem szemed színében meghalok néha csókod hevében. Hogy velem maradsz, azt remélem és életem veled leélem.
Szememet szemlélem szemed mára a szikra elveszett. Elhagytál, nagyon bánom bűneimet sajnálom.
Szememet szemlélem ez a világ mára már szemét lett. De jön majd még szebb nap Lehet, hogy már holnap.
Szememet nem lelem. Elveszett. Elvesztem.
/Szédeli József/





Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-29 07:10:07  (13653)
 
Lehet, hogy

Ez egy icipici történet hogy az életed még miként történhet. Lehet, hogy gazdag leszel, lehet, hogy szegény lehet, hogy nagyképű, de lehet, hogy szerény.
Lehet, hogy fekete vagy lehet, hogy fehér de az ördögnek úgy is eladnak fél fillérért. Lehet, hogy életed szépen célba ér ám megeshet, hogy a felénél véget ér.
Lehet, hogy testedbe kerül méreg megeshet hogy máglyán égsz el és majd lelkedet rágja féreg vagy a rendszer fal fel.
Ne legyél soha gyáva itt pénz beszél kutya ugat van hogy az élet csak ugrat hisz lehetsz még árva.
De van mi sokat ér: ez a szerelem ha meghalok majd itt marad szellemem mert belém csap az áram miközben a tv-t szerelem és bűneimért majd Istennél felelek.
Átlátok mindent, mint a pápa és hatalmasat harapok, mint egy cápa elégetlek, mint egy forró láva és versem mindjárt folytatódik.
Éjszaka után csak alkonyat és szürkület ez a világ nekem mára már szürke lett. Nem tudom ki hogy bírja, ami itt folyik hogy ma már mindenki csak hazudik.
Magyarország mára már a csőd szélén hisz senkin nem nyugszik a székén. Ám ez egy álnok szerep mindenkinek kell mindenből egy kis szelet.
Ne higgyétek hogy többé nem írok ám elfáradtam ma már többet nem bírok. Ígérem, írok vidámat, és a világon nem sírok de amíg mocskos a világ én is olyat írok.

/Szédeli József/




Válaszok
 


 Renike0525
    
2014-11-27 14:43:35  (13652)
 
Viszlát!!!!
Harcoltam minden nappal nem bírom már
Elszállnék messze ahol senki se lát
Két kezem nyújtanám feléd de már kár
Egy fénykép emlékeztet csak már mi ránk
Talán, egy hang segít nekem,
Mi szól, hogy Őt, felejtsd el örökre

Viszlát csak ennyit mondok vége nincs tovább
Kettőnk közt egy Világ áll
De ha egyszer rájössz majd, hogy mégsem kell más
Tudd azt, hogy én többé nem várok rád

Nem bánok semmit, én nem játszottam meg
A szépet, minden percem Őszinte volt
Sok rossz mi árnyékolta azt, hogy te meg én
Egy nap majd tisztán látsz mert beragyog a fény
Talán egy hang segít nekem
Mi szól, hogy Őt felejtsd el örökre.
/Palej Niki/





Válaszok
 


NetHírlap / Fórum / Szex, szerelem, ismerkedés / Idézetek
      Oldal:  / 1808      bontás: 


Név: 
       Jelszó: