 | |
Az ember kitűz maga elé egy úticélt, nagyjából felnőttkora hajnalán. Valahogy egy idő után ez ködbe vész, csalogató, intenzív érzések kerítik a halandót hatalmába. Szerelem, játékszenvedély, alkoholizmus és még sorolhatnám. Fajunk férfi tagjai virágról virágra szállnak, duplikálva fogadnak hűséget éppen aktuális csábításuk tárgyainak - a nőknek.
Megtehetik, mert megfér a jellemükkel. Mert NEKIK megfér a jellemükkel. Vannak azonban , akik csak egy időre felejtik el és teszik félre egyéni erkölcsi normáikat és miután feloszlott a köd veszik csak észre, hogy amit tettek határozottan ellenkezik azzal amik ők maguk. És elhagyják gyermekeiket, tönkreteszik családjukat,ám miután ráébrednek, hogy egyetlen életcéljukat semmisítették meg ezzel elkezdődik a visszaszámlálás. Mert életcél csak egy van. Új életet a múlt árnyékában pedig nem lehet kezdeni. Űzőtt vadként kell élniük e világban és tartózkodni a szabad percektől. Mert a szabad percek veszélyesek. Mindaz amit aznap a munkájuk során elértek abban a szent pillanatban semmisül meg amikor kilépnek az iroda ajtaján, és ismét előtör az addig szerződések, táblázatok mögé jól eltemetett bűntudat. Hiszen csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod... Ezt is ismerjük már Márai által. Nem lehet életcélokat váltani, mint ruhát, pasit, hajviseletet.
És félreértés ne essék ezt nem csak férfiak teszik. Hisz én is nő vagyok. Vissza akarom kapni a családomat.
VAJON HELYREHOZHATATLAN?
| |  |
