|
|
 |
|
 | |  | | 
2010-04-29 18:21:07 (334) |
|  |
 | |
Volt egy álom
/saját/
Volt egy álom,
Volt egy nyár.
Hűvös emlékek várnak ránk!
Borzong a szívem,túl sok az érzelem!
Te elmentél,elvitt a hűvös nyári szél.
Elvitted álmaim,boldog napjaim.
Van egy ember, kit mindketten szeretünk,
Mindketten boldogok lehettünk!
De téged, senki nem érdekel,
Megfeszülnek,hogy szeressenek,
De te figyelembe se veszed,
Hát nem ez a szeretet!
| |  |
|
|
| | | |
2010-01-04 04:57:49 (333) |
| |
| |
Eszembe jutott álmomban világom, kérdőn ébredő lelkemet utálom.
Feszíti ereim a tétlenség sóhaja, mint elpusztult tüdő ont kormot az utamba.
Értelmem számomra erős és bátor, de lépteim ereje elveszik a mától.
Retteg...hunyorogva figyel. Megélte ezerszer mit az élete veszít el.
Vicsorogva tépne véget a vágyaknak, egy pillanat alatt bárkit alázhat!
Így érzi magát az egyetlen király...kit az élete álmában magában bírál...
| | |
|
|
| | | |
2009-10-28 00:04:48 (332) |
| |
|
|
| | | |
2009-07-14 11:05:48 (331) |
| |
|
|
| | | |
2009-07-14 11:04:22 (330) |
| |
| |
Erdélyi József -
Szeretet
Szeretem én az eget úgy, ahogy van,
derűsen, borúsan;
szeretem a földet is úgy, ahogy van,
sárosan, porosan.
Nem válogatok sem égben, sem földben,
sem időben, sem térben;
arravaló, hiszem, hogy térdre essek, -
arravaló a térdem.
Arravaló az út, hogy menjek rajta,
s hogy ráboruljak holtan,
mint egy ledőlt fa; ne tudja bár senki,
hogy ki voltam s mi voltam...
| | |
|
|
| | | |
2009-05-11 21:34:20 (329) |
| |
| |
:) Kellemes szavakkal operál az Író, megbecsült ajka, örömkönnyet sÍró!:)
Köszönömmm!:)
| | |
|
|
| | | |
2009-05-07 14:27:52 (328) |
| |
| |
Itt álok a változás aranykapujában,
előttem fényár úszik, míg mögöttem homály honol.
Nem tudom mit csinálhatnék, hisz embernek
így vagyok jól ahogy vagyok,
de szükségét érzem a változásnak
mellyel talán nem lennék boldogtalan.
Hallok halk muzsikát sállatbőgést egyszerre,
hogy e két világ mennyire összezavar engem.
Nem tudom mit csinálhatnék, belépjek vagy
hátranézzek? Mind a kettő ijesztő
mégis biztonságot keltő.
Ha belépek a fénybe a változás vihara
végigmegy testemen, elfújja a homokot, s csak
azt hagyja meg, mi igaz s tiszta.
Nézem e megfoghatatlan anyagot,
kezem eljátszik vele. Ízlelgetem, kóstolgatom,
és rájövök hogy nekem nem az az életem.
Az én világom homályos, mégis világos.
Világos annak ki megért egem, sötét annak
aki meg csak ismer engem.
Nem változok, tudom, "te makacs öszvér".
De így van szüksége rám a világnak,
hogy így segítsek másoknak.
| | |
|
|
| | | |
2009-05-07 14:10:07 (327) |
| |
| |
:)))Nagyon jó ez a vesecske Dolphinka!
Ezt én írtam:
Idő és tér ferdítés
Bolyonganak emlékképek az agyamban....
Mi is történt?Merrefele is jártam??
Végig álmodtam egy teljes napot,
olyan térben és idősíkban, hol ti nem jártatok soha sem!!
Remélem tetszik:)Píííísz
| | |
|
|
| | | |
2009-05-07 13:49:23 (326) |
| |
| |
Az élet,mint ahogy az öregek mondták egy óceán.
Ridegség,világosság,sötétség,sodródás,mély hatás...
Csak ázunk a vízben, majd szigetet építünk magunknak,
és felengedjük biztonságába, ki szívünk elrabolja.
Az élet egy hatalmas nagy óceán.
Építettem magamnak egy szigetet.
Fogvacogva, remegve vártam eddig rád,
csak szeress s ígérem örökké a tied leszek!
Ezt a szerelmemnek írtam.
Szerintetek jó?
| | |
|
|
| | | |
2009-04-07 20:29:07 (325) |
| |
| |
Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele!
Téli szél a tar gallyakat fújja
Mint az Isten égre tartott ujja
Mint megcsúfolt, kikacagott álom
Állunk egyedül a nagy világon.
Elvették s most véle nagyra vannak
Törött véres kardját a magyarnak.
De még minden nép a sírját ássa
Van szava, hogy világgá kiáltsa
Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk
Csak mi, csak mi ne emeljük fel fejünk.
Tiporhatják szűz tiszta igazunk
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk.
De hirdessük gúzsba kötött kézzel
Sebes ajkkal, lázadó vérrel
Idézve menny, pokol hatalmait
Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt.
Kezünk bár nem pihen a kardvason
A szíveinkben nem lesz nyugalom.
Jöhetnek jövõ századok s megint
Csak felszakadnak régi sebeink.
E sebek és e fájdalom örök.
Ettõl vonaglik minden magyar rög
Ettõl vérez ki majd nyomunkba hág
Ettõl nem gyógyulnak az unokák.
Tátra erdõk ettõl zúgnak-búgnak
Ettõl reszket lelke minden zugnak
Puha szívek kõvé ettõl vállnak
Kemény kövek élõ szívként fájnak.
Amíg élünk ettõl fájunk, égünk
Sírban ettõl nem lesz pihenésünk
Ettõl szorul a kezünk ökölbe
Ettõl sír a gyermek anyaölben.
Fenyõmadár behavazott fákon
Száraz haraszt téli pusztaságon
A folyók, a fák, a füvek szelleme
Minden süvít, mi nem nyugszunk bele.
Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet
Versailles-ig lobogjon az üzenet
Hogy megroppant bár karunk ereje
Nem nyugszunk bele, nem nyugszunk bele!
| Az üzenetet a felhasználó 2009-04-07 20:30:03-kor módosította. | |
| | |
|
|
| | | |
2009-03-28 00:40:23 (324) |
| |
| |
:) Alkotói elmém, befolyás alatt van, orrban lévő szép por, szétzúzta azzzagyam! :D
Ittam rá egy korty sört, de nem kellett volna, mert hatása nedűnek, az egészet eltolta!:)
Miatta a látvány, kicsit borúságos, rájöttem arra, hogy testem odúságos!:D
Eljátszottam azzal, májam kicserélem, vesém tettem oda, s megettem a lépem!:D
| | |
|
|
| | | |
2009-03-27 03:01:59 (323) |
| |
| |
Élvezem az írást, mert magyar ajkú vagyok,
Elmondhatok bármit, sza-va-kat ide rakok...
Rég elmúlt korokból, kölcsönzöm a tudást,
És üvöltöm torokból, SZERETEM A GULYÁST! :D:D:D
| | |
|
|
| | | |
2009-03-27 02:58:55 (322) |
| |
| |
Egyetlen az, kinek számít a vére, egyetlen létnek, édes szenvedélye!
Egyetlen álom, melynek fogható vége, egyetlen sóhaj, hogy érezzem megérte!
Egyetlen lázban, végletekig menni, egyetlen alázat, nyugalomban lenni!
Egyetlen hanggal, elmondani mindent, egyetlen foggal, megenni a Big Bent... :-S
:D:D:D
| | |
|
|
| | | |
2009-03-23 14:58:25 (321) |
| |
| |
Tétova talpak átjárják a mezőt, belelépnek abba, mi elveszi az erőt,
Véres sárral tapad az éjszaka színe, víz nem mossa el, mit kilötykölt szíve.
Erein végigfut érzése a mélynek, pislog egyet s várja, míg együtt leérnek,
Friss gyökeret érez tenyere a szélben, túl gyors az esés, független esélyben.
Szemeit szorítva harapja ajkait, végigfut mindenen, mi Embert megvadít,
Könnyes arccal borul fekete álmába, hallja sóhaját, utolsót táplálja.
Átlépi a határt mi testét élteti, lelke komor ború, félti és nem érti,
Agyában a Napnak egyetlen sugara, orcát fest elé, nem szűnik mosolya.
Nyugodt már a lépte...lassan érint talpa,
Elfogyott reménye, nem ezt akarta,
De élteti a fénye az utolsó Napnak,
Mert látta az arcát kiért mindent itt hagyna!
Távozó pillanat, férgek étke álom,
Ha majd becsukom szemem, én is azt látom,
Mi legkedvesebb Kincsem a *urva világban,
Megélhettem azt, kit létemmel imádtam!
| Az üzenetet a felhasználó 2009-03-23 15:01:01-kor módosította. | |
| | |
|
|
| | | |
2009-03-23 14:56:40 (320) |
| |
| |
ma 03:45
Menekül a vágytól kinek édes az álma, megtört könnye súgja bánatát világba!
Érint a teste mely feszül ha vágják, marokra fogja és elnyeli báját!
Vicsorog a népe hallik a végzet, dühében nemet mond mindenfajta létnek!
Sírnak az ajkak mert fűrészbe harapnak, meghúzza nyelét a megvadult vasaknak!
Királynak képzelt kis mihaszna fattyú, anyjából evett a mérgezett arcú!
Szemei szúrnak és homloka ráncos, másoknak halála öt bú felvonásos!
Elsőben elvesz mindent mi szép volt, megeszi előtte fekete az égbolt!
Második végére döbbenten állnak, mert átadja léted szörnyszülött fiának!
Harmadik csapása borzalmas pillanat, véredből ebei csaholva ihatnak!
Negyedik lépése fájdalom mind közül, udvara körötte mind végednek örül!
Ötödik bajban a szíved torzítja, arcodat örökre magára fordítja!
| | |
|
|
| | | |
2009-03-20 12:41:38 (319) |
| |
| |
Sziasztok! Úgy éreztem, hogy jó lenne ha más is olvasná, amit írok. Remélem tetszik, de ha nem azt is mondjátok meg. Koszi.
Remény
Életre kelt legfőbb álmom,
már nem kell tovább várnom!
Megszületett hát a lányom
s a múltat, jövőt már nem bánom.
Egy kis csoda, melyet kaptam
s ugyanaz már nem maradtam.
Bármi volt is ezért megérte,
bármi lesz is küzdök érte.
Együtt legyőzünk minden akadályt
mindent elfelejtünk, mi valaha fájt.
A bajokon túl örömöt keresünk,
együtt sírunk, együtt nevetünk.
Annyit vágytam e-kis jövevényt!
Soha nem adtam fel a reményt.
Immár itt van békésen szuszogva,
féltőn ölelő karomban nyugodva.
Nézem meghatottan s megered a könnyem.
Egy ilyen pillanat megríkat könnyen.
Csöppnyi kis mosoly, mit arcán látok
s tudom, érte legyőzöm a világot!!
| | |
|
|
| | | |
2009-03-18 23:32:03 (318) |
| |
| |
Sziasztok!!!!
Aki tud legyen szives küldjön ide a falra anyák napi verseket!!!!
Hállás köszönet!!!
| | |
|
|
| | | |
2008-10-03 14:13:28 (317) |
| |
| |
Akárki képes megmosolyogtatni,
Sokan tudnak sírásra késztetni, de
igazán különlegessé az tesz valakit, ha megmosolyogtat - könnyekkel a szemedben
| | |
|
|
| | | |
2008-10-03 14:13:06 (316) |
| |
| |
Vigyázz a nem igaz dolgok kimondásával,
mert a tévedés, a hazugság olyan,
mint egy vaktába kilőtt nyílvessző,
nem lehet tudni, hogy mit talál el,
kit sebez halálra. És bár az emberek elfelejtik, amit mondtál, amit csináltál, de arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket ébresztettél bennük!
| | |
|
|
| | | |
2008-10-03 14:12:39 (315) |
| |
| |
"Egy kis pillagót kergetek, mióta csak élek,
s soha nem figyelek, mikor hova lépek,
ő pedig csak csendben messze elrepül,
s néha néha a távolban újra előkerül
tudom úgyse lesz az enyém, mégis szaladok,
de az évek során egyre lassabban haladok,
a körülvevő emberek, csak néznek rám bután,
én pedig csak futok..futok az álmaim után..."
| | |
|
|
| | | |
2008-10-03 14:11:56 (314) |
| |
| |
Ez nagyon gyönyörű, egyik közösségi oldalon találtam:
"...Ülsz egyedül a szobádban csendben, S úgy látszik hogy minden rendben.
Hisz hozzászoktál a magányhoz, Ahoz hogy egyedül imátkozz.
Oly rég egyedül vagy már, Nem érzel semmit semmi sem fáj.
Megtört szíved darabjait rakosgatod, S rájössz közben annyira nem akarod!
Nem akarsz talpra állni, Másoktól vígaszt várni.
Nem akarsz megsértett lenni, Majd valakibe lassan beleszeretni.
Nem akarsz töb sajnálatot senkitől, Minek ha szíved úgyis összetört.
Inkább lépnél egy nagyot, Átélnéd az utolsó napod.
Majd lassan felállni a fiókhoz lépni, S többé már semmit sem remélni.
Kivenni a kést mi egy új világot ad, Egy szépet mi magával ragad.
Elötte persze megnéznéd a naplementét, Hogy átérezd azt amit már rég nem éreztél.
Kiállni a teraszra végignézni a városon, Meglátni a sötétséget ami titokba átoson.
Majd bemenni a házba oda ahol felnőttél, Akkor amikor már mindennel végeztél.
Megállni a szobádban,ahol annyit szomorkodtál,
Kezedbe venni ismét a kést mert itt egyszer már meghaltál.
Senki nincs ki vissza tartana, Aki megvígasztalna.
Könny csordul szemedbe,mert rájössz mit teszel, Félsz remegsz de akkor is megteszed.
Remegő kezeddel magasba emeled a kést, Ilyenkor már semmitől sem félsz.
Majd gyors mozdulattal,hogy ne fájjon, Végetvetsz annak mi eddig ártott.
Majd pár nap múlva mikor a temetésed lesz, A sírodra mindenki rózsát tesz.
Rájössz arra hogy hány ember szeretett, Hogy nem csak te mindenki szenvedett.
Rájössz arra hogy valóság lett az álmodból, Hogy megfosztottad az embereket egy jó baráttól!"
| | |
|
|
| | | |
2008-10-03 14:10:44 (313) |
| |
| |
Az ajtót magamra zárom, hisz nekem nem kell más,
Éjszakánként mindig születik egy újabb vallomás,
Hiszen nincs akiben megbízzak, nincs akit szeressek,
Elfogyott az erőm, hogy egy másikat keressek,
Tévedtem azt kellett volna mondanom hogy maradj,
De én ehelyett engedtem hogy a sodrással haladj,
Soha nem gondoltam volna, hogy nem látlak már többet,
És nem mondhatom még egyszer hogy örökké szeretlek,
Néha meg - megállok, szánakozva nézek fel az égre,
Felteszem a kérdést hogy miért én és miért Te?
Mikor néha hallok Rólad, szinte magam előtt látlak,
Ahogy mosolyogva mondtad régen, holnap újra várlak,
Valami megváltozott vagy talán semmi nem a régi már,
Veled minden könnyebb volt, de most már csak a semmi vár,
És minden egyes éjszaka, hallom ahogy kérsz,
Én meg elengedlek bár tudom hogy örökre elmész
| | |
|
|
| | | |
2008-08-18 15:17:47 (312) |
| |
| |
Kell egy srác
Róla egy kép
Isten a tanúm
Szeretlek én
Zöld út
Tavaszi fény
Ifjú boldogság
Álmok szigetén
Neked sutogja szeretlek én!!!
Ezt a verset egy Krisztián nevű srácnak írtam, de ezt ki is lehet olvasni a versből ha a piros betűket lefele olvasod!Remélem fog tetszeni!
| | |
|
|
| | | |
2008-07-18 18:07:05 (311) |
| |
|
|
| | | |
2008-07-16 17:30:34 (310) |
| |
| |
HEGYEK, ISTEN HOZZÁTOK!
Isten hozzátok szép, erdős hegyek!
Már nemsokára én is elmegyek,
S többé viszont nem láttok!
Amíg ti rüggyel lesztek majd tele:
Hervadtan hullok pihenőmre le.
Hegyek, isten hozzátok!
Más, fürge láb fog itt bolyongni majd,
Más hallgat füttyöt és patak-morajt,
Más szem fog nézni rátok;
Vidám nézésü, kedves, ifju szem,
Mely nem tekint szét búsan, betegen...
Hegyek, isten hozzátok!
Üdvözlitek még százszor a tavaszt,
És nem fogjátok észre venni azt,
Hogy engemet nem láttok!
Árasszon rátok fényt s borút az ég.
Viruljatok mások javára még!
Hegyek, isten hozzátok!
Ábrányi Emil Késmárk. 1900.
| | |
|
|
| | | |
2008-06-07 14:06:34 (309) |
| |
| |
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
| Az üzenetet a felhasználó 2008-06-07 14:06:52-kor módosította. | |
| | |
|
|
| | | |
2008-06-07 14:04:56 (308) |
| |
| |
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
| | |
|
|
| | | |
2008-04-11 23:07:40 (307) |
| |
| |
Köszy szépen!Háát második!Nem mindig jönnek ötletek az a baj,de ez a gondolataim és az érzéseimet tükrözi!:)
| | |
|
|
| | | |
2008-03-29 09:04:01 (306) |
| |
| |
Tutina, szeretnék gratulálni ehhez a versedhez, első vagy második (?) próbálkozásnak nem is olyan rossz. Csak így tovább! :-)
| | |
|
|
| | | |
2008-03-24 19:45:08 (305) |
| |
| |
Sötétségben
Sötét van, félek…
Maradj velem kérlek.
Egyedül ülök a nagyvilágban,
Magányos gondolataimban.
Senki se tudja, hogy mit érzek
De nem is akarom, hogy ismerjék.
És ha azt kérdezed magadban –miért?-
Én annyit felelek… nem akarok rettegni, csakis ezért.
Emlékszem régen mellettem voltál és óvtál,
De egyszer csak meguntál és felálltál.
Nem értettem mi történik velem,
Fekete könnyek hullottak szemeimből, arra ébredtem.
Egy tócsa keletkezett alattam
Bele néztem, szomorúságot láttam.
Akkor egy dallam eszembe jutott,
Amit egykor súgtál nekem ott.
Még mindig kísértenek ezek a hangok,
Álomba ringatnak, majd rájövök, hogy hazugok.
Ekkor ordítok feléd, hol utoljára láttalak,
De a sötétségben sehol se egy alak.
Az ajtó felé támolyogtam,
Közben rád gondoltam,
Nem találtam a kiutat, de lépteket hallottam.
Megfogtad a kezem és fülembe súgtad… NEM HAZUDTAM!
| Az üzenetet a felhasználó 2008-03-24 19:51:31-kor módosította. | |
| | |
|
|
| | | |
2008-03-20 11:46:12 (304) |
| |
| |
Halihó! Nagyon szépek ezek a versek, nekem legalábbis tetszenek!
| | |
|
|
| | | |
2008-03-13 17:53:42 (303) |
| |
| |
Angyal a sötétben
Majdnem teljes sötétségben,
Halványan derengő fényben
Angyal ül törött szárnyával,
Sírva-ríva…bánatával.
Szerelemnek kihunyt lángja,
Szerelmének nem volt párja.
Rég elhagyta másik lányért,
Szépért, jóért, boldogságért.
Elment messze, sötétségbe,
Másik szívnek börtönébe,
Eltűnt lángja, izzó vágya,
Síró angyal hűtlen párja.
De a lány még visszavárja,
Törött szívét még kitárja,
Hiába, ha nem jön párja,
Angyal szíve most már árva.
Majdnem teljes sötétségben,
Halványan derengő fényben,
Angyal bánat börtönében
Ül csendesen… kés kezében
/ "Pöpetke" /
Ezt a verset a legjobb barátnőm írta... nekem nagyon tetszik, remélem nem csak nekem tetszik a vers... várom a véleményeket!!! : )
| Az üzenetet a felhasználó 2008-03-13 17:59:22-kor módosította. | |
| | |
|
|
| | | |
2008-02-10 17:28:56 (302) |
| |
| |
Nem én vagyok a szerző, egy közeli ismeröm írta, de tetszik és közreadom
Láttál már árnyékot fénnyel összebújni?
Láttam sötét szívet fehérré fakulni.
Láttál-e már mártírt máglyán elégni?
Láttam lehetetlent, mit könnyű volt elérni.
Láttál-e már síró ördögöt nevetni?
Láttam vándorokat új utat keresni.
Láttál már az égből könnyeket potyogni?
Láttam vörös rózsát harmatot zokogni.
Láttál-e már angyalt, ártatlan-fehéret?
Láttam életeket: boldogat és szépet.
Láttál-e szüzeket holdfényben fürödni?
Láttam már apákat gyermeket megütni.
Láttál-e csillagot hidegen és holtan?
Láttam a lelkedet, mikor még nem voltam.
Lennél-e (ha mernél) eső... békét hozó?
Lennék... cseppjeimmel könnyeket lemosó.
2006.06.06.
| | |
|
|
| | | |
2008-01-29 01:35:56 (301) |
| |
| |
2.
hol késik a halál?
magányom ácsorog,
[lenyugvó nap rácsorog]
aranyszínű az ég alja,
a fekete föld befalja
csontra hús szárad,
[sír a te várad]
tested jelmeztelen,
s te jel, meztelen
bordatörő lélegzet
lélekléte létezhet,
hol késik a halál?
[üres gödröt talál]
...................................2008.01.29.
| Az üzenetet a felhasználó 2008-01-29 01:38:02-kor módosította. | |
| | |
|
|
| | | |
2008-01-29 00:53:46 (300) |
| |
| |
1.
Hol késik a szerelem?
magányom ácsorog,
[lenyugvó nap rácsorog]
aranyszínű az ég alja,
a fekete föld befalja
vonat fut riadva,
[mintha csak virradna]
az éj örömét leli,
mielőtt elnyeli
levél reszket az ágon,
szirom fázik virágon,
hol késik a szerelem?
[tenyerem lehelem]
........................................2008.01.29.
| Az üzenetet a felhasználó 2008-01-29 01:37:37-kor módosította. | |
| | |
|
|
| | | |
2008-01-01 11:33:35 (299) |
| |
| |
SZERELEM!!!!!
Engem ez éltet a szerelem, e csodás különös érzés,
Nélküle mivé leszek nem tudom?SZemvedek!!!!
Másal pótolni nem tudom? Relytelem !
Volt eddig a szunnyadó tulalydonság,
Most felszínre került egy új dolog a vers írás.
Így adom ki magamból az érzéseket,
S ez álltal születnek-e versek.
Örömmel tölt el a gondolat,
Hogy te voltál, s vagy ki éltetre kelted,
Minélkül az életem sivárabb lenne s,
BOLDOGTALAN !!!!!!!!!!!
| | |
|
|
| | | |
2007-12-29 05:51:48 (298) |
| |
| |
fagyos ablakon
bámulom az eget,
mint aki odakinn
semmit nem tehet,
marad veszteg hely
a szoba,
a nap, keresztre szúrt
koponya,
a táj szürke fátyla
vértócsába merül,
aludni térne a szív,
őrizetlenül,
mintha hiányozna,
[ki ma se kereste]
megváltás a reggel,
koporsó az este
.......................................2007-11-20
| | |
|
|
| | | |
2007-12-29 05:48:13 (297) |
| |
| |
december
takaró alá bújik a tél,
minden gondolat vacog,
fogcsikorgató mosoly
óriása vagyok
befagyott víztócsák
rianó felszínén lépek,
darabokra törik a test,
elillan a lélek
................................................2007-12-03
| | |
|
|
| | | |
2007-10-13 13:53:48 (296) |
| |
| |
Bencze Attila
Üzenet idegen ből
Üzenem nektek falum fiai:
a húsvét utáni föltámadást,
idegen gyötört sorsom romjait
- és üzenek még sok ezernyi mást.
A gond nélkül játszó gyerekeket,
írást tanító iskolapadot,
domboldalon álmodó éveket
és tanítót ki könyveket adott.
Üzenek mindent, mi kezetekben
egy szép napon arannyá lényegül.
Én veletek leszek majd odafent:
maradjatok - s nem lesztek egyedül.
A kerék mely pördül, s közben lángol
legyen enyém is, csak arra kérlek.
Míg itt küzdök egy idegen máshol
- hivatásom legyen a tiétek.
Mérhetem máshol, más hegyek súlyát,
élhetek bankok gazdag atyjaként,
eljátszhatom ország világ urát;
e föld nélkül én szegény
- székely vagyok -.
| | |
|
|
| | | |
2007-09-12 19:28:01 (295) |
| |
| |
Gyémántcseppek a falevélen
Eső utáni illatos békében merengek, álomszőtt köpenyembe kap a szél,
Ő nekem mindig csak Rólad beszél.
Csodálom kerti fám ékszereit: gyémántcseppek a falevélen.
Sóhajt az alkony, majd cseppeket fest színesre, tündértáj ez,
S csak álmodom alakod: elémtűnsz bohókás égi fellegen.
Látlak a könnyekben is, könnyeimen át is,
Néznek rám mosolygó gyémántcseppek a falevélen.
| | |
|
|
| | | |
2007-08-12 09:21:22 (294) |
| |
| |
nyárbúcsúztató
kapaszkodj belém,
- szólt a nyár:
magammal viszlek,
tőlünk itt senki nem remél,
már bennünk nem hisznek
***********************************
sóhaj
Kinek pózoljak Uram?
Nem torzít a tükör!
Hiába két kar
mellé a két láb,
a fej,
még attól ökör!
***********************************
világjáró
előttem az egész világ,
töretlen gázolok rajta,
Kanadán a bal,
Japánon a jobb papucs,
mi a térkép szélét tartja.
-----------------------------------------2007-08-12
| | |
|
|
| | | |
2007-06-20 23:38:57 (293) |
| |
| |
Szió!
Köszi a véleményt, aranyos vagy! Igazából az illető akinek (illetve akinek az emlékéről) szól, nem látta még és nem is fogja. Csupán nekem jólesett leírni. :-)
Pussz
| | |
|
|
| | | |
2007-06-20 09:03:35 (292) |
| |
| |
Ezek nagyon jók ! Valahol érzelmileg hatnak az emberre . Szerintem elérték céljukat ezek a versek ! Gratula !!!
| Az üzenetet a felhasználó 2007-06-20 09:05:53-kor módosította. | | | |
| | |
|
|
| | | |
2007-06-16 13:44:31 (291) |
| |
| |
Lopakodó emlék
Hiába könyörögtem
Annak az őszi emléknek,
Hogy ne osonjon mögöttem -
Lopózik könyörtelen.
Csendben ugyan, léptei
Nyomot sem hagynak a fövenyen,
De apró neszei makacsul
Suttogják nekem: "Itt vagyok...",
S a néma sétánk együtt lassul.
Hátranézni még most is félek,
Vajon még ugyanúgy ragyogsz rám?
Vagy csak téves fény, mit benned vélek
Fölfedezni, s mely vetíti elém
Torzított, sötét árnyékomat?
Talán ha egyszer mellém
Érnél, vagy előttem járva
Világítanád meg ösvényemet,
Lélek-kapum nem lenne többé zárva...
2007.06.12.
(egy őszi találkozás emlékére)
| | |
|
|
| | | |
2007-06-16 13:13:39 (290) |
| |
| |
Sebzett hontalan
Minden mély seb pokoli kínnal éget.
Azt hittem, akkor fájt leginkább,
Mikor éles tőrödet belém vésted.
Az csak a kezdete volt, s mostmár tisztább
Értelemmel látom, tévedtem.
Csontig sebző fullánkod csalafintább,
Mint azt modtanáig gondolni mertem.
Élesen vág, fájón, hirtelen,
S lassan ömlő vérem hiába kentem
Puha gyolcs-vígaszba, s jött az intelem:
"Vigyázz, vigyázz!" - már túl késő volt.
Vétek volt szavamat neked hintenem,
Mi csak arra volt jó, hogy úgy korholt,
Mint gyermekét szerető anya,
Hisz' tőröd mindent kegyetlen megtorolt.
S midőn egy elhagyott régi tanya -
Úgy lettem én is üres telek,
S lelkemnek kóborló hontalanja...
2007.06.01.
| | |
|
|
| | | |
2007-06-15 11:08:41 (289) |
| |
| |
Nem tudom
Nem tudom mi az , mit irántam érzel ?
De látom , ha rágondolsz , a szívedből vérzel .
Nem tudom , szabad e a lelkedre hatni ,
De érzem , hogy nem fogod Őt soha elhagyni .
Nem értem magam sem , miért vagyok még itt ?
Az , hogy enyém leszel , csak banális tévhit .
De őrülten szeretlek , vágyom a lelkedre ,
Vágyom veledlenni , vágyom a testedre .
Jó nagy marha vagyok , bárki bármit mondhat ,
Mert ez az érzés nekem csak fájdalmat hozhat .
Miért vagyok még itt ? Dühösen kérded !
Mert az is jó , ha fájok , ha fáj a szívem érted .
Képtelen vagyok elszakadni töled egyhamar ,
Tudom lesz még ebből hatalmas zűrzavar .
És van e jogom ehhez , hogy íly gondba , vaszélybe
Belesodorjalak téged , ha nincs is esélye ?
Segíts nekem kérlek ! Segíts megmaradni !
Segíts jól dönteni ! Segíts "csak " szeretni !
Másokat ne bántsak , ne dúljak szét semmit !
Hogy én is boldog legyek ! Nem kérek csak ennyit !
Ha nem megy , hát küldj el ! Taszíts el magadtól !
Csak féltésből , szeretetből , nem pedig haragból .
Mert tudod , hogy szeretlek , meg is halnék érted !
De nem bírom tovább , hogy "más " is hozzád érhet !
Azt , hogy más öleljen , más csókolja szádat ,
Azt , hogy más csillapítsa forró testi vágyad !
Azt , hogy máshoz bujj be este puha ágyba ,
Azt , hogy más testét gyújtsd forró tüzes vágyra !
Azt , hogy mást öleljen két , gyenge , kis karod ,
S hogy ő is szeressen , te meg csak hagyod !
Hogy csókjaiddal halmozd , minden este s reggel ,
Mit tegyek mondd meg ! Nem bírok szívemmel !
De szeretlek nagyon , (hiszem , tudom ) érzed .
Csak remélni tudom , hogy érzéseim érted !
Bocsásd meg nekem , ha megbántottalak !
Ha érzéseim miatt elkárhoztattalak !
Bocsásd meg , hogy nagyon szeretlek !
| | |
|
|
| | | |
2007-06-15 10:35:57 (288) |
| |
| |
Kössz a véleményt ! Még a végén elbízom magam :-) pussz
| | |
|
|
| | | |
2007-06-14 16:34:49 (287) |
| |
| |
Ez is nagyon jó lett! Tényleg nagyon jól bánsz a rímekkel sztem...
Hanicica
| | |
|
|
| | | |
2007-06-14 11:13:53 (286) |
| |
| |
Hazudj még !
Hazudj még nekem részeg álmokat ,
Olthatatlan , buja , érzéki vágyakat !
Forró éjszakákat , égő színeket ,
Hazudd , hogy nekem adod a szívedet !
Hazudj még nekem szerelmet , reményt !
Hazudj boldogságot , édes kalandregényt !
Hazudj gyönyört , fülledt testiséget ,
Hazudj boldog -családi esti képet !
Hazudd , hogy szeretsz , hazudd meg álmomat !
Hidd el , nem lesz jutalmad kárhozat !
Hazudd , hogy örökké csak enyém leszel !
Mert ilyen hazugságokkal is boldoggá teszel .
Mert hazudni bűn , nem is illő talán ,
Még is jóleső , hihetetlen talány .
Szeret-Nem szeret ? Igaz , vagy Hamis ?
Ezen töpreng a világ , s jómagam is .
Kegyes hazugságok , mikben bűnös lehetsz ,
Szerelmes embert még is boldoggá tehetsz .
Igaz kis időre , de boldogságot adhatsz ,
Jutalomként igaz szerelmet kaphatsz .
De ha nem hazudnál , s igaz lenne szavad ,
S boldogságunkra a sors is rászavaz ,
Igaz lenne minden vágy , szerelem és érzés ,
Nem okozna gondot közöttünk a féltés ,
Hanem ragaszkodást , vágyat , -önfeláldozót- ,
Kihozna belőlünk sok , ki nem mondott szót .
Boldogok lehetnénk , Mi , Együtt , Ketten ,
Szerethetnénk egymást , mindíg , önfeledten .
| | |
|
|
| | | |
2007-06-13 16:57:21 (285) |
| |
| |
Elhiszem...mindenesetre ha az megnyugtatja kicsit a lelkedet, akkor írd ki magadból ami bánt...(nekem pl könnyebb így...de persze ez nem válik be feltétlenül mindenkinél...)
Azért remélem jobbra fordulnak a dolgaid...
Minden jót:
Haneee
| | |
|
