NetHírlap

Kuncze Gábor:
- Jó napot kívánok hölgyeim és uraim, köszöntöm önöket a mai sajtótájékoztatónkon, amely egyfajta évértékelésnek tekinthető. Talán a teremben lévők nem tudják, de nem csak itt Budapesten látják most ezt a sajtótájékoztatót, hanem 19 megyeszékhelyen a Szabad Demokraták Szövetsége irodájában ott ülnek a helyi sajtó munkatársai, akik egyrészt szintén figyelemmel kísérik a mostani sajtótájékoztatót, másrészt kérdéseket tudnak e-mailben feltenni. Ezek a kérdések ide érkeznek a pulpitusra és majd a sajtótájékoztató közben, amikor elmondtam a szövegemet, akkor először az ő kérdéseikre válaszolok, aztán tőlük elköszönünk és utána pedig válaszolok a teremben lévők kérdéseire. Köszöntöm tehát a 19 megyeszékhelyen helyet foglaló helyi újságírókat is.

Szezonja van az évértékeléseknek, ezért engedjék meg, hogy mi bemutassunk önöknek egy évértékelést először, majd következem én.

Kovács Pisti:
- Nevem Kovács Pisti. Elmondom én értékelő beszédemet. Tavalyi elég jó volt, jövőre meg iskolába megyek. Szeretnék egy biciklit. Köszönöm a figyelmet, viszontlátásra.

Kuncze Gábor:
- Ne gondolják, hogy ez a beszéd komolytalanabb volt, mint az a másik kettő, amelyekkel már megismerkedhettünk. Ugye beszélt arról, hogy ő hogy látja a tavalyi évet, beszélt arról, hogy az idén milyen feszültségpontokkal kell szembenéznie, - ugye iskolába kell mennie - és felvázolta a maga számára egy szép jövőt, szeretne egy biciklit és reménykedik benne, hogy ezt a biciklit majd meg is fogja kapni. A vasárnapi évértékelőről elmondtam már a véleményemet. Orbán Viktor valójában szerintem nem egy reális helyzetértékelést adott és nem adott a reálisan felvázolt problémákra ezek után valódi megoldási javaslatokat, nem hirdetett programot, hanem bemutatta, hogy milyen rettenetes élni ebben az országban és utána pedig azt ígérte, hogy az általa az ország különböző pontjain felépített ígéret-plázákba bárki befáradhat és a polcokról az igényeinek megfelelő dolgokat leemelheti. Azt gondolom, hogy Magyarország nem így néz ki, nem ilyen, ugyanakkor viszont a problémáira választ keres.

Gyurcsány Ferenc évértékelése tegnap egy reálisabb helyzetképet festett. Beszélt az eredményekről, beszélt arról, hogy milyen problémák, feszültségpontok vannak, ugyanakkor azonban a mi értékelésünk szerint azt ő is elkerülte, hogy a különböző területeken megvalósítható valódi programokat mondjon. Ezen mi nem csodálkozunk, hiszen most már két hete, három hete hirdettük itt meg, hogy meghívjuk a pártokat, ismertessük együtt a programjaink lényeges elemeit és azokra adjunk válaszokat, esetleg reagáljunk egymás felvetéseire. És lényegében a pártok azzal utasították el ezt a felkérést, hogy ők még nem rendelkeznek ezzel a programmal. Aztán később Kövér László helyesbített, hogy van már nekik, csak nem mutatják meg senkinek.

Én meg azt gondolom, hogy egy választási kampány akkor jó és egy választási kampányban az a helyes, ha a pártok felvázolják a valódi problémákat, amelyek léteznek, amelyekre megoldásokat keresnek és utána bemutatják, hogy ehhez képest ők mit tennének, milyen javaslataik vannak, akkor lehetne ezekről érdemben vitatkozni, a választók pedig nem valami ellen szavaznának, hanem valamire, valamiért, valamilyen cél elérése érdekében. Ez lenne szerintünk az igazán jó, ez lenne az igazán szerencsés. Rögtön hozzáteszem, hogy azért is mondjuk ezt - és nem első alkalommal, hanem mondtuk már korábban többször - , mert a Szabad Demokraták Szövetsége felfogásában és ezzel én maximálisan egyetértek, a politika az életünk fontos kérdéseiről kell hogy szóljon, jelenünkről és jövőnkről, a gazdaságról, benne az adóterhekről, az egészségügyről és az oktatásról, az emberek számára nyújtott szolgáltatások színvonaláról, az Európai Unióról, abban Magyarország helyzetéről, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy ezeket a lehetőségeket minél inkább kiaknázzuk a magunk számára.

Persze, az ország biztonságáról, az esélyeink egyenlőségéről, a rászorulók támogatásáról, látjuk-e a problémákat, amelyekkel a fogyatékosoknak szembe kell nézniük. Mit tudunk tenni az ő érdekükben? Megtettünk-e mindent az elmúlt években? Mit akarunk tenni a jövőben az emberek jogainak érvényesüléséről, érvénysülnek-e ezek, mit lehet tenni annak érdekében, hogy az emberi jogok Magyarországon még inkább kiteljesedhessenek még inkább érvényesülhessenek. Ezek azok a kérdések - röviden megfogalmazva -, amelyekről tehát a politikának szólnia kellene, amelyekkel kapcsolatban a politikának programokat kellene bemutatnia, programokat kellene alkotnia és ráadásul ezek között vannak olyan kérdések is, amelyekben törekedni kellene valamilyen minimális konszenzus elérésére, hiszen ezeknek a megoldása túlnyúlik a kormányzati ciklusokon.

Ezért jó lenne, ha nem az történne, ami az elmúlt 16 évben számos alkalommal megtörtént, hogy valamelyik kormány csinál valamit, aztán jön egy másik, és csinálja a homlokegyenest az ellenkezőjét, aminek a végén aztán Magyarország adott területeken - és ezekről majd beszélni fogok -, nem képes előrelépni. Azért gondoljuk, hogy így kellene ennek történnie és politizálni így kell, mert egészen egyszerűen ezt kívánja meg Magyarország érdeke. Ez a kötelességünk, egyúttal felelősségünk is az utánunk következő generációkkal szemben, és ez a felelősség nem váltható ki semmilyen, semmiről nem szóló beszédekkel, és semmilyen programot nem adó megnyilatkozásokkal. Én azt gondolom, hogy mást kell csinálni. A politikának programokat kell adni, programokat kell hirdetnie, annak biztos tudatában, hogy természetesen az eszközök korlátozottak, különösen egy piacgazdaságban korlátozottak.

A politika nem tehet úgy, mintha az emberek minden problémáját mindig képes lenne megoldani. Nem tehet úgy, mintha az emberektől mindent átvállalhatna azzal az ígérettel, hogy egyébként pedig nekik nem kell foglalkozni semmivel, mert a politika ezt majd megteszi helyettük. Ugyanakkor viszont látnia kell és tudnia kell a politikának, hogy hol van az ő cselekvési terepe és ahol van, ott viszont haladéktalanul meg kell tennie azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy-egy adott területen jobb helyzetet lehessen teremteni, a feszültségeket fel lehessen számolni vagy adott esetben magasabb színvonalú szolgáltatást lehessen nyújtani. Nem akarok részletesen foglalkozni az elmúlt négy év történéseivel, sokszor megtettük már, sokszor a viták is erről szólnak, szeretnék a jövőről beszélni inkább. Mielőtt azonban ezt megteszem, mégis visszatekintenék egyféle szempontból az elmúlt négy évre.

Játsszunk el a gondolattal, hogy mi lett volna akkor, ha a Szabad Demokraták Szövetsége nincs az elmúlt négy évben kormányzati pozícióban, vagy akár a politikában. Hát akkor ugye először is az lenne a következmény, hogy nem lett volna miniszterelnök-váltás, nem kap új lendületet a kormányzati politika és ezen keresztül nem szerzi vissza a folytatás esélyét a koalíció. Lenne viszont egy pártpolitikus elnöke Magyarországnak, és hát ezzel aztán, vagy ezt követően mindenféle problémákkal szembe kellene néznie a politikának. Nem csökkentek volna az adók - hadd emlékeztessek arra, hogy 2003-ban éppen a nyilvánosság előtt egy nagy vitát folytattunk László Csaba akkori pénzügyminiszterrel, aki el akarta halasztani az adócsökkentést. Ha akkor az SZDSZ nem áll ki következetesen, most is 20, 30 és 40 százalékos személyi jövedelemadó lenne Magyarországon. És hát lennének talán egyéb adók is, kamatadó, telefonadó vagy akár árfolyam nyereségadó, sőt, tovább megyek, ha 2002-ben az SZDSZ nincs, akkor nem lett volna kormányváltás, akkor most is Orbán Viktor lenne a miniszterelnök és akkor nem csak az adók lennének magasabbak, hanem például a fiatalokat a mai napig soroznák és behívnák katonának, mert hogy a kötelező katonai szolgálatot nem törölték volna el.

Ugyanakkor azonban nem ezek a legfontosabb kérdései a mai sajtótájékoztatónak, évértékelésnek, hanem én azt szeretném, hogy felvázolnánk a valódi problémákat és ezekre adnánk valódi megoldásokat és ezt úgy tudjuk megtenni egyébként, hogy van mindegyik esetben kellő hivatkozási alapunk. Én ma három súlyos problémával szeretnék foglalkozni, amelyekkel Magyarországnak szembe kell nézni és amelyekről mi liberálisok azt gondoljuk, hogy nem halasztható a rendezésük, nem halasztható az, hogy valamit kezdjünk velük a következő kormányzati ciklusban. Ezek azok a kérdések többek között, amelyekről mi szívesen vitatkoznánk a szocialistákkal és a konzervatívokkal abban az esetben, ha lenne nekik az adott területekről érdemi vitára alkalmas előterjesztésük, programjuk. Az első kérdés hagyományosan a magyar egészségügy helyzete. A magyar egészségügyről nagyon sokat beszéltünk már, különböző szintű értékelések hangzanak el, abban úgy tűnik, hogy egyetértés van, hogy a magyar egészségügy nagyon rossz helyzetben van.

Én körülbelül három éve mondom, hogy a magyar egészségügyet működőképes állapotban gyakorlatilag a benne dolgozók tisztessége és hivatásszeretete tartja. Úgy látom, ezt a fordulatot most már mindenki átvette, ez így helyes. Akkor azonban tisztességtelen velük szemben is, ha nem akarunk ezen a helyzeten változtatni, és rögtön hozzáteszem, hogy még tisztességtelenebb a betegekkel szemben, akik a szolgáltatást igénybe veszik, akik sokszor több százezer forintot fizetnek ki járulék címén és akik ezért a pénzért sok esetben nem kapnak megfelelő színvonalú szolgáltatást, vagy egy másfajta rendszerben magasabb színvonalú szolgáltatást tudnának igénybe venni. Mi, amikor a megoldást kerestük - rögtön hozzáteszem, hogy ez elég régóta van így -, arra a következtetésre jutottunk, hogy a finanszírozási rendszert kell megváltoztatni. Kell egy szereplő a rendszerbe, aki képvisel minket az intézményekkel szemben és ugyanakkor viszont aki versenyez azért másokkal, hogy a mi kegyeinket a biztosítottak, a leendő betegek kegyeit elnyerje és ezért érdekelt abban, hogy olyan szolgáltatást nyújtson, amivel mi meg vagyunk elégedve.

Ezért jutottunk arra a következtetésre, hogy Magyarországon a több-biztosítós modellt kell bevezetni, annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzeten változtatni lehessen, annak érdekében, hogy többletforrásokat vonhassunk be a magyar egészségügy finanszírozásába és annak érdekében, hogy a gazdálkodás szempontjai a jelenleginél sokkal erősebben jelenjenek meg az egészségügy finanszírozásában és az egészségügy működésében. De azt azért talán 16 évvel a rendszerváltás után már elmondhatjuk, hogy mindenki megtapasztalhatta, hogy ahol verseny van, ott előbb-utóbb javul a szolgáltatások színvonala, miközben azok ára nem emelkedik, sőt, láttuk a telefónia vagy akár az internet esetében, hogy még csökkent is. Ha ez így van, miért nem alkalmazzuk ezt, - persze módosításokkal - az egészségügy esetében? Miért nem teremtjük meg szigorúan szabályozott körülmények és feltételrendszer mellett a verseny lehetőségét az egészségügy területén is?

Azért mondom, hogy van hivatkozási alapunk, egyrészt ez az, hogy évek óta szerepel az SZDSZ programjában ennek a rendszernek a bevezetésére vonatkozó javaslat, másrészt egy törvényi javaslatot is kidolgoztunk, benyújtottuk a parlamentnek, - majdnem 160 paragrafusból áll - ami azt írja le, hogy hogyan lehetne ezt a rendszert a lehetséges legrövidebb időn belül Magyarországon bevezetni. Ezt mindenki támadja - ez rendben van, csak nem kínál cserébe egy alternatívát, ami megvalósítható, ami választ ad a magyar egészségügy problémáira. Annak mi örülünk egyébként, hogy elértük, hogy ma már vita van az egészségügyről, külön szerepelt a kérdés Orbán Viktor évértékelő beszédében is, ő egyébként azt mondta, hogy nem kell csinálni semmit, hanem vissza kell mindent államosítani.

A 100 százalék állami tulajdonban lévő egészségügy, láttuk hogy hova vezetett. Szerepelt a téma a miniszterelnök úr beszédében is, aki azt mondta, hogy rendben van biztosítás elve, csak egy biztosító kell és akkor így kell elindulni. Azt gondoljuk, hogy egy biztosító eddig is volt és azt is láttuk, hogy hová vezetett. De az, hogy egyáltalán már vitatkozunk a kérdésről, az, hogy már tiltakoznak, hogy erről a dologról lehet beszélni, ezt mi egy fontos érdemnek tartjuk és azt gondoljuk, hogy ebből aztán kialakulhat előbb-utóbb egy versenyképes modell, ami aztán középtávon megteremtheti az egészségügy helyzetének javítása lehetőségét.

Megjegyzem, hogyha valaki nincsen annyira megmérgezve a politikával, hanem mondjuk független intézményként szemléli az eseményeket, mint például a Gazdasági Kutató Intézet, akkor az elmondta, hogy az SZDSZ-nek van az egyetlen megvalósítható elképzelésrendszere és az a több-biztosítós modell. Bár hozzáteszem, hogy a Fideszben is vannak olyanok, akik hallják az idők szavát, ez történt Körmenden, ahol Bebes polgármester úr vezetésével a testület úgy döntött, hogy magántőkét von be a körmendi kórház működtetésébe.

S lehet említeni Páva Zsoltot is, akiről kiderült, hogy a siklósi kórház működtetésének privatizálásánál bábáskodott. Ugyanakkor arra is van példa, hogy milyen az, amikor beavatkozik a politika. Szombathelyen tudomásom szerint a fideszesek is egyetértettek a Markusovszky kórház működtetésének privatizálásával, majd pártutasításra végül leszavazták és ezért aztán ott továbbra sincs megoldás a kialakult helyzetre. De a lényeg az, hogy beszéljünk arról, hogy ki mit akar csinálni a magyar egészségüggyel. Mondja meg, ha semmit az is jó, csak akkor azt is mondja meg, hogy mitől fog a helyzet, a magyar egészségügyben megváltozni. A másik probléma amire szeretnék kitérni, az az adók, adózás, adóterhek kérdése Magyarországon.

Itt több probléma van. Mielőtt azonban ezekről beszélnék, röviden hadd mondjam el, hogy miért szeretnénk mi ezen a helyzeten változtatni. Egész egyszerűen azért, mert Magyarországnak nagyon erős érdeke, hogy helyt álljon abban a versenyben, amire egyrészt az európai uniós csatlakozás kényszerít minket, másrészt meg persze a környezetünkben lévő országok szabályozásának a változása. Azért kell nekünk helytállni ebben a versenyben, mert azt szeretnénk, ha magas gazdasági növekedés lenne Magyarországon és ráadásul egy fenntartható növekedési pályán mozgó gazdasága lenne Magyarországnak. Ehhez azonban az kell, hogy Magyarország vonzó legyen a befektetők számára, hogy Magyarország vonzó terep legyen a vállalkozások számára és hogy Magyarország olyan gazdasági szabályozó rendszert alakítson ki, amelyik a magyar vállalkozók számára is biztosítja az érvényesülés, az előrelépés, a növekedés, az erősödés lehetőségét.

Ezért mondjuk azt, hogy a magyar adórendszer átalakítását továbbra is napirenden kell tartani. Az egyik probléma vele, hogy rendkívül bonyolult, keresztbe-kasul szabják különböző kedvezmények, különböző külön eljárások, alig igazodnak el már a szakemberek is ezen az adórendszeren, egyszerűsíteni kell. Kiszámíthatóvá kell tenni, meg kell állapodni, hogy milyen adórendszert akarunk, azt meg kell csinálni és utána évekre változatlanul kell hagyni, hogy a gazdaság tanulja meg, szokja meg és persze azért is, hogy kiszámítható viszonyokat teremtsen a részére. És persze a harmadik, ez összefügg azzal is, hogy legyen átláthatóbb, azzal is, hogy legyen egyszerűbb, meg azzal is, hogy legyen kiszámíthatóbb, hogy csökkenteni is kell a terheket.

Ezért javasolja a Szabad Demokraták Szövetsége megint egyébként következetesen, - hivatkozom itt a korábbi programjainkra - az egykulcsos adó bevezetését Magyarországon, amitől azt várhatjuk, hogy helyt állhatunk abban a versenyben, amire a környezetünk kényszerít minket, hogy Szlovákia, Románia most már Horvátország, Szlovénia, korábban a balti államok áttértek erre az adórendszerre. Ha mi azt akarjuk, hogy velük versenyképesek legyünk, akkor nekünk is ugyanezt kell tennünk. Hozzáteszem, hogy nem csak mi támogatjuk az egykulcsos adót. Talán emlékeznek, hogy tegnap Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr a beszédében hosszan beszélt egy sikeres vállalkozóról, Bóbics Antalról, aki Zalaegerszegen a semmiből épített fel egy nagyon sikeres vállalkozást és ma már multinacionális cégek beszállítója.

Ő, amikor kijött és találkozott a sajtó munkatársaival, szintén azt mondta, hogy az egykulcsos adóra szükség lenne, egyszerűen ezt kívánja a magyar gazdaság érdeke. Ha büszkék vagyunk Bóbics Antalra, az elért sikereiért, akkor azt is feltételezhetjük, hogy tudja mit mikor, mit miért csinál és mit miért mond és elhihetjük neki, hogy az egykulcsos adó segítene a problémák megoldásában. Vannak természetesen ennek ellenzői, vannak akik vitatkoznak velünk, ez is nagyon jó, örülünk ennek a vitának, mert ezt akartuk, hogy vitatkozzunk ezekről a kérdésekről, ugyanakkor viszont azt is fontosnak tartjuk, hogy egy problémára legyen egy megoldás, és nálunk ez a javaslat a megoldás.

Egyelőre szocialista és konzervatív oldalról a liberálisokéhoz hasonló megfelelő megoldást nem látok, megjegyzem vannak különböző javaslatok, különösen a konzervatív oldalról, amelyeket nem megvalósíthatatlannak tartok, hanem tudom róluk, hogy nem fogják őket megvalósítani. Van egy harmadik probléma, ami egyébként összefügg az előző kérdéskörrel. Ha kevesebb adót akarunk szedni, az egyúttal kevesebb bevételt is jelent. Ugyanakkor viszont ennek ellentételezésére - meg azért is, mert a költségvetés hiánya magas, meg azért is, mert vissza kell térnünk a konvergencia pályára - foglalkoznunk kell azzal, hogy a kieső bevétel kiegyensúlyozása érdekében mit tudunk tenni a kiadási oldalon. És itt megint van egy nagy probléma, ami egyrészt ebből fakad, másrészt persze abból, hogy vannak olyan területek, ahol az emberek úgy érzik, hogy nem kapnak megint csak megfelelő színvonalú szolgáltatást, úgy érzik, hogy nem szolgálják ki őket, miközben a magas adókban megfizetik annak az árát, hogy megteremtsék ennek a magasabb színvonalú szolgáltatásnak a feltételrendszerét.

Erre mondjuk mi azt, hogy húzza össze magát az állam, vonuljon ki azokról a területekről, ahol nincsen keresnivalója, teremtsen olyan rendszereket, ahol a különböző ügyeket gyorsabban, hatékonyabban lehet elintézni, ahol gyorsabban válaszolnak az állampolgárok felvetéseire, ahol a döntések sokkal gyorsabban jutnak el a végrehajtásig és hát erre mondjuk azt, hogy tekintsük át az állam egészének a működését. Nézzük meg, hogy valóban milyen feladatokat kell az államnak ellátnia, milyen szerkezetben kell azt ellátnia, nincsenek-e párhuzamosságok, merthogy vannak a különbözői intézetek között. Szüntessük meg azokat, amelyek ezek után feleslegesnek bizonyulnak és ilyen módon alakítsuk át az állam egészének a működését, beleértve a központi apparátusokat, beleértve az úgynevezett dekoncentrált szervezeteket és beleértve természetesen minden olyan rendszert, amivel kapcsolatban az államnak működnie kell, feladatai vannak, jelen kell lennie, csak most ezt rosszul, drágán és alacsony hatékonysággal csinálja.

Azt is mondtuk, hogy a politika, ha ilyet deklarál, akkor legjobb, ha a hitelesség kedvéért magán kezdi, ezért kezdeményeztünk tárgyalást a politikai pártok között, még 2005 júniusában a kisebb parlamentről. Az volt a célunk, hogy ebben a ciklusban fogadjunk el törvényt, ami majd 2010-től lép hatályba és le is tettük a magunk javaslatát egy 250 fős parlamentről. A tárgyalások folytak, most is folynak egyébként, de hát szemmel láthatóan eredményre vezetni most már nem fognak. Szerintünk a következő parlamenti ciklus egyik első döntésének kell lenni, hogy most már végre a politika eldönti, hogy beszél csak a parlament létszámának csökkentéséről és minden marad változatlanul, vagy megkeresi közösen a megoldást, amiben mindnyájan egyet tudunk érteni. Ugyanez vonatkozik az önkormányzati képviselőkre, benyújtottuk a parlamentnek szintén azt a törvényjavaslatot, amelyik körülbelül felére csökkenti az önkormányzati képviselők számát, ezt sem tárgyalja már sajnos a parlament, nem fogja elfogadni, pedig ennek az esélyét még korábban láttuk és ez még időben lett volna.

Ezek azért fontosak egyébként, mert ha beszélünk róla, akkor mi azt mondjuk, hogy ez rendben van, itt a javaslat, itt a program, csináljuk is meg és sajnos azzal kell szembesülnünk, hogy beszélni szeretnek róla a politikában, de ezek szerint megcsinálni nem nagyon akarják. Ugyanezt gondoljuk egyébként az önkormányzati rendszer egészéről is. Ott is meg kell nézni, hogy ez-e a legjobb, amit '90-ben kialakítottunk? Felhalmoztunk-e annyi tapasztalatot az elmúlt 16 évben, hogy most már hozzá kell nyúlnunk a rendszerhez. Vajon nem következik-e abból semmi, hogy kialakulnak a kistérségek, létrejönnek a régiók és ugyanakkor viszont megtartjuk a megyét is, vagyis az eddigi két szint helyett négy szintet hozunk létre. Ezt nehéz reformnak nevezni.

Mi azt javasoljuk egyébként, hogy szüntessük meg az önkormányzati megyét, feladatait vegye át a régió és a kistérség és tartsunk regionális választásokat, hogy kellő legitimitása legyen a régiónak, hogy utána viszont az állam, a kormányzat feladatokat telepítsen a régióhoz, ahol egyébként az információkhoz közelebb vannak és ezért aztán esetleg megalapozottabb, hatékonyabb döntéseket hozhatnak. Lehet egy évértékelő beszédben persze személyes élményekről, benyomásokról beszélni, lehet oda vinni a kedves ismerősöket és hivatkozni rájuk, adott esetben mint azt láttuk, betanítani nekik különböző szövegeket, hogy mit kell mondaniuk. Ezt is lehet, csak szerintünk a politikának nem ez a feladata, hanem az, hogy vázoljon fel problémákat és adjon rá megoldásokat, és adjon megoldásokat akkor is, ha adott esetben éppen választások következnek és lehet hogy ezek a megoldási javaslatok érdekeket sértenek.

Az egyéni érdekekkel szemben azonban az ország érdeke a fontos, a megoldásoknak olyanoknak kell lenniük, amelyek hosszútávon mindenképpen az ország érdekét szolgálják. Mi ilyen javaslatokat tettünk le, ilyen javaslatokat tartalmaz a programunk. Program-ügyben nem a levegőbe beszélünk, nem egy példányban készült és nem dugtuk el, hanem hónapokkal ezelőtt föltettük a honlapunkra. Bárki megtekintheti és vitatkozhat velünk, merthogy a politikusok nem azért kellenek, nem azért tartják őket, választják meg az állampolgárok, hogy elmondják nekik a politikusok, hogy ők hogy éreznek, hanem azt várják el tőlük, hogy adjanak megoldásokat azokra a problémákra, amelyekkel ők a mindennapi életükben találkoznak, szembenéznek, adjanak megoldásokat, de reális, megvalósítható megoldásokat. Mi liberálisok ezt akartuk tenni, felvázoltunk három problémát és megfogalmaztunk három javaslatot.

Hogy összefoglaljam: a jobb egészségügy érdekében több-biztosítós modell versennyel, a gazdaság erősítése, versenyképessége érdekében egykulcsos adó bevezetése és a túlzottan nagy állami szerepvállalás és a túlzottan sok bürokrácia és ennek következtében sok költségvetési pénz felhasználása helyett egy kisebb, ám de hatékonyabb, az embereknek magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtani képes állam megteremtése. A liberális párt, a magyar liberális párt ezt kínálja Magyarországnak. Több SZDSZ, jobb egészségügy, több SZDSZ, alacsonyabb adók, több SZDSZ, kisebb és hatékonyabb állam és azt gondolom, ezért aztán, hogy több SZDSZ, hogy a választásoknak ne egyik vagy másik párt, hanem Magyarország legyen a győztese.